Az utolsó órában vagyunk! – Majoros László, tokaji borásszal beszéltem

Az utolsó órában vagyunk! – Majoros László, tokaji borásszal beszéltem

Semmilyen kóstoló vagy mesterkurzus nem képes visszaadni a Tokaji borvidék nagyságát, az itt termelt borok szépségét és gazdagságát. Ahhoz, hogy megértsük végtelen történelmét és felelősséget érezzünk iránta, az emberekért, akik napról-napra küzdenek a fennmaradásért, legalább egyszer a borvidékre kell látogatni és beszippantani a friss levegőt, végigjárni az utcákat, beszélni a helyi kis kávézóban a pultnál állókkal, sétálni a dűlőkben, majd felbontani egy palack bort. Mert ugye tudjátok: a borok általában ott élvezhetőek jobban, ahol termettek. A többi innentől már egyszerű. Az ember lelkét rabul ejti a festői, nyugalmat árasztó táj, a szőlő csendes szava, a bor, a szépség és a pincéknek az illata. Gyökeret ereszt mélyen, kapaszkodik, ragaszkodik, úgy, ahogyan a szőlő teszi, eggyé válik a természettel és megérzi rezdülését, csodáját. Így tettem én is, amikor május elején Tarcalra vittek lépteim. Majoros László, tarcali borász szervezésével és segítségével meglátogattam néhány borászatot, beszéltem helyi vendéglátóval, a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójával, és gondoltam erről nektek is beszámolok egyenként az oldalon. Egyetlen írással sem szeretném a világot megváltani, inkább csak egy képet festeni az ott élőkről. Hamarosan pedig visszatérek, mert a zsúfolt program miatt, pár pincészet most kimaradt. Remélem velem tartatok e kalandban és olvassátok majd a megjelent cikkeket a témában.

Ezennel Majoros Lászlóval indul a „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom.

Nagyon erős összefogást tapasztalok a tarcaliak között, mennyire jellemző ez az egész Tokaji borvidékre?

Az egész borvidéki kommunikáció nagyon hiányos, több kérdést vet fel. Éppen ezért nem állhatunk ölbe tett kezekkel várakozva, hogy mások oldják meg helyettünk a felmerülő gondokat. Szerencsére ezt sokan megértették és az összefogás szele egyre több településen tetten érhető. Végre mindenki rájött, hogy hátrahagyva az egyéni érdekeket, közösen kell leülni az asztalhoz, hiszen az egységben van az erő. Bármennyire lokálpatrióta mindenki, a Tokaji brandet közösen kell felépítenünk. Hitem szerint a megerősödő borvidéki települések által, Tokaj neve ismét a régi fényében fog tündökölni majd. Együtt, egymásért, a borvidékért, és a jövőért, hiszen felelősséggel tartozunk a következő generációknak. Saját kezünkbe kell venni a gondok megoldását. Tudom, az imént elhangzott szavak kissé fennkölten hangozhatnak, de én minden egyes szót nagyon komolyan gondolok.

Karakteres, erős kisugárzású mondatok, valahogy olyanok, mint te vagy és a saját pincészeted, ahol jelenleg is beszélünk. Kövek a pult mellett, a falakon érdekes alkotások, jazz zene, szivarok, kipréselt békabőr keretben, és még rengeteg díszlet, mely színesíti a pincészet kóstolótermét…

És még rengeteg tégla, mivel őrülten tégla szerető ember vagyok, de ez látszik is. Az alapkőzetünkkel együtt, a riolittufával kombinálva ezt használtam dekorációként a bemutató teremben. Szeretem ezt a téglagyári pincesoron található helyet, ahol arra törekszem, hogy a spontán bejelentkezett vendéget, minél színvonalasabban fogadjam. Éppen ezért a saját boraim mellett, helyi termékeket is kínálok, a gyerekek pedig szintén helyi, tartósítószer-és hozzáadott cukor nélküli szörpöket tudnak fogyasztani. Egyébként olyan dolgokra is figyelek, hogy az itt található Dereszla forrásvíz retro szódás üvegben foglaljon helyet minden asztalon. Az itt bemutató alkotásokat pedig egy szentesen élő, bio zöldségeket termelő művész barátom készíti. Ezek is helyi anyagokból kerülnek megvalósításra, leginkább olyanokból, amik a természetben találhatóak, de mások szemétnek gondolják. Nem csak én állok vele kapcsolatban, hanem Demeter Zoltán, Balassa István, Szilágyi László is. Visszatérve néhány gondolatban a pincére és bemutatóteremre, számomra fontos, hogy az idelátogatóknak a boraim segítségével hiteles, és átfogó képet tudjak nyújtani Tarcalról. Teszem ezt úgy, hogy minden kérdésükre válaszolok, ellátom őket információkkal, hol és mit érdemes látni és kóstolni Tarcalon. Számomra ez misszió. Véleményem szerint a legfontosabb küldetésünk, hogy élményt nyújtsunk a vendégnek. Csak így tudjuk elérni, hogy stílustól függetlenül nyitottak legyenek a tokaji borokra. Felelősséggel tartozunk egymás iránt, nem konkurenciának tekintünk más településre. Csak összefogva és célirányos kommunikáció által lesz jövője Tokajnak. Jó bort már sok helyen tudnak kóstolni az emberek, a mi feladatunk az edukáció és az élmény átadása. Szerethetővé kell tenni Tokajt, ez az egyetlen út.

Beszéljünk egy picit rólad, bár egy korábban veled készített interjúmban már elhangzott röviden néhány szó…

Budafokon tanultam borászatot, Nyíregyházán pedig a Műszaki és Agrártudományi Egyetem főiskolai karán szőlészetet. Mint említettem, Tokajban több pincészetnél is dolgoztam, például a Gróf Degenfeldnél, Tokajicumnál, aztán annak tudatában, hogy a saját pincészetem már működik, 2012-ben az Andrássy Pincészethez szegődtem, ahonnan 2014-ben csábítottak el a Grand Tokajhoz. Utóbbinál az új palackozó építésének, illetve a tartálycsarnok befejezésének lehettem a projekt managere, a szakmai csapat tagja. 2016-tól viszont elfogyott számomra a feladat, így innentől kezdve csak a saját pincészetemmel foglalkozom. Örömmel tekintek vissza a Tokajicum időszakra, hiszen nem mindenki kap olyan fiatalon lehetőséget, mint én, hogy borászatilag, szőlészetileg, és koncepcióilag egy birtokot építsen fel. Büszke vagyok, hogy olyan borokat készítettem, melyek hozzájárultak Tokaj-Hegyalja pozitív megítélésének a kialakításában, nem mellesleg a mai napig beszélnek róluk a szakmában.

Majoros László
Majoros László

Mi volt eddig a legszebb és legnehezebb pillanat az életedben?

A legnehezebb, amikor meg kellett hoznom azt a döntést, hogy a Tokajicum Borházat elhagyva, a saját utamat járom és csak a pincészetemre fogok koncentrálni. A legszebb és legkönnyedebb pillanat pedig az, amikor a két gyermekem megszületett és megpillantottam őket első alkalommal a feleségem karjaiban. Ennél nincs szebb és felemelőbb pillanat az ember életében.

A Tarcalon készült bor kissé lágyabb, gyümölcsösebb, mint más településeken készült bor. Látom a sok talajmintát a pult mellett, mit kell tudni ezekről és Tarcalról?   

Én csak tarcali dűlőkőn dolgozom, gyakorlatilag a dűlőim körbe ölelik a települést. Tarcal alapkőzete az andezit és a dácit, melyek vulkánikus képződmények és különböző mélységekben találhatóak meg. A termőrétegünket az agyagos-homokos-riolitos- meszes föld határozza meg, amiben különböző foltokban a kalcium karbonát, avagy a löszbaba is megtalálható, ami hihetetlen módon segíti a bor savszerkezetének a kialakulását. Keresztúr felé fordulva, például a Myrtus Pince mögötti alapkőzet riolittufa, ami szintén egy vulkánikus képződmény. Szivacsosabb szerkezete szintén fontos szerepet játszik a bor savszerkezetében.

Tarcal, Agyag-dűlő
Tarcal, Agyag-dűlő

Manapság mintha a kelleténél több szó esne az ásványosságról, közben megfeledkezünk a víz fontosságáról. Pont ezt ecsetelted ma, miközben az esőben bemutattad a dűlőket…

Igen, elég sokat beszélnek ásványokról és kőzetekről, de igazából a szőlő azt a fajta ásványi anyagtartalmat tudja hasznosítani és visszatükrözni a borokban, amit fel tud venni a gyökerein keresztül. Tévhit, hogy ha a szőlő gyökere egy kőzettel találkozik, akkor az ásványok íz jellemzőit visszakapjuk a borokban. Ez csak akkor igaz, ha ezeknek az ásványoknak a mállásai vízben oldott formában felvehetővé válnak.

És miként látod a hordó szerepét? Csak azért kérdezem, mert a pincédben járva több típusú hordóval is találkoztam…

Szeretem használni boraimnál a hordót, jelenleg 7 francia, illetve 4 zempléni kádár hordói találhatóak meg a pincémben. Meggyőződésem, hogy a hordó az a technológiai elem, ami még hihetetlen minőséget és jelentőséget tesz hozzá a borokhoz. Már régebb óta rendületlenül keresem és figyelem a hordók szerepét a borkészítés folyamatában. Szerintem a legjobb minőségű fa az az, amit helyben, a hutákból 500 méteres tengerszint feletti magasságokban termelnek ki, és 3 éves természetes száradás után helyi kádárok készítenek el. Boraimat a löszbe vájt pincében érlelem. Tarcal ezen oldalán ahol az enyém is található, boltozni kell a pincéket, hiszen a löszbe vájt folyosók, ha nedvességet kapnak vagy foltokban kiszáradnak, akkor képesek beszakadni.

Térjünk kicsit vissza az összefogás fontosságára…

Nálunk Tarcalon egy nagyon jó együttműködő közösség jött létre, amit nem csak a Tarcal Bor személyesít meg, hanem az idén immár negyedik alkalommal megrendezett Bűbájos Hétvége is. Fontos az együttgondolkodó közösségek létrehozása Tokaj-Hegyalján, hiszen csak így lesz jövője a borvidéknek. Mindannyiunk karakán, önálló elképzelésekkel rendelkező pincészeteket megszemélyesítő személy, de célunk és küldetésünk, hogy ezt a közösséget fenntartsuk. Nyilván vannak közöttünk nézeteltérések, de szerintem ez természetes folyamat. Az időleges tanácstalanságot vagy bizonytalanságot kívülre sosem mutatjuk. A felvetendő kérdéseket, problémákat, egymást segítve mindig megoldjuk házon belül. Fontos számunkra, hogy a megkezdett együttműködés továbbra is szárnyaljon, hiszen azok az emberek és pincészetek, akik részt vettek a közös megmozdulásokon, nagyon komoly tervekkel rendelkeznek Tarcalon. Szerencsére a közös értékek megteremtésére a lakosság és a község vezetése is partner. Egyre inkább tudatosul az emberekben, hogy az összefogás erejével nem csak Tarcal, hanem az egész borvidék felvirágoztatható, amiben nyilván a borok is fontos szerepet játszanak. A bor egy megkerülhetetlen eszköze és lehetősége a borvidék újbóli felemelkedésének. Viszont a bor, csak önmagában kevés, sokkal többet kell nyújtanunk a látogatóknak. Éppen ezért, nem csak számunkra, hanem az egész borvidéknek fontosak az új infrastrukturális beruházások. Azok a gasztrohelyek még nagyon hiányoznak Tarcalon, ahol a borokat méltó ételek mellett meg tudnánk mutatni. De ez az egész borvidékre is érvényes. Egy olyan borvidéknek, mint Tokaj-Hegyalja, nagyon gyorsan el kellene jutnia egy olyan szintre, mint például Ausztriában Burgenland, ahol egy hasonló nagyságú településen legalább 4-5 olyan étterem van, ahová akár a külföldiek is bátran bemehetnek. Sajnos a Tokaji borvidéken csak elenyésző számban található ilyen hely.

Majoros Furmint 2015 Agyag-dűlő
Majoros Furmint 2015 Agyag-dűlő

Szomorú volt látni ma Tokaj városban, ahogyan a padokon árulták a kannás bort, az el nem vitt szemetes zsákokat, melyek ellepték a várost…

Egyetértek veled, számomra is szomorú ezt látni. Meggyőződésem, hogy ez egy picit a város vezetés karizmájának a hiánya. Talán úgy gondolják, hogy a napi problémáik mellett ennek megoldása jelenleg nem élvezhet prioritást. Ez hatalmas károkat okoz a borvidéknek. Viszont a jövőre nézve, nem gondolom, hogy ezeket a dolgokat egy világörökségi borvidéken helyi rendeletekkel nem lehetne rendbe tenni. Bízom benne, hogy minél gyorsabban megszületik a megoldás. Tokaj városa még mindig azt a felelősséget és egyben megtiszteltetést hordozza, hogy azon turisták, akik még nem voltak a borvidéken, ide biztosan ellátogatnak majd. Vajon egy hasonló történelmi és borászati presztízzsel rendelkező külföldi borvidéken ezt el lehetne képzelni? Szerintem nem. Remélem, hogy az egyre több megjelenő véleménynek és cikkeknek köszönhetően, sürgősen kezelve lesznek ezek a dolgok. Az utolsó órában vagyunk, nincs vesztegetni való időnk. A világban minden nagyon gyorsan zajlik, ha nem vesszük fel a tempót, akkor örökre lemaradunk.

Sok kritika éri a szabályozást, neked mi erről a véleményed?

Mint mindenben, itt is sok a kérdés. Sokszor egyik megoldásról nagyon gyorsan átugrunk egy másikra, úgy, hogy közben picit elhamarkodott döntéseket is hozott a borvidék. Továbbra is hibának tartom, hogy a puttonyszám kategorizálást ebben a formában eltörölték. Az engedélyezett szőlőfajtákat illetően bezárjuk és túlságosan behatároljuk magunkat, de közben születnek jó dolgok is. Például a pezsgőkészítés izgalmas történet a borvidéken, jó kiút lehet azokban az években, amikor nem tudunk aszút szedni, több szőlő terem, esetleg korábban kell szüretelni. Van már feldolgozó központ, tehát már a technológia sem hiányzik az elkészítésére. Viszont egy sürgető feladat vár megvalósításra: még most, 2019-ben sincs a többség által elfogadott, lefektetett, deklarált és prioritásokat megjelölő marketing stratégiája a borvidéknek.

Majoros Blanka 6 puttonyos aszú 2008
Majoros Blanka 6 puttonyos aszú 2008

Milyen érzéssel tölt el a világ egyik leghíresebb borvidékén élni és borokat készíteni?

Törzsgyökeres tarcali gyerekként ez valahogy természetes érzés volt számomra, de megérteni mit is jelent valójában ezen a borvidéken élni, csak visszaérkezve külföldről tudatosult számomra. És ilyenkor még jobban felfogom annak a súlyát, hogy mekkora felelősséggel tartozunk iránta, mit mutatunk meg az utánunk jövő generációknak, és vajon ki fogja a megkezdett munkákat folytatni. Vajon mi lesz azokban a családokban, ahol esetleg a gyerekek nem szeretnének a szülők nyomdokaiba lépni. Azt a lemaradást, amit például Franciaország 300 éves előnyével szemben mi az elmúlt rendszerben nem tudtunk lecsökkenteni, azt most csak óriási közös munkával tudjuk behozni. De szerencsére van remény, hiszen te is láttad mennyi minden fog épülni a jövőben. Tudom, még sok a megválaszolatlan kérdés, de jó úton haladunk. Persze az is nehezíti a dolgunkat, hogy mindent úgy kell megoldanunk, hogy közben már versenyzünk a világban. Az aszú mellett megjelentek a száraz boraink, utóbbival rögtön nemzetközi összehasonlításba kerültünk a legnagyobb világfajtákkal. A legnagyobb és legmélyebb vízbe dobtak minket, miközben száraz borainkkal még nem voltunk felkészülve erre. Amikor kritika éri a borvidéket és a borászokat, vajon van, aki ebbe belegondolt már?!


Related Posts

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

A világot nem váltottuk meg, de akarva, akaratlanul komoly vitákat és indulatokat sikerült keltenünk a szakmában. Egy éves lett a Fiáth Attilával készített interjúm, úgyhogy ismét találkoztunk egy kávé mellett és ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol abbahagytuk, némelyik gondolatot pedig tovább boncoltuk. Annyi biztos: a […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!