Bor
post-authorNémeti Sándor
2019. július 28.

Berecz Stéphanie – A hárslevelűk koronázatlan királynője

post

Berecz Stéphanie és férje Berecz Zsolt által Tarcalon 2002-ben alapított Kikelet Pince, szintúgy, mint kifinomult, érzékeny boraik, egyedi és üde színfoltot képvisel nem csak a Tokaji borvidéken, hanem egész Magyarországon. A francia születésű, Loire-völgyből származó Stéphanie 1994-ben szerzett Bordeaux-ban borász-mérnöki diplomát, majd néhány hónapra Tokaj-Hegyaljára költözött, hogy gyakorlatot szerezzen. A történet innentől kezdve minden borszerető számára ismerős. Hogy Stéphanie szavaival éljek: „a nagy múltú borvidék autochton finom szőlőfajtáival, ásványos, karakteres talajával, természetes édes boraival, nemzetközi színvonalával, illetve egyedi borászati módszereivel lenyűgözött. A pár hónapból évek lettek. Itt ragadtam.” Mindannyiunk szerencséjére.

A „Tokaj, arcok és hitvallások” interjú sorozatom Berecz Stéphanie tarcali borásszal folytatódik.

A 2007-ben Rókusfalvy Pál által megalapított Borászok Borásza díj kiemelkedő presztízzsel bíró elismerés, különlegessége, hogy itt maguk a borászok választják ki maguk közül a legjobbat. Milyen érzés volt, amikor 2014-ben te lettél a Borászok Borásza díjazottja? 

Meglepődve fogadtam a hírt. Egyrészről mert a köztudatban a borászkodást a mai napig kifejezetten férfias szakmának tekintik, másrészről pedig a származásom miatt. Franciaországból, a Loire-völgyből származom, majd azok után, hogy 1994-ben borász-mérnöki diplomát szereztem Bordeaux-ban, gyakorlati céllal néhány hónapra Tokaj-Hegyaljára költöztem. A bor szeretete, a festői táj, a borvidék szépsége és nyugalma, majd később a szerelem viszont egy teljesen más utat jelölt ki számomra. Itt ragadtam – ahogyan szoktam mondani. Éppen ezért megható érzés volt és nagyon jól esett, hogy a borász kollégák engem tartottak méltónak, hogy ezt a díjat megkapjam. Egyfajta visszaigazolás volt számomra, hogy sikerült beilleszkednem a borvidékre, illetve Magyarországra.

Említed, hogy a borászkodást sokan férfias szakmának tekintik. Ért-e esetleg az elején nőként a szakmában megkülönböztetés, voltak veled kapcsolatban előítéletek?

Voltak, de ez engem sosem érdekelt. Szerencsére nem olyan fából faragtak, hogy a kezdeti előítéletek eltántorítottak volna a kijelölt utamtól. Mindig céltudatos és határozott voltam, további kérdésekre nem igazán hagytam lehetőséget.

Miért éppen a borászkodást választottad hivatásként?

A válasz egyszerű: szeretem a bort. Imádom a természetet és a friss levegőt, sosem akartam egy irodában vagy egyéb más zárt térben dolgozni. Eredetileg kertész akartam lenni, de a szőlő és a bor iránt érzett szeretetem végül a borász pályára sodort. A meghozott döntésben fontos szerepet játszott egy könyv elolvasása is, általa jöttem rá, mennyi szépséget rejt magában ez a hivatás. Számomra a borkészítés művészet, olyan teret ad nekem, ahol ki tudom bontakoztatni a bennem lakozó alkotási vágyat. Egy palack bor felbontása sokszor gyerekkori emlékeket idéz fel bennem, amikor apukám nagy pukkanás kíséretében húzta ki a dugót a palackból. Imádtam azt a jellegzetes hangot.

[caption id="attachment_15084" align="alignnone" width="2896"]Kikelet Pince Kikelet Pince – forrás: Berecz Stéphanie[/caption]

Hogyan látod a magyar és francia borkultúra közötti különbségeket?

Itt ahol élek, és mivel a barátaim is borászok, a bor a mindennapjaink részévé vált, ezáltal a helye mindig az asztalnál van. Az egy másik kérdés, hogy mi a helyzet az embereknél általában. Talán itt a borvidéken sokan még mindig a sör-pálinkát részesítik előnyben a borral szemben. De ezen nem kell csodálkozni, hiszen a magyar borkultúra sokat veszített a múltban készült rossz borok miatt. Nálunk a családban egyértelmű, hogy az étkezések alkalmával a borok szintén fontos szerepet kapnak. Egy finom étel mindig megkíván egy jó pohár bort.

25 éve élsz már a Tokaji borvidéken, tapasztalataid szerint, milyen változásokon mentek keresztül a borok?

A száraz és az édes borok is óriási minőségi fejlődésen mentek át. Átéltem azokat az időket is, amikor az édes borok árnyékában, a száraz borok csak másodhegedűsök voltak Tokajban. Fontossági szempontból mindenki az édesekre helyezte a hangsúlyt, ami pedig megmaradt és nem aszúsodott, abból készítették a szárazat. Nem mindig a legoptimálisabb időpontban került sor a szüretre, sok esetben pedig a borászok nem figyeltek arra, hogy a száraz borokba ne kerüljön botritisz.

Miért gond, ha a száraz borba botritisz is bekerül? Hátha az olvasók között valaki kevésbé járatos a borok világában…

Bár az első időszakban kicsit kedvesebbé és kerekebbé teszi a bort, utána viszont az idő elteltével csökkenti a bor érlelési potenciálját.

Hogyan viselkednek érlelés szempontjából a te boraid, mi a tapasztalat?

A száraz tokaji boroknak jót tesz az érlelés, a saját boraim általában 5 évig gond nélkül tovább fejlődnek a palackban. A hárslevelűim például 3-7 éves intervallumban mutatják a legszebb arcukat, de bontottam már fel 10 éves borokat és azok is nagyon rendben voltak.

Szerinted a fogyasztók is tudják és megértik, hogy még mielőtt felbontásra kerülne egy palack, néhány bornak jót tesz az érlelés?

Magyarországon még nem igazán, ritka az a fogyasztó, aki ezt tudja. Szerencsére az éttermek már kezdik felismerni, hogy egy érlelt bor mennyivel szebb arcát tudja mutatni, mint egy fiatal bor. Nem is olyan régen Magyarország egyik legjobb éttermében került felbontásra egy 7 éves Váti borom, ami még mindig nagyon szép, izgalmas formában volt. Franciaországban teljesen más a fogyasztókultúra, sok ember rendelkezik valamilyen helyiséggel, ahol tudja tárolni a megvásárolt borokat, és tudja, mikor érdemes felbontani egy adott bort. Egy palack felbontása pedig egy ünnepélyes pillanat. Magyarországon ezt még tanulni kell, egyrészt kevés ember rendelkezik valamilyen pincével, ahol tudna borokat tárolni, másrészt a borfogyasztók nem fogékonyak az érlelt borokra, ezáltal azzal sincsenek tisztában, hogy melyik bort lehet érlelni. A magyar borkultúrából hiányzik a borfogyasztás, mint kísérő ital az ételek mellé, ha pedig esetleg van olyan borkereskedő, aki szeretne tételeket félretenni érlelés szempontjából, az egy kockázatos befektetés számára.

Kikelet Pince

Furmint és hárslevelű – két fontos szőlőfajta Tokaj-Hegyalján. Tokaj vagy furmint? - csak hogy idézzek egy korábbi interjúmból, amiről még a diktafon bekapcsolása előtt váltottunk néhány szót. Beszéljünk erről a két szőlőfajtáról…

Izgalmas és egyben nagyon jó kérdés. A borvidéken mindenki azt mondja, hogy furmint, én pedig azt, hogy hárslevelű, mivel ez a kedvenc szőlőfajtám. Ettől függetlenül nagyon kedvelem a furmintot, szép alapot szolgál, és a hárslevelűvel házasítva gyönyörű eredményeket érek el vele. Szoktam mondani: ennél nagyobb baj ne legyen a Tokaji borvidéken, mintsem, hogy két ilyen szép szőlőfajtából tudunk készíteni borokat. Hogy őszinte legyek mi szeretnénk felülkerekedni az elmúlt évek kérdésein, miszerint a furmint vagy a hárslevelű a járható út Tokaj-Hegyalján. Minden évben törekszem a legjobb száraz borokat elkészíteni és rajtuk keresztül megmutatni a dűlőknek a tulajdonságait. Mert Tokaj többre képes mintsem, hogy egy bizonyos szőlőfajtáról szóljon. Szerintem a legszebb eredmények, azaz a csúcsborok gyakran a furmint-hárslevelű házasítások által jönnek létre a borvidéken. Éppen ezért született meg nálunk 2016-ban a Váti-dűlőből a száraz tételünk, ami egy szép, tartalmas és jól érlelhető bor. Magyarországon, de igaz ez különösképpen külföldön, amikor a borfogyasztó egy tokaji száraz bort kóstol, elsősorban egy ismeretlen szőlőfajtával szeretne megismerkedni, ami karakteres és jó helyről származik. Erre kell helyezni a hangsúlyt kommunikáció szempontjából, ha a régióról van szó. De szintén fontos, hogy a fogyasztókat oktassuk és megismertessük a szőlőfajtáinkkal, ezáltal könnyebben eljutnak arra a pontra, hogy aszúkat is kóstoljanak. Mert ne felejtsük el, hogy az aszúkban a fő szőlőfajtáink is helyt kapnak. Számomra egyértelmű, hogy stílus szempontjából Tokaj jövője nem a furmintban rejlik, hanem a Tokaj Száraz/Tokaj Dry fogalomban. Ehhez viszont idő, megfelelő kommunikáció és marketing kell.

Házasítás szempontjából nálad hogyan viselkedik az előbb említett két szőlőfajta?

A furmintnak van egy élénkebb struktúrája, strapabíróbb szőlőfajta, de hiányzik a középmélysége, éppen ezért jól kiegészíti a hárslevelűt. Utóbbi szőlőfajta sokkal érzékenyebb és mélyebb, több törődést igényel. Viszont nagyon kell vigyázni a megfelelő szüreti időponttal, mivel ha kicsit későn szedik le, akkor a savszerkezet lomhábbá tud válni. Azt vettem észre, hogy a hárslevelű kevésbé szereti a furmintot, de ez fordítva nem igaz. Érdekes módon ez inkább a száraz boroknál érvényes, hiszen a pezsgőimnél a házasításban pont a hárslevelű a domináns.

Kikelet Pince

Koncepció szempontjából milyen változásokon ment át a Kikelet Pince a létrehozása óta?

Amikor a férjemmel együtt létrehoztuk a Kikelet Pincét, azt gondoltam, hogy sokkal több édes bort fogok majd készíteni. Bár az édes bort sosem tudnám nélkülözni, mégis mivel az utóbbi évek időjárása, illetve a tarcali területek kitűnő szárazborokat adnak, az elmúlt időben több száraz bort készítettem. Azt viszont szem előtt tartom, és egyértelműen azt kommunikálom, hogy Tokajban a legszebb borok az édesek.

És mi a legnagyobb kihívás egy ilyen méretű családi pincészetnél?

A fejlesztések, a lendület, és a folyamatos fejlődés mindig nagy kihívásokat jelentenek. Úgyszintén, mint biztosítani a dolgozóink számára hónapról hónapra egy méltó fizetést. Nem tagadom, ez a sok munka sok stresszel és áldozattal jár, de tudjuk, hogy értékeket építünk a jövő számára. Ezt csak hittel lehet csinálni. Közben minden nehézség ellenére fontos megmaradni embernek. Nem divatokat akarok követni, hanem szeretném megérteni a területeket és az adott év tulajdonságait.

Már több borásztól is megkérdeztem, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok: miben kellene még többet fejlődni a borvidéken?

Ha valaki 20 évvel ezelőtt elmondta volna, hogy ilyen lesz jelenleg a borvidék, akkor biztosan elmenekültem volna innen. Már akkor tudtuk, hogy kell egy generációváltás, hittünk abban, hogy ez egy megújult lendületet fog adni a borvidéknek. De most már tudom, hogy ennél sokkal több kell. Nyilván sokat fejlődött a borminőség, születtek szép birtokok, és sok pénz is érkezett a borvidékre. Ez utóbbit csak részben költötték el hatékonyan, és a borvidék átstrukturálása is csak részben valósult meg. Sajnos ennyi év elteltével a Tokaji borvidék, sem gazdaságilag sem pedig koncepcióilag nem áll készen. Az emberek pedig nem mernek bevezetni változtatásokat, mivel valakinek az érdeke mindig sérülni fog. De így a borvidéken nem tud elindulni egy dinamikus fejlődés. Teszem fel a kérdést: hogy van az, hogy a Tokaji borvidékre vezető autópályán egy reklámot sem látunk a borvidékről és ennek értékeiről? A Tokaj-hegyre vezető dűlős szőlőutak, amelyek fontos szerepet játszanak turisztikai szempontból, például járhatatlanok, nincsenek karbantartva, és nem vagyunk képesek méltó környezetet teremteni a helyi emberek és a turisták számára. Sok termelőnek és családnak a szőlőtermesztés inkább egy kín, mivel nem kifizetendő számukra a befektetett munka. Az emberek elkeseredve néznek a jövőbe, a bortermelők pedig aggódó szemekkel. A munkának és a szőlőnek az ára leértékelődik, közben azzal a ténnyel is szembe kell néznünk, hogy az egész borvidék öregszik. A borvidéken belüli piacverseny következményeként egyre jobban leértékelődik a bornak és a szőlőnek az ára, hiszen a nagy cégek egy egymás alá történő licitet folytatnak, hogy új piacot szerezzenek maguknak. A kisebb családi pincészetek, pótolva azokat az éveket, amikor nem jutottak támogatásra, most igyekeznek fejleszteni, de sokan beleesnek a hitel, azaz az adóság veszélyébe. Még mindig ott tartunk, hogy egy ilyen kis borvidékről készült csekély mennyiségnek nem vagyunk képesek piacot találni. Csak összehasonlításként, Bordeaux területe közel 100 ezer hektár, míg Tokaj csak 5500. Amíg a borvidék fontos szereplői nem teszik félre a különböző érdekeiket, és nem fognak össze, hogy egy jobb és élhetőbb Tokaj-Hegyalját teremtsenek, addig kevés fejlődés várható. Óriási kihívások előtt áll a mai napig a borvidék, szomorú azt tapasztalni, hogy bár külföldön tudják, hogy Tokajban nagyon jó minőségű borok készülnek, mégis tartanak attól, hogy erről a borvidékről vásároljanak borokat. Minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy a borvidékről kialakult összképet, árpozícionálást, és megítélést pozitív irányba tudjuk terelni.

Kikelet Pince

Ha csak egy hatalmas pozitív változást kellene megemlítened, ami Tokaj-Hegyalján történt, mi lenne az?

Mindenképpen a borok minőség irányába történő hatalmas változását. Olyan borok készülnek Tokajban, mint sehol máshol a világban, mindenki irigykedve nézhet ránk. Lenyűgöző helyen élünk, páratlan szépségű ez a borvidék. Egyre többen vagyunk, akik nagyon jó minőséget termelünk, és ez óriási pozitívum. Érdemes ellátogatni a borvidékre, és megtapasztalni a szép dolgokat is.

Pár mondat a jövőről?

Ha elindulna Tokaj-Hegyalján egy gazdasági és infrastrukturális fellendülés, valószínűleg ez magával hozná többek között az eladási gondoknak a megoldását is. Ha egy régióban jól működik a gazdaság, akkor a szőlőterületek egytől-egyig mind meg vannak művelve. A szaktudás fejlesztése, a stabil gazdasági feltételek megteremtése, a megfelelő kommunikáció, a jó arculat és hangulat, mind-mind fontos tényezők, ha azt szeretnénk, hogy sikeres borvidék váljon Tokajból. Sok munka áll még előttünk.

Mit gondolsz az aszúk árazásáról?

Figyelembe véve a ráfordított munkát és a magas előállítási költségeket, az lenne a reális helyzet, ha árban legalább ötször drágább lenne a polcokon. Viszont nem tudjuk ilyen árkategóriában értékesíteni. Eleve az édes borok piaca most nehéz időszakon megy keresztül, másrészről kevés fogyasztó engedheti meg magának, hogy drágán vásároljon borokat. Egyébként mi, mint kis termelők nem igazán tudunk versenyezni árban azokkal a nagy felvásárló cégekkel, akik az alacsony előállítási költségeknek köszönhetően olcsón tudnak aszút készíteni. Arról nem beszélve, hogy ezek a cégek a piacverseny miatt egymás alá árazzák be az aszúkat. Ez nem egy korrekt hozzáállás a borvidékkel szemben, ilyen fajta gondolkodásmóddal nem lehet jövőt építeni Tokaj-Hegyalján. Hiába ért mindenki egyet azzal, hogy a borvidék csúcsterméke az aszú kell hogy legyen, ha néhány fontos minőségi bortermelő és egyes nagy cégek olcsón árazzák be az aszúikat. Szokták mondani: olcsó húsnak híg a leve, azaz nem lehet presztízst építeni Tokajnak, ha a csúcsterméke nagyon olcsón kerül eladásra.

Rengeteg munkával jár egy pincészet fenntartása és az ezzel járó feladatok. Amikor eljöttél értem kocsival, a pincészethez vezető útig szinte alig tudtunk beszélni pár szót, folyton valami ügyet intéztél telefonon. Mi az, ami ki tud kapcsolni?

A kertészkedés. Szeretek a természetben járni, mindig megnyugtat. De az Atlanti-óceánt is imádom. Ami azt illeti, nehéz, de egyben fantasztikus borvidék Tokaj. Szeretek itt élni, a bor a kapaszkodó számomra. Hiszek a borvidékben és a boraimban, amiket szeretettel és alázattal készítek.

A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom további interjúi:

Ez is érdekelhet

Utazás
Hírek - programok
Gasztronómia
Gasztronómia

Pesto genovai módra

2024. február 14.
Gasztronómia
Gasztronómia

Küldj egy üzenetet!