Csengeri Attila: „Nem gondoltam, hogy kétségbe esem, ha nem kerülök többet színpadra”

Csengeri Attila: „Nem gondoltam, hogy kétségbe esem, ha nem kerülök többet színpadra”

Csengeri Attila (Pécsi Nemzeti Színház Nívódíja 2002 és eMeRTon díj-az év musical énekese 2003) neve, minden színházba járó ember számára, főleg a musical műfaj kedvelőinek, ismerősen hangzik. Az 1984-ben alapított Géniusz együttes gitáros-énekese, majd később szólóénekese, mint saját honlapján is leírja, a kézilabdás karrierjét is feladta a zenélésért, és az eddigi sikeres pályafutása bizonyítja a legjobban döntésének helyességét. Pozitív kisugárzású családcentrikus ember, sikeres üzletember, aki köztudottan szereti a jó ételeket és borokat.

Miért gondolja egy vegyész végzettséggel rendelkező fiatal, hogy a művészet az, amiben elképzeli a jövőjét?

Soha nem gondolkoztam ezen, valahogy az élet sodort engem erre a pályára. A véletlenül jött lakótelepi zenélés és gitározás után alakítottuk meg a Géniusz együttest, akkoriban nagy divatja volt ezeknek. Egy nagy ugródeszka lehetett volna számomra, mint rockénekes, a Sportcsarnokban való fellépésünk egy kábítószer ellenes koncerten, melyre Szörényi és Bródy írtak egy számot nekünk, de a szövege miatt, mely a kommunista megszállásra is értelmezhető volt, nem engedték leadni a rádiókban. A katonaság miatt úgy döntöttem, hogy abbahagyom a rock zenélést, majd 1989-ben jelentkeztem a musical osztályra, ahova elsőre fel is vettek. Nagyon sok más dolog is érdekelt akkoriban, és ha nem vesznek fel elsőre az biztos, hogy nem próbáltam volna meg újból.

Gondolom az egyik ilyen dolog a sport, versenyszerűen kézilabdáztál. Nem játszottál el soha a gondolattal mi lett volna ha…?

Nem. Egy választóvonal volt mikor a Honvéd együttestől megkerestek, hogy menjek hozzájuk, de én közben már zenéltem is. Bár fogalmam sem volt, hogy merre sodor majd az élet, a zenét választottam. Igazából a pillanat döntése volt.

Nem bántad meg soha? 

Bennem sohasem volt olyan habitus, mint amilyen egy kézilabda pályára kell. Idegileg talán nem, de fizikálisan mindenképpen könnyebb az éneklés. Minden mesterségben meg lehet találni a maga szépségét, egy évig dolgoztam vegyészként is.

Hogyan indult a pályád?

Már elsőéves főiskolásként sikerült elsőre a Dorian Gray főszerepét megkapnom a Rock Színházban, majd következtek egymás után a főszerepek.

Stuttgartban a Miss Saigon című musical egyik főszereplőjét (Chris) alakítottad másfél éven keresztül (264-szer, szerk.). Mennyire volt más külföldön a musical világa, Magyarországhoz képest? 

Ami megdöbbentő volt számomra, az a profizmus. Például, ha lekéstél egy próbáról, akkor az első alkalommal csak figyelmeztettek, másodjára már 200 márka levonás járt, olyan dolgok, amik Magyarországon nem voltak megszokottak. Kint egy kőkemény kapitalizmus volt a színház, picit szívnélküli.

Hogyan talált meg ez a szerep?

Megtudtam, hogy Uwe Kröger mellé, aki a főszereplő volt, keresnek egy második szereposztást és kimentem meghallgatásra. Az előzménye pedig az, hogy külföldről, a Stella nevű cégtől, eljöttek Magyarországra, és megnéztek a Sakk című musicalben, amit az utolsó hónapjaiban lévő Rock Színházban játszottam, és végül Simon Edit közvetítésével kikerültem erre a meghallgatásra. Mivel egy szót nem beszéltem németül, magyar nyelven énekeltem a meghallgatáson, végül mégis kellett németül egy pár sort leutánoznom első hallásra a dalból, ami egészen jól ment. Hazaérve egy hét múlva már fel is hívtak, hogy sikerült a meghallgatás. Mivel elég sok főszerepet játszottam akkor a Rock Színházban, volt elég sok munkám és megbecsültek, úgy gondoltam, hogy egy második szereposztásért nem érdemes feladnom egy karriert Magyarországon, és megköszöntem a lehetőséget. Akkor még hittem abban, hogy Magyarországon lehet sikereket elérni a tehetséggel, most viszont ez már picit megingott… Később mégis felhívtak, hogy Uwe Kröger elhagyja a produkciót és, hogy tudok-e másnap csomagolni, mert azonnal kell nekik egy első szereposztás.

Hazaérve nem tartottál-e attól, hogy nehezebb lesz visszakerülni a fogaskerékbe?

Tartottam, mert ez mindenkinek nehéz. Jönnek a fiatalok, meghalnak sajnos színház igazgatók, jelen esetben Iglódi Tanár Úr, akinél szép szerepeket játszottam el, vagy nem választanak meg újból színház igazgatókat és akkor már nem hívnak, stb… Nyitottam egy virágüzletet és abban is nagyon jól éreztem magam, nem gondoltam, hogy kétségbe esem, ha nem kerülök többet színpadra.

1999-ben a Pécsi Nemzeti Színház Jézus Krisztus Szupersztár főszerepével indult be újból a magyarországi pályád, azóta számos világsikerű musical főszerepét játszottad már el. Szerencsésnek gondolod magad?

Akkor indult be a második időszakom a pályán: Nyomorultak a Madách Színházban, István a Király a Nemzeti Színházban, Miskolc, Szolnok, Eger, stb. Érdekes, hogy Németország sem jött volna az életembe, ha Uwe Kröger nem határozza el, hogy elmegy egy másik színházhoz… Nagyon sok mindent úgy hozott az élet, hogy nekem nem is voltam beleszólásom. Itt ülök 47 évesen ennyi színházi főszereppel a hátam mögött és sokszor megvitatom magamban, hogy nem biztos, hogy ezt az utat választanám újból, a nehézségei, a bizonytalanságai miatt és a miatt, amit látok. Lehet, hogy egy meghallgatáson jobb vagyok annál, aki megkapja a szerepet, de mégis egy másik érdek fog dönteni, ez lehet média, érdekek vagy csak azért mert ő „celeb” és emiatt a színházi vezetés úgy gondolja, hogy miatta több ember fog beülni a nézőtérre. Ez nem hosszú távú siker, a színházi életet meg kell élni úgy, ahogyan én kezdtem el, volt színház ahol végigjártam a létrát a statisztálástól kezdve. Bár sokfelé sodorhatott volna az élet, valahogy mindig a színház felé mutatta az irányt, és lehet, hogy 70 évesen azt mondanám neked, hogy ez így volt rendjén, most mégis vacillálok egy picit.

Nem vágynál vissza külföldre soha?

Nem! Bár látom, hogy itthon milyen méltatlan helyzetbe kerülnek művészek, mégis úgy érzem, hogy nagyon nagy döntés, hogy az ember kimenjen külföldre, főleg családostól. Itt vannak a barátaim, szüleim…

És ha ezt a kérdést feltettem volna jó pár évvel ezelőtt?

Ez egy jó kérdés. Ha tudtam volna, hogy Magyarországon ilyen helyzetbe kerül a kultúra…de most panaszkodjak mikor ebben az évben is lesz 6-7 bemutatóm?! Nagyon sok tehetség van, akinek abba kell hagynia vagy alamizsnán él, éjjel-nappal szinkronizál, hogy pénzt keressen és közben a nagy álma, hogy színpadon lehessen.

Milyen szerepek állnak legközelebb hozzád?

Kapásból azt mondanám neked, hogy a hős romantikus karakterek, ha nem gondolok bele, hogy a Néróban is elég jó kritikákat kaptam, ahol egy teljesen őrült császárt kellett játszanom, vagy a Macskafogóban, ahol egy elég szemét karaktert kellett játszanom, és ott is nagyon szerettek. Igazából mégsem tudok erre választ adni. A lelkemhez nagyon közel állnak a karakteres szerepek, de mondhatom, hogy elég sokrétűnek érzem magam, ezt kevésbé érzik a rendezők.

A művészet mellett belevágtál az üzleti életbe is. Fontos számodra, hogy egy másik irány is legyen az életedben a művészet mellett?

Ezt a bennem rejlő bizonytalanság szülte. 2006 körül volt egy megtorpanás a művész életemben, kevesebb szerepet kaptam és akkor gondolkodtam azon, hogy a családomért felelős vagyok, és mit lehet még csinálni, hogy biztosítsam az anyagi dolgokat az életünkhöz. Ekkor hoztunk létre egy alkusz céget. Nagyon sok mindenben kipróbáltam magam és ki is fogom még próbálni az életben. Az alkusz cég egy biztonságot ad az életemben, egy másik lehetőség az éneklés mellett.

Nem tartozol azok közé, akik a bulvár média reflektorfényében vannak. 

Szerencsére nem. Úgy tartom rendjén, hogy az ismerjen, és az rajongjon esetleg értem, aki tudja, mit csinálok, hallott vagy látott színpadon.

Milyennek látod a mai musicalképzést?

Sokrétű. Volt idő mikor mindenki, aki kicsit is benne volt a színházi életben gyorsan akart egy iskolát létrehozni. Azt látom, hogy nem mindig azok tanítják, akiknek kellene, hogy ezt tegyék. Az igazi szakember gárda, szerintem még mindig a Színművészeti Egyetemen található, például Bagó Gizella, aki talán Magyarországon a legtöbbet tudja az igazi klasszikus és belcanto hangképzésről. Nagy felelősség valakiről véleményt mondani, és ezért is gyűlölöm ezeket a tehetségkutató műsorokat a tv-ben, amikor láthatóan nem odavaló, tehetségtelen fiatalokkal elhitetik, hogy színpadra valóak.

 

A fellépések és az üzleti élet mellett köztudottan szeretsz főzni is, több alkalommal részt is vettél különböző főzőbemutatókon. Honnan jön a gasztronómia iránti érdeklődésed?

Imádok enni – már gyerekkorom óta -, szeretem a jó ízeket és minőségi ételeket és italokat és mindig oda tud kötni a tv elé egy jó szakács műsor. Ha otthon a teraszon eszünk és iszunk, akkor a pácolt húsok faszénen vagy lávakövön sütése mindig az én feladatom.

És mi a helyzet a borokkal?

Örök szerelem! Egy dolog „sújt” engem, hogy mindig kocsival járok, de ha haza érek, akkor szeretek egy-két pohár bort meginni, ami mindig hangulatfüggő. Általában a vörösbort szeretem, abból is inkább a testesebb fajtát, de ilyenkor nyáron jól esik egy rosé – talán még azt a „galádságot” is megteszem néha, hogy felöntöm némi szódával-, vagy akár egy 12-13 fokra lehűtött fehérbor. Napokban a Pannonhalmi Apátság egyik fehér borát kóstoltam, isteni volt. Egyre több borász ismerősöm és barátom van, és nem tudok sajnos eleget tenni a felkérésüknek, hogy látogassam meg őket. Fantasztikus emberek, fantasztikus borok és egyre jobban érdekel a borászat, és minél jobban érek, fordulok a borok felé. Ha belegondolok egy bor útja a tavaszi rügyfakadástól a pohárig, az majdnem olyan, mint amit én befutottam: a véletlenek és a szerencse összejátszásai. Fantasztikus milyen csodák tudnak megszületni, a reduktív eljárástól a hordóig. Majd remélem, mint sok más művész, ha egyszer visszavonulok – 87 éves korom környékén – majd én is megpróbálok pici szőlőterületen borászkodni és egy Csengeri Cuvéevel megvendégelni az unokáimat.


Related Posts

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Az alacsony felvásárlási árak miatt sokan felhagynak a szőlőtermeléssel, így vannak olyan falvak a Balaton körül, ahol teljesen megszűnt a szőlőtermelés. Sajnos nincs értéke a szőlőnek, és ez egy komoly probléma jelenleg Magyarországon. A múltkori Csapody Balázzsal készített interjúm után ismét a Balaton a főtéma: […]

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

„Kissé egyhangúnak tartom a gondolatot, hogy a gasztronómia csupán az ételekről szól. Annál jóval több, komplexebb, lendületesebb fogalom. Olyan, mint az illatos zene, vagy az ehető szín, borzolja és nyugtatja érzékeinket, külön-külön, vagy akár egyszerre. Befolyásolja hangulatunkat, gondolkodásainkat, élményeinket, jövőnket és múltunkat egyaránt. Kellő alázatot […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!