Molnár Nikolett- Junior Príma- díjas színésznő. Néha nem kell annyira erősnek lenni.

Molnár Nikolett- Junior Príma- díjas színésznő. Néha nem kell annyira erősnek lenni.

Idén, negyedik alkalommal adták át a Junior Prima-díjakat az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A díj, a szárnyaikat bontogató fiatal tehetségeknek szeretne ösztönzést adni, olyan fiatalok számára, akik a „jók között is a legjobbak”. A rendkívüli elismerést, Dr. Spéder Zoltán, az Igazgatóság elnöke, valamint a zsűri tagjai közül Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, Eszenyi Enikő színész-rendező, a Vígszínház igazgatója, Bálint András színész-rendező, a Radnóti Színház igazgatója és Orlai Tibor producer adta át.

Ez alkalomból Molnár Nikolettel beszélgettem, aki idén vehette át aJunior Prima-díjat. Egyes vélemények szerint, habitusa, nőisége, temperamentuma és finomsága, Ruttkai Évát idézi. A tehetségénél, talán a szerénysége és alázata nagyobb.

Molnár Nikolett

November hatodikán vehetted át a Junior Prima -díjat, amit idén több mint ötven kiemelkedő tehetségű fiatal művész közül választott ki a szakmai zsűri. „Egy nagy színésznő kezdő lépéseinek vagyunk tanúi.” hangzott el a díjátadón. Mit jelent számodra ez a díj?

Mindenképpen nagy öröm, és biztatás, ösztönzés számomra. Már az is meglepett, hogy gondoltak rám a jelölésnél, arra pedig végképp nem számítottam, hogy a díjazottak között lehetek.

Mennyire fontosak az ilyen jellegű ösztönzések a fiatal művészek számára? 

Nagyon fontosak, de szerintem nem csak művészek számára. Mindenkinek szüksége lehet pozitív motivációra és olyan visszajelzésre, hogy van értelme annak, amit csinál, nemcsak a színházi szakmában, hanem minden más szakmában is. Viszont a színészi pálya nagyon szubjektív, nincs egyértelműen meghatározható eredménye a befektetett munkának, talán ezért is annyira fontos a visszajelzés.

Milyen inspirációt, vagy pluszt tudnak adni? 

Nekem nagy öröm színházban játszani, függetlenül attól, hogy díjaznak-e, vagy nem. Igyekszem azzal meghálálni az eddigi lehetőségeimet, hogy megpróbálok mindent megtenni, ami tőlem telik. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy tanuljak. Ez egy olyan pálya ahol e tekintetben nincs megállás. Folyamatosan jelen van az életünkben a tanulás és most nem elsősorban a szövegtanulásra gondolok, hanem arra, hogy nyitott, érdeklődő legyen az ember, tájékozódjon, figyeljen, művelődjön, fejlessze képességeit (beszéd, ének, tánc) …

Miért éppen a színházat és ezen belül a színészetet választottad hivatásodnak? 

Nem tudom pontosan, hogy honnan kezdődött. Van olyan kollégám, aki három éves korában eldöntötte, hogy színésznő lesz. Nálam nem így volt. Évekig táncoltam Oroszlányon – oroszlányi vagyok – és talán valahogy itt kezdődött. Nagyon sok mindenre megtanít a tánc, alázatra például, ami nagyon fontos a színházi létezésben is. Gimnazista koromban sok vizsgaelőadást láttam a Színművészeti Egyetemen, s akkor már körvonalazódott, hogy a színház az, ami igazán érdekel engem.

Mi a színház szerepe és feladata a mai társadalomban? 

Nagyon összetett. Az egyik rendező, akivel dolgoztam azt mondta, hogy van olyan színház, ami szórakoztat és van olyan, ami tanítva szórakoztat. Minden előadás más miatt fontos, és mindenki máshogy éli azt meg. Itt (Szolnoki Szigligeti Színház szerk.) egy este kb. 460 ember egymás mellett ül – ugyanazt nézi – és mindenkire máshogy hat az előadás, és annak mondanivalója, és ez szerintem csodálatos dolog.

Műfajilag milyen darab áll közelebb hozzád? 

Azokat a darabokat szeretem, amelyeknek van konkrét céljuk, üzenetük, amelyek valamire felhívják a figyelmet, vagy elgondolkodtatnak. Úgy érzem, ezek közelebb állnak hozzám, de mindegyiket nagyon szeretem.

És melyik nehezebb számodra? 

Nem is tudnék különbséget tenni. Azt hinné az ember, hogy egy vígjáték könnyebb – mert könnyedebb műfaj -, de én ezt nem merném kijelenteni. Az a nehéz, hogy megtaláljam a helyem az adott műfajban, és karakterben.

Egy évig szabadúszó voltál. Így hozta a sors vagy saját döntés volt? 

Két évig voltam az Újszínházban stúdiós, és ez idő alatt szerencsés voltam, hisz’ volt néhány apróbb feladatom ott. Miután letelt ez a két év, még ott maradtam egy évig, mivel ezeket a darabokat még repertoáron tartották. Igazából nem voltam olyan bátor, hogy lehetőségek után kutassak, de reméltem, hogy egyszer majd adódik olyan helyzet, hogy játszhassak.

Aztán 2008-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz kerültél, egy meghallgatást követően, Shakespeare Júliájának szerepére. Mit jelentett ez számodra, fiatal, pályakezdő színészként?

Hatalmas kihívást. Az volt az első nagy szerepem – és most ezzel egyáltalán nem akarom kisebbíteni azt az érdemet, ha valaki egy epizód szerepet játszik, hisz’ bizonyos szempontból az még nehezebb, mint egy főszerep. Shakespeare Júliája volt az első olyan szerep, amelyben úgy éreztem, hogy nagy felelősség van a vállamon, s nem könnyű megbirkózni ezzel pályakezdőként.

Nehezebb kérdés. Hogyan látja Molnár Nikolett, Molnár Nikolettet? 

Ez tényleg nagyon nehéz. Hogy is tudhatnám magamat jellemezni? Nem állíthatom, hogy teljesen ismerem magamat. Viszont egy-egy szerep által egy színész saját magáról is sok dolgot megtudhat. Minden karakternél más-más tulajdonságinkat kell megkeresni és előtérbe helyezni. Ez nagyon izgalmas. Mindig érhetnek meglepetések. Olyan oldalunkat is felfedezhetjük, amiről nem is tudunk. Azt tudom, hogy a magánéletben sokkal szemérmesebb vagyok, mint színpadon.

Molnár Nikolett
Molnár Nikolett

Azt nyilatkoztad, hogy a saját utadat kell járnod. Mi lenne ez?

Ezt azzal kapcsolatban mondtam, mikor hasonlítottak valakihez. Mindenkinek a saját útját kell járni, így nekem is. Remélem az enyém az az út, ahol most járok. Szeretnék továbbra is színházban játszani, és szeretnék fejlődni szakmailag és emberileg. Hasonló dolgokra vágyom, mint mindenki más, hogy azt csináljam, ami örömet szerez, s hogy nyitott és befogadó tudjak lenni a világra.

A színészi munkáid és az állandó próbáidon kívül, a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor osztályába jársz. Marad még szabadidőd? 

Nem nagyon, de ez nem is baj. Sokáig úgysem bírnám a tétlenséget.

Akkor már nem is kérdezlek, mit szoktál a szabadidődben csinálni! 

Akkor tudok kikapcsolódni, hogyha a barátaimmal lehetek. Nagyon szeretek velük játszani, beszélgetni, utazni, filmet nézni, kirándulni és szeretek olvasni, festeni… Ezt ne úgy képzeld el, hogy kiállítást fogok nyitni, ilyesmiről szó sincs. Ha festek, vagy bármilyen dolgot készítek – ajándékba –, akkor az is teljesen megnyugtat. Szeretek olyan dolgokat alkotni, ami személyes annak, akinek készül.

Minden sikeres ember mögött vannak olyan emberek, akiknek a nevük nem kerül reflektorfénybe. Kik ezek és kiknek köszönheted azt, aki vagy? 

Ha elkezdeném felsorolni, akkor reggelig itt ülhetnénk. Nagyon sok embernek köszönettel tartozom a sok segítség, a sok csodálatos lehetőség miatt, amelyeket kaptam, vagy amiatt, hogy mellettem álltak, vagy megtiszteltek bizalmukkal, barátságukkal. Remélem, hogy ők mindannyian tudják, érzik, hogy hálás vagyok nekik. Azt is remélem, hogy viszonozni tudom mindezt.

Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremti meg a művészetet. Menyire tartod magad erős embernek? 

Bizonyos helyzetekben erős vagyok, néha pedig gyenge (nevet, szerk.). Van sok kudarcélményem, mint mindenki másnak, de ez nem tántoríthatja el az embert attól, amit igazán szeretne elérni. Néha nem kell annyira erősnek lenni, mert ez valamilyen görcsös, befeszült állapothoz vezethet. Például, egyik kollegámmal – Jankovics Anna –végigjártuk az El Camino-t. Úgy indultam el, hogy mindent kibírok, de kiderült, ez nem olyan egyszerű, s nem is ez a lényeg, mert ez nem teljesítménytúra, sokkal fontosabb dolgok vannak annál, mint, hogy hány kilométert megyek egy nap alatt.  Az embert érhetik meglepetések mikor nagyon erősnek hiszi magát.

Egyik ismerősöm mondta, hogy nem csak menni, hanem „látni” is kell. 

Pontosan! „Látni”, érezni, figyelni, önmagadra, másokra… Valószínűleg sosem találkozom újra azokkal az emberekkel, akiket ott megismertem, de tudom, hogy biztosan van oka annak, hogy ott, akkor egyszer találkoztam velük.

Célok, tervek? 

Nem szoktam nagyon előre eltervezni…inkább próbálok az adott feladatomra koncentrálni.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!