„Nem a hangerő számít” – nagyinterjú Herczeg Ágnessel

„Nem a hangerő számít” – nagyinterjú Herczeg Ágnessel

„Itt az idő, hogy mindenki elgondolkozzon, és megvizsgálja mi a fontos, és mik az értékek. Az építő kritika pedig nem egófényezésből születik meg” – vallja legújabb interjúmban Herczeg Ágnes, a Budapesti Metropolitan Egyetem borturisztikai szaktanácsadó szakának vezetője, a Lidl stratégiai tanácsadója és márkanagykövete. Szepsy Istvánt vagy Bacsó Andrást például soha nem hallotta még hangoskodni, mégis szerte a világban elismertek, és messzire elér mindkettőjük halk szava. Bár tény, ami tény, a mai felgyorsult társadalomban mégis „sokan hajlamosak előbb meghallani egy hangoskodást, mert a provokáló, odavágott szavakon, csontokon jól el lehet csámcsogni.” – mondja Ágnes, aki lassan 20 éve foglalkozik borokkal, rendszeresen bírál nemzetközi borversenyeken, a londoni Wine and Spirit Education Trust diplomása, nemzetközi borakadémikus, számos magyar és külföldi borászat szaktanácsadója, és több boros könyv szerzője is.

Sánta Zoltán tragikus halálával nem csak a magyar, hanem a nemzetközi borszakma is szegényebb lett, hirtelen távozása pedig betöltetlen űrt hagyott maga után. Szerénysége, tudása, műveltsége, embersége, a mindig segítő szándéka és pozitív személyisége példaként kellene állni mindenki előtt. Visszatekintve az elmúlt évekre sajnos az az érzésem, hogy Sánta Zoltán nem volt a kvalitásaihoz mérten elismerve és foglalkoztatva sem. Te hogyan látod?

Még mindig hihetetlen számomra is, hogy Zoli már nincs köztünk. Nagyon nagy veszteség emberileg és szakmailag is. Szeptember elején beszéltünk utoljára telefonon, sok mindenről és elég hosszan, soha nem fogom elfelejteni. Zoli valóban ilyen ember volt, ahogy te is említed. Igazi tanító, tele tudással, amit mindig nagy örömmel osztott meg. A műveltsége, tiszta gondolatai, és őszintesége miatt mindig felüdülés volt vele beszélni.

Hogy mennyire volt elismerve és foglalkoztatva? Sokat gondolkoztam ezen, de egyetlen olyan szakmabeli sem jutott eszembe, aki megkérdőjelezte volna Zoli tudását. Nemzetközi szinten Londontól Oroszországig is sokan elismerték, tisztelték és szerették. A Borkollégiumban a tanítványait a diplomavédésig kísérte és támogatta, nagyon sokan számíthattak rá. Nem ő volt a leghangosabb, de neki az elismertséghez nem is kellett nagy hangon, provokatív módon kommunikálnia. A szakmában eddig eltöltött 18 év alatt azt tanultam meg, hogy a halk szavakra sokszor sokkal érdemesebb odafigyelni, mert azok a tartalom miatt, és nem a hangerő és a provokáció miatt érdekesek.

Zoli legutolsó beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy nagyon sok terve és célja van, és hogy sok dolga épp csak most indulóban van. Valóban sok helyen hasznát tudták volna még venni a tudásának. Egy biztos, ez sohasem rajta múlt.

Mi lehet a méltatlan mellőzésének az oka?

Nem tudom megítélni, hogy mennyire érezte magát mellőzöttnek. Nekem nem tűnt annak.  Hányféle siker van? Kinek mi a siker? Kinek a visszajelzése számít? Kinek az elismerése számít? Tény, hogy volt olyan feladat, cím-pozíció, amit méltatlanul nem ő kapott. Itt az idő, hogy mindenki elgondolkozzon, és megvizsgálja mi is a fontos, és mik az értékek.

Felvetődik bennem a kérdés, hogy a szerénység, tudás és műveltség elegendő-e ma Magyarországon az érvényesüléshez és elismeréshez? Vagy esetleg ezek mellé figyelemfelkeltésként hangoskodás is kell, hogy társuljon?

Ez egy nehéz kérdés. A social média világában hajlamosak vagyunk like-ban és kommentben mérni az érvényesülést és az elismertséget, pedig ez sokszor torzképet fest. Szepsy Istvánt vagy Bacsó Andrást például soha nem hallottam még hangoskodni, mégis szerte a világban elismertek, és messzire elér mindkettőjük halk szava. Egy biztos: kommunikálni kell, de ennek a módja, mértéke és a fóruma azonban sok mindentől függ. Sokan valóban hajlamosak előbb meghallani egy hangoskodást, mert a provokáló, odavágott szavakon, csontokon jól el lehet csámcsogni. Azt is könnyen elhiszik, hogyha valamit legalább 50-en like-olnak vagy kommentelnek, akkor azt mindenki úgy gondolja. A híradók drámákkal és tragédiákkal vannak tele. A Győzike show is népszerű volt egy időben és egy bizonyos körben. Azonban a tartalomfogyasztását mindenki maga szabályozhatja, és nem szabad elfelejteni, hogy ennek a tartalomfogyasztásnak a függvényében alakul a véleményünk. Úgy is mondhatjuk: ahol az üléspontunk, ott az álláspontunk. Ha átülünk egy másik székbe, vagyis nézőpontot, szemléletet váltunk, akkor lehet a véleményünk is másként alakul.  Hogy ki milyen értéket keres, ismer el, követ, vagy éppen tudatosan nem követ, azt ma Magyarországon mindenki szabadon eldöntheti. Szerintem ezeket kell jól megválogatni. Ha ezek a helyükön vannak, akkor nem a hangerő számít.

Mintha egyre nagyobb lenne a szakadék a borszakmában, összefogás, közös értékek és közös gondolkodás nélkül nehéz lesz bármilyen eredményeket elérni. Te mit tapasztalsz ezzel kapcsolatban?

Az összefogás lehet felülről, és alulról szerveződő is. Nagyon sokáig a borászok és borszakma a felülről jövő szerveződésekre vártak. Ez egyébként valóban fontos lenne. Sajnos átütő siker nem érkezett meg, és bár sok koncepció megszületett ugyan, de a munka és végrehajtás része utána mindig elmaradt. Most azt látom, hogy egyre több borvidék ismerte fel, hogy alulról szerveződve is lehet sikereket elérni, és elindultak a borvidéki összefogások. Ezt egy nagyon előremutató iránynak tartom. Minden borvidéknek meg kell találnia az egyedi értékét, a saját hangját. A borvidékeken belüli összefogás azért is fontos, mert egy asztalhoz ülteti a borászokat és közös gondolkozásra sarkall. Viszont ahogy a jó bor elkészítéséhez jó borász kell, egy jó stratégiához, kommunikációhoz is szakemberek szükségesek.

Lehetséges-e a különböző táboroknak és csoportoknak az összefogása, és ha igen, mi lenne a kiinduló pont, illetve mik azok az értékek, amelyre hangsúlyt kellene fektetni?

Ebben a kérdésben nagyon fontos optimistának lenni, hiszen ezen is múlik a magyar bor nemzetközi elismertsége. Viszont erre a kérdésre nem lehet “csípőből” egy mondattal válaszolni, mert annál komplexebb az ágazat, és nagyon sok érdeket és szempontot kell összehangolni. Nem tartom megoldhatatlannak, bár bevallom, az utóbbi időben én más kérdésekre fókuszáltam. A közös gondolkozással kapcsolatosan az én fókuszomban ma a szakmában dolgozó nők összefogása és támogatása van. Korábban ezt főként a fiatalabb generáció mentorálásával tettem, ma már az a cél – és nagyon fontos, hogy ezen többen, együtt dolgozunk -, hogy rendszeres meetup-okkal, és egy évenként megrendezett konferenciával segítsük és támogassuk egymást. Ez egy most induló projekt a Women of the Vine and Spirit-tel együttműködésben. Hiszem, hogy ez is sokat lendít a szakmán, a közös gondolkozáson, és az egymástól való tanuláson.

Jó irányban haladunk?

Attól függ, mit értesz a kérdés alatt. Hogy van-e fejlődés? Igen, van. Hogy ez elég intenzív-e ebben az exponenciálisan fejlődő, és információval teli világban? Úgy tűnik, nem. Azonban a legfontosabb kérdés: mindenki tudja, hogy milyen irányba kell húzni, és ki a kapitány, akinek a szavát figyelni kell? Nem valószínű. Amíg ezek nincsenek meg, addig mindenki a saját irányát követi. Így pedig nem értelmezhető, hogy együtt merre megyünk. Kellenek a tiszta irányok, mert csak úgy tudunk együtt hatékonyan célba érni. Ehhez pedig kell az előbb említett összefogás, és egy (és itt a hangsúly az EGY szavon van) nagyon felkészült, szakmailag is toppon lévő, és nem öncélú szervezet, amely kijelöli, és mutatja az irányt, mint egy vezérhajó. Az irány pedig akkor jó, ha társulnak hozzá nemzeti, és nemzetközi szinten is mérhető eredmények.

Munkásságodra és kommunikációdra mindig is a pozitív szemlélet volt a jellemző. Ez céltudatos döntés?

Ez nem döntés, ilyen a természetem, ezt hozom otthonról, és ilyenné alakított az élet. Hiszek abban, hogy hosszútávon a pozitív szemlélet pozitív dolgokat szül.

Nem hiányolod a borszakírásban és a szakmában a kritikai szemléletet, illetve hol kell meghúzni a kettő között az egészséges vonalat?  

A kritikai szemléletet nagyon fontosnak tartom, azonban többféle kritika is van. Sajnos egy kritika sokszor azért hangzik el, hogy a kritizáló saját magát jobb pozícióban tüntesse fel. Hasonlóan káros a minden alapot nélkülöző, rosszindulatú kritika. Az építő kritika azonban nem “kattintás-vadászás” miatt születik, és nem is egófényezésből. Az építő kritika legtöbbször nem is kerül nyilvánosságra, mivel a kritizáló és a kritizált egymás között beszélik meg. A kritika képes rávilágítani egy adott problémára, de ez nem egyenlő azzal, amikor hangulatkeltésre használják. Olyan kritikára van szükség a borszakírásban és a szakmában is, ami nem öncélú, hanem segítő, és építő szándék vezérli. A kritikát egyébként mindig az indoklással együtt érdemes megvizsgálni, sőt az indoklás sokszor sokkal többet mond – már ha van.

Magyarország nem csak a tízmilliós fociedzők, hanem a borszakértők országa is egyben. Mitől és hogyan lesz valaki hiteles?

Számomra attól lesz valaki hiteles, ha szakmailag felkészült és tudja, mit beszél. Ha pedig valamit nem tud, azt be meri vallani, vagy meg meri kérdezni, és nem változtatja havonta 180 fokban a véleményt épp a széljárásoknak megfelelően. Az sem baj, ha nemzetközi szinten is elismerik.

A munkád a szenvedélyed is egyben, szerencsés embernek tartod magad?

Azt szokták mondani, hogy minél többet dolgozunk és teszünk valamiért, annál több lesz a szerencsénk.

Sokat jársz külföldre, hogyan látod, mi a magyar bor megítélése?

Egy átlagos külföldinek nincs véleménye a magyar borról, mert nem ismeri. A szakma pedig nagyon keveset tud róla. Van bőven teendő.

Milyennek látod a hazai borfogyasztás helyzetét?

A HNT reprezentatív felmérése az általános hazai borfogyasztási helyzetről úgy érzem valós képet ad, és ezt az értékesítési számokon is látni lehet. Egyébként én egy lassú, pozitív irányba történő fejlődést látok, ami az új generáció megváltozott fogyasztási szokásainak, a gasztronómia és a borturizmus fejlődésének, valamint az ágazat szereplőinek egyre tudatosabb kommunikációjának is köszönhető.

Ami a borkínálatot illeti, mi a Lidl áruházlánc filozófiája? 

A vevőinknek fontos árkategóriákban és stílusokban az elérhető legjobb ár-érték arányú borokat a polcra tenni. A borokat két fő csoportra bontjuk: van egy állandó kínálat, amely egész évben elérhető, a másik csoport egy folyamatosan változó akciós kínálat, amelyet az adott évszakoknak, témáknak és ünnepeknek megfelelően kínálunk. A célunk az, hogy a borok ne az üzletek polcain álljanak, hanem a lehető legrövidebb idő alatt a borászat pincéjéből a vásárlóink otthonába kerüljenek. Az egyik borranglista kapcsán megkérdezték tőlem, hogy mennyit számít a kiválasztásnál, hogy nyert-e valahol érmet a bor. Természetesen örülünk, ha valamelyik nálunk is kapható bort egy versenyen elismerik, azonban a kiválasztási rendszerünkből adódóan, ha úgy vesszük, nálunk minden bor nyert. A magyar borászok minden évben, márciusban beküldhetik hozzánk a boraikat. Az összes bort végigkóstoljuk. Egymás mellett, ha kell, többször is. Kategóriánként választunk győzteseket, vagyis kiválasztjuk azokat a borokat, amelyek adott stílusban és árfekvésben az összes közül a legmagasabb ár-érték arányt képviselik, és csak az kerülhet a polcokra. Természetesen azt is figyeljük, hogy a vevőink mennyire szeretik az adott borokat. Ha egy bor nagyon keresett, azt örömmel hozzuk vissza több akcióra is. Ha a Lidl boltokban járok, sokszor segítek a választásban, illetve sokszor beszélgetni is szoktam a vevőinkkel, hogy első kézből legyen információm és visszajelzésem.

Milyen szempontok alapján, és ki dönt arról, hogy milyen magyar borok kerüljenek a külföldi Lidl áruházakba?

A külföldi országok borbeszerzői és tanácsadói, és természetesen én is segítem őket. Minden egyes ország saját magának választja ki a borokat, hiszen az adott ország beszerzői ismerik leginkább azt, hogy mit keresnek az ottani vevők. Nagy dolognak tartom, hogy a környező országok közül egyedüliként Magyarország tart borexpót a külföldi Lidl áruházak borbeszerzőinek. Ez azért is nagy előny, mert így sokkal több bort tudunk bemutatni.

Herczeg Ágnes
Herczeg Ágnes

Puskás, Tokaj, két dolog, amit mindenki ismer külföldön. Hogyan és miként lehetne a magyar borokat jobban népszerűsíteni külföldön?

Szeretjük ezt hinni, de sajnos ez nem igaz. 2018-at írunk. Vonatkoztassunk el a borszakma vagy a foci elitjétől, és menjünk ki London, vagy épp Párizs utcáira és szólítsunk le egy 25 évest. Sajnos a valóság az, hogy ez a két szó semmit nem mond nekik. Talán ha a Prezit mondanánk, már beljebb lennénk ennél a korosztálynál. Bár ez megint sok mindentől függ. Az Y és Z generáció egyébként nyitott az újdonságokra, a valódi sztorikra. Szeretnek felfedezni, és ha valamiben mi jók vagyunk, akkor az a felfedezés. Tele vagyunk kis pincészetekkel, és aranyos történetekkel. Én a fiatalokra fókuszálnék, hiszen ők határozzák meg a jövő fogyasztási trendjeit. Őket kell alaposan megismerni, mert ez alapján lehetne hosszútávon stratégiát építeni.

Milyen trendek uralkodnak külföldön és ezekhez képest hol tart jelenleg a magyar bor?

Számos trend mozog a világban, ez piacfüggő is. Mielőtt elkezdenénk nagyon trendeket követni, szerintem a legfontosabb a saját értékeinkkel maximálisan tisztában lenni, és több szempontból megvizsgálni azokat. Ha ezek megvannak, akkor utána azt érdemes megvizsgálni, hogy kik keresik, vagy kik nyitottak ezekre az értékekre. Amíg nem tudjuk, hogy mik a mi igazi erősségeink, addig futkoshatunk a világban, de nem biztos, hogy elérjük a kívánt eredményt.

Örök mozgásban vagy, ezt hogyan tudod egyeztetni a magánéleteddel? 

Ha egyedül lennék, biztosan nem menne. Szerencsére fantasztikus emberek vesznek körül. A szüleim, a családom – amibe nagyon sok ember beletartozik – és a barátaim is rengeteget segítenek abban, hogy ez így lehessen. Nagyon hálás vagyok nekik ezért.

Hogyan telnek mostanában a napjaid?

Nincs két egyforma napom, így nem tudok konkrétat mondani. Nagyon változatos munkáim vannak, és ezt így szeretem. A Lidl és a hazai borászatokkal végzett tanácsadói munka mellett vannak nagyon izgalmas nemzetközi megkeresések is. Nemrég például a wine-searcher.com is megkeresett, hogy segítsek nekik rendbe tenni a magyar részt, de vannak a borhoz egészen érdekes módon kötődő dolgok is. Ezek nagyon inspirálóak! Továbbra is tanítok az egyetemen, és októberben TEDx előadó leszek. Vannak rendezvényeink, és mentorálok is. Természetesen a saját magam fejlesztése is nagy szerepet kap. Itthon és külföldön is tanulok továbbra is, és rengeteget olvasok. A nemzetközi szakmai körforgás mindig is az életem része marad. Novemberben is többször megyek Londonba, például az IWC-re is bírálni. Nem utolsó sorban anyaként és társként is igyekszem megállni a helyem. Ezeket kombinálom nap, mint nap.

Miként látod magad 10 év múlva?

10 év nagyon sok idő, főleg mostanában. A világ elképesztő gyorsasággal, exponenciálisan fejlődik, ami természetesen a szőlő és a bor összes dimenziójára is rányomja a bélyegét. Ebben rengeteg lehetőséget látok, ezért is fejlesztem magam folyamatosan. Valószínű 10 év múlva olyan dolgot fogok csinálni, ami most még nem is létezik. Bármilyen gyors is lesz a változás, az biztos, hogy én nem félek tartani a tempót.


Related Posts

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

„Kissé egyhangúnak tartom a gondolatot, hogy a gasztronómia csupán az ételekről szól. Annál jóval több, komplexebb, lendületesebb fogalom. Olyan, mint az illatos zene, vagy az ehető szín, borzolja és nyugtatja érzékeinket, külön-külön, vagy akár egyszerre. Befolyásolja hangulatunkat, gondolkodásainkat, élményeinket, jövőnket és múltunkat egyaránt. Kellő alázatot […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!