Stohl András – Én egy őszinte rosszfiú vagyok

Stohl András – Én egy őszinte rosszfiú vagyok

Stohl András kétségkívül generációjának egyik legtehetségesebb színésze, akit nem igazán kell bemutatni senkinek. A Billy Elliot előadás előtt váltottam vele néhány szót félelmekről, őszinteségről, hogyan bírja a kötöttségeket az életében, és arról, mit csinálna másképpen.

Színház, film, tévésorozat, rádiózás, és rengeteg próba. Hogyan bírod a strapát?

Nagyon nehezen, most éppen egy ilyen időszakban kaptál el. Szeptember 10-én a Papp László Sportarénában mutatjuk be a Hegedűs a háztetőn című előadást Alföldi Róbert rendezésében, amelyben Tevje szerepét játszom, majd ősszel elkezdjük az országos turnét. Gyakorlatilag minden nap 11-től este hatig próbálok. Már ennyi is elég lenne nekem. Most is hat Billy Elliot előadást játszottam zsinórban az Erkel Színházban, hamarosan következik az Őrült Nők Ketrece, és közben reggelente ott a rádió. Nem panaszkodom, jó érzés ennyi mindent csinálni, csak jó lesz, ha végre tudok majd pihenni is egy picit.

Mikor kezdődik, és mikor ér véget a napod?

Reggel 5-kor szól az ébresztő és este 11 körül érek haza. Legjobb esetben is hat óra marad alvásra, de nem is ez a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy közte nincs semmi. Csak munka és megint munka. De nehogy valaki most azt gondolja, hogy Stohl András panaszkodik. Boldog vagyok, hogy ennyit dolgozom, csak picit túlvállaltam magam.

Közben egy új szakmába is belekóstoltál, a rádiózásba. Hogyan érzed magad ebben az új szerepkörben?

Érdekes, de én nem tartom külön szakmának a rádiózást. Tudom, most biztos bele lehet ebbe kötni. Sőt, azok, akik nem szeretnek, azt mondják rám, hogy úgy is nézek ki ebben a szerepkörben. Persze, nem egyszerű dolog vezetni műsort, de itt az ember önmagát adja.

Ha már az önismeretnél tartunk, te hogyan jellemeznéd magad?

Amikor a rádiózásra készültem, nagyjából másfél hónapon keresztül különböző tréningeken kellett részt vennem. Egyik alkalommal vagy 150 tesztkérdést tettek fel, amiből az derült ki, hogy én egy őszinte rosszfiú vagyok nagy lélekkel, és ami a szívemen az a számon is. Szerintem elég pontos képet ábrázolt rólam ez a teszt.

Nem származott hátrányod az őszinteségedből és a nagy szívedből?  

Szerintem nem. Ami a nagy szívemet illeti biztos, hogy nem. Vagy legalábbis nem vettem, vagy nem akartam észrevenni, ha valaki visszaélt ezzel. De egyébként még az is belefér, ha valaki visszaél ezzel. Nem azért szoktam adni, mert valamit szeretnék cserébe visszakapni, hanem mert nekem ez jól esik. A többivel nem szoktam foglalkozni.

Mikor pihentél utoljára?

Őszintén? Nem tudom megmondani. Az ötvenéves születésnapomra kaptam a barátaimtól ajándékba egy afrikai utazást, de úgy néz ki, hogy egy októberi munka miatt lehet, hogy mégsem tudok majd elmenni.

Ha veled készül interjú, általában mindig előkerül egy kényes téma…

A börtönre gondolsz?

Pontosan! Nem unod még?

Egyáltalán nem, hiszen ez mindenkit érdekel, és valamilyen formában mindenkit érint. Vagy azért mert fél tőle, vagy azért mert volt bent, esetleg azért, mert lesz bent a jövőben. Ezt én megéltem és úgy gondolom, hogy szükséges is volt. Hálás vagyok a bírónőnek, hogy a másodfokú tárgyaláson letöltendő börtönbüntetést szabott ki rám. Ha nem így történt volna, akkor az emberek joggal mondhatták volna, hogy nekem mindent lehet és mindent megúszok. Sok mindent lehet rám mondani – esetleg nem szeretni -, de azt, hogy nem kaptam volna meg a büntetésemet érte, azt biztosan nem.

Szoktad mondani, hogy téged lehet szeretni vagy nem szeretni, de aki ismer, az általában…

Szeret, szoktam mondani én, aztán a fene tudja. (nevet, szerk.)

Ha már a szeretet szóba jött, mi jut erről eszedbe?

Sok minden, például a lelkiismeret furdalás. A rengetek munka mindenképpen elvesz a gyerekeimtől. Nagyon nehéz most, főleg amikor a három éves kisfiammal már kezd kialakulni egy apa-fia viszony. De az is eszembe jut, hogy ötvenéves vagyok és van egy olyan párkapcsolatom, amiben teljesnek és boldognak érzem magam. Nagyon szeretem azt, hogy ennyire szeretnek, és, hogy én is ennyire szerethetek. Érdekes, de a lovaim is eszembe jutnak. Velük is kevés időt tudok tölteni, de amikor a közelükben vagyok, akkor ki tudok teljesen kapcsolódni.

Mitől félsz a legjobban?

Sokáig azt válaszoltam volna, hogy a haláltól. Ötvenévesnek kellett lennem, hogy ráébredjek arra – és ebben a páromnak nagy szerepe van -, nem kell egyáltalán ettől félnem. Tudom, hogy az életnek ezzel nincs vége, és nem a véletlen műve, hogy itt vagyunk. Ez a félelem gyerekkorom óta kísért: hétfőnként nem volt tv, feküdtem az ágyban, és az járt a fejemben, mi lesz, ha majd egyszer nem leszek. Annyira bele tudtam ebbe a gondolatba helyezni magam, hogy a végén mindig elkezdtem sírni. Inkább attól félek a legjobban, ha történne velem valami és nem tudnám ellátni azokat a dolgokat, amiket el kell látnom. Akár a család, gyerekeim felnevelése, akár a saját életemet.

Vannak olyan dolgok, amiket másképpen csinálnál?

Nincsenek. Az ember ahhoz, hogy eljusson arra az útra, ahová el kell jutnia, úgy kell megtörténnie mindennek, ahogyan volt. Mindennek oka van. Persze, lehetne azt mondani, hogy nem szeretnénk elválni, vagy fájdalmat okozni, amit én most a volt páromnak okoztam. Az ember ezeket nem szereti, de ez benne van az én életemben. Ez így kellett történjen. Valami oka biztos volt.

Ezek szerint nem félsz a változástól.

Egyáltalán nem!

És hogyan bírod a kötöttségeket?

Elvileg szabadabb ember vagyok, de közben az egész életem kötöttség. Igaz, bizonyos szempontból ezt igénylem is, de ha kiszabadulok, akkor szeretek nagyon szabad lenni. Olyan vagyok, mint egy versenyló: kell a zabla a számba, de szeretek futni szabadon.

És mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy színház?

Sok embernek erről mindig a csillogás és az élmény jut eszébe, de nekem inkább az, hogy munka. Nagyon kemény meló a színház világa, amit nem igazán tudnak a kedves nézők. Mi, színészek, akkor vagyunk jók, ha könnyedén megy minden, viszont e mögött rengeteg munka van.

Kell-e az adrenalin az életedbe?

Igen. Nem tudok unalmasan élni, és most nem arról van szó, hogy keresem a bajt. Vannak bizonyos kötöttségek, amiket nem vagyok hajlandó figyelembe venni, vagy nem veszem ezeket észre. De bizonyos lépéseket is meg merek tenni, amiket megfontoltabb emberek nem mernek megtenni. Számomra viszont az is adrenalin, ha színpadon vagyok, vagy felülök a motorra és érzem, ahogyan fújja a szél a testemet és arcomat. Nekem nagyon kellenek az élmények.

Mindig is élt benned egy bizonyítási vágy. Miből fakad ez?

Sokszor gondolkodtam ezen, főleg most, ahogyan öregszem. Talán az édesapám miatt, akivel nagyon erős kapcsolatom volt, és mindig volt felé egy megfelelési vágyam. Szükségem van olyan emberekre, akikre fel tudok nézni.

Ha a vadászatot és a lovakat veszem számításba, gondolom a természet fontos szerepet játszik az életedben.

A legnagyobb büntetésem a baleset után nem is a börtön volt, hanem, hogy elvették a puskáimat, amiket édesapámtól kaptam. Iszonyatosan szeretek a természetben lenni. Meg vagyok bizonyosodva róla, hogy ha valami voltam előző életemben, akkor az biztos vadállat, erdész, vagy vadász volt. Mindenképpen a természet közelében éltem. Furcsán hangzik, de szexuális boldogságot okoz, ha a természetben járok vagy meglátok egy vadat (nevet, szerk.).

Ha már vadászat, ki szokta elkészíteni az ételeket? Szeretsz főzni?

Nagyon. A férfi, ha főz, akkor azt nagyon jól csinálja. Egyfelől azért, mert mi nem kényszerből főzünk, és ez meg is látszik a tányéron. A férfiak nagyobb önbizalommal főznek, és sokkal bátrabbak ezen a téren, mint a nők. Legyen szó fűszerezésről, vagy kísérletezésről a konyhában. Hogy visszatérjek a vadászatra, nálunk, vadászoknál nem lehet vadhús. Én is meg szoktam ezt venni, de nagyon sokat el szoktam ebből ajándékozni a barátaimnak. A kerti partikon viszont én szoktam készíteni a vadpörköltet a bográcsban. De az őzgerincet is nagyon szeretem, egyik receptnek az elkészítését pedig édesapámtól tanultam meg.

Elárulod nekem is?

Az őzgerincet kis medalionokra vágom, óvatosan kiklopfolom, majd kicsit sózom. Vajon hirtelen sütöm, pici vizet adok hozzá és ráteszem a fedelet. Kis idő elteltével megint hozzáadok egy kis vajat a végén pedig citromlevet. Ettől finom pikáns, savanykás ízt kap. Gyorsan elkészül és rendkívül finom.

Gondolom szoktál éttermekbe járni?!

Igen, bár legutóbb nagyot csalódtam az egyik kedvenc éttermemben. Szadán viszont van egy fogadó a főút mellett, azt nagyon kedvelem.

Van-e kedvenc ételed?

A rákos spagettit nagyon szeretem. Ha valahol megtalálom az étlapon, akkor azt mindig meg szoktam kóstolni.


Related Posts

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

„Kissé egyhangúnak tartom a gondolatot, hogy a gasztronómia csupán az ételekről szól. Annál jóval több, komplexebb, lendületesebb fogalom. Olyan, mint az illatos zene, vagy az ehető szín, borzolja és nyugtatja érzékeinket, külön-külön, vagy akár egyszerre. Befolyásolja hangulatunkat, gondolkodásainkat, élményeinket, jövőnket és múltunkat egyaránt. Kellő alázatot […]

Laposa Bence – Globális szemléletváltásra lenne szükség

Laposa Bence – Globális szemléletváltásra lenne szükség

„A nullához képest, tényleg jól állunk, legalábbis ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen állapotok voltak 10-15 évvel ezelőtt.” A beharangozott négyrészes sorozat újabb része következik most: Laposa Bencével, a Balatoni Kör elnökével beszéltem ezúttal. Középpontban ismét a Balaton. Mozgalmas évet zártatok, már csak ha a […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!