Szarka Dénes: Fontos, hogy a fiatalak számára is legyen egy itt-tartó erő!

Szarka Dénes: Fontos, hogy a fiatalak számára is legyen egy itt-tartó erő!

Szarka Dénes, fiatal borász, 1,5 hektáron gazdálkodik a tokaji borvidéken Mád határában a Juharos, Szilvás és Danczka dűlőkben. Saját pincészetén (Szarka Pincészet) kívül, ő gondozza a 2007-ben alakult Pelle Pincészet borait is. Nemcsak remek borokat készít, hanem a Gusteau Kulináris Élményműhelynek az üzletvezetője, 2013-ban, a XIV. Pannon Bormustrán,övé lett a Champion díj (Tokaji Aszú 6 puttonyos 2009), egy olyanversenyen, ahol 100 borászat összesen 260 borral mérette meg magát.

Mád egyik legtehetségesebb és legígéretesebb borászának tartanak. Mit jelent ez egy feltörekvő fiatal borász számára?

Nem mondanám, hogy emiatt most mindenki hozzám akar jönni, de a saját privát vásárlóim részére, akik már lassan tíz éve megvannak, egy visszacsatolást jelent. Igazából minimális új vevőköröm alakult ki a borversenyen elért eredményem, vagy a mostanában megjelent cikkek hatására.

Nem rendelkezel több generációs családi borászati hagyományokkal, milyen elhatározásból kezdtél el borokat készíteni?

Családi indíttatás az volt, hiszen a szüleimnek és nagyszüleimnek voltak szőlőterületei, bár eladásra nem készült bor, csak saját fogyasztásra. Szőlőtermesztéssel foglalkoztak, a szőlő, mint gyümölcs került eladásra, komolyabb szinten én kezdtem el foglalkozni a szőlővel a családban. Mivel vendéglátással is foglalkozom, megfogott a borok szeretete, majd 2004-ben létrehoztam a Borbarát Vendégházat és innen jött az ötlet, hogy ne csak vendégeket fogadjunk, hanem készítsünk számukra bort is, így tehát 2005-től már el is indult az időszámítás a pincészetem (Szarka Pincészet, szerk.) életében.

Mit jelent számodra, a világörökségi helyszínnek tartott borvidéken, ahagyomány megteremtése a saját boraidon keresztül?

Szeretem csinálni, és ha az ember megteheti és van rálátása a dolgokra, fontos, hogy ezt az utat keresse. Fontos, hogy a fiatalak számára is legyen egy itt-tartó erő, és ne vesszenek el a szőlőterületek és a hagyományok. Szeretném megmutatni magamnak és másoknak is, hogy lehet gondolkodni ebben és érdemes ezt csinálni.

Mint említetted az elején, 2013-ban Champion díjas lett a borod a Pannon Bormustrán, 2012-ben pedig a Pannon Bormustra Csúcsbora lett a Pelle Pincészet 2 bora, azé a pincészeté, melynek te készíted a borait. Mi változott az elért eredmények hatására? 

Mindenféleképpen pozitív hatások, mind a szakma, mind a fogyasztók felől is. Ha nem csak másodállásban foglalkoznék a borkészítéssel, sokkal jobban rá tudtam volna feküdni, és meglovagolni ezeket az elismeréseket, de igazából, sajnos, ezek másodlagos dolgok.

Fontosnak látod a borászoknak megmérettetniük boraikat versenyeken?

Fontos, de nem szabad messzemenő következtetéseket levonni ezekből. Egyik eredményt sem szabad nagyon komolyan venni, a pozitívtól nem szabad elszállni, a negatívat meg teljesen a szívre venni. A bírálók is emberek, és fontos megnézni, hogy kik a bírálók. Sajnálom, hogy a Pannon Bormustra, ami az ország egyetlen komoly borversenye volt, már nincsen. Nagyon profi nemzetközi bizottság jött létre ott.

Miért szűnhetett meg?

Egy ilyen jellegű borversenynek a lebonyolítása, főleg, hogy komoly emberek vannak a döntéshozók között, egy nagyon költséges dolog.

Azért mégis fontos lenne egy ilyen borverseny Magyarországnak! 

Természetesen. Egy ilyen kis pincészet számára, mint amilyen az enyém is, nem a világ trendjei után kell mennie, hanem egy saját stílust megteremtenie. Ehhez kellenek az ilyen borversenyek, hogy ki tudjunk tekinteni a világra.

Nem áll mögötted nagy tőke, vagy befektetők, mennyire nehéz ilyen körülmények között működni, borokat készíteni és észrevehető lenni a piacon?

Sok-sok munkával! A kis pincészetem számára, mely 1,5 hektáron gazdálkodik, az, amit egy befektető tudna nyújtani, azt én sok munkával ki tudom váltani. Az elért palackszámok tekintetében, nyilván kevésbé vagyok látható a piacon, nem tudok mindenhová eljutni. Nincs eladási kényszerem, ebből kifolyólag elég nagy szabadsággal rendelkezem, és mivel csak másodállásban borászkodom, nem kényszerülök ebből megélni. Meg kell találnom, mennyit kell termelnem, mennyire van szüksége a piacnak és mennyit tudok eladni.

Gondolom nem mindig pénz kérdése a minőség, sokszor inkább hozzáállás kérdése! 

Így van! De ez csak ezen a szinten igaz, mert ha tovább kellene lépnem, bővítenem és fejlesztenem, akkor már pénz kellene hozzá.

Ha már pénzről beszélünk, úgy tűnik az állam felismerte a Tokaj borvidéknek a fontosságát és a jelek szerint elég sok pénzt pumpál a borvidék fejlesztésébe. Hogyan képzeljem el ezt gyakorlatban, mit és hogyan profitál ebből Szarka Dénes, vagy más feltörekvő borász a vidéken?

Ez meg van lebegtetve, de még konkrétumokat nem tudunk. Tervezetek vannak, bízunk benne.

A Tokaj Kereskedőháznál napvilágot látott pancsolási botrány, milyen mértékben lehet rossz hatással a tisztességes borászok számára? 

Valahol meg kell húzni a vonalat és meg kell tisztulniuk. Úgy nem lehet választ adni, sem egy külföldinek, de még egy magyarnak sem, hogy miért akarok én 12.500 forintért eladni egy aszút, jelen esetben a 2009-es Champion díjast, hogy ha a szupermarketekben lehet már 3 puttonyos aszúkat találni 1000 forintért… Nem értik, nem lehet kommunikálni, és így nagyon nehéz. Ha már nem lesznek összepancsolt aszúk, akkor jobban el lehet majd fogadtatni a vevőkkel ezeket az árakat. Ha hitelesek akarunk lenni, akkor valahogy közelíteni kellene az áraknak.

Vannak viták abból kifolyólag, mivel, milyen borvidékkel és milyen fajta szőlővel lehet kilépni külföld felé. Hogyan látod ezt a kérdést Tokajból?

Tokajból mindenképpen a furmint, és hiába az aszú, ami világszintű, úgy gondolom, hogy mégsem ezzel tudunk kitörni, hanem a furmintból készült száraz borokkal. A világ most vevő az autentikus borokra.

Csak Tokaj, vagy más borvidékekkel is van mit keresni a külföldi piacokon?

Úgy gondolom, hogy akár Eger, Szekszárd is kiléphet a világba.

Kommunikációs vagy marketing hibák voltak eddig, hogy nem törhetünk ki, esetleg a minőséghullámzás?

Konkrétan az, hogy nem volt marketing! Nem az volt a hiba, hogy rossz volt a marketing, hanem az, hogy nem volt. Ezért is fontos, hogy egy kereskedőház megtisztulva elő tudjon állítani nagy mennyiségben, jó áron, korrekt száraz tokaji borokat a külföldi piacoknak. Ebben, a Tokaj Kereskedőház mellett remélhetőleg a Szent Tamás pincészetnek is fontos szerepe lehet a jövőben. Ez egy előszobája lehetne a drágább, dűlőszelekciós boroknak vagy az aszúnak. Jelen pillanatban, sajnos inkább csak a rossz minőségű tokajit lehet levenni a külföldi üzletek polcairól.

És hogy áll most a bormarketing ügy?

Már vannak visszajelzések. Úgy néz ki, hogy komoly megújulás van a Tokaj Kereskedőháznál, és a Kereskedőházon keresztül szeretnék segíteni Tokaj felemelkedését is. Vannak nagyon biztató jelek a marketingre nézve, és úgy néz ki, hogy el fogunk tudni indulni valamivel.

Mit gondolsz, mit jelent ez években?

Egyrészt bizakodó vagyok, és azt mondom, hogy kemény munkával, 5 éven belül meg kell, hogy jöjjön a befektetett munka eredménye.

Nem csak borokat készítesz, hanem a Gusteau Kulináris Élményműhelynekaz üzletvezetője is vagy. Hogyan egyeztethető ennyi minden egyszerre az életedben?

Sok lemondással. Szerencsére a borászati részben édesapám nagy segítséget jelent számomra, gyakorlatilag a szőlészeti munkákat ő végzi el.

Hogyan és milyen indíttatásból született meg a Gusteau?

Az alapötlet a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet létrejötte után alakult ki, azzal a céllal, hogy a birtokra látogató vendégeknek legyen egy hely, jelen esetben egy olyan borkonyha, mely a helyi alapanyagokra támaszkodva, tudja fogadni majd az idelátogatókat. A világ minden nagy borvidékén vannak sikeres konyhák, ahol a vendég nem csak a jó minőségi bort tudja megkóstolni, hanem ehet is jókat hozzá. Ebből az egyszerű ötletből született meg a Gusteau is.

Most már Magyarország legjobb 20 étterme között van a Gusteau. Hogyan tovább?

Nagyon büszkék vagyunk erre, és arra is, hogy a 2013-as Gault&Millau-ban és az idei Dining Guide-ben is 14 pontot kaptunk, ami egyben azt is jelenti, hogy ebben a régióban a legjobb étterem a Gusteau. Egy új és nagyobb helyre fogunk most átköltözni, ahol több vendéget tudunk majd kiszolgálni. A jelen konyhát már kinőttük.

Hol tart a magyar bor és gasztrokultúra?

 Óriási fejlődés van, de jelen pillanatban egy megtorpanást látok az igényes bor és gasztronómia iránt vevő vendégek számának növekedésében. A középréteg kezd eltűnni, és az eddigi fejlődésnek a megtorpanása, kapcsolatba hozható az emberek anyagi helyzetével. Fontos lenne a középréteg megmaradása.

Ha nem Tokaj, hol máshol a világban szeretnél borászkodni?

Ha Magyarország, akkor Somló, ha pedig külföld, akkor Burgundia.


Related Posts

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Az alacsony felvásárlási árak miatt sokan felhagynak a szőlőtermeléssel, így vannak olyan falvak a Balaton körül, ahol teljesen megszűnt a szőlőtermelés. Sajnos nincs értéke a szőlőnek, és ez egy komoly probléma jelenleg Magyarországon. A múltkori Csapody Balázzsal készített interjúm után ismét a Balaton a főtéma: […]

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!