Bor
post-authorNémeti Sándor
2018. november 05.

Tokaj legnagyobb problémája, hogy Magyarországon van – Rácz Erikával, tokaji borásszal beszélgettem

post

 „A mostani fiatal generáció úgy nő fel Tokajban, hogy a szőlő nem része az életének, nem tekinti értéknek, és fogalma sincs mit jelent a szőlőművelés. Fáj kimondanom, de lassan kihal egy olyan nemzedék, amely kulturális értékként tekintett a szőlőre. A borászok pedig megpróbálnak élni egyik napról a másikra” – mondja legújabb interjúmban a tokaji Sanzon Pincészet borásza és tulajdonosa, Rácz Erika, akivel a Costes Downtown-ban megtartott 2016-os évjárat borbemutatója előtt ültem le beszélni.

Nagyon rövid időn belül kerültetek be a köztudatba, például 2017-ben két elismert nemzetközi borversenyről (International Wine Challange és Decanter) ezüst-és bronzéremmel tértetek vissza Magyarországra. Mi más izgalmas dolog történt még az elmúlt 4 évben a Sanzon Pincészet táján?

Még nincs sok év a hátunk mögött, hiszen 2014-ben készítettünk első alkalommal borokat. Pont egy olyan évjáratban, amikor rögtön megkaptunk minden nehézséget, ami egy új pince életében tanulságos, de kissé fájdalmas. Azóta sok mindent történt, de az alapirányok változatlanok: természetközeli gazdálkodás, nem használunk felszívódó növényvédő szereket, és mivel fontosnak tartom Tokaj hagyományait és tradícióit megőrizni, szeretném a borainkon keresztül bemutatni ennek a csodálatos borvidéknek a sokszínűségét és egyediségét. Számomra az ökogazdálkodás hitvallás és gondolkodásmód.

Egy örökölt 0,3 parcellával indultatok, hol tart most a pincészet?

Jelenleg 3 hektáron, 4 dűlőben gazdálkodunk: Rány, Nyakvágó, Palánkos, és reméljük hosszabb távon majd a Szentvérben is. A meglévő furmint mellé 2015-ben sikerült hárslevelű ültetvénnyel bővíteni a fajtaválasztékot. Ez a szőlőfajta mindig is érdekelt, nagyon hiszek benne, még akkor is, ha véleményem szerint érdemtelenül alulra sorolt szőlőfajta a borvidéken. Nálunk a terület fekvése miatt jól kiegészítik egymást a furminttal, főleg olyan évjáratokban, mint a 2018, amely nagyon száraz és meleg volt. A négy évjárat alapján elmondható, hogy a hűvösebb évjáratokban, mint például a 2016, a furmint elegánsabb arcot mutat, míg a melegebb évjáratokban a hárslevelű sokkal szebb tulajdonságokkal bír.

Van potenciál a hárslevelűben?

Szerintem igen, de hogy mennyi ideig tartható el, az még a jövő kérdése. Mi a Sanzon Pincészetnél még nem rendelkezünk nagy tapasztalattal ezen a téren. Ahhoz, hogy levonjuk a konzekvenciákat még kell jó néhány év. Visszatérve az előző kérdéshez, Erdőbényei kis birtokunkon sikerült az építkezés oroszlánrészét befejezni: hűthető-fűthető erjesztő, felújított pince a palackos és hordós érlelésnek, 15 főt befogadó kóstoló, valamint 4-6 fő részére alkalmas vendégszoba az eddigi eredmény. Nem volt könnyű időszak az elmúlt négy év, főleg, úgy, hogy nem állt rendelkezésünkre pályázati pénz. Mindent önerőből csináltunk.

Rácz Erika, a Sanzon Pincészet borásza és tulajdonosa Rácz Erika, a Sanzon Pincészet borásza és tulajdonosa. Fotó: Szmodits Balázs[/caption]

Hogyan látják a borászok Tokaj jövőjét?

Kevés olyan borász van, akinek hosszabb távú elképzelései vannak. Mindenki megpróbál egyik napról a másikra élni, ez pedig egyáltalán nem jó. Nehezen tudunk 10-15 éves távlatokban tervezni.

Ez minek köszönhető?

Nem szeretnék belemerülni aktuális politikai kérdésekbe, hiszen a Tokaji borvidéken mindig is nehéz volt az élet. Két éve adtam be egy pályázatot a pincészet korszerűsítésére, de sajnos vissza kellet vonnom. Hozzáteszem, hogy csak Erdőbényén tudok több olyan borászatot, aki így döntött, mint mi.

Miért döntöttél így?

Első körben nem fogadták el a pályázatot, most pedig még válaszra sem méltattak. Azóta sok minden változott, így jobbnak láttam, ha inkább nem is élnék vele. Például az építőiparban az elmúlt pár évben annyit emelkedtek az árak, hogy inkább saját pénzből próbálja megoldani az ember a beruházásokat, és nem várja ki a több éves procedurákat, mire megítélik vagy sem azt a bizonyos támogatást. Mire megérkezne a pénz, addigra már teljesen más árakkal kell számolni. Nem mellesleg kivitelezőket is alig lehet találni. De még mielőtt félreértés lenne, szeretném leszögezni, hogy én most a kisebb borászatokról, illetve vállalkozásokról beszélek. Az megfigyelhető, hogy a pályázati támogatások többségét a nagy borászatok nyerik meg rendszeresen. Nem tartom normális állapotnak, hogy ma egy borászat Magyarországon pályázati pénzek nélkül életképtelen. Márpedig ez az igazság. Megfelelő anyagi források nélkül és a hosszan elhúzódó pályázati elbírálások miatt, mi kénytelenek voltunk inkább kisebb léptékben megvalósítani a kitűzött célokat. A nehézségek jó esetben pedig összekovácsolják az embereket, így történt nálunk is a borvidéken. Mivel egymásra vagyunk utalva, a kisebb borászatok próbálnak összefogni, és segíteni egymáson. Munkaerővel, gépekkel, mindennel, ami szükséges. De ez nem volt mindig így. Mint ahogyan a Dining Guide-on egy korábbi beszélgetésünkben is említettem Tokaj több szempontból is egy nagyon zárt régió, az emberek is, akár a borászok nehezen nyitnak az újításra és kezdeményezésekre. Most viszont valami kezd megmozdulni.

Mikor térül meg a befektetett pénz?

Az én életemben biztos, hogy nem. Egy borászat generációkon átívelő beruházás, olyan, mint egy diófa: nem magának ülteti az ember, hanem a jövőnek. Nem tudom, hogy Ausztriában vagy Franciaországban mi a helyzet, de nálunk Magyarországon, a méretéből adódóan egy kisebb borászat nagy hátránnyal indul.

Hogyan lehetne enyhíteni a nehézségeken? 

Az egyik megoldás az a szövetkezeti rendszer lenne, amelyet már tönkretettek. Nem tudom, hogy lesz-e valakiben annyi energia és akaraterő, hogy ezt elkezdje újból működőképessé tenni. Mi a magunk szintjén annyit tudunk csinálni, hogy olyan borászokkal, akik nyitottak a problémák megoldására, közösen szerzünk be eszközöket és ezeket használjuk.

Egyre többen panaszkodnak a munkaerőhiányra is...

Nem csak Tokajban, hanem más borvidékeken is gondot okoz. A borász ismerőseim is alig találnak megfelelő munkaerőt. Például van olyan ismerősöm a Bükki borvidéken, aki csak nagyon messziről tud toborozni embereket a szüretre. Általában a nagy borászatok szippantják el a kisebb borászatok elől a munkaerőt, pedig ők anyagilag igazán megtehetnék, hogy alkalmazzanak állandóra embereket. Mivel Tokajban a fiatalokat nem érdekli a szőlő, 65-70 éves nénik járnak szüretelni. És mi van, ha ez a korosztály kihal? Én például 2017-ben azért nem tudtam aszút készíteni, mert nem volt, aki leszedje. Fáj kimondanom, de lassan kihal egy olyan nemzedék, amely kulturális értékként tekintett a szőlőre. Gyerekként én még beleszülettem a szőlőművelésbe, rendszeresen jártam a családdal gondozni a szőlőt, metszeni és szüretelni. A mostani generáció úgy nő fel Tokajban, hogy a szőlő nem része az életének, nem tekinti értéknek, és fogalma sincs mit jelent a szőlőművelés, arról nem beszélve, hogy sokan nem tudják megkülönböztetni az aszús szemeket.

Több véleményt hallottam eddig szakmai berkeken belül az aszú portfolió szűkítésével kapcsolatban: van, aki örül, hogy csak 5 és 6 puttonyost lehet készíteni, mások pedig piaci szempontokból hiányolják a 3 és 4 puttonyost.

Szerintem jó, hogy csak 5 és 6 puttonyos aszúkat lehet készíteni. Valljuk be, az aszú nem a mindennapok bora, így ha készül, akkor az legyen egy prémium termék. És ha már prémium borról beszélünk, nagyon sok olyan aszút látok a polcokon, amely csak lejáratja Tokajt. Hogy lesz nívója és rangja így az aszúnak?

Hogyan érted ezt?

Ha egy borász úgy készíti el az aszút, ahogyan kell, akkor az előállítása nagyon költséges. Ebből kiindulva, én képtelenségnek tartom, hogy ezt bárki 5000 forintért előállítsa. Márpedig a polcokon sok ilyen áron beszerezhető aszú van.

Tudom, már más is kérdezte, de én is megteszem: te miért nem készítettél eddig aszút?

Úgy gondoltam, hogy még nem rendelkezem a megfelelő tudással. Az emberekben a mai napig az a képlet él, hogy aszút vagy édes bort készíteni a legegyszerűbb dolog. Sajnos sok borász gondolja úgy, hogy ha valami nem sikerül a szőlőben, akkor azt kint hagyja és csinál belőle édes bort. Töménytelen ilyen átlagos vagy rossz minőségű bor van a piacon, de szerencsére vannak már ellenpéldák és egyre több jó édes bort is találunk. Nem csak a cukorfokon múlik, hogy a szőlő jó lesz-e vagy sem az édes bor készítésére.

Nemcsak sok olcsó édes tokaji bort találok a polcokon, hanem száraz is van bőven. Nem lehet-e esetleg erre valami megoldást találni? Szeretném azt gondolni, hogy Tokaj nemzeti ügy.

Sajnos az.

Miért sajnos?

Bár ne lenne az, mert akkor jobb lenne a helyzet. Egy barátom szerint Tokaj legnagyobb problémája, hogy Magyarországon van. Ha Ausztriában lenne, akkor sikerre lenne ítélve.

Ezt azért fejtsd ki bővebben…

Tokaj olyan, mint március 15. Mindenki úgy érzi, hogy kezdenie kell valamit vele, ebből kifolyólag az adott aktuális politika mindig belemászik az ügyébe. Ezzel pedig nagyon sokat árt neki. Tokajnak jót tenne egy kidolgozott, világos koncepció. Sajnos nem ezt tapasztalom.

Hanem?

A boltokban nekem is szúrja a szememet a mindenféle szőlőfajtákból, koncepció nélkül készült, 600 forintért kínált száraz tokaji bor. A címkékről nem is beszélve…

Szóval ott tartunk, hogy nincs koncepció. Amúgy volt bármikor is?

Hogy őszinte legyek sosem volt, maximum koncepció viták voltak. Időnként feljön a szakmában a téma, hogy az aszú vagy a száraz furmint legyen Tokaj fővonala, de ott van még az örök téma: furmint vagy hárslevelű. Mondani sokan mondtak mindenféléket Tokajjal kapcsolatban, de okosat még senki. Illetve senki sem tett le az asztalra egy olyan tervet, ami működőképes lenne, ha pedig volt valami jó ötlet, akkor soha nem álltak neki, hogy megvalósítsák…

Rácz Erika, a Sanzon Pincészet borásza és tulajdonosa. Fotó: Szmodits Balázs Rácz Erika, a Sanzon Pincészet borásza és tulajdonosa. Fotó: Szmodits Balázs

Lesz-e megoldás?

Van egy olyan érzésem, hogy belátható időn belül a gondok nem fognak megoldódni.  Bármibe belenyúltak felülről az elmúlt 35 évben, az sosem működött. Például nem lehet úgy minőségi bort készíteni, hogy nem differenciálják az árakat. Kinek éri meg a szőlőtermesztés, ha a felvásárolt szőlőnek az ára ilyen alacsony szinten van? Sajnos Tokajban az ilyen kondíciók mellett a szőlőművelés nem biztosít megélhetést egy család számára.

Hogyan lehetne a borvidéken ismét vonzóvá tenni a szőlőművelést?

Először is rendbe kellene tenni az árakat. Olyan felvásárlási árakat kellene meghatározni, hogy a gazdáknak megérje minőségi szőlőt termeszteni. Nyilván ez hozna magával egy egészséges tisztulást a piacon. Most a minőségi szemlélet helyett, inkább a mennyiség a fontos, ez pedig nem vezet jó dolgokhoz.

Pesszimistán vagy optimistán látod a jövőt?

Sokat vagyok a borvidéken, és közelebbről látom a dolgokat, így jelen pillanatban inkább pesszimista vagyok. Valahogy nem érzem a szándékot a problémák megoldására.

Ha külföldön sikerült megoldani a nehéz helyzeteket, Magyarországon miért nem sikerül?

Ha esetleg tudod a választ, majd mondd el nekem is.

Van néhány tippem, de én inkább a te véleményedre vagyok kíváncsi…

Összetett kérdésről van szó. Külföldön jobban működik a közösségi rendszer, az erőforrások optimalizálása, de az sem elhanyagolható tény, hogy kint a bortörvény is rendben van. Az, hogy Tokajban a 600 forintos és a 10 ezer forintos furmintra is ráírják, hogy eredetvédett, az nonszensz.

Ha te, és sokan mások is látják Tokajban a problémákat, felmerül bennem a kérdés: vajon azok, akik tehetnének, hogy ne így legyen, nem látják mi a gond?

Lehet, hogy nem érdemes nekik látniuk.

Mi a helyezet a magyar borfogyasztói kultúrával?

Még mindig hadilábon állunk, még akkor is, ha rengeteg boriskola működik már szerte az országban. Csak úgy ontják ki magukból a „borszakértőket”… Sajnos messze vagyunk még attól, hogy a borfogyasztás a mindennapjaink részévé váljon.

Mikor születhetne meg egy, a többség által is elfogadható termékleírás?

Elég nagyok az összefonódások ahhoz, hogy ezt a megfelelő helyeken meglépjék.

Mit gondolnak Tokajban az emberek a borvidékről, Tokajról?

A legszörnyűbb, hogy az itt élő emberek nincsenek azzal tisztában, hogy milyen csodálatos helyen élnek, és hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség van még Tokaj Hegyalján.

A Michelin-csillagos Costes Downtown-ban megtartott 2016-os évjárat borbemutatóról

Rácz Erika szerint a meleg, száraz és gyorsan érő 2015-ös évjárat után, a 2016 év elsősorban szőlészetileg jelentett sok kihívást és megmérettetést a pincészetnek. Sok válogatással ugyan, de kiváló száraz borok születtek, melyeknek viszont idő kell még.

Sanzon Blanc 2016

Jó értelemben vett populáris, közérthető, de elegáns bor, furmint és hárslevelű szőlőfajták házasításából. Almás-citrusos illatjegyek kevés mézzel, kóstolva határozott savgerinc. Még fiatal, de nagyon jól esik inni. 

Sanzon Rány Furmint 2016

Gazdag és teltebb furmint a Rány dűlőből. Érett citrusok, kis birs és fehér gyümölcsök, krémes, tüzes, a háttérben kövesség. Szintén nagyon fiatal. 

Sanzon Classic 2016

Eleinte kissé tompán kezd a pohárban, virágpor, édes alma, pörkölt magvak, és a hordóból származó jegyek és fűszerek. Ahogyan többen is vélték felfedezni, van benne egy kókuszos vonulat. A fa számomra sok, kíváncsian várom, hogy képes lesz-e elegánsan belesimulni a szerkezetébe. 

Sanzon Hárs 2016

A pincészet első dűlőszelektált hárslevelűje a Rány dűlőből jön. Kereskedelmi forgalomban elvileg jövő évben lesz kapható. Elegáns, kifinomult, mézes, körtés, birses, akácmézes jegyekkel. Kell neki kis idő, hogy teljesen kinyíljon. Kóstolva viszont illatához képest sokkal szerényebb, a savak jelen állapotban még picit bántóak. 

Sanzon Fordítás 2016

Modern, friss és virgonc bor. Citrusok, birs és körte, kóstolva szinte száraz érzéssel zár a szájban. 

Ez is érdekelhet

Hírek - programok
Bor teszt-értékelés
Gasztronómia
Gasztronómia
Hírek - programok
Hírek - programok

Küldj egy üzenetet!