Vasile Moldoveanu: Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal

Vasile Moldoveanu: Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal

„A világ egyik legnagyobb tenorja volt, az összes Opera harcolt érte. Csak a saját hazájának nem kellett…”

Vasile Moldoveanu, Románia legnagyobb tenorja és nem tévedek, ha kijelentem, hogy a világ egyik legnagyobb tenorja is. Egy művész, a szó szoros értelmében. 1972-ben, két meghívást kap próbaéneklésre Németországba, ahonnan nem tér vissza Romániába. Első szerződése a Regensburgi Operához vezette. Ceaușescu rezsimje próbálja visszahozatni az országba, hogy megbüntessék, hazaárulással vádolják, vagyonát elkobozzák és halálra ítélik.

11 évaddal (42 évesen debütál) és 105 előadással a Metropolitan (MET) színpadán – egy olyan időben, amikor a 3 Tenor, Pavarotti (100 előadás),Domingo (149) és Carreras (51) ugyanott folytatták karrierjüket – mindörökké letette bélyegét a világ nagy színpadára.

Néhány adat a Metropolitan archívumából: 12-szer énekli Luigi szerepét azIl Tabarro operából, csak Harry Theyard énekelte többször nála (13).Gabriele Adorno szerepét csak Richard Tucker (33) énekelte többször Vasile Moldoveanu-nál (27). Manon Lescaut operának,  Des Grieux szerepét 14-szer énekli és ezzel, az örök ranglistán a 4. helyet foglalja el, Enrico Caruso (37), Ermanno Mauro, Richard Tucker (28) és John Alexander(16) után. A Don Carlo-ban 11-szer énekelt, és ezzel 6. a listán.

RomániaCsillaga érdemrend – Parancsnoki – kitüntetését kapta meg ez évben, tehetségének és nagyrabecsülésének jeléül. Olyan tehetség, amellyel évtizedeken keresztül nyomot hagyott a világ nagy színpadain, ahol a román énekiskola hírét és az ország nemzetközi elismerését öregbítette. Milyen érzésekkel fogadta el ezt az elismerést?

Nagy boldogsággal. Annyi éven keresztül számkivetett voltam, be voltam tiltva…Most pedig eljutottam oda, hogy Románia Csillaga érdemrenddel tüntessenek ki, talán Románia legmagasabb kitüntetése ami adható.

Igen, ez a legrégebbi és a legmagasabb szintű állami kitüntetés.

Nagyon boldog voltam és rájöttem – épp ott, ahol átadták nekem az érmet -, hogy most egy másik világ van. Az a generáció, ami annyi rosszat tett, már nincs. Most udvarias és jó kulturális szinttel rendelkező emberek vannak. Ezek olyan dolgok, amikhez nem voltam hozzászokva mikor elmentem.

„A kultúra megéri a kockázatokat, hatalmas kockázatokat” mondtaNorman Mailer. 1972-ben, véglegesen elhagyta Romániát. Melyek voltak az elején a legnehezebb pillanatok, amikkel szembesült Nyugaton?

Paradox módon, a kezdet könnyebb volt, mint a későbbiek, amikor azelsőrendű színházak kapcsolatba léptek velem. Az elején meghallgatásokra jártam és kisebb színházakban kaptam szerződéseket, mint Bréma, Regensburg, stb. A világ operaénekeseinek Németország jelenti a legnagyobb ugródeszkát, a maga 75 opera színházával és még a kisebb színházak is, jó zenekarral rendelkeznek. Számomra, egy nagyon jó iskolát jelentett. Német nyelven kellett énekelnem, ami számomra nehéz volt, hisz nem ismertem a nyelvet, de idővel megtanultam. Amikor megtanultam a németet, olasz nyelven kellett énekelnem (nevet, szerk.)

Hogyan tudta tartani a kapcsolatot a családjával, amint tudom sok helyen kémkedtek Ön után?

Olyan nehezemre esnek ezek a dolgok, hogy szeretném örökre elfelejteni. Nagyon nehéz idők voltak. Hogy őszinte legyek, nem tartom magam egy áldozatnak, inkább picit vétkesnek, mert elhagytam az országot és jobb és kellemesebb életem volt, mint azoknak, akik Romániában maradtak és szenvedtek. Sok kollégám megérdemelte volna, hogy mellettem legyen. Próbáltam egyeseknek segíteni – amikor már névvel rendelkeztem az opera világában – de lehetetlen volt… Mindenhol ugyanazokat a válaszokat kaptam: a vízum  problémája. Egyes személyekkel kapcsolatban, a mai napig lelkifurdalásom van…

Egy müncheni, Roman Polanski rendezte Rigoletto után, elindult a későbbi Metropolitan karrierje. Milyen volt Polanski-val dolgozni és hogyan került a Metropolitan-hez?

2013dec26vasile3

Nem tudom, hogy közvetlen hatással volt-e az az előadás…? Egy 5 felvonásos Don Carlo premiert is csináltam, Jean-Pierre Ponnelle-el. Volt egy pár premier, aminek a sikere segített a hírnév felé. Nelly Walter– nek, a Columbia (Columbia Artists Management, a világ egyik legnagyobb menedzsment irodája, akinek a portfóliójában többek között Leonard Bernstein, Plácido Domingo, José Carreras és Montserrat Caballé voltak. szerk.) alelnökének köszönhettem, hogy a Metropolitan-hez kerültem, aki Amerikában éneklő kollegáimtól hallott rólam. Eljött Németországba megnézni egy előadásban, majd a végén azt mondta: „Ön velem jön”, majd elküldték a MET-től a meghívást.

Szkepticizmussal néztek az elején rám, mert keletről jöttem.

Igen, mindenhol be kell bizonyítanunk, újra és újra a tehetséget …

A mai napig kapcsolatban vagyok Roman Polanski-val, ő egy rendkívüli személyiség. Számára a müncheni Rigoletto picit nehezebb volt. Hollywoodból, a filmek világából jött, ahol teljesen más szabályok vannak, mint a színházi világban. A szemkontaktus játékára nagy figyelmet fordított. Nagyon sokat tanultam tőle. Számára nem hozott nagyon nagy sikert a Rigoletto, az opera gesztusai kicsik voltak, minden hangsúly a szemjátékon volt. A díszlet gyönyörű volt. Csinált ő még pár operát, de aztán idővel abbahagyta ezt a műfajt – nem azért mert nem értette meg, hogy nagyobb gesztusok kellenek a színpadon – hanem azért, mert megértette, hogy nem neki való az opera. Egy nagy filmrendező, akinek a kamera mögött a helye.

A világ nagy színpadain nyújtott teljesítményei után, Önt Giovanni Martinelli-het (926 fellépés a MET színpadán), Franco Corelli-hez,Pavarotti-hoz vagy Plácido Domingo -hoz hasonlítják. Mit gondol ezekről az összehasonlításokról? Jobban szeretné, ha azt mondanánk: Vasile Moldoveanu, anélkül, hogy összehasonlítanánk másokkal?

Minden énekest összehasonlítanak bizonyos hangokkal. A pályafutásom alatt sokszor lehetett hallani ilyen összehasonlításokról. Martinelli-t csak interneten láttam, Corelli-t viszont személyesen ismertem, de csak nagyon kevés ideig, mivel ő már a pályafutása végén tartott. Láttam a La bohèmeben. Pavarotti-val barátok voltunk.

Nemcsak Pavarotti-val, hanem Domingo-val is…de azt is tudom, hogy egy repertoárban szerepelt velük és így a szerepeket is felváltva énekelték (Don Carlo-ban Domingo-val, Toscaban vagy a  La bohème-ben Pavarotti-val). Segítették Önt az elején, Pavarotti vagy Domingo? Gondolok a beilleszkedésre, stb?

Pavarotti-val sokkal közelibb volt a kapcsolatom. Domingo többször is jött az öltözőmbe, hogy elmondja, milyen hangom van, stb. Nagyszerű emberek. Luciano-val bensőségesebb volt a viszonyom, egy nyitott ember volt.

A kritika szerint, Ön volt a legjobb Luigi, Puccini Il Tabarro-jában. Az utcán az emberek már nem saját nevén szólították, hanem: „Luigi, itt van Luigi”. Mennyire állt Önhöz közel ez a szerep, illetve melyik szerep állt legközelebb Önhöz? 

Nagyon közel állt hozzám Puccini Manon Lescaut-ja, amit mindenhol elénekeltem. Imádtam ezt a szerepet, ugyanúgy ahogyan az Il Tabarro-t is. Constanțca-i vagyok, egész gyerekkoromat Constanț-án és a város kikötőjében töltöttem. Édesapám a kikötőben dolgozott és sokszor, hogy édesanyánk „megszabaduljon” tőlünk – mert nagyon rosszak voltunk (nevet, szerk.) – kivitt minket is oda. Annyira lenyűgözött a kikötői forgalom, a hajók rakodása, maga a hajók, stb., hogy a mai napig a lelkemben maradt ez az érzés. Amikor énekeltem az Il Tabarro-ban, olyan volt mintha otthon lennék.

A román téve, közvetített néhány előadást, amiben Ön is szerepelt, anélkül, hogy az Ön jelenlétét jelezték volna névvel. Hogyan érinti Önt az, hogy Románia legnagyobb tenorjának tartják számon, a világ nagy Operái harcoltak Önért, viszont szülőhazájában nem nagyon tudják, hogy kicsoda is Ön?

Tudom. Egy teljes tilalom volt velem szemben. Ezt csak akkor értettem meg, amikor első alkalommal tértem vissza – testvéremhez, Iasi-ba -, majd Bukarestbe, mikor meghívtak egy tv-s műsorba, amit Luminita Constantinescu készített. Neki volt bátorsága ahhoz, hogy kimondja az igazságot. Nagyon hálás vagyok neki.

Bukarestben pedig egy kérvényt kellett benyújtanom és egy tárgyaláson kellett részt vennem, ahhoz, hogy a büntetésemet töröljék. Ezt nem tudtam megérteni soha…

Az 1989-es forradalom után sem változott sok minden. Továbbra is börtönbüntetésre volt ítélve. Csak 2010-ben lett felmentve. Van Önnek esetleg valami magyarázata erre?

Fájdalmas! A legfájdalmasabb az, hogy néhány „úriember” az interneten azt írja, hogy nem is lehettem halálra ítélve. Viszont ez volt az igazság! Volt bárkinek is bátorsága, azokban az időkben, hogy tiltakozzon?! Minden meg volt játszva, az egy totalitárius rezsim volt.

Azt olvastam, hogy a vád, hazaárulás volt.

Igen. Majd a halálbüntetést 7 év börtönre változtatták. Édesapám küldött nekem újságcikkeket, amikben az állt, hogy felmentettek, viszont sehol nem írták azt, hogy továbbra is 7 év börtönbüntetésre vagyok ítélve.

2013dec26vasile6

Úgy hallottam, hogy a Budapesti Operában is énekelt. Igaz ez? Létezik egyCavalleria rusticana felvétel is, amin Galina Savova és Piero Cappuccillia partnerei, karmester pedig Rico Saccani. Milyen emlékei vannak ezzel kapcsolatban?

Ez nagyon meglep. Én énekeltem velük és a budapesti zenekarral, de nem Budapesten. Marton Évával énekeltem nagyon sokszor, például Berlinben, Hamburgban…Én nem engedhettem volna meg, hogy Budapesten énekeljek…el voltam ítélve. Budapestet csak internetről ismerem, egy gyönyörű főváros. Ács János magyar karmesterrel dolgoztam még.

Colorádoi Operában (Denver), ha nem tévedek.

Igen. Már nem is tudom mit énekeltem.

Manon Lescaut-ot, Josella Ligi-vel.

Pontosan.

Roman Polanski-val a Rigoletto-ban, Franco Zeffirelli-vel a Cavaleria Rusticana-ban, La bohème-ben és a Pagliacci-ban dolgozott. Mennyire volt más velük dolgozni, mint a többi rendezővel?

Tejes figyelemmel követtem őket.  Zeffirelli hatalmas tapasztalattal rendelkezett, imádta az operát. Sokkal tapasztaltabb volt Polanski-nál. Emlékszem, a MET-nél egy bizonyos Hamilton úriasszonyra, aki mindent fizetett. Zeffirelli összes darabját ez a hölgy finanszírozta. Minden nagyon kolosszális volt Zeffirelli-nél. Tudta hogyan kell a művészekkel bánni. Talán egy dolgot lehetne számára felróni: a díszlet annyira lenyűgöző és óriási volt, hogy a művészek kis törpéknek tűntek a színpadon.

„Az opera egy országnak a tükre” nyilatkozta egy előző interjújában. Ha megengedi, hozzátenném még, hogy az opera és a művészet egy országnak a tükre, és mégis Romániában – ahogy akár Magyarországon is – a kultúrába egyre kevesebbet fektetnek be. Miért történik ez és mi lenne a megoldás? 

Amikor visszatértem Romániába, mindenhol azt hallottam, hogy panaszkodnak: „már ez sincs, az sincs”, „már nem lehet”, „nincsenek már művészek és rendezők…”. És mivel találkozom? A Minisztériumban egy miniszterrel, aki szereti az operát, órákon keresztül tudtam volna vele operáról beszélni. A híres szoprán énekes, MarianaNicolesco – külföldön énekeltünk együtt – meghívására, részt vettem Brăila-n egy fesztiválon, amit ő szervezett és láttam ott a közönség lelkesedését.  Az operának nem szabad eltűnnie. Harcolok ezért az ügyért – de szerény erőm van – és harcolni fogok ezentúl is.

Mi lenne a megoldás? Nem hiszem, hogy Magyarországon ugyanaz a helyzet, mint Romániában. Úgy gondolom, hogy egy picit jobb a helyzet. A tv-ben láttam egy műsort, amit Marton Éva tiszteletére készítettek és a közönség nagyon lelkes volt.

Bizonyos értékeket veszítünk el, talán a gazdasági világválság miatt. Romániában is, egy nagyon ismert rádiós műsort akarnak megszüntetni, amit itt is nagy szeretettel hallgattam. Nem is tudom ki hozhatott egy ilyen jellegű döntést. Bukarestben láttam viszont egy nagyszerű koncertet, a közeljövőben az Operába (bukaresti, szerk.) fogok elmenni, hogy lássam, milyen előadások vannak, majd egy Master Class-ra vagyok meghívva Iași-ba.

Nagyon függ azoktól, akik vezetik az országot. Kell, hogy legyen valaki, aki megérti azt, amit Ön mondott nekem az előbb. Igen, egy ország tükre. Az operának nem szabad eltűnnie. Tudom, hogy vannak nehézségek, de én optimista vagyok.

„Nem lehetsz próféta a saját országodban. Nem haragszom, és nem vagyok szomorú”, nyilatkozta egy évvel ezelőtt. Mégis, ennyi év után, mi nyomja legjobban a lelkét? Ha az idő kerekét vissza tudná forgatni, ugyanígy tenne?

Nehéz felmérni és elmondani. Soha nem szerettem azt a rezsimet(Ceaușescu rezsim, szerk.), semmilyen érintőleges dolgom nem volt vele. Újból megpróbálnék elmenni, ahhoz, hogy a lelkemet ki tudjam nyitni. Most más Romániában, van haladás.

Visszanézve, elégedett azzal, amit elért eddig?

(nevet, szerk.) Tudja, hogy mi sosem vagyunk elégedettek… Természetesen sok mindent kellett volna még csinálnom, sok dolog van, amit elhibáztam… Nagy hibákat is elkövettem…Nagyon becsületes voltam a szakmámban és pont emiatt nagyon sok alkalmat elmulasztottam. Voltak kollégáim, akik egyből mentek nagyobb színházakba, ha meghívták őket. Én ezt soha nem tudtam megcsinálni. Annak idején mikor München-ben énekeltem, hívott telefonon a La Scala főigazgatója, hogy menjek oda. Elmulasztottam ezt a lehetőséget, de sok más lehetőséget is. Én úgy építettem és éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal. Tiszteletben tartottak, és nekem ennyi elég is volt.

Mivel tölti az idejét, milyen tervei vannak?

A Cote d’Azure-re jöttem most pihenni, azért már benne vagyok a korban…

Nagyon sok évet kívánok még!

Január 10.-től meghívásom van egy hónapra Master Classra a Iași Operába, ahol 3 vagy 4 tenor fog debütálni, és én lennék a legboldogabb, ha tudnék nekik segíteni. Remélem, hogy a szerény erőimmel fogok tudni segíteni.

Júniusban pedig a Román Ateneu meghívására tartok egy újabb Master Class sorozatot, remélhetőleg idővel több ilyen jellegű meghívásom lesz más helyekről is. Nagyon sok tv-s, rádiós meghívásom van… valahogy így töltöm az időmet.

(Köszönet Alexandru Pătrașcu és a http://despreopera.wordpress.com/blognak)


Related Posts

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

Hampuk Zsolt – „Pengeélen táncol Magyarországon a gasztronómia”

„Kissé egyhangúnak tartom a gondolatot, hogy a gasztronómia csupán az ételekről szól. Annál jóval több, komplexebb, lendületesebb fogalom. Olyan, mint az illatos zene, vagy az ehető szín, borzolja és nyugtatja érzékeinket, külön-külön, vagy akár egyszerre. Befolyásolja hangulatunkat, gondolkodásainkat, élményeinket, jövőnket és múltunkat egyaránt. Kellő alázatot […]

Bujdosó Ferenc – Szükséges a vérfrissítés a szakmában

Bujdosó Ferenc – Szükséges a vérfrissítés a szakmában

Amikor elindítottam a négyrészes balatoni sorozatomat, nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitív fogadtatásban fog részesülni különböző fórumokon. De azt sem, hogy lesz majd olyan borász, aki több levelet ír a megfelelő helyekre, miszerint a sorozatom és a benne elhangzott állítások, veszélyeztetik a Balatont. Nos, mit […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!