A turistaparadicsom, ami egyben egy feltörekvő borvidék is

A turistaparadicsom, ami egyben egy feltörekvő borvidék is

A Portugália legdélibb részén fekvő Algarve régió évtizedek óta vonzza a turistákat. A partmenti halászfalvak üdülővárosokká váltak, a strandok pedig egész nyáron tele vannak portugál és külföldi nyaralókkal. Algarve, élénk tengerparti üdülőhelyeivel, első osztályú turisztikai szolgáltatásaival és Portugália legjobb golfpályáival mára Európa egyik legnépszerűbb nyaralóhelyévé vált. A portugálok több mint ötven százaléka rendszeresen itt tölti nyarat. De ez a turistaparadicsom egyben az ország legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező borvidéke is.

TÖRTÉNELEM

A rómaiak előtt

Ősidők óta termelnek itt szőlőt, a bor mindig is az emberek mindennapi életének része volt. A föníciaiak és a görögök létesítettek itt először kapcsolatot a borral az i.e. 8. századtól, ami akkor még drága italnak számított és csak kis mennyiségben állt rendelkezésre. Amfora edényekben szállították ide a tengeren keresztül, de csak különleges alkalmak és bizonyos szertartások során fogyasztották.

A római korban

A római uralom idején (i.e. 2. század közepe és i.sz. 1. század eleje között) a szőlőtermesztés és borfogyasztás szokása egyre jobban elterjedt egész Lusitania területén, így Algarve-ban is, főleg a római csapatok ellátására szolgáló, nagy mennyiségű behozatal eredményeként. A Faro (Algarve fővárosa) közelében található Estoi településen a Milreu római romoknál bizonyítékokat találtak arra is, hogy a rómaiak már Algarve-ban is készítettek bort. Dionüszosz, a bor istene márványszobrán kívül felfedeztek egy szőlőprést is. A fürtöket egy tartályban taposással összezúzták, ahonnan ez a prés egy alacsonyabb szinten elhelyezett tartályba vezette a mustot. Ettől a préstől pár méterre pedig a földbe félig elásott edényeket is találtak, melyekről úgy vélik, hogy a bor tárolására szolgáltak. A szőlőültetvények Algarve területén egészen az 5. századig, a Római Birodalom bukásáig voltak jelen.

Iszlám időszak

Az iszlám megszállás alatt (712-1250) Algarve különböző időszakokat élt át. A szőlőültetvények továbbra is fontos szerepet játszottak a borok előállításában, habár az iszlám vallás (Mohamed doktrínája) nem engedélyezte a borfogyasztást. Ennek ellenére, 13. századi dokumentumok igazolják, hogy Algarve ezekben az években a borkészítés kiváltságos helyévé vált.

Középkor és felfedezések

A régióban a felfedezések idején különösen fontos volt a borkészítés, mivel ezek az italok látták el a Sagresből és Lagosból induló karavellákat. Egyrészt ezt itták a tengerészek energiaforrásként és vitaminként, másrészt remek alternatíva volt a nehezebben eltartható víz helyett a hosszú hajóúton. Ezen kívül a boroshordók ballasztként is szolgáltak a hajótestben, hogy ellensúlyt teremtve stabilizálják a karavellákat. Viszont az 1755-ös földrengés, amelynek epicentruma nagyon közel volt Lagoshoz, Algarve nagy részét elpusztította, beleértve a szőlőültetvényeket is.

19-20. század

A 19. század végén a régió borai ismét kulcsszerepet játszottak a portugál borágazatban. A filoxérajárvány, amely a 19. század közepe és a 20. század eleje között pusztította az európai szőlőültetvényeket, Portugáliában csak két régiót nem érintett: Colares-t (ma Lisboa régió egyik kiemelkedő alrégiója) és a tengerparti Algarve-t. Ennek fő oka a homokos talaj, így innen kezdték ellátni asztali és erősített borokkal az ország többi, magas termelési válságban lévő régióit. Ahogyan a filoxéra okozta károkat kiküszöbölték az európai szőlőültetvények amerikai szőlővel történő oltásával, Portugália régiói újra termelni kezdtek, így az Algarve területén készült borok iránti igény lecsökkent és már csak a helyiek fogyasztották. A szövetkezeti mozgalom az 1940-es évek végén érte el dél-Portugáliát. A helyi Adega Cooperativa de Lagoa, a maga 12,5 millió liter kapacitással volt a harmadik szövetkezeti pincészet az országban. Az 1960-as években pedig Portimão, Lagos és Tavira településeken további pincéket hoztak létre. Ezek a szövetkezeti borászatok viszont nem igazán a minőség mottóját hirdették.

Algarve turisztikai célpontként való növekedése pedig azt eredményezte, hogy sok bortermelő megszabadult szőlőültetvényeitől, és értékesítette a földterületeiket. Néhány év alatt az ültetvények mintegy 70%-át kivágták, szinte ellehetetlenítve ezzel Algarve borágazatát. Mivel a szövetkezeti pincészetek alacsony áron értékesítették boraikat, ez azt eredményezte, hogy Lagoa kivételével az összes szövetkezeti pincészet bezárta kapuit a következő években. Viszont 1986-ban, az Európai Unióhoz való csatlakozással Portugália elfogadta a közös agrárpolitika alkalmazását, amelynek egyik célja a borpiac szabályozása volt.

21. század – A régió újjászületése

A 21. században már egy új korszak kezd kialakulni a helyi borok számára. A szövetkezeti szektor egymást követő válságai után magántulajdonú borászatok kezdtek minőségi borokat készíteni. Kezdetben nagy küzdelmek árán. Hosszú út vezetett oda, hogy a Vinhos do Algarve elnyerje az őt megillető helyét, de a mai napig még rengeteg feladat és kihívás áll előttük. Sajnos még a portugál sajtó is némi bizalmatlansággal tekintett a dél-portugál régió boraira.

Algarve régióban a 2000-es évek elején mintegy 400 hektárnyi területet alakítottak át szőlőültetvénnyé, néhány borászatot korszerűsítettek, és megjelent a borászok új generációja is. Mindez lehetővé tette az új termelők megjelenését, akik a régió egész területén elterjedt ’butikbor’ mozgalmat hoztak azzal a céllal létre, hogy felélesszék az Algarve-i örökséget. Mára sikerült elérniük, hogy Algarve a portugál bortermelés egyik zászlóshajója lett. A régióban jelenleg működő termelők mintegy 30%-a külföldi vagy portugál leszármazott.

TERROIR

A régió éghajlata nagyban eltér Faro (Algarve fővárosa) két oldalán. Míg keleten melegebb időjárás uralkodik, erős mediterrán hatással, addig nyugaton hűvösebb, párásabb, mérsékelt éghajlat a jellemző. Algarve-ban minden környezeti feltétel adott a megfelelő bortermeléshez. Mivel a Monchique-hegység védi a hűvös északi szelektől, az éghajlati hatások többsége délről származik, beleértve a forró szelet, amely korlátozza a régió csapadékmennyiségét, felgyorsítva ezzel az érést a szüret közeledtével. Déli fekvésével, az óceán közelségével, a napos, mediterrán éghajlattal, sokrétű talajával a régió kiváló terroirral rendelkezik a szőlőtermesztéshez. A talaj igen változatos, mészkőben gazdag agyag, homokkő és pala.

A legnagyobb mennyiségben ültetett vörös fajták a negra mole és a castelão, a fehérek közül pedig a síria, malvasia fina és a manteúdo. Ezeken kívül más nemzetközi és portugál fajták is megtalálhatóak, például az alicante-bouschet, aragonez, baga, crato preto, cabernet-sauvignon, merlot, syrah, trincadeira, petit verdot és a touriga nacional is. Újabban leginkább a vörös aragonez és touriga nacional, valamint a fehér verdelho fajták a legkedveltebbek, a legrangosabb nemzetközi szőlőfajtákkal együtt, mint például a chardonnay és a syrah.

ELHATÁROLÁS

A nemzetközi versenyeken való részvétel és az ott megszerzett érmek fontos lépést jelentettek az Algarve-borok nemzeti és nemzetközi piacon történő elismerésében. Ezért alapvető a minőségtanúsítás folyamata. Kezdetben a termelők elzárkóztak a tanúsítványtól, elsősorban annak költségei miatt, másrészt a bortermelés bürokratikus akadályának köszönhetően. Viszont látva a többi régió sikerességét, belátták, hogy elengedhetetlen a borminőség alapvető paramétereinek meghatározása, és egy olyan szervezet létrehozása, amely ellenőrzi és tanúsítja azt.

Algarve 1980 óta elhatárolt borvidék, négy DOC eredetmegjelölésű régióra bontva: Lagos, Portimão, Lagoa és Tavira. Igaz, a borok nagy részét földrajzi jelzéssel értékesítik. Minden alrégió vörös, fehér, rosé és likőrborokat állít elő. Ezeken kívül az egész régióban készíthető regionális bor is, Vinho Regional Algarve jelöléssel. A legtöbb bort szövetkezetek készítik, mintegy 30%-át a régió második legnagyobb szövetkezete, a lagoa-i Única, mely egyben Portugália legrégibb borszövetkezete is. Ez a szövetkezet egyúttal a Comissão Vitivinícola do Algarve (Algarve Borbizottság) központja is.

Az Algarve-borok elsősorban vörös- és fehérborokból állnak, amelyek többnyire a tinta negra mole és a crato branco fajtákból készülnek. A vörösborok a meleg éghajlat miatt lágyak és alacsony savtartalmúak, gránit színűek, magas alkoholtartalommal rendelkeznek, míg a fehérek testesek, szalmaszínűek, és leginkább jól behűtve érdemes őket fogyasztani. A fehér- és vörösborokat egyaránt nagyon érett gyümölcsök illata, valamint bársonyos, meleg ízek jellemzik.

Algarve híresen gyönyörű strandjai, kiváló gasztronómiája és finom borai miatt az ország egyik legkeresettebb régiója. Mi más lehet a legjobb módja a felfedezésének, mint egy fantasztikus bortúra?! Idegenvezetőként és borszakértőként mindenkit szeretettel várok, hogy következő nyaralását ezen a gyönyörű feltörekvő borvidéken töltse. Itt lehetőség nyílik akár egy hajó fedélzetéről gyönyörködni a csodálatos tájban, elmerülni az óceán meleg, nyugodt és azúrkék vizében, felfedezni a régió történelmét a festői falvak kis utcáin barangolva, valamint ellátogatni a helyi borászatokba és megkóstolni ezeket a fantasztikus borokat. Ha érdekel titeket, a privát túráim itt találhatóak, erre a a linkre kattintva pedig olvashatóak az Algarve borajánlásaim, kóstolási jegyzetekkel.

Szerző és borítókép: Mokri Livía, Portugáliában élő borszakértő, sommelier és idegenvezető

Fotók: Unsplash


Related Posts

A legrégebbi palackozott portugál vörösbor

A legrégebbi palackozott portugál vörösbor

A Soares Franco család birtokában lévő José Maria da Fonseca pincészet Portugália legrégebbi és egyik legrangosabb borászata. A pincészet története az 1820-as években kezdődött, amikor az alapító, José Maria da Fonseca Lisszabonba érkezett és több területet vásárolt, valószínűleg 1846-ban a Cova de Periquita-t is. A […]

Amfora borkészítés Portugáliában

Amfora borkészítés Portugáliában

Amikor a Vinho de Talha kifejezést látjuk egy portugál bor címkéjén, biztosak lehetünk benne, hogy a bort amforában állították elő, vagyis agyagedényben történt az erjesztés. Ez a technika korántsem újkeletű. Az agyagamfora az egyik legrégebben használt edény folyadékok tartósítására és szállítására. Valójában ez a gyakorlat […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .