Barta Anna – nyitottság, kísérletezés és kedvesség

Barta Anna, a Mátrai borvidéken található Nagygombos Borászat fiatal női borásza komolysággal és nagy odafigyeléssel készíti a borait. Anna, aki a Magna Mátra Történelmi Egyesület egyik alapító tagja is, nyitott személyiség, kedves és folyton szeret kísérletezni. Kicsit megtörve a férfi borászok dominanciáját az oldalon, most Annát kértem meg, hogy meséljen milyen volt borászati szempontból a 2019-es év, illetve milyen tervekkel várja a 2020-at.

„Ismét egy izgalmas évet és szüretet tudhatunk magunk mögött, a 2019-es évjárat borainak egy része még a pincében pihen, a friss rozék nemsokára a polcokon díszelegnek majd, tervekben és kísérletezésben pedig sosincs hiány.

2019 elejére a normál, átlagos téli idő volt jellemző nálunk. Az extrém hideg és az enyhe, meleg idő egyaránt elkerült bennünket. A Mátrában hó is gondoskodott a csapadékról, amit most például nagyon hiányolunk. Áprilisban bizonyos ültetvényrészeken a fakadás kifejezetten vontatottan haladt, az erdő mellett fekvő merlot például alig akart elindulni. A tavasz sokáig száraz volt, vártuk már nagyon az esőt. Aztán májusban elkezdett zuhogni, és ez sokáig tartott. Emlékszem, a Gourmet Fesztivál alatt is mennyire izgultunk, nehogy egy újabb 2010 jöjjön, de szerencsére ez nem következett be.

Júniusban, pont a fő virágzási időszakban nem esett az eső, de a virágzás legvégének hetei újra izgalomban tartott bennünket, mert jött egy csapadékosabb periódus. Ezután június második feléig normál tempóban zajlott a fejlődés, sőt a hónap végén érkező intenzív melegben gyakorlatilag berobbant a szőlő, kifejezetten erőteljes volt a hajtásnövekedés. Ezért a június-július fordulóján bele kellett húzni a szőlőmunkákba. Voltak időszakok, amikor úgy éreztük, sosem hozzuk be magunkat, de augusztusra már minden rendben volt. A szüretre szerencsére optimális körülmények között került sor. Augusztus 26-án kezdtük, és emlékszem, a tramini idén is megtréfált minket, bár a tavalyi tapasztalatok alapján ezen nem kellett volna meglepődnöm. Szombaton egy kóstolón, amikor a szüretről faggattak, még legyintettem, mert 11-es volt a sava. Aztán nem is azért, mert ezt annyira komolyan vettük, inkább csak próbaképpen hétfőn újra mértük a savat, és kiderült: a szőlő hipp-hopp beérett, így rögtön bele kellett vágnunk a szedésébe.

A szüret eleje nálunk mindig pörgős, ilyenkor szedjük az illatos fehér és a rozék alapanyagait. 2019-ben a rozék közül a gamay noirral vagyok a leginkább elégedett. Már szőlőnek is szerettük, de mustként és kierjedt borként is magasra teszi a lécet. A kékfrankos rozénk kapcsán idén újdonság lesz, hogy most már a teljes mennyiség az újonnan telepített, burgenlandi kékfrankosklón terméséből készül, ami más minőséget ad mind beltartalmában, mind aromáiban, mint a korábbiak. A vörösek közül a bíbor kadarka szuper lesz, és a Bogyókák nevű borunk is izgalmas, idén franc és gamay házasítása.

A szüretet végül október 15-én fejeztük be. 2018-hoz képest ’19-ben szinte mindenhol kevesebb volt a termés, mi tudatosan is visszafogtuk a jobb minőség érdekében, emellett a magasabb sav és a frissebb érzetű borok elérése volt a célunk. Egy meleg évjárat mindig küzdelmes a savak szempontjából, de átlagban jól jöttünk ki ebből is, a kóstolások alapján szépek lesznek az évjárat borai. A hordóba került tételekkel még nincs sok dolgunk, kóstolgatjuk, figyeljük, hogyan alakulnak, a tartályos rozékat viszont már palackozzuk, hogy hamarosan a friss rozékhoz hozzájuthassanak a fogyasztóink. A gamay noir rozé mindig más elbírálás alá esik, neki még van pár plusz hete, a hordós felét akkor vesszük majd ki és házasítjuk össze a tartályos résszel, és persze utána hagyjuk pihenni is egy kicsit. De ezt már nálunk megszokhatták, hogy nem sietünk a rozékkal sem, pláne a gamay-jel.

A 2020-as terveink között újabb szőlőtelepítések szerepelnek. A rajnai rizlinget a savai miatt választottuk, és ha tovább tart az általános felmelegedés – márpedig nincs rá jel, hogy ne így lenne –, akkor a rajnai kelleni fog nekünk. A másik a cabernet franc lesz, mint az egyik kedvenc, amivel szívesen dolgozom. Már a Bogyókákban is nagyon szerettem, és most először a 2019-es cuvée rozéba is került belőle. Nyár végén hozzuk ki a Magna borunknak szánt vöröset 139 néven, aminek a neve a hosszan héjon áztatás idejére utal. Újdonság lesz egy 100%-ban hordós gamay noir rozé, és egy pinot noir rozé is, amit „42”-nek hívunk majd. A 42, ugye, a válasz a kérdésre a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben. A választ tudjuk, de a kérdést nem. Nekem ez jellemzi a kísérletezést és az útkeresést. Nem mindig egyértelmű még az sem, hogy mit akarok, de fontos, hogy próbálkozni kell, néha újra meg újra, különböző irányokat keresni, és ha elég elkötelezettek vagyunk, akkor egy különleges, de emellett élvezhető bor lesz a jutalmunk.”

Fotók: FurmintPhoto