Birgit Pfneiszl: „Aki a természettel dolgozik, annak nyitottnak és őszintének kell lennie”

Mesebeli hangulat, kedves és fiatalos lendületű, női érzékenységgel készült borok, shiraz és kenguruk. Mindez a Soproni borvidéken, és az ínycsiklandozó falatokról pedig még nem is ejtettem szót. Ha valaki még nem találta volna ki, hogy merre jártam, akkor most elárulom: két bájos és mindig életvidám borásznál, az osztrák gyökerekkel rendelkező Pfneiszl Birgit és Katrin soproni birtokán.

„Így szeretem az életet”- vallják ars poeticájukban a Pfneiszl lányok, és ez valóban így is van. Mert ha valamit megtanul az ember Birgittel beszélve, az az, hogy szeretni kell az életet pontosan úgy, ahogyan van: minden szépségével és nehézségével együtt, harmóniában élni a természettel, és megelégedve azzal, amink van.

Pfneiszl Pincészet

 „Egyszer volt, hol nem volt, valamikor régen élt egy öregember. Csodaszép, mesés vidék volt az otthona, amelyet úgy hívtak: Sopron. Egy reggel szomorú dologra ébredt: máról holnapra elveszítette birtokát. A kincset érő talaj lassan mély Csipkerózsika álomba szenderült. Sok-sok évtizeddel később az öregember ükunokája - akit úgy hívnak, Franz Pfneisl - felébresztette álmából és életre keltette ezt a kincset érő földet. Ezzel bizony nemcsak az öregember álma vált valóra, mert az utódai, akárcsak Ő, újra Kékfrankost készítettek Sopronban. Franz Pfneisl szerencsésnek mondhatja magát, mert lányai, Birgit és Katrin tudják jól, milyen értékes ez az ékszer.” – írják a saját családi történetükről a Pfneiszl lányok, amelyben Trianon elszakította őket Magyarországtól. Bár sok helyen megfordultak már a világban, mégis így a legboldogabbak, hogy visszatalálva a régi gyökerekhez, Magyarországon élhetnek és borászkodhatnak nyugodtan.

Pfneiszl Birgittel beszélgettem, aki Ausztriában borásznak tanult, majd bejárta a fél világot. Nem mellesleg remekül főz, és olyan szerényen és tisztelettel beszél a borokról, hogy ettől még én is zavarba jövök.

Birgit Pfneiszl

Hogyan látod jelenleg a Soproni borvidéket?

Sajnos még mindig a csipkerózsika álmát éli. Miközben a legtöbb magyar a szívéhez kap, és sok esetben elutasítja, ha soproni bor kerül az asztalra, addig azt tapasztalom, hogy a külföldiek sokkal nyitottabbak az itteni borokra.

Mi lehet ennek az oka?

Az a szomorú, hogy nem tudják megindokolni. Nem gondolom, hogy összefüggésbe hozható a soproni terroir-ral vagy a borok minőségével. Talán a megfelelő választ az elmúlt évtizedek szocialista mennyiségi szemléletében és ennek a borpiacra való következményeiben kellene keresni. Szerencsére a külföldiek szeretik a magyar bort és kevésbé fontos számukra, hogy Villányból, Egerből, Szekszárdról, vagy éppen Sopronból származik az asztalukra kerülő bor.

Talán kicsit a bormarketing kudarca is egyben.

Pár évvel ezelőtt még jól álltunk bormarketing szempontjából, sok borászat ki is vette a maga részét a régió népszerűsítésében mindenféle fesztiválon. Például a Budavári Borfesztiválon is egyre kevesebb soproni pincészet képviselteti magát.

Mikor fog felébredni csipkerózsika álmából Sopron?

Már rég meg kellett volna történnie. Sopron hihetetlen nagy potenciállal rendelkezik, ennek ellenére mégis nehéz az emberek figyelmét a borvidék felé irányítani.

Van különbség női és férfi borász között?

Nehéz erre választ adni, talán a nők jobban megértik a természetet. Az utazásaim alkalmával azt vettem észre, hogy a férfiak nagyobb fontosságot tulajdonítanak a pincében a technológiának. Sokan abban a hitben vannak, hogy a legújabb technológiának a birtokában a borok készítése is egyre jobb lesz. Ezt másképpen gondolom.

És te hogyan látod magad, mint női borász?

Ez a kérdés sosem foglalkoztatott. A legfontosabb, hogy a saját utamat járjam, és ne foglalkozzak azzal, amit mások gondolnak rólam. Hiszem, hogy a klimatikus és a talaj adottságainak köszönhetően Sopron nem a magas alkoholú, nagytestű borokra predesztinált. Személy szerint kerülöm a súlyos tanninos borok készítését, inkább a gyümölcsös, elegáns vonal áll közelebb hozzám. Teljesen más arculatot képviselek, mint édesapám, akitől 2006-tól vettem át a pincészetünk irányítását.

Mi az, amit a leginkább megtanultál az utazásaid alkalmával?

Azt, hogy legyek mindig megelégedve azzal, amim van, és legyek büszke a Soproni borvidékre. Fontosnak tartom az évjáratokat megérteni, tanulni belőlük, és megpróbálni a maximumot kihozni mindenből. A borász feladata tisztelni a természetet, szimbiózisban élni vele, és nem beleavatkozni annak a rendjébe. Aki a természettel dolgozik, annak nyitottnak és őszintének kell lennie. Ez az egyetlen járható út!

Miért volt fontos számodra, hogy olyan sok helyen megfordulj a világban?

Szeretek utazni és felfedezni új dolgokat. Ha nem indultam volna el, akkor úgy éreztem volna, mintha valami hiányzott volna az életemből. Ennyi utazás után tudom, hogy itt szeretek élni és dolgozni, hiszen Sopron az igazi otthonom. Szeretem ezt a borvidéket, és fontosnak tartom, hogy a saját stílusomban alkossam a borokat. Ha valaki másnál dolgoztam volna, ezt nem tudtam volna megvalósítani.

Nagy figyelmet szentelsz a természetes borok készítésének, az előttem lévő listán is minden tétel mellett a BIO szó szerepel.  

Ha arra vagy kíváncsi, hogy így jobban fogynak-e a borok, akkor a válaszom nem. Fontos lépésnek tartom a pincészet életében, hogy 2006-ban elkezdhettem az organikus borok készítését. Hiszek ebben a művelési módban, ami tükrözi a természethez való kötődésemet.

Köztudottan szereted a művészetet. Hogyan látod ebben a konszenzusban a bor és a művészet szerepét?

A bor, és annak készítése bizonyos értelemben művészet.  Órákat lehet mindkettőről beszélni. Mindenkinek meg van a saját látásmódja, arról nem beszélve, hogy minden ember számára mást jelent egy bizonyos bor. Nem mindig könnyű, de a borászoknak és a művészeknek meg kell tanulniuk a kritikával élni.

Minden címkétek egy bizonyos történetet mesél. Így könnyebb megfogni a vásárlókat? 

Unalmasnak tartom, hogy csak a bor aromáiról tájékoztassam a fogyasztót, ettől sokkal több izgalmat rejteget egy üveg bor. Minden évjáratnak megvan a sajátossága és története egyaránt. A legfontosabb, hogy a fogyasztó saját maga alakítsa ki a nézeteit egy borral kapcsolatban, és lássa, hogy a borkészítés nem mindig egy egyszerű dolog.

Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Borokat készíteni, főzni, utazni, finom borokat inni és jókat beszélgetni. Mindezt jó emberek társaságában.

Kóstolt borok:

Zefir 2015

Kevés zefirből készült borral találkozni Magyarországon, pedig tipikus magyar szőlőfajtáról van szó, ami az édes borok készítésére is alkalmas. A Pfneiszl Pincészet is most kísérletezett vele először, reményeik szerint a jövőben elérik majd a 3000 palackszámot. Virágos illat, almával és érett citrusokkal, ízjegyeiben pedig a grapefruit, a ribizli és a citrusfélék dominálnak. Tipikus könnyű nyári bor: vidám címke, alacsony alkohollal, némi maradékcukorral megspékelve. Nem beszélni kell róla, hanem tölteni még egy pohárral. Fröccsként vagy önmagában, de akár egy könnyű saláta mellé is ajánlom. (Telepítve 2009, szüretelve 2014. augusztus 8-án, készült 600 palackkal)

Rozé 2015

Kékfrankos és shiraz házasítás. A kelleténél kicsivel testesebb bor, magasabb alkohollal, de pont ennek köszönhetően mégis harmóniában van. Jól lehűtve ideális társa lehet egy zöldteával fűszerezett sült lazacnak.

Merlot 2014

A nehéz évjárat ellenére, mégis sikerült ebből egy könnyű nyáresti bort faragni. Acéltartály, egyszerű illat-és ízjegyek, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, könnyű textúra, lágy tannin, felejtős terroir. Nekem ezzel semmi gondom. Könyvet olvasni vele a kertben tökéletes választás. Hamarosan jön az új évjárat.

Kékfrankos - Újra Együtt – 2013

Fülledt, nehezen szellőztethető a pohárban. Nem kifejezetten az én stílusom. A borsor egyetlen tétele, ami kevésbé tud levenni a lábamról. Szárított paradicsom, foszfor, némi fűszer és gyümölcs, kevés virág, kávé, magas savak, alacsony tannintartalom.

A pincészet repertoárjában három fajta kékfrankost találunk. Az Újra Együtt sorozat, ami a mindennapok bora, és könnyen értelmezhető stílusban készül. Talán ez áll a legközelebb a tradicionális kékfrankos stílushoz. A prémium kékfrankos, 100%-ban hordóban érlelve készül. A Mesés vidék, ami csak a kiváló évjáratokban készül, és magnum palackban kapható.

Tango 2012

Shiraz(60%), merlot és cabernet sauvignon házasítás, érlelve használt hordóban. Érezhetően más súlycsoportban helyezkedik el, mint a korábbi tételek: komplexebb, kifinomultabb, sokkal szélesebb. Van benne egyszerre lágyság, rusztikusság, tüzesség és szenvedély. Illatában feketebogyós gyümölcsök, eperrel és szilvával, kis aszalványok és fűszerek. Kóstolva édes-, könnyedebb textúra, érettebb gyümölcsökkel, leheletnyi hordófűszerekkel, feketeborssal és szegfűszeggel kombinálva. Lekerekedett, de markáns savak, jól eső, határozott korty.

Távoli Világ 2013

Shiraz, carmenere, malbec, zinfandel és sangiovese házasítás. Mind az öt szőlőfajta egyszerre szüretelve, így az arányok is minden évjáratban változnak. Komplex, mélyebb tónusú, szép egyensúlyban lévő bor. Feketeerdei gyümölcsök kavalkádja, étcsokoládé, kakaópor, szilva, ropogós fekete cseresznye, fahéj és némi földesség. Szép savgerinc, integrált tannin, a korty szépen betölti az egész szájat, kellemes hosszantartó lecsengés, amelyben a ribizkés-meggyes ízvilág dominál. Feleségem egyik kedvence, így vittem is egy palackkal!

Cabernet Sauvignon - Don't look back in anger - 2013

Birgit elmondása szerint én vagyok az első, aki kóstolhatja az új címkével ellátott bort. A 2013-as év gyönyörűen indult, majd két héttel a szüret előtt jöttek a nagy viharok és jégesők. A szőlő 50%-a tönkrement, ezért a „Don't look back in anger”, azaz a „Ne nézz vissza haraggal” név a borokon. Viszonylag egyszerű felépítésű, amelyben a fanyarkás gyümölcsök, a meggy, a piros bogyós gyümölcsök veszik át a szerepet, halvány szilvával, cseresznyével, meggymaggal, kis áfonyával és feketeborssal kombinálva. Kicsit még nyers, kell neki némi idő, hogy szebb formába lendüljön. Ezzel együtt - és az évjáratra való tekintettel – szerethető bor.

Kékfrankos - Hugó a nyomunkban – 2012

Úgy látszik Hugó, a bátor kecske, aki a szőlőben dolgozó Katrin és Birgit Pfneiszl után szegődött, már jó előre tudta, hogy a 2012-es évjárat szép borokat fog adni. Legalábbis erre következtettek a három kóstolt borból. Itt is tetten érhető Birgit elképzelése, miszerint Sopronban inkább a gyümölcsös, barátságos boroké a jövő, amelyek szinte a palackozás pillanatában már fogyasztásra alkalmasak. Itatja magát, csúszik, nem kellenek neki mesebeli szavak. Ha jól emlékszem a Borkiválóságok könyvében is szerepel egy adott lapon.

Shiraz – Hugó a nyomunkban - 2012

Nem tagadom, ez lett a kedvencem. Van hossza, szélessége, érzékien fineszes, merész és egyben elegáns, akár egy díva. Illatában szeder, málna, érett cseresznye, rengeteg fűszer és határozott virágok. Jó felépítésű, gyümölcsös és lendületes korty, puha és selymes tanninok. Könnyed, rétegezett szerkezet.

Impression Rouge – Köszönet – 2011

Merlot, cabernet sauvignon és kékfrankos házasítás, 18 hónapig érlelve kis hordóban. Füstös, fűszeres, picivel keményebb vonulatú tétel, amely most jár(hat) a csúcson. Mély tónus, kávés-csokoládés-meggyes arculat, szilvával, feketeborssal, szivarral, érett és túlérett gyümölcsökkel, sok-sok hordófűszerrel, amelyeket körbe vesz a minőségi fa. Hosszú és markáns lecsengés. Steak, szarvasgombás vaddisznópörkölt, de akár egy finom brownie mellé is ajánlom.

Nos, a Pfneiszl Pincészetnél minden bor mesél valamit. Ha pedig tiszta szívvel hallgatod, megértheted, mit suttog belőle a szőlő. A borok - akár csak a Pfneiszl lányok - szépek, kiegyensúlyozottak, és kedvesek.