Csutka István: „Az álmaim vezéreltek egész életemben”

Csutka István: „Az álmaim vezéreltek egész életemben”

Csutka Istvánnal beszélgettem, akinek pályafutását Nívó-díjjal, háromszor Év embere díjjal, 2005-ben, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. István színművész, volt színházigazgató, televíziós főszerkesztő és műsorvezető, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és még sorolni is nehéz, mi mindent csinált és ért el a pályafutása során. De most szakítva mindennel, új életet kezdett…

Eltört bennem a színház” – nyilatkoztad a M2 csatornának egy veled készült interjúban. Arra keresem a választ, hogy mi vezetett erre a törésre?

Ennél jobban most sem tudom ezt megfogalmazni. Tényleg eltört, azaz inkább eltörték. Amikor 1989-ben átvettem a diplomámat, még volt akkora értéke a szakmának, hogy az akkori Pesti Műsor és a Híradó is interjút készített a végzősökkel, így velem is. Akkor azt nyilatkoztam, hogy addig szeretnék ezen a pályán maradni, amíg ha esténként megkérdezik, hogy hova megyek, azt válaszolom, játszani, nem pedig azt, hogy dolgozni, vagy a színházba. Aztán a debreceni színházigazgatásom éveiben annyiszor csalódtam emberekben és helyzetekben, hogy eltört bennem valami. Egyik délelőtt egy órán át álltam a színház művészbejárója előtt, mert nem tudtam belépni az ajtaján. És nem azért, mert zárva volt… Egész életemben azzal foglalkoztam, amit szeretek, és mindig maximálisan álltam mindenhez. De akkor, ott, be kellett látnom, ez már nem arról szól, hogy mit tudsz. Kiszálltam az egészből, hogy továbbra is azt csináljam, amit szeretek, amit nem tekintek munkának. Ez az egyik legfontosabb zsinórmérték az életemben.

Sokan vágynának egy ilyen pályafutásra, te mégis hátat fordítottál a színház világának és a művészetnek. Nehéz volt meghozni egy ilyen döntést?

Természetes, hogy fájdalmas volt a szakítás, hiszen még 6 éves sem voltam, amikor az Alsóerdősor utcai Általános iskola ének-zene-néptánc szakán megkezdtem tanulmányaimat, és így felléphettem a világot jelentő deszkákra. Ez volt ez életem, de mire az elválás megtörtént, addigra több volt a fájdalmas pillanat, mint az örömteli. A színpad azonban ma is ott van az életemben, hiszen nem tudnék létezni nélküle. Azonban ma már nem más szavait, gondolatait kell elmondjam, hanem a sajátjaimat. Ez pedig óriási különbség…

Csutka István

Nem hiányzik a színház világa?

Határozottan nem. Két esztendőn át (2017-2018 – szerk.) voltam a Vidám Színpad menedzser igazgatója, de ez a két év is csak arra volt jó, hogy rájöjjek, vannak emberek, akiken nem lehet segíteni… A színházról alkotott eszményképem sokakéval nem egyezik, más az elképzelésünk a színvonalról.  Sajnos a szakmánk tele van Biberach-okkal, én pedig nem ezt a karaktert tekintem szerepálmomnak.

2013-ban viszont létrehoztad saját brandedet, megjártad az El Caminot – könyved „Camino Steve, egy álom nyomában” 2015 áprilisában jelent meg -, keresztülgyalogoltál Grönlandon, legutóbb pedig 160 nap alatt megtettél 4970 km-t Amerikában, végig a vadonban. Beszéljünk egy picit erről az új életedről…

A Camino Steve nevet nem én találtam ki. A zarándoklatom alatt lett egy második, egy kanadai „családom”, és tőlük kaptam. Az Egyesült Államokban az a szokás, hogy a túrázók, úgynevezett „trail” neveket adnak egymásnak és a rendes neveket szinte nem is ismerik. Így lettem először a tempóm miatt Flying Steve, később Camino Steve, tavalyi évben Animal (állat) és Monster (szörny) is a tempóm, és a napi 33-53 kilométeres távjaim miatt. Sokáig nem tudtam azonosulni a Camino Steve elnevezéssel, zavart a Camino szó, mert nem szerettem volna, hogy mindenkinek az El Camino zarándokút jusson rólam az eszébe. De aztán 2017-ben Kolumbiában rájöttem, hogy végül is ez utat jelent spanyolul, én pedig tényleg folyamatosan úton voltam és vagyok.

Mi vesz rá valakit arra, hogy dacolva a veszélyekkel, elinduljon egy ilyen kihívásokkal teli útra?

Az álmaim vezéreltek egész életemben, igyekeztem őket valóra váltani. A vadnyugati romantika melyik fiú álmában ne szerepelt volna? Ki ne akart volna Winnettouként vagy Old Shatterhandként élni a Vadnyugaton, vagy Széchenyi Zsigmondként részt venni egy afrikai szafarin, vagy Hemingway nyomán látni a Kilimanjaro havát? Én nem csak álmodtam ezekkel, hanem célokat formáltam belőlük, majd amikor jött a lehetőség, éltem velük. Igaz, hogy Afrikára 42 évet vártam, de sikerült. Ráadásul Erőss Zsoltival (a híres erdélyi származású hegymászó, aki tragikusan fiatalon halt meg 2013-ban – szerk.) állhattam a Kilimanjaro 5895 méter magas Uhuru csúcsán és tőle tanulhattam az első lépéseket. Aztán most 53 évesen elértem az igazi Vadnyugatra is.

Csutka István

És mi motivált még?

Szerettem volna az első európai és a világon a tizedik lenni, továbbá az első 35 év feletti, aki egyáltalán megpróbálja teljesíteni a Tripla Crown 12 785 kilométerét egy naptári év alatt. Boldog vagyok, mert ebből van ami sikerült, van ami pedig nem rajtam múlt: tavaly az elmúlt 100 esztendő legrosszabb időjárása volt az Államokban és elakadtam a brutális mennyiségű hóban, majd egy félrekezelt vírusfertőzés is akadályozott a cél elérésében.

Honnan érkeznek az ötletek?

Egy művész elég nagy bajban lenne kreativitás nélkül, és ez ilyenkor is jól jön. Mindig tele voltam és vagyok álmokkal, célokkal és ötletekkel. De ha az utazásaimra gondolsz, azok már tervszerűen alakulnak. Az elmúlt négy évem csak az amerikai utamról szólt, mindent alárendeltem ennek a célnak.

Az ilyen jellegű kihívások rendesen megviselik az ember testét és pszichéjét. Mi volt a legnagyobb kihívás az utazásaid során?

Fizikailag is kemény, de mentálisan sokkal nehezebb. Gondolj csak bele: minden nap 11-12 órát gyalogolsz, mindezt egyedül, hidegben, forróságban, ömlő esőben vagy hóviharban. De a legnagyobb kihívás saját magam voltam, hiszen erőt kellett merítenem, hogy minden nap menjek tovább, hogy ne számítson, hogy mínusz 15 fokban kint alszom a vadonban, hogy hat héten át ömlik az eső vagy a hó, és még sokáig sorolhatnám… Volt jó pár nagyon mély pillanatom az utazásom alatt, de szerencsére mindig átlendültem ezeken. 

Mennyire változtatják meg az embert az ilyen utazások?

Végzetesen. Sokaknak ez fel sem fogható, vagy érthető! Az utazások által többek leszünk, fejlődünk, mert tanulunk a más kultúráktól, és ezeket jó esetben beépítjük a saját kultúránkba. Kellő nyitottsággal rengeteg mindenre képes megtanítani egy utazás, no és a természet.

Távol a civilizációtól mi az, amit megtanultál, hogy fölösleges az életben?

Itthon elkezdtek zavarni a tárgyak. Eléggé gyűjtögető életmódot folytattam és ragaszkodtam a tárgyakhoz, a hozzájuk kötődő emlékekhez. Ma már elajándékozom vagy eladom őket. Gyorsan megtanulod, hogy egyetlen hátizsákkal és ruhával is boldog tudsz lenni és teljes életet tudsz élni.

Csutka István

Sok mindent átéltél, tapasztaltál és tanultál az utazásaid során, visszagondolva vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket másképpen csinálnál most?

Nem hiszem. Minden hiba vagy tévedés tanulsággal szolgált számomra, és fontos szerepet játszott abban, hogy idáig eljutottam. Ma az a célom, hogy másokat is megtanítsak erre a tudásra, mert túl sokan maradnak minden évben ott az ösvényeken. Rengetegen vágnak neki a vadonnak kizárólag csak a vakszerencsében bízva, így több haláleset is történik.

Rendszeresen tartasz előadásokat, élménybeszámolókat az utazásaidról, mi az, amit szeretnél átadni a közönségnek?

Azt, hogy fontos harmóniában élni a természettel, és ezt megtanítani a gyermekeknek is.  Nem a természetnek van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk rá. Szeretném, ha változna a hazai túrakultúra, ha nem csak panziótól panzióig túráznának az emberek, hanem kint is aludnának a természetben.

Mi kell ahhoz, hogy az ember kicsit merjen kilépni a komfortzónájából és megpróbálja megvalósítani az álmait?

Először is az, hogy merjen bátran nagyokat álmodni. Sokszor mondták, hogy nekem könnyű, mert rengeteg lehetőségem volt. De ez nem igaz, nekem sem volt több, mint másoknak. De én tudtam hová tartok, azáltal felismertem a lehetőséget is. Az álmainkért megéri harcolni, még akkor is, ha senki sem bízik bennünk. Csak gondolj bele, hány olyan sikeres ember volt világtörténelmünk során, akiben nem hittek, akit őrültnek tartottak és kinevettek, mégis őrájuk emlékszünk ma. A nevetők tömege pedig a múlt homályába veszett. Ha más nem, ez adjon erőt mindenkinek.

Csutka István

Milyen tervekkel várod a jöt? 

A legfontosabb a családom. Elvettem egy évet a közös életünkből és tudom, ezt nem tudom pótolni. Ezért ők a terv, de persze van új cél is, mely hazánkhoz kapcsolódik. De ehhez támogatókra kell találjak. Olyanokra, akik hisznek bennem, akikkel egy értékrendet vallunk, akik büszkék arra, hogy együtt érhetünk el közös sikereket. Hamarosan elindul egy podcast sorozatom, a vlogsorozatom túrázóknak, folytatódik a Gondolat Bonbonok a Madách Színházban, sőt érdeklődnek a vidéki változatával kapcsolatban is. Elkezdem megírni az útról szóló könyvemet, becsöngettek a Camino Steve Adventure Schoolban, és mint túravezető is izgalmas kalandokra tervezem elvinni az érdeklődőket. Ajánlom mindenki figyelmébe a caminosteve.hu honlapomat, ahol naprakész információk várják az olvasókat.

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

Fotók: Csutka István


Related Posts

“Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal”

“Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal”

Vasile Moldoveanu 1972-ben, két meghívást kapott próbaéneklésre Németországba, ahonnan már nem tért vissza hazájába. Ceausescu rezsimje, büntetés céljából próbálta visszavitetni Romániába, majd hazaárulással vádolták, vagyonát elkobozták és halálra ítélték. Vasile Moldoveanu 11 évadot töltött a világ egyik legjelentősebb operaházában, a Metropolitan Operában, ahol 105 alkalommal […]

Sasvári Sándor: Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak

Sasvári Sándor: Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak

„Az őszinteség nagyon fontos dolog. Az őszintétlenség egyre inkább csak problémát okoz, és elkerülhetetlenül a mélybe rántja az embert. Ha meg tudja tartani az ember az őszinteségét, a gyermeki őszinteségét az életben, akkor nem lesznek problémái.” – Sasvári Sándor, az Őszintén című életrajzi könyvéből. Sasvári […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..