Tokaj, legendák nyomában: a Király

Tokaj, legendák nyomában címmel új, többrészes sorozat indult az oldalon, amelyben Nagy-Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével arra vállalkoztam, hogy bemutassam Tokaj-Hegyalja egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet aszúját is, ami részben vagy teljes mértékben erről a dűlőről készül. Örömömre az elindult sorozatról a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet honlapja is hírt adott, erről ITT olvasható bővebben. Míg az első két részben a Deák illetve a Szerelmi-dűlő került bemutatásra, a sorozat újabb részében Mád, és egyben a Tokaji borvidék nagy múltú Király-dűlő történelmi hátteréről, valamint a Demetervin Pincészet 2013-as évjáratú Király-dűlő Furmint Aszújáról lesz szó.

A Mádon gazdálkodó családi pincészet, amelynek célja a világörökségi értékeket a legmagasabb minőségben fenntartani, kizárólag saját mádi ültetvényeiről származó alapanyagot dolgoz fel. Mindezt úgy, hogy igyekezetük arra irányul, hogy jellegzetes és tökéletes alapanyagot szüreteljenek a dűlőkből. Területeik az Úrágya (3 hektár), a Király (3 hektár), valamint a Kakas (2 hektár) dűlőkben találhatóak, ahonnan évente körülbelül 12 ezer palack bort készítenek. A borokat természetes és hagyományos módszerekkel, kompromisszumok nélkül, a tökéletességre törekedve állítják elő. Mint olvasható a Demetervin Pincészet honlapján, a birtok organikus fejlődése során 2003-ban jutottak el arra a pontra, hogy első komoly tételük, az Úrágya Furmint kereskedelmi forgalomba kerüljön. A Mádi Kör 2006-os alakulása óta a pincészet aktívan részt vesz a mádi termőhelyek bemutatását célzó kutatómunkákban, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karával pedig a dűlők alapkőzetének kutatásával, illetve azok ültetvényre gyakorolt hatásával is foglalkoznak 2015 óta. A Demeter család egyébként 2005-ben vásárolta meg a Király-tetőn található területet. Az ikonikus szőlőhegyet akkor még akácos és bokrok borították, így nagy munka kezdődött a zord terepviszonyok miatt, és a gátakat is fel kellett újítani. 

Ami a Demetervin Pincészet 2013-as évjáratú Király Furmint Aszúját illeti 2013 volt az első évjárat a pincészet történetében, amikor minden együtt volt ahhoz, hogy elkészülhessen ez a dűlőszelektált furmint aszú, a történelmi első osztályú Király-dűlőben fekvő területükről. A pincészet legnagyobb örömére a kivételes aszú a 2021. áprilisában Moszkvában megrendezett EAWSC nemzetközi versenyről nagyaranyéremmel tért vissza. Az eredmény nyomán a pincészet Stampf Gábor tetoválóművész közreműködésével piacra dobott egy limitált, 240 számozott palackból álló, egyedileg gravírozott szériát is. Azaz külön-külön műalkotásokból álló, kézzel készült sorozatot.

Izgalmas, intenzív illatában friss és érett fehér és sárga húsú gyümölcsök, kandírozott citrusok, őszibarack, lédús körte, narancs, vanília, körtekompót, birslekvár, valamint méz és pici gyógynövényesség fedezhető fel. A gazdag illatában tapasztalt jegyek az ízében is szépen visszaköszönnek. Kóstolva krémes és hömpölygős, végtelen ízzel, komoly koncentrációval, beltartalommal és harapható telt gyümölcsösséggel. Szép arányokkal és jó szerkezettel bíró aszú, szép feszességet adó savakkal. Egy kivételes aszú, ami ünneppé tudja varázsolni bármelyik hétköznapot.

A mádi Király-dűlő története Nagy Kornél jóvoltából

Mád legkorábbi ismert szőlőhegye a Király, melynek első ismert említése 1280-ból maradt fent. E szerint a késmárki pálos kolostornak adományozott ott szőlőterületeket a királyi udvar, azonban a pálos szerzetesek ezt követően eltűntek a forrásokból, mint szőlőbirtokosok. Ennek okán a szőlőhegy (dűlő) elnevezése is arra utal, hogy korábban királyi birtok volt. A 14. században a mádi Király szőlőinek a legjelentősebb része a tállyai váruradalom alá tartozott, amelynek gazdája az Aba nembéli Debrey főúri család volt. 1402-ben a nevezett család fellázadt az udvar ellen, amelynek folytán Luxemburg Zsigmond (1387−1437) király elkobozta birtokaikat. Így a mádi Királyt is. Akkor rövid ideig újfent a királyi udvar birtokában állt, majd nem sokkal később szerb Brankovics, illetve Lazarovics főúri família tulajdonába került. Őket a tállyai váruradalom, valamint a Király birtoklásában Hunyadi János (1407−1456) hadvezér és kormányzó követte. 1459-ben I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király hívének a Szapolyai családnak zálogosította el a tállyai uradalmat, majd két évvel később el is adta, benne a mádi Király szőlőheggyel.

Az 1526. évi mohácsi vészt követően mozgalmas évek köszöntöttek a mád Király birtokolására: Szapolyai János (1526−1540) király elvesztette hegyaljai birtokainak a jelentős részét, így a tállyai uradalmat is. Rövid ideig I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) császár és király birtokában állt, majd azt követően az uralkodó híveinek, Serédy testvéreknek (Gáspár és György) juttatta a Király-hegyet. Ezt az aktust I. Ferdinánd ebbéli birtokszerzésüket 1541-ben szentesítette végleg. Ugyanakkor 1557-ben a nevezett Serédy család férfiágon kihalt, és örököse az Alaghy főúri család lett, ezáltal Király-hegy legnagyobb szőlőbirtokosává vált. Ugyanakkor a 16. század második felétől kezdve, különösen az 1567. esztendő után, nagy számban jelentek meg a gönci, a kassai, az eperjesi, a rózsnyai és a szepsi polgárok birtokosokként, akik az uradalom uraitól vásároltak jelentős szőlőterületeket a Királyon. 1632-ben az Alaghy család ugyancsak férfiágon kihalt, és örökösük 1635-ben − néhány éven át tartó rövid pereskedést követően −, a Rákóczi család fejedelemi ága lett. A Rákócziak kisebb megszakítással 1711-ig birtokolták szőlőiket a Királyon. A Rákóczi szabadságharcot (1703−1711) lezáró szatmári békét vagy kiegyezést követően a bécsi udvar elkobozta és kamarai kezelésbe utalta a Rákóczi birtokokat. Néhány évvel később az udvar a hozzá hű magyar főnemeseknek adott szőlőket a Királyon. Így lett birtokos a Holló, az Erdődy, az Orczy, az Illésházy, a Klobusiczky, illetve a Szirmay arisztokrata család.

Az 1730-as években az Orczyak intenzív terjeszkedésbe kezdtek a mádi Királyon, és számos főúri családtól vásárolták meg ott szőlőterületeiket. Így az 18. század közepére a mádi Király legnagyobb birtokosai az Orczy család tagjaiból kerültek ki. A Rákóczi szabadságharcot követően a főnemességen kívül jelentős birtokos volt a katolikus egyház is. A történeti feljegyzésekből tudjuk, hogy ebben az időszakban az egri püspökség és káptalan, valamint a lőcsei jezsuita rendház és kollégium komoly szőlőbirtokokra tett szert a mádi Királyon. Ezek egyébiránt az udvartól kapták meg adomány gyanánt. Ugyanakkor a 17−18. században Királyon kisebb parcellákat szerényebb rangú, de komoly történelmi múlttal rendelkező kis- és köznemesi családok is birtokoltak. Ilyenek voltak például az Árkosy, a Sárosy a Szepsy, a Szikszay vagy a Tari családok. Ezek egyházi és birtokosok, azoknak örökösei, illetve utódiak meghatározó birtokosok maradtak egészen a II. világháború végéig.

Borítókép: Németi Sándor