Egy barátság margójára – Igler Blaufränkisch 2015

Egy barátság margójára – Igler Blaufränkisch 2015

Az élet szépsége az egyszerűségben rejlik, az éjszakába nyúló baráti beszélgetésekben, egy üveg borban és a már sokadjára felidézett együtt megélt dolgokban. A lényeg, hogy tudjunk mindenen önfeledten nevetni: az élet nehézségein, a szép pillanatokon, és minden olyan rossz történeten, ami körül vesz minket nap, mint nap. Szóval ott folytattuk a beszélgetést, ahol éppen a múltkor abbahagytuk, és miközben éjfélt ütött az óra a bor már rég elfogyott. Barátom szereti a borokat, régebben meg volt győződve arról, hogy a magyar bornál nincs jobb és szebb sem a világon. De a meggyőződések és az ízlések – mint általában minden az életben – szerencsére időről-időre változnak. Hogy ez a velem történt borozgatások vagy csak az egyre több tapasztalat hatása, ezt nehéz lenne megsaccolni most. Mindenesetre az utóbbi időben ahányszor szóba hozta a magyar bor világhírűségét, mindig a lengyel vezető borkritikus Wojciech Bonkowski írását idéztem, amelyben valljuk be magunk között, van némi igazság:

„Ha az ember magyar borászokkal beszélget, az lehet az érzése, hogy Magyarország a bortermelés világközpontja, minden más bortermelő vidék csak periféria és másodlagos a magyar tájakhoz képest. Kaló Imre borász egyszer nekem egyenesen azt mondta, hogy “a magyar faj a legnemesebb Európában, éspedig azért mert a magyarok az igaz szőlő őrei”. Na, igen. Kaló sok ilyen kijelentést engedett meg magának az egri borvidékhez tartozó szomolyai birtokán. Éjszakába nyúló iszogatások alkalmával persze lehet ilyen kijelentéseket tenni, de a nagy magyar álmok reggelre szertefoszlanak, mint a széndioxid az alkoholerjesztés közben.”

Szóval az Ausztriában élő barátom fogott egy Igler Blaufränkisch 2015-ös bort, ellátogatott hozzám és miközben kitárgyaltuk ismét a magyar és az osztrák gondolkodás közti különbséget, a véleményemet is kikérte, arról, ami éppen a pohárban van. Bárcsak ilyenek lennének a kétezer forintos magyar borok! Van mélysége, struktúrája, egészen jópofa bor. Sziporkázik a gyümölcsökben – főleg az erdei feketékben – a ropogós érett cseresznye épp csak hogy nem ugrik ki a pohárból. Gazdagon fűszeres, pihenve pedig a melegebb tónusú illatában édes fűszerek, friss és szárított kékvirágok, kis kakaópor, némi szilva, amelyhez társul egy kevés ásványi karakter. Kóstolva az aromajegyeihez képest kevesebbet mutat, de továbbra is a gyümölcsökre és fűszerekre épít, kis gyógynövényes beütésekkel. A tannin rakoncátlan, savai közepesek, utóízében ásványos. A kelleténél több alkoholnak viszont nem tudok örülni. Minden hibájával együtt, ha mindent összevetünk egy kellemes kis bort kapunk az elköltött pénzünkért. Másnap a mindent tudó gugli segítségével próbáltam utánajárni a pincészetnek, de nem lettem sokkal okosabb. Josef Igler, azaz a barátok szerint csak „Joe”, 15 hektáron gazdálkodik, ami a szőlőfajtákat illeti kékfrankossal, cabernet sauvignon-nal, merlot-val, zweigelt-el és sauvignon blanc-al foglalkozik, borait pedig a Vinum, Falstaff és a Gault Millau folyamatosan díjazza. A 2015-ös kékfrankos díszítésként kis zweigelt és st. laurent szőlőfajtát is tartalmaz, 15 hónapot töltött részben nagy, részben pedig 225 literes hordókban. A Falstaff-nál egészen 91 pontig jutott, nálam viszont inkább 5+ a jutalma. A barátom nincs teljesen elragadtatva az ízével – a korty karcosságával nincs megbékélve. Majd előbányászok egy nagynevű magyar borász egyik prémium borát a gyűjteményemből.

  • Bontsam fel? – kérdezem én.

  • Isten ments, már késő van, meg amúgy is, ha nem fogyott volna már el, inkább ebből a blaufränkisch-ből innék még két pohárral.

Ha valaki kóstolta írja meg tapasztalatait, nehogy abban a hitben maradjak, hogy ezt a jó benyomást csak egy rég látott barátnak a látogatása gyakorolta rám.


Related Posts

Kacsa, Villány, kékfrankos

Kacsa, Villány, kékfrankos

Főzni jó, de az elkészült ételhez felbontani egy palack bort és elmerülni a bor-étel párosítás adta ízekben és harmóniákban mindig nagyobb élvezetet nyújt. Éppen ezért, érkezzen egy új recept a WineArtCulture vendégséfjétől, amihez most egy viszonylag új villányi pincészettől, a Streit Zagonyi borászattól ajánlok egy […]

Tóth Ferenc Pincészet: superior fehérek és vörösök

Tóth Ferenc Pincészet: superior fehérek és vörösök

A ma már több mint 60 szüretet maga mögött tudó pincealapító Tóth Ferenc és családja jelenleg 30 hektáron gazdálkodik. A széles szőlőfajta választékkal és borsorral rendelkező pincészetnél egyre inkább a fiatalabb generáció veszi át a kormányrudat, de Feri Bácsi is aktív részese a munkáknak. A […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..