Egy barátság margójára – Igler Blaufränkisch 2015

Egy barátság margójára – Igler Blaufränkisch 2015

Az élet szépsége az egyszerűségben rejlik, az éjszakába nyúló baráti beszélgetésekben, egy üveg borban és a már sokadjára felidézett együtt megélt dolgokban. A lényeg, hogy tudjunk mindenen önfeledten nevetni: az élet nehézségein, a szép pillanatokon, és minden olyan rossz történeten, ami körül vesz minket nap, mint nap. Szóval ott folytattuk a beszélgetést, ahol éppen a múltkor abbahagytuk, és miközben éjfélt ütött az óra a bor már rég elfogyott. Barátom szereti a borokat, régebben meg volt győződve arról, hogy a magyar bornál nincs jobb és szebb sem a világon. De a meggyőződések és az ízlések – mint általában minden az életben – szerencsére időről-időre változnak. Hogy ez a velem történt borozgatások vagy csak az egyre több tapasztalat hatása, ezt nehéz lenne megsaccolni most. Mindenesetre az utóbbi időben ahányszor szóba hozta a magyar bor világhírűségét, mindig a lengyel vezető borkritikus Wojciech Bonkowski írását idéztem, amelyben valljuk be magunk között, van némi igazság:

„Ha az ember magyar borászokkal beszélget, az lehet az érzése, hogy Magyarország a bortermelés világközpontja, minden más bortermelő vidék csak periféria és másodlagos a magyar tájakhoz képest. Kaló Imre borász egyszer nekem egyenesen azt mondta, hogy “a magyar faj a legnemesebb Európában, éspedig azért mert a magyarok az igaz szőlő őrei”. Na, igen. Kaló sok ilyen kijelentést engedett meg magának az egri borvidékhez tartozó szomolyai birtokán. Éjszakába nyúló iszogatások alkalmával persze lehet ilyen kijelentéseket tenni, de a nagy magyar álmok reggelre szertefoszlanak, mint a széndioxid az alkoholerjesztés közben.”

Szóval az Ausztriában élő barátom fogott egy Igler Blaufränkisch 2015-ös bort, ellátogatott hozzám és miközben kitárgyaltuk ismét a magyar és az osztrák gondolkodás közti különbséget, a véleményemet is kikérte, arról, ami éppen a pohárban van. Bárcsak ilyenek lennének a kétezer forintos magyar borok! Van mélysége, struktúrája, egészen jópofa bor. Sziporkázik a gyümölcsökben – főleg az erdei feketékben – a ropogós érett cseresznye épp csak hogy nem ugrik ki a pohárból. Gazdagon fűszeres, pihenve pedig a melegebb tónusú illatában édes fűszerek, friss és szárított kékvirágok, kis kakaópor, némi szilva, amelyhez társul egy kevés ásványi karakter. Kóstolva az aromajegyeihez képest kevesebbet mutat, de továbbra is a gyümölcsökre és fűszerekre épít, kis gyógynövényes beütésekkel. A tannin rakoncátlan, savai közepesek, utóízében ásványos. A kelleténél több alkoholnak viszont nem tudok örülni. Minden hibájával együtt, ha mindent összevetünk egy kellemes kis bort kapunk az elköltött pénzünkért. Másnap a mindent tudó gugli segítségével próbáltam utánajárni a pincészetnek, de nem lettem sokkal okosabb. Josef Igler, azaz a barátok szerint csak „Joe”, 15 hektáron gazdálkodik, ami a szőlőfajtákat illeti kékfrankossal, cabernet sauvignon-nal, merlot-val, zweigelt-el és sauvignon blanc-al foglalkozik, borait pedig a Vinum, Falstaff és a Gault Millau folyamatosan díjazza. A 2015-ös kékfrankos díszítésként kis zweigelt és st. laurent szőlőfajtát is tartalmaz, 15 hónapot töltött részben nagy, részben pedig 225 literes hordókban. A Falstaff-nál egészen 91 pontig jutott, nálam viszont inkább 5+ a jutalma. A barátom nincs teljesen elragadtatva az ízével – a korty karcosságával nincs megbékélve. Majd előbányászok egy nagynevű magyar borász egyik prémium borát a gyűjteményemből.

  • Bontsam fel? – kérdezem én.

  • Isten ments, már késő van, meg amúgy is, ha nem fogyott volna már el, inkább ebből a blaufränkisch-ből innék még két pohárral.

Ha valaki kóstolta írja meg tapasztalatait, nehogy abban a hitben maradjak, hogy ezt a jó benyomást csak egy rég látott barátnak a látogatása gyakorolta rám.


Related Posts

Terra Australis

Terra Australis

A pandémiás időszak miatt 2019-ben volt utoljára Magyarországon Terra Australis, vagyis Halász Attila borshow. A több évtizede Sydneyben elő borszakértő évről évre komoly ausztrál borválogatással lepi meg azt a maximum 15 embert, akik beférnek a kóstolókörbe. Idén egy magyar bemutatkozó tétellel együtt, a következő italok […]

Ropogós kacsacomb lilakáposztás rétessel Takler módra

Ropogós kacsacomb lilakáposztás rétessel Takler módra

Egy ropogósra sült finom kacsacombnak lilakáposztás rétessel bizony nehéz ellenállni, főleg ha ez Szekszárd és egyben Magyarország egyik legismertebb pincészetének, a Takler Borbirtok saját, PRIMARIUS névre keresztelt éttermének konyhájából érkezik. Mert ez olyan finomra sikeredett, hogy kénytelen voltam Takler Andrást felhívni és elkérni a fogás […]



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .