Szerző: Kalmár Borbála
Megkopott gyerekkori emlékeim közé tartozik az, amint esténként sokszor nehezemre esett elaludni, mert igen gyakran fájt a hasam. Szüleim és nagyszüleim minden bizonnyal házi praktikák ezreit vetették ilyenkor be annak érdekében, hogy végre elaludjon a nyűgös gyerek, majd egy szép napon apukám megtalálta a kulcsot: elővett egy képes világatlaszt és elalvás előtt távoli országokat, az ott élőket, egzotikus állatokat tanulmányoztunk, mígnem lassan felkapott az álommanó tündéri szárnyaira.
Nehéz megmondani, hogy ez a korai igen élénk emlékkép, vagy nagymamám csodálatos európai kalandozásainak lebilincselő története vezetett-e ahhoz, hogy már a tizennyolcadik születésnapom betöltése előtt is félelmet nem ismervén önállóan szeltem át kis országunk határait. Vonzódásom a világhoz és annak alapos megismeréséhez azóta sem csillapodott, így amikor a WineArtCulture tulajdonosa és főszerkesztője felkért, hogy képviseljem honlapját a JETRO Budapest – Japán Kereskedelemfejlesztő Szervezet – által szervezett Japán szaké- és ételbemutatón a Magyarországi Japán Nagykövetségen, gondolkodás nélkül igent mondtam.
Japán már régóta rajta van a bakancslistás helyeimen, eljutni viszont eddig még nem sikerült ebbe a távoli világba. Az országokon átívelő kultúráknak hála, miso és sushi kínálatával már régóta rabul ejtette szívemet, amelyet csak tovább erősített Kurosawa filmjeinek lebilincselő misztikuma. A cseresznyefavirágzás már az ablakom előtt is lenyűgöző látványt nyújt, hát még ott, ahol utcákat borít el a rózsaszínű apró öröm, de vajon mennyi mindent rejt még magában Japán, túl ezeken a mindenki által jól ismert kliséken?
Egy ország, amely megismertette a világgal Hello Kittyt és a tamagocsit (oh, azok a boldog kilencvenes évek), ahol az imázsfilmekben központi szerepet töltenek be ezen és hasonszőrű gyermekded játékok, miközben talán egyedüliként a nyelvészetben külön kifejezésük van arra a jelenségre, amely nem mást takar, mint önmagunk halálra dolgoztatása. Tekintsünk most el kicsit Tokyo zsúfolt hétköznapiságától és fedezzük fel együtt Koriyama ételeit és turizmusát.
Fordított sorrendben kezdem, mivel talán ez a rövidebb: Koriyama egy Budapest méreteivel rendelkező város, amelynek csupán 300 ezer lakosa van – még rágondolni is fellélegzés, milyen üdítő lehet ilyen szellősen élni. „Egyél, igyál és légy boldog“ – hirdetik magukról. Hát, lássuk!