„Szívvel-lélekkel gyógyítunk” – Fejszés Attila színművész

„Szívvel-lélekkel gyógyítunk” – Fejszés Attila színművész

„A bornak időt kell adni, meg kell tisztelni, mert megérdemli. Akárcsak a készítője, hiszen rengeteg munka és verejték van egy-egy jól sikerült évjárat mögött.” – mondja Fejszés Attila, a Győri Nemzeti Színház meghatározó fiatal színművésze, aki a magyar kultúra napja alkalmából „Kulturális és Művészeti Díjban” részesült a közelmúltban. Vele beszélgettem most színházról, szerepekről, de a bor is szóba jött. 

A közelmúltban a magyar kultúra napja alkalmából „Kulturális és Művészeti Díjban” részesültél Téglás Város Önkormányzatának Képviselőtestülete jóvoltából. Az olvasható, hogy a kitüntető címet a város azoknak ítéli oda, akik munkájukkal kiemelkedő eredményt értek el egy-egy művészeti ág területén, és példamutató magatartást tanúsítanak mind a közösségi, mind a magánéletben. Mit jelent számodra emberként, színészként ez az elismerés?

Óriási büszkeség, hogy ilyen bizalmat szavazott nekem a szülővárosom. Igazán megtisztelő és hatalmas kitüntetésnek tartom. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani a polgármester úrnak és a képviselőtestületnek, hogy ilyen megtiszteltetésben részesítettek, ezáltal elismerték a munkásságomat. Mindig is igyekeztem feltenni a szülővárosomat a kulturális térképre, és bármikor kérdeznek a kezdetekről a pályafutásommal kapcsolatban, Téglást mindig meg szoktam említeni. Szüleim a mai napig ott élnek, amikor csak tehetem és a zsúfolt színházi programom is megengedi, mindig meglátogatom őket.  

A családi hagyományokat követve te is orvos szerettél volna lenni, mégis a színház világát választottad hivatásodnak…

Bár mások az eszközeink, de nem szabad elfelejteni, hogy a színészet is tulajdonképpen egyfajta orvoslás. Szívvel-lélekkel gyógyítunk mi is, szavakkal és érzelmekkel. A nevetés, elgondolkodtatás, vagy bármi más, ami pozitív hatással van a nézőkre, gyógyító energiával rendelkezik. Szóval én ebben a formában öltöm magamra a műtősruhát.  

Csak negyedszerre vettek fel a Színház-és Filmművészeti Egyetemre, valljuk be, kell egy bizonyos elszántság, hogy az ember több kudarc után se adja fel az álmait…

Amikor harmadjára sem sikerült a felvételim az egyetemre, egy teljesen más irányba tereltem az életemet. Legyen szó sakkról, úszásról, öttusáról vagy fociról, már nagyjából 12 éves koromtól kezdve érdekelt a sport. Ennek megfelelően mindig is szerettem a sporteseményeket nézni, olvasni róluk a napilapokban, vagy hallgatni a tévében, rádióban. Éppen e miatt kézenfekvő volt számomra a sportújságírás, tehát a harmadik kudarc után felvételiztem egy médiaiskolába, ahol a sikeres egy év után majdnem el is kezdtem a helykeresgélést, állásinterjúzást ebben az irányban.

De csak majdnem…

Igen, hiszen 2005-ben az esélytelenek nyugalmával negyedjére is beadtam a jelentkezésemet a Színház-és Filmművészeti Egyetemre, ahová a legnagyobb örömömre felvettek.   

2009-ben kerültél a Győri Nemzeti Színházhoz, és rövid időn belül oszlopos tagja lettél a társulatnak. Elsőként a Rinocérosz című darabban tűntél fel, majd rögtön utána már főszereppel jutalmazott meg a teátrum, hiszen megkaptad az Egri csillagokban Bornemissza Gergely szerepét. Miért éppen Győr?  

2009-ben végeztem a Színház-és Filmművészeti Egyetemen majd májusban érkezett a telefon Győrből, hogy várnak munkaügyben tárgyalásra. Nagy izgalommal tettem eleget a megkeresésnek, ahol kiderült, hogy a színház számítana rám. Már az első évemben két szép feladatot bízott rám a Győri Nemzeti Színház. Szerencsére a beilleszkedésem teljesen zökkenőmentes volt, remek társulatba csöppentem.

Sok kezdő színész talán fővárosi karrierről álmodik, te mégis vidéken kezdted el építeni az életedet…

Így hozta a sors, amiért rendkívül hálás vagyok. Manapság évente nagyjából 30-40 új színésznövendék végez a budapesti és a kaposvári iskolákban. Képtelenség ennyi embernek elhelyezkedni egyszerre minden évben. Nekem óriási szerencsém volt a Győri Nemzeti Színházzal. Megbecsülnek, sokat, és nagyon jó szerepeket játszom, büszke vagyok, hogy egy ilyen kiváló csapatnak a tagja lehetek.

Azóta viszont nagyon sok minden történt véled, például Budapesten is egyre többször megfordulsz vendégszínészként, többek között például a Madách Színházban, Erkelben. Fontosnak tartod, hogy egy színész több műfajban is kipróbálja magát?

Nagyon hálás vagyok mindenért, ami eddig történt velem az életben. Körülbelül 4-5 éve vettem részt néhány szereplőválogatáson fővárosi színházaknál, így ennek köszönhetően kerültem be a Madách Színházba és a Magyar Állami Operaházba is néhány előadásba, mint például a nagysikerű Nyomorultak, Szerelmes Shakespeare, vagy a Billy Elliot. Szerintem egy színésznek nagyon fontos kipróbálnia magát a komfortzónáján kívül is. Ezáltal sokkal motiváltabb lesz, lehetősége van a tanulásra és a fejlődésre is. Bízom benne, hogy a közeljövőben is lesz majd lehetőségem az új impulzusok begyűjtésére a fővárosban.  

Széles és nagyon színes repertoárral rendelkezel, a prózától kezdve egészen a zenés darabokig, legyen az operett vagy musical, mindenben jól érzed magad. Mit keresel egy szerepben?

Mindig a szerep igazságát keresem. Ha megtalálod, akkor mindegy, hogy milyen műfajban. Az a fontos, hogy őszinte, természetes légy.

Számtalan karaktert formáltál már meg a színpadon, minden szerep más és más, mégis, volt esetleg olyan, ami nagyobb kihívást jelentett számodra?

A Jekyll és Hyde volt a legnemesebb kihívás eddig az életemben. Egészen korán, 28 évesen kaptam meg ezt az izgalmakkal teli szerepet. Rengeteg gratulációt, elismerést kaptam a bemutató után, ami nagyon jól esett. Egy fiatal színész számára ez rendkívül sokat jelent. Azonban érzem, hogy néhol adósa maradtam magamnak a szereppel kapcsolatban, ma már másként játszanám. Remélem, fogom még játszani valamikor a jövőben és lehetőségem lesz ezt a szerepet még jobban interpretálni…

Fejszés Attila

Szerinted mi a legfontosabb ebben a szakmában?

Az, hogy mindig a legtöbbet adjunk magunkból. Szeretetet, tehetséget, reményt, megerősítést, pozitív energiákat. Röviden: adni, adni, adni, ez a legfontosabb.

A bor is közel áll hozzád, még az Erkel Színházban a Billy Elliot előadások alatt mesélted, hogy apukád borászkodik a szabadidejében. Van kedvenc borvidéked, borászod?

Igen, édesapám hobbiborász, számomra az ő borainál nincs finomabb. Ő az én kedvenc borászom. Nekem még nem sikerült annyira elmélyülni a borkészítés tudományában, mint neki, de tudását és hozzáállását a borkészítéshez szeretném mielőbb megtanulni.  

Milyen bort fogyasztasz legszívesebben egy fárasztó előadás után?

Főleg a könnyű, zamatos száraz fehérborokat részesítem előnyben. Ezeket akár fröccs formájában is, de az illatos rosékat és a testesebb vörösborokat sem utasítom el. Minden az adott állapotomtól, kedvemtől függ. A borfogyasztás összetett dolog, számomra nem csak annyit jelent, hogy felbontom az üveget, megiszom a tartalmát és kész… Számomra a borivás egyfajta rítus. A bornak időt kell adni, meg kell tisztelni, mert megérdemli. Akárcsak a készítője, hiszen rengeteg munka és verejték van egy-egy jól sikerült évjárat mögött.     

Időnként vakteszteket is csináltok barátokkal, borászokkal, legutóbb Luka Enikő kékfrankosa nyert. Gyakran megesik, hogy ilyen összejöveteleken veszel részt?

Idén januárban kaptam meghívást egy győri baráti társaság vaktesztjére, ahol több borvidék kékfrankosai voltak a terítéken. Ez volt életem első ilyen lehetősége, és nagyon élveztem. Szívből remélem, hogy kapok meghívást legközelebb is ebbe a nagyszerű csapatba. A bor mindig összehozza az embereket és ez a legfontosabb. Ha ehhez társulnak finom borok, az már csak hab a tortán.

Mi kapcsol ki?

Ha tehetem, a szabadidőmben kirándulok, motorozom vagy horgászom. A természet jelenti számomra az igazi feltöltődést.

Milyen feladatok várnak rád idén a színpadon, és miben láthatunk még?

Három bemutatóm volt ebben az évadban: A Szibériai csárdás és az Elisabeth után idén még a Chioggiai csetepatét mutattuk be márciusban. Utóbbiban Forunato halászmestert alakítom, egyszerűen imádom. Ezen felül még rengeteg más előadásom is volt, aminek szintén nagyon örülök. Remélem a 2020/2021-es évad is tartogat majd számomra élménydús, kihívásokkal teli szép szerepeket és perceket a színpadon.

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

Fotók: Orosz Sándor


Related Posts

“Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal”

“Úgy éltem az életemet, ahogyan tudtam: becsülettel, méltósággal”

Vasile Moldoveanu 1972-ben, két meghívást kapott próbaéneklésre Németországba, ahonnan már nem tért vissza hazájába. Ceausescu rezsimje, büntetés céljából próbálta visszavitetni Romániába, majd hazaárulással vádolták, vagyonát elkobozták és halálra ítélték. Vasile Moldoveanu 11 évadot töltött a világ egyik legjelentősebb operaházában, a Metropolitan Operában, ahol 105 alkalommal […]

Sasvári Sándor: Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak

Sasvári Sándor: Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak

„Az őszinteség nagyon fontos dolog. Az őszintétlenség egyre inkább csak problémát okoz, és elkerülhetetlenül a mélybe rántja az embert. Ha meg tudja tartani az ember az őszinteségét, a gyermeki őszinteségét az életben, akkor nem lesznek problémái.” – Sasvári Sándor, az Őszintén című életrajzi könyvéből. Sasvári […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..