Font Pincészet, egy jóivású kékfrankos

Font Pincészet, egy jóivású kékfrankos

A Font családban hosszú, több száz éves hagyományokra nyúlik vissza a szőlőtermesztés és borkészítés. Pontosabban egészen az 1740-es évekre, hiszen a család új termőterületeket keresve ekkor települt Baden-Württembergből Soltvadkertre. A munka, a föld és a természet iránti szenvedély és szeretet generációról generációra száll át a családban. Kemény munkával elérték, hogy jelenleg a borvidék egyik legismertebb borászatává váltak. S hogy mi a titok? – mint Font Gábor, a Font Pincészet tulajdonos-borásza egy korábbi vele készült interjúmban elmondta: olyan borokat készítenek, amelyeket ők is szívesen megisznak. Mindezt úgy, hogy borkészítés szempontjából figyelembe veszik a borvidék lehetőségeit és adottságait.

A Font Pincészet Magyarország legnagyobb borvidékén, a Kunsági borvidéken, és ezen belül Soltvadkerten gazdálkodik. A Soltvadkert és Bócsa környéki 38 hektáros családi birtokon kizárólag magyar nemesítésű, illetve ezen a vidéken több száz éve honos fajtákat termelnek: ezerjó, kövidinka, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, valamint kékfrankos. Egyébként a kékfrankos – amelyből vörösbor is készül – és a cabernet sauvignon adja bázisát a rozé-portfóliójuknak. Utóbbiból csak kisebb mennyiségben készítenek, nagyjából 12000 palackkal évente. A pincészet egyik különlegessége az Ezerjó Selection, amely csak kiemelkedő évjáratokban készül. A családi borászat a látogatókat nemcsak finom borokkal, hanem lovasprogramokkal és akár nótaszóval is várják Soltvadkert szívében. Legutóbbi látogatásom alkalmával többek között egy Font Kékfrankos Selection 2017-es tétellel gazdagodott a borkészletem, de a kíváncsiság miatt egy laza nyári napon mégis utánajártam mit is rejt bővebben a palack tartalma.

Font Kékfrankos Selection 2017

Közepesen intenzív illatában finomra hangolt fa, vanília, érett piros bogyós gyümölcsök, szilva, érett és aszalt formában, pici édesfűszerekkel kerekítve, de halványan megjelenik benne egy kis tejcsokoládé is. Arányos bor, közepestől visszafogottabb testtel, savai kerekek, tanninja puha, jól besimult a szerkezetébe. Jóivású, érett kékfrankos, semmi sem lóg ki benne, lecsengésében pedig fanyarkás gyümölcsök. Szerethető bor, nem akarja megváltani a világot, de amit vállal ezért az árért, azt tisztességesen teljesíti. Valószínű most lehet a csúcsán. Hétköznapok bora, ami egy fárasztó nap után akár önmagában, akár ételek mellé is jó szolgálatot tesz.

Szerző, fotó: Noreplika (Németi Sándor), borszakértő, a Magyar Borszakírók Körének tagja, az oldal tulajdonosa és főszerkesztője


Related Posts

Terra Australis

Terra Australis

A pandémiás időszak miatt 2019-ben volt utoljára Magyarországon Terra Australis, vagyis Halász Attila borshow. A több évtizede Sydneyben elő borszakértő évről évre komoly ausztrál borválogatással lepi meg azt a maximum 15 embert, akik beférnek a kóstolókörbe. Idén egy magyar bemutatkozó tétellel együtt, a következő italok […]

Ropogós kacsacomb lilakáposztás rétessel Takler módra

Ropogós kacsacomb lilakáposztás rétessel Takler módra

Egy ropogósra sült finom kacsacombnak lilakáposztás rétessel bizony nehéz ellenállni, főleg ha ez Szekszárd és egyben Magyarország egyik legismertebb pincészetének, a Takler Borbirtok saját, PRIMARIUS névre keresztelt éttermének konyhájából érkezik. Mert ez olyan finomra sikeredett, hogy kénytelen voltam Takler Andrást felhívni és elkérni a fogás […]



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .