Bor
post-authorKalmár Borbála
2019. december 13.

Mértéktartó, finom, jólnevelt: Cabernet franc, a villányi gavallér

post

Felkarolhatunk szőlőfajtákat, építhetünk rá borvidéki imázst, vagy külföldben gondolkozva akár egzisztenciát is, csomagolhatjuk mindezt rózsaszínű habos-babos PR sztoriba, az egész mit sem ér, ha nincsen mögötte szorgalmas munka, kitartás és valódi elképzelés. Ötödik alkalommal került megrendezésre a Villányi cabernet franc konferencia és borkóstoló, amely csütörtök estétől vasárnap hajnalig tartott, és ahol egy tűt sem lehetett leejteni, olyan sűrű volt a megjelent érdeklődők száma. Reflektorfényben a cabernet franc.

Tudok olyan villányi borászról, aki már rosét is csak ímmel-ámmal készít és legszívesebben nem is telepítene más szőlőfajtát, mint cabernet franc-t, és ismerek olyat is, akinek a jövőre vonatkozóan fiatal kora ellenére is csak egy igazán nagy álma van: elkészíteni a tökéletes villányi franct. Egy borvidék, ahol nem pazarolják a kiváló adottságú dűlőket illatos, gyümölcsös fehérbort adó szőlőkre, hanem tudatosan telepítik azt az egyet, amely leginkább otthon érzi magát a villányi lankákon: a cabernet franc-t. Mindenekelőtt fontosnak tartom elhelyezni a cabernet franc-t a borvilág térképén. Magát a fajtát sokan tévesztik össze a hasonló elnevezésű cabernet sauvignonnal, és akik így tesznek, nem is járnak messze a valóságtól. Bordeux-i fajtákról van szó, amelyeket Franciaországban előszeretettel telepítenek akár vegyesen is. A franc egy héttel korábban érik be, mint a sauvignon, így a szüreti időpont megelőzheti a hirtelen érkező őszi cidrit és a gyakori esőket, azaz a borkészítés kvázi biztosnak mondható. Európai viszonylatban Franciaország mellett Olaszországban, azon belül is Toszkánában és az azt körülölelő régiókban termesztik a legnagyobb mennyiségben, míg máshol a világban Dél Afrikában, Chilében és Kaliforniában fordul elő leggyakrabban a cabernet franc. Ismertség tekintetében pedig top húszas szőlőfajta. Michael Broadbent, brit Master of Wine, borkritikus, számtalan szakmai kiadvány elismert szerzője a magyar, vagyis szűkebb mezsgyében gondozva a villányi borvidéket is beírta a történelemkönyvekbe azzal a 2000-ben tett kijelentésével, mely szerint „a cabernet franc megtalálta természetes otthonát Villányban”(Decanter). Ezt a mottót tűzte zászlajára a konferencia. A hazaiak, villányiak, talán a halandó borfogyasztó számára némileg ismeretlen módon a háttérben is egyre többet és többet tesznek azért, hogy megtalálják, mely dűlő, mely szög, hány óra napsütés kell ahhoz, hogy a cabernet franc még méltóbb legyen a fenti kijelentésre. Mint ahogyan az elhangzott a konferencián is: az itteni borászati kutatóintézet többek között azt is vizsgálja, hogy hogyan hat a fajtára az országunk egyik legmediterránabb vidékének mondható éghajlatán a klímaváltozás. A borvidék különböző pontjain elhelyezett mérőállomások és a segítségükkel kinyert meteorológiai paraméterek sokat segítenek az elméleti síkú bortermelésben. Ahogyan rohanunk előre a 21. században - ezzel egyidejűleg pedig a tudományban -, úgy állnak rendelkezésre új és még újabb eszközök, annál könnyebben válik megfejthetővé a papíralapú tökéletes cabernet franc receptje. A konferencia részvevőinek egy érdekes kísérletbe is bepillantást nyújtottak a szakemberek: tíz különböző éghajlati kitettségű és változatos talajszerkezetű dűlőről hoztak egy adott időpontban, azonos módon elkészített mintákat. A különbséget a fentiek mellett még az eltérő életkorban lévő ültetvények adták, így aztán ki-ki el tudta magának könyvelni, hogy az ízlelőbimbóját melyik dűlő és milyen terroir testesíti meg leginkább. Játéknak és borok iránt fogékony emberek számára mindenképpen érdekes kísérlet ez, Polgár Zoltán után szabadon fogalmazva viszont: egy borvidéken azért olyan nagy különbségek nem lehetnek.

cabernet franc konferencia

Mert hát milyen is ez a villányi cabernet franc? Komoly magyar boros szakirodalom híján visszanyúlnék Hamvas Béla ateistáknak dedikált imádságos könyvéhez: „A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak villányit adnék... Minden előnye akkor bontakozik ki, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott, tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban, vagy szmokingban, hölgyek dekoltázsban. Éppen csak annyi izgalmat kelt, amennyi a táncosok társalgásához kell. Mértéktartó, finom, jólnevelt.” Kevésbé filozofikus gondolkodású borisszák kedvéért pedig álljon itt egy szótárszerűbb megfogalmazás Horkay Andrástól, aki az egész konferenciát moderálta: telt test, magas tannin, közepesnél intenzívebb sav és magas alkoholtartalom jellemzi a szóban forgó szőlőfajtát. Érdemes tudni még, hogy a cabernet franc flavonoid tartalma magasabb, mint más vörösbort adó szőlőfajtáé. A kémiában kevésbé otthonosan mozgók számára egy kis segítség: a flavonoidok egy gyógyhatású vegyületcsoport, érvédő hatásukról ismertek és arról, hogy ezen felvilágosulásunkat egy Nobel-díjas tudósunknak, Szent-Györgyi Albertnek köszönhetjük.

Az átlagos magyar boros publikum számára talán kevésbé köztudott, hogy a villányi cabernet franc komoly eredetvédelemmel is rendelkezik: hozamkorlátozástól, érlelési technológia és –idő szerint megkülönböztethetünk Classicus, Prémium és Super prémium borokat. A konferencia résztvevőinek ezen kategóriák legjobbjait volt szerencséjük megkóstolni és egyúttal a vinifikáció részleteit is elmesélték a jelenlévő borászok. Az ár természetesen a kategóriáktól függően exponenciálisan növekvő lehet. A borászat egy komoly és összetett szakma, egyes mesteremberek odáig merészkednek, hogy már metszési módot is aszerint választanak, hogy milyen kategóriába szánják a születendő bort. Fogyasztói szempontból nézve viszont egy dolog van, amely igazán lényeges: a villányi borokon található kikericses motívummal jelzett eredetvédelem minden esetben komoly minőséget takar. A különbséget leginkább a borász egyénisége és az egyéni borfogyasztói preferenciák hordozzák magukban, és mivel kedvelt vesszőparipámnak tartom a borfogyasztási körülményeket is, így ezt is megemlíteném. Holisztikus szemléletben megvizsgálva nem gondolom úgy, hogy elég egy bort egyszer kóstolni ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy tetszik vagy sem (bár biztosan vannak egyértelmű döntésre is okot adó tételek). Érdemes nappal, sötétben, délelőtt, délután, csendben vagy klasszikus zenét hallgatva is kortyolgatni borunkat. Kirobbannak azok a bizonyos aromák a palackból reggel? és délután mi a helyzet velük? A borkóstolás azon kívül, hogy príma, elsőrangú élvezetet nyújtó időtöltés, remek játék is lehet az ízlelőbimbóinkkal és senkinek nem tanácsolom, hogy feladja a borivást, csak mert megillatozva a cabernet franc-t, képzeletben nem repül vissza az általános iskolai padjába, ahol a grafitceruzája végét lelkesen tövig rágta.

cabernet franc konferencia

És ha már a kóstolásnál tartunk, bizony, egy-egy tétel esetén érdemes akár meg is feledkeznünk róla, hiszen a bor egy élő anyag: folyamatosan fejlődik, érik, él. Sokszor csak a palackba kerülés utáni években mutatja meg igazi erejét, és sokszor ejt csodálatba minket akár évtizedek elteltével is. Álljon itt végezetül a konferencia záró felvonása, egy pompás muzeális borsor. Amennyiben valakinek ilyen palack van a birtokában, keresse meg a legideálisabb körülményt, dőljön hátra és hagyja, hogy az élmény kényeztesse, elvigye egy távoli tündérországba, ahol minden, még a lehetetlen is megtörténhet:

  • Chateau Teleki Villány – Villányi Cabernet Franc 2002

  • Tiffán Ede Pincészet – Cabernet Franc 1999

  • Bock Pince – Bock Cabernet Franc 1993

Fotók: Kiss Gadget Zoltán

Ez is érdekelhet

Küldj egy üzenetet!