Minden jó, ha a vége jó!

Minden jó, ha a vége jó!

Az idei évjáratról és a szüreti tapasztalatokról kérdeztem több borvidéken gazdálkodó borászt. A mini-sorozat újabb részében ifj. Gál Tibor, az egri borvidék fiatal generációjának egyik meghatározó személyisége, aki édesapja nyomdokaiba lépve 19 évesen vette át a Gál Tibor Pincészet irányítását osztja meg gondolatait.

„Bárcsak lenne már egy nyugodt, kiegyensúlyozott, kényelmes szezonunk! Az idei sem volt az, pedig ráférne a mi munkásságunkra, az egri borvidékre és a magyarországi borászatokra is. Izgalmas dolog ilyen pörgős, állandó készültségben lévő életet élni, de a szakmai fejlődéshez nyugodt percekre, órákra, napokra és hetekre van szükségünk, hogy átgondoljuk a döntéseinket és kiértékeljük a múltunkat.” – összegzi gondolatait ifj. Gál Tibor. Mint mondja, az idei év a tavalyihoz hasonlóan nem volt akadálymentes. Nem szeretne elcsépelt gondolatként a Covid-járványra hivatkozni, de számukra, akik a Horeca szektorból élnek, hihetetlen fejtörést okozott az elmúlt két év finanszírozása, működtetése, illetve életben tartása. Az elmúlt időszak igazi kihívása inkább ez volt, mint a változó időjárási helyzetekhez való alkalmazkodás. Ráadásul az évjárat is komplikált volt. Elmondása szerint nagyon elkésett a tavasz és hihetetlen lassan indult a természet, majd olyan felmelegedés következett, és a szőlő annyira élni akart, hogy gyakran egy hét alatt nőtt háromhétnyit. „Ez igazi kihívás volt a növényvédelemben, ráadásul éppen elkezdtünk jó pár területet átállítani organikus művelésre. Az intenzív növekedés mind a kézi munkák szervezésében és a hajtások, bogyók védelmében rengeteg feladatot adott. Ráadásul a meleg nappalok miatt lehetetlenség volt nap közben permetezni, így az összes nyári permetezésünket éjszaka tudtuk csak kivitelezni. Augusztusra úgy fordultunk rá, hogy minden szép és jó, egészséges termés várható, behoztuk a lemaradást, majd eljött augusztus 20 és minden megváltozott: két hét “tél”, aminek köszönhetően újra leállt a fejlődés, érés, és úgy tűnt, hogy elveszik az egész éves munkába vetett hit. Majd kisütött a nap, megjött a vénasszonyok nyara. Mára minden beérkezett a pincébe, a fehérek és a rozé kierjedt, finomak, ropogósak, lédúsak, a vörösek pedig páratlanok. Komoly test, hihetetlen koncentráció, nagy beltartalom, de vibráló és dinamikus hangulat. Nagy évjárat született. Végül minden jó,
ha a vége jó!”

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), borszakértő, a Magyar Borszakírók Körének tagja, az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

Borítókép: ifj. Gál Tibor


Related Posts

Egy bor, egy gondolat: Tóth Ferenc Pincészet Bikavér

Egy bor, egy gondolat: Tóth Ferenc Pincészet Bikavér

Gyakran bontok fel borokat, de mélyebb lélegzetű írásokhoz viszont már sajnos se energiám, se időm nincs. Az „Egy bor, egy gondolat” sorozat lényege, hogy röviden, de mégis beszámoljak egyes borokról. A 30 hektáron gazdálkodó egri Tóth Ferenc Pincészetről egy korábbi bejegyzésben már esett néhány szó, […]

Munkavállalói megtartásáért küzd a Gál Tibor Pincészet

Munkavállalói megtartásáért küzd a Gál Tibor Pincészet

Minden évjáratban vannak kihívások, az idei évben mégis minden pincészet nagyobb nehézséggel áll szemben, mint valaha. A koronavírus miatt az egri Gál Tibor Pincészet összes értékesítési csatornája, az éttermek, a borbárok, a borboltok bezártak, még a Fúzió is, ami a vendégeik kiszolgálását és a borok […]



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .