Minden jó, ha a vége jó!

Az idei évjáratról és a szüreti tapasztalatokról kérdeztem több borvidéken gazdálkodó borászt. A mini-sorozat újabb részében ifj. Gál Tibor, az egri borvidék fiatal generációjának egyik meghatározó személyisége, aki édesapja nyomdokaiba lépve 19 évesen vette át a Gál Tibor Pincészet irányítását osztja meg gondolatait.

„Bárcsak lenne már egy nyugodt, kiegyensúlyozott, kényelmes szezonunk! Az idei sem volt az, pedig ráférne a mi munkásságunkra, az egri borvidékre és a magyarországi borászatokra is. Izgalmas dolog ilyen pörgős, állandó készültségben lévő életet élni, de a szakmai fejlődéshez nyugodt percekre, órákra, napokra és hetekre van szükségünk, hogy átgondoljuk a döntéseinket és kiértékeljük a múltunkat.” – összegzi gondolatait ifj. Gál Tibor. Mint mondja, az idei év a tavalyihoz hasonlóan nem volt akadálymentes. Nem szeretne elcsépelt gondolatként a Covid-járványra hivatkozni, de számukra, akik a Horeca szektorból élnek, hihetetlen fejtörést okozott az elmúlt két év finanszírozása, működtetése, illetve életben tartása. Az elmúlt időszak igazi kihívása inkább ez volt, mint a változó időjárási helyzetekhez való alkalmazkodás. Ráadásul az évjárat is komplikált volt. Elmondása szerint nagyon elkésett a tavasz és hihetetlen lassan indult a természet, majd olyan felmelegedés következett, és a szőlő annyira élni akart, hogy gyakran egy hét alatt nőtt háromhétnyit. „Ez igazi kihívás volt a növényvédelemben, ráadásul éppen elkezdtünk jó pár területet átállítani organikus művelésre. Az intenzív növekedés mind a kézi munkák szervezésében és a hajtások, bogyók védelmében rengeteg feladatot adott. Ráadásul a meleg nappalok miatt lehetetlenség volt nap közben permetezni, így az összes nyári permetezésünket éjszaka tudtuk csak kivitelezni. Augusztusra úgy fordultunk rá, hogy minden szép és jó, egészséges termés várható, behoztuk a lemaradást, majd eljött augusztus 20 és minden megváltozott: két hét "tél", aminek köszönhetően újra leállt a fejlődés, érés, és úgy tűnt, hogy elveszik az egész éves munkába vetett hit. Majd kisütött a nap, megjött a vénasszonyok nyara. Mára minden beérkezett a pincébe, a fehérek és a rozé kierjedt, finomak, ropogósak, lédúsak, a vörösek pedig páratlanok. Komoly test, hihetetlen koncentráció, nagy beltartalom, de vibráló és dinamikus hangulat. Nagy évjárat született. Végül minden jó,
ha a vége jó!”

Borítókép: ifj. Gál Tibor