Minden rosszban van valami jó

Minden rosszban van valami jó

Nem, most nem a borítóképen látható borra gondoltam, hanem arra a helyzetre, ami már egy jó ideje meghatározza és megnehezíti mindannyiunk életét. A koronavírus miatt szinte kivétel nélkül minden ágazat nehéz helyzetbe került, és ez a borászokra is katasztrofális hatással van. Gyakorlatilag megszűntek, vagy legjobb esetben minimálisra csökkentek a bor eladásával kapcsolatos értékesítési csatornák. A turizmus egyenlő a nullával, a vendéglátóegységek bezártak, így akik ezeken a csatornákon vagy a helyszínen értékesítették a boraikat, azoknak a forgalmuk teljesen leállt. Új módszereket keresve, a borászok elárasztották online borkóstolókkal a netet, rendszeres kapcsolattartást folytatnak a fogyasztóikkal, mindezt jobbnál jobb programokkal társítva. 

Pont ezt a jelenlétet és önreklámozást hiányoltam eddig a borászatoktól, mert –tisztelet a kivételnek- sokan elkényelmeskedtek,  vagy ez nem volt fontos, vagy ilyen lehetőségekre nem is gondoltak. Talán végre kezdik megérteni, hogy nem elég csak jó bort készíteni, hanem azt el is kell adni.

Valahogy ezek a gondolatok jártam a fejemben, amikor pár napja egy nagytakarítás után lazításként felbontottam Borbély Roland, a Gallay Pince tulajdonos-borászának 2015-ös évjáratú Bistronauta névre keresztelt borát, melynek 100% zweigelt alapanyagát a Mályi Zúgó-dűlőben és a miskolci Lippa-dűlőben szüretelték szeptember végén és október elején. A bor kis kádakban erjedt nagyjából 2 héten keresztül, kicsi fakosaras vertikális préssel lett préselve, majd Borbély Roland avasi pincéjében közel másfél évig érlelődött új és használt magyar, illetve francia hordókban. Kitöltve a színe alapján akár egy kadarkát vagy pinot noirt is sejthetnénk a pohárban, közepestől visszafogottabb aromajegyeiben inkább a piros bogyós gyümölcsök dominálnak, meggy, cseresznye, csipkebogyó, kis pihentetés után előkerül a szilvahéj, cseresznyebefőtt, eperlekvár, piros ribizli, pörkölési aromák, kevés bőr és zöldfűszerek. Kóstolva karcsúbb test és közepestől visszafogottabb lecsengés jellemzi, a tannin alig érzékelhető, a savak feszesebbre csiszolják a kortyot, melyben szintén a piros bogyós gyümölcsöké a főszerep. Szép, kellemes és jó ivású bor, mely talán most van a legjobb formában. Ettől függetlenül tartogatni még egy kis ideig lehet, de nem igazán érdemes. És ami a legfontosabb: egy pohár után az ember megkívánja a következőt. 5+

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

(a bort Borbély Rolandtól kaptam)


Related Posts

Szakbarbárok, plecsnivadászok kíméljenek!

Szakbarbárok, plecsnivadászok kíméljenek!

A bort inni, élvezni kell. Főzni valamit mellé, majd körbeülni az asztalt barátokkal, családdal, és kinevetni hangosan az egész világot: politikát, játszmákat, érdekeket, hazugságot, képmutatást, inflációt. „Igyál, a többit majd hozza a bor.” – és mennyire igaza volt Hamvas Bélának, amikor 1945-ben Balatonberényben A bor […]

Hat borász, tizenkét bor – második rész

Hat borász, tizenkét bor – második rész

Azzal a kéréssel fordultam különböző borvidékeken tevékenykedő hat borász ismerősömhöz, hogy ajánljon egy bort a saját pincészetétől, illetve egy másik bort is, egy másik borászattól. A két részes sorozat befejező részében a Badacsonyi borvidékről Janosh Von Beőthy, a Bükki borvidékről Borbély Roland, illetve a Tokaji […]



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .