2016. október 19-én tartották a Pannon Bormíves Céh éves közgyűlését a szekszárdi Eszterbauer Borászatnál, amelyen többek között titkos szavazattal új tagokat is felvettek. A neveket azonban csak a novemberi pannonhalmi ünnepi közgyűlésen, tagavatón és borszentelésen hozzák nyilvánosságra, amely a Pannonhalmi Bencés Apátságban lesz megtartva. „Négy éve nem volt tagfelvétel az értékteremtő családi borászatokat tömörítő Pannon Bormíves Céhnél, épp ideje, hogy frissítsünk” – mondta Jekl Béla, a jelenleg 34 tagot számláló Céh elnöke. Mivel az eseményen én is hivatalos voltam, a Szekszárdi Borászok Céhének és a Pannon Bormíves Céhének egyik alapítójának, Heimann Zoltánnak tettem fel néhány kérdést.
Beszéljünk egy picit a Pannon Bormíves Céhről és a mai napról.
Pár éve volt egy bortörvényi változás, és tavaly a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szakmaközi szervezetté vált. Sok kihívással nézünk szembe, amelyen belül a Pannon Bormíves Céhnek a tagjai aktív és progresszív szerepet töltenek be. Minden közösség akkor él, ha vannak közös értékei és céljai, így a Céh, a magyar borszakmának a minőségi emelkedését szeretné gyakorolni és szolgálni egyaránt. Legalábbis ez a legfőbb célunk. A mai közgyűlésen a belső és a külső működésre vonatkozó kérdések merültek fel, az állásfoglalások, a céloknak az iránya, de természetesen a bővítésről is esett szó. Olyan borászokkal szeretnénk bővíteni sorainkat, akik hasonló módon látják a borszakma jövőjét, mint mi. Négy új tagot jelöltünk ki, akiket szeretnénk felvenni.
Ha már a kihívások kerültek szóba, mik a célok és az irányok?
Ezer sebből vérzik a magyar borszakma. Kimondva, vagy elhallgatva, rengeteg problémával küzdünk. A Pannon Bormíves Céhnek és a HNT-nek is az a feladata, hogy a rend és a minőség felé terelje a dolgokat. Ha ezeket a gondokat nem tudjuk megoldani, akkor a világpiac elsöpri azt, ahol jelenleg éppen tartunk.
Van esély a gondok megoldására?
Nem gondolom, hogy a világ át fog alakulni, és csodákban sem hiszek, de mindig van esély a megoldásokra. Ha tényleg azt gondoljuk, hogy a gyerekeinknek jobb világot szeretnénk átadni, akkor egy éltető és mozgósító erőt kell kialakítani. Ha ebben az irányban próbálunk elindulni, akkor lesznek változások.
Mik a borágazat legsürgetőbb kérdései?
Bár sok megoldandó gond van körülöttünk, mindig abba a hibába esünk bele, hogy azonnal akarunk problémákat megoldani. Inkább meg kellene állni, venni egy mély levegőt, és megnézni, hogy hol is tartunk, és milyen irányba szeretnénk haladni.
És hol tartunk?
Nem rendelkezünk olyan piaci információkkal, hogy tudnánk pontosan, hogyan is néz ki jelenleg a magyar borágazat. Nem tudjuk mennyi a termőszőlőnk, mennyi a jó karban lévő termőterület, arról nem beszélve, hogy azt sem tudjuk igazából, hogy milyen árfekvésen vannak a boraink, és hogyan kelnek el. De mondok egy jobbat: azt sem tudjuk kik a főtermelő szereplők. Léteznek olyan legendák, hogy Magyarországon a piac 70%-át nagyjából tíz nagy borászat uralja. De mi nem tudjuk ezeknek a nevét, és nem is ismerjük.
Nem hangzik biztatóan. Akkor mi a megoldás?
Elsősorban tisztán kellene átlátni mindent, és tudni kellene, hogy hová pozícionáljuk magunkat. Eddig mindig arról volt szó, hogy ne csökkenjenek a szőlőterületeink, de számomra ez nem releváns információ. Bár óriási a mögöttünk lévő múlt, és nagy potenciállal rendelkeznek a területeink, a sok borvidékkel és termőterületünkkel nagyon elaprózottak vagyunk. Így nekünk a tömegtermelésben nem, illetve csak minimális mozgásterünk van. A világpiacon a nagy termelőkkel való versenyben, ezek nem tesznek minket alkalmassá. A belföldi piacon pedig csak élvezhető és hibátlan borokkal szabadna megjelenni. Ha Magyarországon az lenne az alapelv, hogy csak a hibátlan borok jelenjenek meg, a többi pedig a szabadföldre folyjon, akkor bokáig járnánk a borban.
Pedig mindig is a világpiacra áhítunk.
Mindig oda akarnak bennünket mérni, de a véleményem szerint nem ott a helyünk. A belföldi piacot kellene megerősítenünk, és foggal-körömmel tartani ezt. De ehhez egy belső öntisztulásnak kellene történnie. Az élvezhető és hibátlan termékben kellene meghúzni az alsó lécet. Ha ez sikerülne, akkor helyére kerülne a borok az ára.
Akkor a magyar bor, Magyarországon fogyjon leginkább?
Minden bortermelő ország féltékenyen őrzi saját piacát, így, a magyar boroknak a többségét is itt kellene eladni. Az export viszont rendkívüli fontos, hiszen ők a mérce. Itt tudjuk megmérettetni magunkat.
Mivel és milyen szőlőfajtával?
Elsősorban eladással. Nem a szőlőfajtán van a hangsúly, hanem azon, hogy világszintű bort kellene készíteni. Természetesen világszintű marketinggel. A világpiac nyitott az egyéni borokra.
Például Magyarországról melyikkel?
Sok ilyen bor van. Itt a furmint, aminek éppen a kísérletezése zajlik Tokajban. Mi, Szekszárdon a kadarkát, a kékfrankost és a bikavért tartjuk ebből a szemszögből fontosnak. Nem cabernet bázisú borokat kell értékesítenünk a világpiacon. Ezekkel csak egyek leszünk a sok közül.
Kíváncsi a külföld a magyar borra?
Minden olyan borra kíváncsi, ami egyedi karakterisztikával rendelkezik, tiszta és jó minőségű.
Hogyan látod a bürokráciát Magyarországon?
Mindig volt, van és lesz is bürokrácia. De ez mindig attól függ, hogy hogyan is zajlik egy bürokráciának a belső fejlődési folyamata. Szerencsére sok fejlődés történt az elmúlt időkben. A legfontosabb viszont az érdekvédelem, és ennek kialakítása. Ha a borász társadalom tudja artikulálni a saját érdekvédelmi szándékait, és partneri viszonyban tud fellépni ezek védelmében, akkor sok mindent lehet csinálni. A saját házunk táján is van mit söprögetni, nem mindenért kell a politikát hibáztatni.
Vannak előrelépések ezekben a kérdésekben?
Az út a lényeg, nem a végeredmény – mondja bölcsen Lao-Ce. Én is így látom. Benne vagyunk a folyamatban, és ennek a folyamatnak egy belső rendezettség felé is kell haladnia. Van bőven feladat.
Van összefogás a borász társadalomban, a szakmában?
Van, de még nem tudjuk, merre akarunk elindulni. Az összefogást is tanulni kell.
Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője. 