Hol tart az olaszrizling?

Hol tart az olaszrizling?

Hol tart az olaszrizling, mi a célunk vele, a fajtára vagy a borvidékre kell helyezni a hangsúlyt, és vajon érdemes-e a globális borpiacon egy szinte alig ismert országként ezzel a szőlőfajtával megjelenni a külföldi piacon? Főleg ha számításba vesszük azt is, hogy a Kárpát-medence legelterjedtebb fehér szőlőfajtáját, mely Magyarországon a Balatonnál a filoxéra után a furmintot váltva lett népszerű, az egész nemzetközi szakma welschrieslingként azonosít be. Persze tudjuk, az ezerarcú olaszrizling egy Magyarországra jellemző nagyon sikeres fajta, egyre több balatoni borász lát benne lehetőséget, készülhet belőle könnyed, jó ivású bor, de a neutralitása miatt a termőhely karakterét is nagyszerűen vissza tudja tükrözni. Mindezt úgy, hogy szerethető tud maradni a fogyasztók számára. Viszont a globális felmelegedés felülírhatja és megváltoztathatja azt a sok munkát, amivel nagy nehezen elértük, hogy az olaszrizlingre ne csak fröccsként tekintsen a szélesebb publikum. A válaszok keresésében két elismert magyar borszakembert kerestem fel: Herczeg Ágnest – a Lidl stratégiai tanácsadóját és márkanagykövetét, nemzetközi borakadémikust – illetve Fiáth Attilát, borakadémikus-közgazdászt, a Corvinus tanárát.

„Olyan helyeken, ahol a szőlőfajta erősen köthető a borvidékhez, ott érdemes számításba venni önmagában is, de alapvetően a borvidék és a borstílus az elsődleges szempont. A szőlőfajta csak egy szereplő, viszont ha szeretnénk zászlóshajóként használni, akkor is a legfontosabb szempont, hogy a fajta nem írhatja felül a borstílust. Tévedés azt gondolni, hogy a szőlőfajta az ezerarcúságával megold minden problémát, mivel egy üzletben mindig a fogyasztó fejével kell gondolkodni. A fogyasztó pedig a legtöbb esetben nem egy fajtához, hanem egy beazonosítható, komplex íz-és illatvilághoz ragaszkodik. Ebből adódóan el kell jutni arra a pontra, hogy az olaszrizling egy jól körülírható stílus-és karakterjeggyel rendelkezzen.”- mondja Fiáth Attila. Folytatva gondolatmenetét hozzáfűzi, hogy a választ a nemzetközileg jól bevált receptek adhatják, egyrészt a populárisabb, minden fogyasztó által könnyen felismerhető, szerethető és érthető bor, mint például a BalatonBor, másrészt pedig erről a szintről magasabb kategóriákba lépve, a terroir-orientált bor, ahol az egyediségeknek a kibontakozása a legfontosabb feladat.

Herczeg Ágnes és Fiáth Attila úgy vélik, hogy még rengeteget kellene minőségben, tisztaságban, intenzitásban, fajta-és termőhely jellegzetességben fejlődni. Például Ágnes, aki pár napja a világ egyik legelismertebb borversenyén, a Decanteren zsűrizett, úgy látja, hogy jelen pillanatban, legyen szó alsó vagy felsőszegmensről, a környező országok sokkal erősebbek nálunk a külföldi piacokon. És ez minőség szempontjából a versenyen is bebizonyosodott. Mint mondja: „vagy tényleg ennyit tudunk a borainkkal, amit én személy szerint kétlek, vagy a nagyon jó magyar borok nem jelennek meg a nemzetközi versenyeken.” Attila pedig nemrég az Országház Bora zsűrizésében vett részt, ahol az olaszrizlingeket bírálta. Mint említi, ha a kóstolt borokból egy nemzetközi importőr cég szeretett volna válogatni, akkor a 37 tételből 7 bor kelthette volna fel a figyelmét. Mindketten egyetértenek, hogy tudatos és gondos kezek alatt az olaszrizling nagyon izgalmas borokat ad.

„Ha nem mutatjuk meg a külföldi piacokon milyen a magyar olaszrizling, akkor a világ valószínűleg úgy fogja értelmezni, hogy a hazai bortermelőknek nincs mondanivalójuk erről a szőlőfajtáról. Fontos kommunikálni a világ felé, hogy létezünk.” – mondja Herczeg Ágnes az olaszrizlingről, viszont Attila és Ágnes is csak a nagyon jól elkészített, kiváló terroir-borokban látják a kitörési pontot külföldön, legfőképpen a gasztronómiában. Szintén fontos szempont – teszi hozzá Ágnes -, hogy ezek a borok jó ár-érték arányt képviseljenek, olyan árkategóriát megcélozva, amit poharazni lehet a külföldi éttermekben.

Végezetül egyetértünk abban, hogy ahelyett, hogy megpróbálnánk új piacokat meghódítani az olaszrizlinggel, elsősorban a sajátunkra kellene fókuszálni, mindezt úgy, hogy a borok évről-évre egyre jobbak legyenek, és a meglévő olaszrizling-szeretők még inkább olaszrizling fogyasztókká váljanak.

(Az írásom eredeti változata az idei Északipart Magazin számában jelent meg)


Related Posts

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Az alacsony felvásárlási árak miatt sokan felhagynak a szőlőtermeléssel, így vannak olyan falvak a Balaton körül, ahol teljesen megszűnt a szőlőtermelés. Sajnos nincs értéke a szőlőnek, és ez egy komoly probléma jelenleg Magyarországon. A múltkori Csapody Balázzsal készített interjúm után ismét a Balaton a főtéma: […]

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!