Izgalmas sajtóeseménynek adott otthont március 5-én a St. Andrea Wine & Gourmet Bar, amelynek keretén belül ifj. Lőrincz György, Private Selection néven futó borválogatását lehetett kóstolni: a 3. évjáratú Egyetlen Cuvée-t, a limitált palackszámban (332) elkészített 2016-ös Ajándék-ot, illetve Ifj. Lőrincz György első vörösbor házasítását, az Axios névre keresztelt 2016-os Grand Superior Bikavér-t, amely a Nagy-Eged hegy és Hangács dűlő kiválogatott alapanyagaiból készült. Szintén premierként került a poharainkba a St. Andrea pincészet Extra Brut Prestige Cuvée pezsgője és kadarkája, mindkettő a 2017-es évjáratból. Az esemény apropójaként, a borbemutató után ültem le ifj. Lőrincz Györggyel beszélgetni.
Mi volt az a meghatározó pont az életedben, amikor hátat fordítottál a sportos karriernek, és inkább a borokkal kezdtél el foglalkozni?
Sokáig az volt az álmom, hogy profi labdarúgóként a válogatottban szerepeljek, így ennek megfelelően mindent alárendeltem ennek az életemben. Például Debrecenben jártam középiskolába, hogy a Lokiban nevelkedjek és a csapat színeiben játszhassak. Persze volt egy olyan időszak is az életemben, amikor fogorvos vagy ügyvéd szerettem volna lenni, de visszatekintve a fiatalabb éveimre, azt tudom mondani, hogy Isten valahogy mindig a szőlő és a borok irányába terelgette a lépéseimet. Bármenyire is szerettem volna a sport területén tevékenykedni, és Debrecenben élni, az élet mégis úgy hozta, hogy a középiskola végén a budapesti Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnöki szakára adtam be a jelentekésemet. Az egyetem alatt a családnak köszönhetően egyre jobban belefolytam a borok világába, és elkezdtem mélyebben belelátni azokba a dolgokba, amiket édesapám felépített. Nagy büszkeség volt számomra látni, hogy édesapukám borai milyen örömet tudnak szerezni az embereknek. Nem tagadom, ez az érzés nagyon megragadt bennem.
A család részéről nem volt semmilyen nyomás a jövődet illetően?
Egyáltalán nem. Természetesen, mint első gyermek a családban, bennem is volt egy fajta belső késztetés, hogy édesapukámat követve én is hozzájáruljak segítségemmel a családi pincészetünkhöz. Visszagondolva, valahogy mindig hiányzott egy apró kis dolog ahhoz, hogy komolyabb labdarúgó váljon belőlem. Például életem legjobb szezonja után a Budaörssel, amikor a bajnoki címet ünnepeltük, és talán a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokságba is lett volna esélyem bekerülni, megint közbejött valami: az egyetem végén kellett megcsinálnom a féléves szakmai gyakorlatomat.
És hol töltötted a szakmai gyakorlatodat?
Mivel Tokaj Magyarország elsőszámú fehérboros borvidéke, és hazánk legjobb bortermelőjétől szerettem volna tanulni, Szepsy István volt az első állomás. Akkor jártam először ezen a borvidéken, és annyira magával ragadott az egész környezet, és az a filozófia, ahogyan Szepsy István hozzááll a borvidékhez és a termőhelyekhez, hogy akkor döntöttem el végleg, hogy a labdarúgást a hátam mögött hagyom, és szőlővel és borral fogok majd foglalkozni.
Édesapád azt nyilatkozta egyszer, hogy régen ő szeretett volna lenni az Egri borvidék Szepsy Istvánja…
Véleményem szerint ez minden jóravaló és törekvő borásznak az egyik célja lehet, hiszen ez azt is jelenti egyben, hogy olyan dolgokat szeretne véghez vinni a borvidéken, amik előremutatóak és a borvidék érdekeit szolgálják. Kevesen vannak a világban, akik úgy tudnak hozzányúlni a szőlőfajtákhoz és termőhelyhez, mint ahogyan ő teszi, megmutatva, hogy milyen tudatos munka és alázat kell ahhoz, hogy valaki kifejezésre tudja juttatni azt, ami a termőhelyben van. Szepsy Pista bácsi minden magyar bortermelőnek egy jó példa.
A tudatosság vezetett ahhoz, hogy ne csak Magyarországra, hanem a világra is legyél kíváncsi? Ha jól tudom külföldön is voltál szakmai gyakorlaton…
Mivel nagyon érdekel a környezettudatos szemlélet, Szepsy István után Ausztriában folytattam a munkámat egy bio birtokon, majd következett Új-Zéland. Utóbbi helyen elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy termelik a világban elképesztő sikereket elérő sauvignon blanc-t, másrészről mivel ott tavasszal van a szüret, így egy évjáratban kétszer is szüretelhettem.
Milyen ötletekkel és gondolatokkal tértél vissza Magyarországra?
Új-Zélandon teljesen más szemléletben dolgoznak, összességében én annyi szőlőt, mint azon a birtokon ahol dolgoztam, még életemben nem láttam. Napi 24 órában 10 ezer tonna szőlőt dolgoztunk fel, hihetetlen precíz és kifinomult technológia segítségével. A borok pedig szabályszerűen úgy vannak megtermelve, ahogyan a „nagykönyvben” le van írva. Mindezt lehetőség szerint minden évben ugyanabban a minőségben és a kívánt aromajegyekkel. Amit a legtöbbet tanultam, és a mai napig alkalmazok is, az az, hogy milyen jól szervezik a munkálatokat.
Mikortól csatlakoztál teljes erőbedobással a St. Andrea pincészethez?
2013-ban, ekkor készült első, Egyetlen névre keresztelt fehér házasításom is. Igaz, a rá következő évet Új-Zélandon töltöttem, de hazatérve, 2015-től már az összes időmet és energiámat a saját pincészetüknek szentelem.
Volt esetleg már olyan ötleted, amivel édesapádat is meglepted?
Inkább egy javaslat volt, például hogy egy adott feszes egri bornak jót tenne pár gramm maradékcukor. De aztán elvetettük közösen a gondolatot, hiszen összességében én a pincészet életébe nem szerettem volna, és nem is szeretnék nagy újdonságokat behozni. Édesapukám mellett nőttem fel, gyakorlatilag nagyon hasonló a gondolkozásmódunk és az, ahogyan a borról véleményt formálunk. Ennek köszönhetően maximálisan magamévá tudom tenni azokat a technológiákat és gondolatokat, ahogyan készülnek a St. Andrea pincészetnél a borok. Sokkal inkább a technológiákat szeretném tovább finomítani, illetve a szőlőgyümölcs termesztést nagyon magas minőségben véghezvinni.
A 2002-es alapítása óta sok mindenen ment keresztül a St. Andrea pincészet, nyilván más szemmel, mint édesapád, de te hogyan látod az elmúlt 17 évet?
Ahogyan az ember is az élete során, úgy a borbirtok is nagy fejlődéseken ment keresztül, ebből kifolyólag vannak olyan dolgok, amiket másképpen látunk most. Kezdetben szerettük volna minél hamarabb megismerni az egyes dűlőket, és ezek különböző karaktereit. Ezt a világfajtákon, és a fajtaborokon keresztül tudtuk a leggyorsabban megcselekedni, éppen ennek köszönhetően széles portfolió volt megtalálható a kínálatunkban. Az idő elteltével pedig édesapukám rájött, hogy nekünk egri bort kell termelnünk.
És mit ért egri bor címszó alatt a St. Andrea pincészet?
A hagyomány a legfontosabb kapaszkodó, hiszen nélküle nincsen élet. Nem véletlen az, hogy Egerben már többszáz éve házasított bort termelnek a borosgazdák. Éppen ezért döntötte el édesapám is, hogy a pincészetnél a házasított fehér-és vörösbor lesz a főirány, azaz a bikavér, és az akkor még nem létező, de ebben a szellemben készített bor, az egri csillag. Így mi is elkezdtük a fajtaborok arányát csökkenteni, és gyakorlatilag, ami az alap szortimentet illeti, jelenleg ott tartunk, hogy szinte minden egyes borunk házasítás. Csak a pinot noir maradt meg önálló borként. Véleményem szerint évről-évre egyre tudatosabban dolgozunk, a tőlünk telhetően legjobban képviselve és megmutatva a borvidéket. Szeretnénk, ha az emberekben tudatosulna, hogy az Egri borvidék két dologról szól: a bikavérről és az egri csillagról. S ezt mi is mind kommunikációban, mind pedig a borainkon keresztül tudatosítjuk a fogyasztók számára.
Hogyan jellemeznéd röviden a borvidéket?
Hűvös klíma, vulkánikus talaj, és házasított borok. Mi ebben hiszünk, ez számunkra Eger.
Mit gondolsz a sok engedélyezett szőlőfajtáról?
Az évek során nem véletlenül alakult ez ki így Egerben. Mi is látjuk már, hogy a borvidéken engedélyezett 62 szőlőfajtából, mik lennének azok a fajták, amik talán jobban ki tudják fejezni az egri termőhelyet és a borkaraktert. Személy szerint le tudnám szűkíteni ezt a számot csupán néhány szőlőfajtára.
Például fehérben és vörösben miben?
Fehérben elsősorban a Kárpát medence fajtáit hagynám meg, például a hárslevelűt, furmintot és az olaszrizlinget. Ezek mellett csupán egy világfajtát, mégpedig a chardonnay-t. Kékszőlőnél egyértelmű számomra a kékfrankos és kadarka, de a merlot és a pinot noir is nagyon fontos számomra. Én nagyon boldog lennék ezekkel a szőlőfajtákkal, esetleg egy tágabb értelmezésben szóba jöhetne még a cabernet franc és syrah is.
Látsz arra esélyt, hogy a közeljövőben szűkebb fajtakörrel dolgozzanak az egri termelők?
Mindenesetre törekedni kell rá. Jó példák kellenek, ahol a borok magas minőségben a szűkített szőlőfajtákból készülnek. Ezeknek a boroknak az elfogadása és piaci sikerei tudják a többi bortermelőt ebbe az irányba ösztönözni. Véleményem szerint a fiatal generációban van ez a fajta törekvés, de mint mindenhez az életben, itt is időre van még szükség. Szeretném megemlíteni az Egri Borműhely megalakulását, ami azt mutatja, hogy a borvidéken elindult egy közös együttgondolkodás. Ennek eredményeképpen hamarosan elkészül például az egri palack, benne pedig a superior és grand superior borok kerülnek majd forgalomba. Izgalmas történetek előtt áll a borvidék.
Miként látod a bikavér helyzetét Egerben?
Az elmúlt években nagyon nagy fejlődésen ment keresztül az egész borvidék, ezáltal a bikavér is. Nagyon sok jóra törekvő borászat van Egerben, aki szeretné megfogalmazni és bemutatni, hogy a bikavéren keresztül izgalmas és finom borokat lehet készíteni. Ezeknek száma pedig növekedni fog, főleg ha a fiatalabb generáció még tevékenyebben fog részt venni ennek a márkának az építésében. Egyre többen látják, hogy a bikavér a jövő ezen a borvidéken, és erre a márkára nagyon oda kell figyelni. Finom bikavért kell készíteni, és akkor az emberek erről fognak beszélni. Hiszem, hogy hosszútávon ezek a borok megtalálják majd a fogyasztói réteget, és azt a szegmenst, ahová a borászatok pozícionálják a bikavérüket.
A mai nap egyik apropója, hogy elkészült első vörös házasításod, az Axios névre hallgató 2016-os Grand Superior Bikavér. Beszéljünk néhány szót erről is…
Elérkeztem a tanulási folyamatomnak ahhoz a pontjához, ahol házi feladatként már nem csak fehér bort kaptam édesapukámtól, hanem egy vörösbor megtermelését is. Egy olyan bort szerettem volna elkészíteni, ami az én elképzeléseimet próbálja bemutatni a borvidékről, így egyértelmű volt számomra, hogy ez egy bikavér lesz. Tradíció, de egyben nehéz örökség is a bikavér a borvidéknek, de véleményem szerint ez az a bor, amiben leginkább meg tud mutatkozni az Egri borvidék sajátossága és egyedi stílusa. Egy olyan borra törekedtem ezen felül, amiben a borvidék különlegességei mind ott vannak: Burgundia eleganciája, a Rhone vidék komplexitása, és Piemont energiája. Ezt a három tulajdonságot szerettem volna a bikavéren keresztül megmutatni.
Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője. 