Bor
post-authorNémeti Sándor
2022. október 12.

Tokaj, legendák nyomában: a Padihegy

post

Tokaj, legendák nyomában címmel többrészes sorozat indult az oldalon, amelyben Nagy Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével arra vállalkoztam, hogy bemutassam Tokaj-Hegyalja egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet aszúját is, ami részben vagy teljes mértékben erről a dűlőről készül.

Mint már korábban is említettem, az elindult sorozatról örömömre a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet honlapja is hírt adott, erről ITT olvasható bővebben. Míg az első három részben a Deák,a Szerelmi,illetve a Király dűlő került bemutatásra, a sorozat újabb részében a Padihegy-dűlő történelmi hátteréről, valamint az Árvay Családi Pincészet 2011-es évjáratú kivételes 6 puttonyos aszújáról lesz szó.

Árvay Családi Pincészet

Az Árvay család, forrás: Árvay Családi Pincészet

Az Árvay Családi Pincészet a világörökség részét képező Tokaji borvidék pici ékszerdobozában, Rátkán található. Az alapító, Árvay János szőlész-borász 1956. június 19-én született a festői szépségű sváb településen, Rátkán. Első, 450 tőkényi szőlőjét 1978-ban kapta nászajándékként apósától a Meggyes-dűlőben. Borász pályafutását az Állami Borkombinátnál kezdte, majd a Disznókő Pincészet főborászaként folytatta. 2000-től magyar-amerikai üzlettársával Tokajban tevékenykedett, de a szíve visszahúzta Rátkára, ahol 2009-től családjával együtt működteti saját pincészetét. A lokálpatrióta Árvay János 2000-ben megkapta a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, és az Év Borászának választották Tokaj-Hegyalján. 2003-ban az Év Bortermelőjének választották, 2004-ben pedig Magyarok Európáért Díjat kapott. Mára a család már 17 hektárnyi szőlőterülettel rendelkezik, főként az Istenhegy és a Padihegy dűlőkben, illetve a Meggyesben, a Középhegyen, valamint a Mádhoz tartozó Köves-Úrágyán. A szőlészettől a borok palackozásán át a marketingig és az adminisztrációig mindent az Árvay család négy tagja csinál: felesége, Kata a vendéglátásért felelős, fia, Szabolcs és lánya, Angelika pedig szinte minden folyamatból igyekszik kivenni a részét. Filozófiájuk, hogy ha kellő alázattal és hittel gondozzák a szőlőiket, akkor évről évre jobb alapanyagból születhetnek a természet segítségével ásványos, naturális, a dűlőket és a körzeteket kifejező boraik. Mint vallja:  „Hiszünk abban, hogy a bor él, így leginkább akkor érthetjük, ha látjuk, pontosan honnan is származik.”

Árvay Családi Pincészet 6 puttonyos aszú 2011

forrás: Árvay Családi Pincészet

Nincs ez másképp az Árvay Családi Pincészet 2011-es évjáratú 6 puttonyos aszújával sem, amely alapanyagának egy része a Padi-hegy dűlőről származik. A család itt 8 hektár szőlővel rendelkezik, ebből 6 hektár furmint, a többi egyenlő arányban hárslevelű és sárga muskotály. Ami a 2011-es aszút illeti, az aszúszemeket 4 napig áztatták erjedő borban, tradicionális középorsós présen kipréselték, majd 3 évig érlelték erjedés után magyar hordóban. Az eredmény egy tartalmas, kiadós, krémes és koncentrált aszú, finom arányokkal és pazar egyensúllyal. Nemes, gazdag aszú a javából, meleg karakterrel, érett és aszalt gyümölcsökkel, leginkább sárgabarack, körte és birs formájában, gazdag fűszerezettséggel. Illatát és ízjegyeit továbbá vanília, narancs, trópusi gyümölcsök, mezei virágok gazdagítják, háttérben egy kevés dohány és tea is. A savaknak köszönhetően a korty vibráló és lendületes. Nagy élmény kóstolni, lecsengése egészen hosszú és erőteljes. Csupán 1094 palack készült belőle, ebből jelenleg 300 kapható még.

A rátkai Padihegy Nagy Kornél jóvoltából

A történelmi Rátka települése egykoron a tállyai váruradalom birtokában, és középkorban, mint uradalmi vámszedőhelyként funkcionált. A település szőlőhegyeiről vagy dűlőiről először 1459-ben történt említés, amikor I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király elzálogosította a tállyai váruradalmat a Szapolyai családnak. Ebben a dokumentumban szerepelt Rátka település is szőlőivel együtt. A 16. század közepéig Rátka uradalmi tulajdonban álló, virágzó bortermő település volt. 1566-ban viszont az oszmán-török szolgálatában álló krími tatárok elpusztították a falut, és a túlélők Mádon, illetve Tállyán leltek menedékre. A település egészen a 18. század közepén kezdődő német (sváb) betelepítésekig lakatlan volt. Ugyanakkor a rátkai szőlőhegyek túlélték a pusztításokat, és a 18. század első harmadáig a település szőlőit mádi és tállyai lakosoktól művelték. Sőt gyakran fordult elő, hogy számos rátkai szőlőt az udvari hivatalnokok mádi vagy tállyai területként írták össze.

A Padihegy-dűlő, forrás: Árvay Családi Pincészet

A rátkai Padihegy szőlőhegy vagy dűlő már jóval 1566. évi pusztítást követően született meg. Elnevezését az ott birtokos zempléni vármegyei nemes Paldy családnak köszönhette, amely csakhamar Padivá módosult. Valószínűsíthető hogy már a 16. század utolsó évtizedeiben szőlők voltak a Padihegyen. Első ismert említése a dokumentumokban a Padihegyről 1606-ban történt egy örökösödési ügy kapcsán. Ekkor a Szepsiben lakó nemes Debreczeny család a mádi nemes Mádi Szabó Ambrustól nagy szőlőterületeket örökölt Mádon, Mezőzomborban, Rátkán és Tállyán. A rátkai Padihegyen két szőlő szerepelt. Ezeket a szőlőket a Debreczeny család az Alaghy családnak engedte át, melyeket a tállyai (pontosabban az Alaghy főúri család által kialakítatott Regéc-tállyai) váruradalomhoz csatolt. Ugyanakkor több mádi családnak is lehetett ott szőlőterülete, többek között a nemes Poczay famíliának is.

A Padihegy következő említése az 1615. évben történt. E szerint a már említésre került mádi Poczay család és a vele rokonságban álló a mezőzombori Szabó család között történt szőlőbirtok csere. Ugyanis Mád mezőváros testülete előtt a Szabó család a mádi Középhegyen fekvő szőlőjét cserélte el a rátkai Padihegyen fekvő szőlőért. A 17. század első felében nemesi családok szereztek szőlőbirtokokat a Padihegyen, amelyeket elsősorban mádi és tállyai kisbirtokosoktól vásároltak meg. Ezek közül kiemelkedett a Lajos és a Kecskeméti család szőlőbirtoka a Padihegyen. A Wesselényi összeesküvés (1664−1670) bukását követően ez utóbbi szőlőbirtokokat elkobozta a bécsi udvar, majd 1676-ban az egri római katolikus püspökségnek adományozta. Ezt a szőlőbirtok részt egészen a 20. század közepéig birtokolta a püspökség. Ugyanakkor 1696 körül a Kecskeméti nemesi család sikeresen visszavásárolta korábban elkobzott szőlőit a bécsi udvartól. Az 1707-ben készült rátkai szőlőbirtok összeírás kapcsán az Engelmayer, a Füleky, a Gross és Kecskeméti nemesi családok rendelkeztek kiterjedt szőlőbirtokokkal a Padihegyen.

forrás: Árvay Családi Pincészet

A Rákóczi szabadságharc (1703−1711) után a Padihegyen fekvő váruradalmi szőlőterületek a Trautson család birtokába kerültek, akik az általuk Rátkán a 18. század közepén letelepített sváboknak adományoztak szőlőbirtokokat. A 18. század folyamán a Padihegyre főleg a kisbirtokosi szerkezet volt a jellemző, és tulajdonképpen ezt a jellegét a 20. század közepén történt államosításokig megőrizte. A Padihegy, mint szőlőhegy tovább aprózódott a 18. század elején. Ugyanis 1707-ben készült II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem nevével fémjelzett hegyaljai szőlőbirtok összeírás alkalmával már a Padihegy mellett megkülönböztettek Varga-Padihegyet is. Birtokosa a mádi eredetű Varga nemesi család volt, de ekkor már a regéci-tállyai váruradalom tulajdonát képezte és a 18. század első felében parlagon heverő szőlőkről volt csak tudomásunk.

A 18. század végétől kezdve egyre több korábban uradalmi kezelésben álló padihegyi szőlőbirtokot adományoztak rátkai német (sváb) lakosoknak. Eleinte csak haszonbérletbe kapták, később pedig megvásárolták az uradalomtól. A II. világháború végéig a Padihegy birtokosainak a túlnyomó többsége a rátkai sváb lakosságból került elő. Azonban az egri püspökség mellett, a Füleky és Kecskeméti nemesi család örökösei és leszármazottai is meghatározó bortokosai voltak a Padihegynek.

Borítókép: Németi Sándor

Ez is érdekelhet

Küldj egy üzenetet!