Bor
post-authorNémeti Sándor
2020. szeptember 28.

Kamocsay Ákos: „Ez az életem”

post

Kamocsay Ákossal, a Hilltop és a saját nevével fémjelzett prémium borok készítőjével közel másfél évvel ezelőtt készítettem interjút (itt olvasható). Most viszont ismét idejét láttam annak, hogy felkeressem és beszéljünk egy jót. Mint mondja, ezt a hivatást csak szeretettel és odaadással lehet csinálni, és aki így érez és cselekszik, annak élvezet minden nap.

Talán sablonkérdésnek tűnhet, de sok borszeretőt érdekelhet: mi újság a szőlőben?

Eddig fantasztikus időjárással ajándékozott meg a természet, s bár az irsaival egy jó ideje elkezdtük a szüretet, az igazi nagy munka még hátra van. Nagyon kedvező volt eddig minden, szerencsére nem voltak nagy kánikulai napok, a jó meleg és a hűvös éjszakák pedig remek érést, szép savakat, illetve finom zamatokat és aromákat biztosítottak a szőlő számára. Ha továbbra is ilyen szépen alakulnak a dolgok, az elmúlt évtized egyik legjobb minőségű termésére számítunk. Szüreti szempontból egyre jobban kezdenek felpörögni az események, hiszen rövid időn belül a szőlőknek a nagy része is kezd beérni. A közelmúltban történt nagy beruházásoknak, illetve átalakításoknak köszönhetően, az új családi ház méretű szőlőprés érkezése, mind mennyiségi, mind pedig minőségi változást fog hozni a Hilltop Borbirtokon.

Melyik fajtának kedvezett leginkább az idei évjárat?

A különböző érésű fajták, amikből prémium minőségű borokat készítünk, mint például a chardonnay, pinot gris, vagy sauvignon blac, még nem tartanak ott, hogy le tudjuk szüretelni. De az eddigi folyamat azt mutatja, hogy az érés az elvárt szinten ütemesen zajlik. Mindenesetre a kiváló minőség minden szőlőfajtánál egyaránt adva van.

Ha már az időjárásnál tartunk, a klímaváltozás miként érinti a Neszmélyi borvidéket, és ezen belül a Hilltop pincészetet?

A globális felmelegedés, a klímaváltozás, tagadhatatlanul érinti mindenki életét, s bár sokan mindenfélét jósolnak ezzel kapcsolatban, szerintem még senki nem tudhatja pontosan, mivel jár, illetve milyen konkrét változásokat és teendőket hozhat majd ez a jövőben. Tapasztalataim szerint, az elmúlt évekre a nagyon meleg nyár volt jellemző, sok kánikulai nappal. Ez viszont nem tesz jót a szőlőnek, hiszen a 35 fok körüli hőmérséklet nagy károkat tud okozni. Mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magyarországi viszonylatban is erősen északi borvidéknek számítunk, ebből adódóan a klimatikus viszonyok jót tesznek elsősorban a fehér szőlőfajtáknak. Tény, hogy az időjárás változás miatt az elmúlt években már nem volt jellemző ránk a más területekhez képest jóval magasabb savtartalom. A prémium boraink inkább vastag, teltebb, testes, megérett szőlőből készültek, közepes vagy alacsonyabb savakkal. Mindent összevetve, igyekszünk alkalmazkodni az időjárás viszontagságaihoz, továbbra is elkészítve a ránk jellemző gyümölcsös, friss, üde, zamatos borokat, amikkel hosszú ideje már nem csak az angol, hanem a hazai piacon is sikeresek vagyunk.

Közben már egy jó ideje, a világ trendje is egyre inkább a könnyedebb, gyümölcsös borok felé halad…

Ez tapasztaltuk mi is, ezért is tartjuk fontosnak azt a sikeres irányvonalat folytatni, amit úttörőként eddig is képviseltünk, hiszen a vevőink, a fogyasztóink ezt szeretik és várják a borainktól. Szerencsére a fogyasztók is ezt a könnyedebb stílust preferálják a borokban, és világszerte egyre jobban szorul vissza a vastag, nagyon tanninos, testes vörös boroknak a fogyasztása. Helyette teret hódítanak a gyümölcsös orientál, jól iható, komplex, de könnyedebb stílusban elkészített vörös borok. Ez érvényes a fehéreknél is, ahol az aroma gazdagság meghatározó szerepet tölt be. Mi ezt akár az érettebb szőlőből készült prémium fehér borainknál is tudjuk produkálni. 

Miközben éppen telefonon beszélgetünk, egy négy napja felbontott 2017-es Ihlet Cuvée-t kóstolok, és ennyi nap elteltével még mindig remek formában van….

Egyáltalán nem lep meg, hiszen a Hilltop prémium borcsaládra ez nagyon jellemző. Tartósak, nem esnek össze néhány órán vagy napon belül, és hosszú évek után is élvezeti értéket mutatnak.

Kíváncsi vagyok, idén is kerül majd palackozásra újabb Ihlet Cuvée?

Erre én is kíváncsi vagyok, még nem tudom.

Mikor derül ki?

Járom a szőlőterületeket, folyamatosan csinálunk próbaszüretet, és majd a szüret végén, ha a pincében lesznek a borok, akkor kezd el igazán foglalkoztatni az a gondolat, hogy mi lesz az a stílus, házasítás, illat-és aromavilág, amit érdemesnek tartok Ihlet néven palackba tölteni. Eddig két évjáratból készítettem, és az arányok és a stílus is mindig változtak. Az első, 2015-ös Ihletnél a hárslevelű dominált, és olyan jól sikerül, hogy rögtön hatalmas sikereket aratott. Csak néhányat említve: „Super 12” Magyar Bor Nagydíj 2018 a 12 legjobb magyar fehérbor; VinAgora nemzetközi borverseny 2017 és 2018, aranyérem, illetve ezüst érem; MTA bora 2017, legjobb fehérbor; Országos borverseny 2018, aranyérem. De hasonlóan jól szerepelt a 2017-es Ihlet Cuvée is, mely sokakat meglepett - még a Hilltop borászaton belül is -, hiszen az előzőhez képest teljesen más stílusban készült el.

Miként tudná néhány mondatban megfogalmazni az Ihlet készítésének filozófiáját?

A felfogásom az, hogy az adott évjáratban megtermelt borokból, mi az a stílus, ami engem megihlet arra, hogy egy ilyen borászatra jellemző házasítást készítsek. Soha nem egy előző évjárat borát fogom lemásolni, mivel nem is lehetne. 2017 egészen más volt, így más fajtákat használtam elkészítéséhez: a házasítás gerincét 70%-ban a tramini adta, míg a chardonnay 20, a sauvignon blanc 10%-ot. Szerencsére a 2017-es Ihlet engem igazolt, például ma került a kezembe a Winelovers Top 100 magyar bor kiadvány, ahol ez lett a legjobb illatos magyar fehérbor. Egyébként nem csak egy nagyon jó ár-értéket képvisel a piacon, hanem az ízgazdagságának köszönhetően gasztronómiai szempontból különböző stílusú ételek mellé is jól párosítható.

Örülök, hogy említed a jó ár-érék arányt, mert vannak olyan hangok, hogy a magyar borok túlárazottak. Mit gondolsz erről, illetve hogyan lehet jó minőségben jó ár-érték arányú borokat készíteni?

Sokszor nevetségesnek tartom azt a mondást, hogy a magyar borok túlárazottak, főleg, ami a mi borainkat illeti. Mi például az általunk nagyon jónak tartott prémium borainkat nem tudjuk értékesíteni azon az áron, amit a minőségük alapján megérdemelnének, mert mi nem ezer palackot készítünk egyes tételekből, hanem esetenként több tízezret. Van egy fizetőképes kereslet, amit mindig figyelembe kell venni, és szerintem minden borász annyiért adja el a borait, amennyit a fogyasztók hajlandóak fizetni érte. Visszatérve a túlárazott témakörű kérdésre, én bejártam a világot, többször voltam például Provence-ban. Ott tíz euró alatt nem lehet pincénél kapni egy palack rozét. Teszem fel a kérdést: ezek nem túlárazottak? Nyilván azért kérnek ennyit, mert a fogyasztók megveszik. Itthon viszont hiába szeretnék magasabb árat kérni a boraimért, ha az nem fog elfogyni.

Akkor hol a helyük a magyar boroknak a világpiacon?

Szerintem még mindig nem tudják azt a helyet elfoglalni a polcokon árban, amit minőség szempontjából megérdemelnének.

Minek köszönhető ez?

Bár harminc év telt el a rendszerváltás óta, sajnos ez nem elég annak a negyvenéves szocializmus hatásának az elfeledtetésére. Ehhez az is hozzátartozik, hogy egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a ’90-es években hozzáértő módon kezdtünk volna a magyar bor imázsának építéséhez. A mai napig még bőven van munka marketing területen. Csak példaként: vajon a boron kívül milyen más egyéb magyar termékeket találunk egy angol üzletben?

Hilltop Muzeális Kóstoló: Rajnai Rizling 1991, Chardonnay-Pinot Gris 1995, Tokaji Aszú 5 puttonyos 1996, Chardonnay 1997, Merlot-Kékfrankos 1997, Tokaji Furmint 1999

Hogyan lehetne ezen változtatni?

Nekem kellene ezt megmondani?! Én csak egy borász vagyok… Azért példák vannak előttünk, csak észre kellene venni, miként csinálják mások külföldön. Például hogyan álltak talpra nulláról az 1985-ös nagy borbotrány után az osztrákok. Érdekes megvizsgálni hol tartanak ők, és hol tartunk mi…

Eladás szempontjából, hogyan érintett titeket a koronavírus-járvány?

Mivel a borászat folyamatosan dolgozott, biztosítani kellett a termeléshez szükséges létszámot és a dolgozók biztonságát is. Mindenkinek igyekeztünk munkát és feladatot adni, folyamatosan teszteltettünk és a lehető legnagyobb biztonságot igyekeztünk megteremteni. Mi abban a szerencsés helyzetben voltuk, hogy boraink nagy része nem a gasztronómiában, hanem az üzletekben fogytak el. Alig győztünk lépést tartani az angol piacra való exporttal, és az ottani megnövekedett fogyasztással, hiszen ott is akár Magyarországon, az igény az otthoni borozásra nőtt.

Július végén rendeztetek meg egy muzeális kóstolót, amin én is részt vettem. Meglepő, hogy ennyi év elteltével még mindig milyen szép ívet mutattak a borok, és még mindig élvezet volt őket kóstolni. Mi adta meg ennek a kóstolónak az apropóját?

A 100 éves pincénkben minden évjáratból félre szoktam tenni egyes tételeket, mert engem is hajt a kíváncsiság, miként alakulnak majd az évek folyamán. A reduktív borokról valahogy kialakult egy olyan általános gondolat, hogy csak pár évet bírnak ki, de mint a kóstolón is tapasztaltuk, még mindig jól állják az idő vasfogát. Ezt szerettem volna megmutatni a kóstolón résztvevőknek is.

Közben egy egészen szép pezsgő is bemutatásra került, ami sokunkat meglepett…

Egyetlen egyszer csináltunk Neszmélyen pezsgőt, 1999-ben, melyet hagyományos módon, klasszikus champagne-i szőlőfajták használatával (chardonnay és pinot noir) készítettem. Nagy munka volt, mert mindent kézzel csináltunk. A 10 ezer készített palackból csak 4717 sorszámozott pezsgőt hoztunk forgalomba.

Ha jól tudom, ennek a számnak is megvan a saját története…

Amikor egy sajtótájékoztató keretén belül bemutattuk a pezsgőt, pontosan annyi óra volt még Magyarország uniós csatlakozásáig, ezért Unió néven került forgalomba.

Hilltop Muzeális Kóstoló: Unió Pezsgő 1999

Ennyi szakmai siker és a pályán eltöltött évek után, mi motivál még mindig téged?

Sok mindent átéltem már az évek során, és minden új kihívás, ami ezzel járt, motivált. Vagy a Hilltop borászat építkezése, vagy az, hogy még jobb borokat készítsek. Ez az életem. Ezt a hívatást csak szeretettel és odaadással lehet csinálni, és aki így érez és cselekszik, annak élvezet minden nap, amit munkával tölt el. Ennél nagyobb motiváló erő nem is kell.

Fotók: Németi Sándor

(Az interjú a Hilltop Borászat és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)

Ez is érdekelhet

Bor egyéb

Édes szamorodni kisokos

2021. július 17.
Hírek - programok
Bor teszt-értékelés

Focistából mátrai borász

2021. február 04.
Hírek - programok
Gasztronómia

Küldj egy üzenetet!