Készül a Nemzeti Borstratégia: öntsünk tiszta bort a pohárba!

Készül a Nemzeti Borstratégia: öntsünk tiszta bort a pohárba!

Hírek:

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lassan elkészül a Nemzeti Borstratégiával, miközben a Pannon Bormíves Céh már megírta az ahhoz illesztendő preambulumot. A legismertebb hazai családi borászatokból álló grémium kiáll „az eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokok” mellett.

Nem először futnak neki a hazai bortermelők a Nemzeti Borstratégia megalkotásának. Ez alkalommal azonban azért is bizakodók, mert a kormányzat ígéretet tett az ágazat hosszú távú támogatására. Miközben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a szakma képviselőivel egyeztet, addig az 1999-ben alapított, mára 34 jó nevű termelőt (köztük több Év Bortermelőjét, így Szepsy Istvánt, Bock Józsefet, Tiffán Edét, Lőrincz Györgyöt, Gere Attilát, Thummerer Vilmost, Dúzsi Tamást, Vida Pétert, Légli Ottót, Frittmann Jánost, Takler Ferencet, Árvay Jánost, Vesztergombi Ferencet) tömörítő Pannon Bormíves Céh a csopaki Jásdi István vezetésével preambulumot írt a megszülető stratégiához.

Ebben az elismert bortermelők nemcsak a 2 ezer éves kárpát-medencei borászkodás tradícióit említik meg, de nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy „hagyományainkkal nemcsak dicsőség, felelősség is jár”. A magyar borászok fontosnak tartják a nemzetközi gasztronómiai tendenciákhoz való igazodást, a mértékletes borfogyasztást, valamint, hogy „az ár-, gazdálkodási- és szabályozási viszonyok kiszámíthatók és kiegyensúlyozottak” legyenek.

A gazdasági döntéshozók figyelmét arra is felhívják, hogy a szőlőművelésbe gyorsan bevonható nagyszámú képzetlen munkaerő, ugyanakkor a minőségi turizmust is fellendítheti a minőségi borok, borvidékek megfelelő pozicionálása. A Céh tagjai azt sem rejtik véka alá, hogy „az elmúlt két évtized sikerei, a kiemelkedően jól működő birtokok, jól sikerült borok” mellett „sokszor lehetetlenül alacsonyak a szőlő-árak”, s „eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokok, országosan csökkenő szőlőterületek” vannak, és „szervezetlen a termelés és a piac”, miáltal „az ágazat minden szeletében megújulásra szorul”.

Az egyik legrangosabb hazai borverseny, a napokban megrendezendő Magyar Bormustra egyik szervezőjeként, a kereszttel ellátott szőlőfürtös logója miatt sokak által ismert Céh vezetői szerint „az újjászületés csak abban az esetben lehetséges, ha a törvények és szabályok egyértelműen a minőségre ösztönöznek, ha az árak és a piaci viszonyok lehetővé teszik a megújulást és a megélhetést – úgy a kutatásban és az oktatásban, a szaporítóanyag- és szőlő-termelésben, mint – a borászatban, borkereskedelemben és borturizmusban.” A Céh vezetői bizakodnak: ha valóban sikerül a minőségi bortermelést támogatni, úgy megállítható a magyar borvidéken a szőlőtőkék kivágása, és új exportpiacok nyílhatnak meg a hazai termelők előtt.

Preambulum

Mi, magyar szőlő- és bortermelők több mint 2 ezer esztendős pannóniai hagyományok, különleges adottságú termőhelyek örökösei vagyunk. A magyarság ezer éve foglalkozik e nemes növény gondozásával: Szent István 1018-ban született oklevelével Paloznakon és Faddon szőlőbirtokot és vincellér-családot adományozott a Veszprém-völgyi monostornak.A szőlő és a bor része Magyarország szellemiségének, kultúrájának és arcának – ahogyan megjelenik Himnuszunkban is.

Hagyományainkkal nemcsak dicsőség, felelősség is jár. A bor számunkra jóval több, mint egy a sok alkoholos termék közül. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a hozzá kapcsolódó tradíciónk, kultúránk és gazdaságunk csak akkor maradhat fenn, és őrizheti meg jelentőségét az egyre erősebb nemzetközi kihívások közepette, ha az illeszkedik a gasztronómia nemzetközi tendenciáihoz. Ugyanilyen fontos, hogy a hozzá kapcsolódó fogyasztói magatartás kulturált és mértékletes legyen, az ár-, gazdálkodási- és szabályozási viszonyok kiszámíthatók és kiegyensúlyozottak. Az is elengedhetetlen, hogy borainknak sajátos és egyéni mondanivalójuk legyen termőhelyeikről és termelőikről.

Megújulásra váró szőlő- és borgazdaságunkra jelentős szerep hárul a 21.-ik századi magyar gazdaságban is. A szőlő egyike azon kultúrnövényeinknek, amelynek művelésébe viszonylag gyorsan bevonható jelentős mennyiségű képzetlen munkaerő. Több régióban tölt be különleges kultúrtáj-formáló szerepet.

A borgazdaság sajátos és egyedi arcot adhat a reneszánszát élő magyar gasztronómiának. Egyike lehet a minőségi turizmus legfontosabb vonzó erőinek és kiemelt szerepet játszhat egy tradícióihoz ragaszkodó, de előre tekintő ország arculatában.

Az elmúlt két évtized sikerei, a kiemelkedően jól működő birtokok, jól sikerült borok nem rejthetik el a sokszor lehetetlenül alacsony szőlő-árakat, az eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokokat, az országosan csökkenő szőlőterületeket, a kiöregedőben lévő szőlésztársadalmat, a szervezetlen termelést és piacot.  Az ágazat minden szeletében megújulásra szorul…

Az újjászületés csak abban az esetben lehetséges, ha a törvények és szabályok egyértelműen a minőségre ösztönöznek, ha az árak és a piaci viszonyok lehetővé teszik a megújulást és a megélhetést – úgy a kutatásban és az oktatásban, a szaporítóanyag- és szőlő-termelésben, mint – a borászatban, borkereskedelemben és borturizmusban. A szőlő- és a borágazatnak vonzó jövőképet kell nyújtania a következő generációk családi gazdálkodóinak és munkavállalóinak. Minden rendelkezésre álló forrást – önerő, hitel, EU-s és nemzeti támogatások – e stratégia megvalósításának szolgálatába kell állítani. A borágazat valóban meg fog újulni, ha az igazodási pontokat az erkölcsiségükben tiszta, gazdálkodásukban a hosszú távú érdekeket a rövidtáv elé helyező gazdák, gazdaságok jelentik, és az állam valamint az EU illetékes hatóságai egyenjogú partnernek tekintik a szakmaközi szervezetet, a HNT-t.

Legyen a 2018-as esztendő, az ezeréves évforduló, a BORMILLENIUM éve, amikor már együtt szüretelhetjük a Nemzeti Borstratégia végrehajtásának első gyümölcseit!

(készült a sajtótájékoztató alapján)


Related Posts

Quo vadis Villányi Franc?

Quo vadis Villányi Franc?

A világ azt sem tudja, hol van Magyarország, nem, hogy Villány vagy a villányi franc – mondta múlt héten borászok és újságírók jelenlétében a komoly nemzetközi szaktekintélynek örvendő borszakértő, Elizabeth Gabay Master of Wine. A teremben csend, pedig ez nem titok és nincs is benne […]

St. Andrea Szőlőbirtok Axios Bikavér

St. Andrea Szőlőbirtok Axios Bikavér

Dr. Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok vezetője és borásza, aki egyébként az 1999-ben alapított nagypresztízsű családi pincészeteket tömörítő Pannon Bormíves Céh elnöke is egyben, töretlenül azon fáradozik, hogy rangban és presztízsben elhelyezze az Egri borvidéket és az itt készült bikavéreket az őket megillető helyre. […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..