Miért Kézdy Dánielre, a Furmint Február rendezvénysorozat ötletgazdájára és elindítójára esett most a választás? Nos, ezért az írásért kaptam hideget-meleget, és volt olyan is, aki azzal vádolt, hogy pénzért írtam a riportot. Tallián Hedvig egy borkóstoló alkalmával azt mondta, hogy a furmint nemzeti ügy. Azóta meg is írta ITT, hadd idézzek pár mondatot: „A furmint igazodási pont. Összetartó erő. Túlmutat önmagán. Szekértáborok felett áll. Hiába köt bele néhány gyökértelen, önjelölt félpróféta.” Hallgattassék meg a másik fél! – gondoltam magamban. Majd rájöttem: nincs másik fél, nincs Te meg ÉN, nincs MI meg ŐK. És amíg táborokban gondolkodunk nem is lesz semmilyen haladás. És ez nem csak a borkultúrára érvényes. Mikor fogjuk ezt megérteni Magyarországon, azt bizony nem tudom. Majd jött egy másik írásom, és néhány oda-vissza komment után megegyeztünk Danival: üljünk le és ezekről is beszéljünk.

Egy elismert borszakújságírót idéznék: „Neked könnyű őszintén írni a honlapon. Sajnos én nem tehetem az újságban.” Többek között erről is szólt az írásom. Szerintem jó kiinduló pontja lehet ez a mai beszélgetésnek.    

Fontos leszögezni, hogy az elmúlt huszonöt évben aszimmetrikusan fejlődött a magyar borvilág. És ez a borszakújságírásra és sok más egyéb dologra is érvényes. Szomorú és elgondolkodtató is egyben, hogy hazánk egyik legszínvonalasabb és legszakmaibb magazinja a Borbarát, kénytelen volt lehúzni a rolót, mivel nem tudta eltartani önmagát. Ma szinte alig akad olyan hiteles újság, amely kritikát és véleményt fogalmaz meg. Pedig nagy szükség lenne egy ilyen fajta nyomtatott szakmai újságra.

Úgy nehéz véleményt formálni, ha tudod, hogy máskor pontosan ezért, már nem hívnak meg. Nem jár az ingyen belépő, így inkább minden szép és jó.

Amíg sok újságírónál csak egzisztenciális kérdésről szól az írás, addig nehéz lesz bárkinek is őszinte véleményt formálnia. De azért tegyük hozzá, hogy a befogadó készség is hiányzik. Ami a blogszférát illeti, jelenleg nagyon kevés az az ember, aki mind időben, mind pénzileg megengedheti magának, hogy rendszeresen írjon a borokról.

Akkor mi a megoldás?

A nyomtatott sajtó piaca egyre jobban zsugorodik, hosszútávon fennmaradni pedig nagyon nehéz. Ilyenkor jogosan felmerülhet az a kérdés, hogy nem kellene-e az államnak ebben valami szerepet vállalnia. Véleményem szerint igen, de sok más mindent is rendbe kellene hozni Magyarországon. Például nincs egy összefogó állami bormarketing.

Majd később kitérünk erre a kérdésre. Most inkább folytassuk a kezdő gondolatot és ejtsünk néhány szót a szakmáról.

Manapság rengetegen végeznek borsiskolákat, eljárnak kóstolókra és azt gondolják, hogy két év borkedvelés után már a szakmához tartoznak.

Nem úgy gondolják, hanem már benne vannak. A szakma asszisztálásával. Ki a hiteles, kit nevezhetek szakmának?

Ezt mindenkinek a múltja határozza meg. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, ki mivel foglakozott és mennyi ideje van jelen ebben a szegmensben. Számomra azok a hiteles emberek, akik az elmúlt néhány évben hasonló utat képviseltek, letettek már valamit az asztalra és mindig vállalták a véleményüket. Még akkor is, ha idővel ez változott.

Térjünk rá a borstratégiára.

A rendszerváltás óta a politikusoknak nem sikerült eljutniuk arra a megértési szintre, hogy bizonyos dolgokat szakmai kezekben kell hagyni. Nehéz konzekvens irányt megjelölni, ha mindig az a kérdés merül fel, hogy vajon pár év múlva ki lesz majd a kormányon, és melyik miniszter hová csoportosítja át a pénzeket. Különféle lobbik és politikai vonalak állnak háttérben minden borvidéken, és állandó vita a Tokaj kérdés is.

Te mit gondolsz erről?

Jelenleg Tokajnak van a legnagyobb esélye, hogy betörjön a világpiacra, ez pedig a többi borvidéket is húzná magával. Ha viszont nem tudunk a saját érdekeinken felülkerekedni, akkor nem lesz haladás. Utópisztikus gondolat, de szerintem jobb lenne egy szakmai véleményeken alapuló kemény irányítás, amely kijelölné a megfelelő utakat.

Azért csak történtek jó dolgok is, legalábbis rendszeresen olvasni, milyen jó eredményeket érnek el a magyar borok nemzetközileg.

Tény, de ez a fejlődés inkább az egyéneknek és a pincészeteknek köszönhető, illetve azoknak a magánbefektetőknek, akik rengeteg pénzt invesztáltak pincészetekbe.

Közös irány, összefogás a szakmában?

Nem akarlak elkeseríteni, de nem sok esélyt látok erre. Nagyon kevés az összefogás a szakmában. Lehetséges alternatívának tartom, hogy idővel – még akkor is, ha nem áll érdekükben – olyan eszmék mögé fognak majd emberek beállni, amelyek hitelesnek bizonyulnak és hosszútávon látszik a helyes megoldás.  Ilyen például a furmint ügy.

Örülök, hogy a furmint témát szóbahoztad, lenne erről is később néhány kérdésem. Milyen más egyéb szőlőfajtában látod a kitörési pontot Magyarországon? 

Szekszárdon, Mátrán és egyéb borvidékeken a kékfrankosban.  Szekszárdon a birtokméretek is alkalmasak, és ha az a húsz-huszonöt pince meg tud jelölni egy közös utat és összefogni, akkor szerintem sikerre vihetik a kékfrankost.

Rengeteg engedélyezett szőlőfajta van minden borvidéken.

Óriási probléma, de ami a szőlőfajta használatát illeti, már van letisztulás. Szerintem tíz éven belül nagyjából öt-hat szőlőfajta fogja a magyar portfóliót képviselni. Erre pedig egy koncentráltabb marketinget is fel lehet majd építeni.

Milyen szőlőfajtákra gondolsz?

Furmint, olaszrizling, hárslevelű, kékfrankos és kadarka. De Villányban ott van még a cabernet franc is, amivel természetesen lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy sem.

Szükséges a 22 borvidék?

Nehéz meghatározni a régiókat, de egyáltalán nem kell ennyi borvidék. Inkább borrégiókban kellene gondolkodni és azon belül lehetnének alterületek.

Akkor térjünk rá a furmint témára. Nem gondolod, hogy kissé veszélyes csak ebbe az irányba terelni Tokajban a kommunikációt?

A rendszerváltás után nagyon vegyes képet mutatott Tokaj, amiről gyorsan bebizonyosodott, hogy nem egy járható út: ott volt a fordítás, máslás, és a különböző puttonyok. Fontos volt a fajták egyszerűsítése, így Tokaj a száraz, késői szüretelésű, szamorodni és az aszúk – lehetőleg a 6 puttonyos, mint referencia – irányában indult el. A furmintnak pedig mindig is kiemelt szerepe volt a borvidéken, csak nem volt ennyire kommunikálva. Pontosan addig, amíg a kétezres évek elején nem készült belőle száraz bor.

És mi a helyzet a Furmint Februárral?

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy saját rendezvényt szeretnék csinálni, nem volt számomra kérdéses, hogy milyen szőlőfajtát szeretnék kiemelni. Így esett a választás a furmintra, hiszen 2010-ig nagyon kevés jó hárslevelű bor készült Tokajban.

Ilyenkor jön a kötelező kérdés: szőlőfajta vagy borvidék?

Tisztában vagyok azzal, hogy már nem a szőlőfajtákat, hanem a borvidékeket kommunikálják a világban. Nehéz ezzel vitatkoznom. De ha én a Furmint Február rendezvényen csak Tokajt hangsúlyozom, akkor sok borvidék kimaradt volna. Szerintem jó dolog, hogy a furmint kapcsán ma már más borvidékeket is be lehet vonni.

Meg sok borászt. És mivel ma inkább ezt a zászlót lengeti Tokaj, nagyon sokan be is álltak a furmint mögé.

Sokan mondják, hogy ha az aszú trendi dolog lenne, akkor több borász kockáztatna, és kint hagyná aszúkészítésére a szőlőt, ezáltal több aszú is készülne a vidéken.

Van benne valami.

Igen, de ez nem történik meg. Sajnos siralmas az aszúfogyasztásunk. Az, hogy Magyarország legnagyobb borkereskedésében egy elismert pincészet aszújából nagyjából tíz palackkal fogy el a karácsonyi időszak alatt, ijesztő és elgondolkodtató.

Talán mert nagyon drága. Mi a helyzet a külföldi piaccal?

Kétségtelenül nagyon felmentek az árak az elmúlt időben. Nem hiszem, hogy csak a külföldi piac lenne a megoldás, inkább a két piacot kellene egyszerre fejleszteni.  Hogy visszatérjek az eredeti gondolatra és a furmint mizériára – ami éppen zajlik szakmai berkekben -, szeretném hangsúlyozni, hogy a száraz furmint előretörése, maximum két dolgot vet fel: mennyire nyomja el a Tokaji borvidéken a hárslevelűt, illetve az aszút.

És elnyomja?

Nézd, az aszúk többsége furmintból készül. Inkább csak kommunikációs kérdés lenne. Lehetne azt hangsúlyozni, hogy a borvidéken van egy kiváló szőlőfaja, amiből korrekt száraz borok készülnek és a kiváló aszú. A furmint történet azért kellett, hogy a borászok egy szőlőfajtán keresztül megismerjék a területeket. A Szil-völgy tíz évvel ezelőtt még nem volt a térképen, ma pedig az egyik top-furmint készül erről a területről. És igen, a csúcsminőségű tokaji furmintok fel tudják venni nemzetközileg a versenyt a világ legjobb boraival. Egy borvidéknek fontos megismernie saját működési rendszerét. Nálunk ez kimaradt, évtizedeken keresztül nem történt semmi. Ezt nem árt figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy mit értünk el a rendszerváltás óta. 2000-ben jöttünk rá, hogy nem ártana száraz bort is készíteni Tokajban, hiszen nem minden év alkalmas az aszúkészítésre. Természetesen továbbra is fontos szerepe van az aszúnak a borvidéken, de nem lehet csak erre alapozni.

Mi a helyzet azzal a felvetéssel, hogy a furmintot a hárslevelűvel kellene házasítani?

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy tíz-húsz év múlva a nagy tokaji cuvée, furmint és hárslevelű házasításából készüljön el. Miért is ne? De most mire alapozzuk azt, hogy a furmint-hárslevelű házasítás sokkal szebb? Jelen pillanatban a tokaji borászoknak csak az 5%-a készít ilyen borokat. Míg nem lesz olyan referencia, hogy jó néhány év borát tudjuk visszakóstolni, addig nehéz válaszokat kapni. Nem gondolom problémának, hogy a tokaji pincészetek a furminton keresztül bejutottak a világ élmezőnyébe. A hárslevelű erre még nem volt kész.

És a furmint most készen áll?

Ez egy jó kérdés. Volt egy rizling, chardonnay, furmint vakkóstoló, amelyről nagy csend van most a szakmában. Egyes információk szerint nem szerepeltek túl jól a furmintok.

Kiállja egy tízéves száraz furmint azt a próbát, hogy egy borvidék kommunikációját erre építsék?

Kell-e egy bornak tízéves távlatban mutatni valamit? Szerintem nem. A mai fiatal korosztály nem akar ennyi évet várni. A világban inkább az a tendencia, hogy akkor kerüljön egy bor a piacra, amikor már készen áll a fogyasztásra.

Hogyan tudnád pár mondatban bemutatni egy külföldi borfogyasztónak, hogy mi a furmint?

Magyarország vezető fehér szőlőfajtája, amiből jelenleg a legtöbb prémium bor készül, és alkalmas a hazai sokszínűséget és terroirt bemutatni. Jelenleg elsősorban száraz borokat készítenek belőle, de az aszúnak is ez az alapja. Nagyon jól párosítható ételek mellé, így a gasztronómiában is fontos szerepet tölt be.