Adventi időszakot írunk, a hagyományoknak megfelelően ezek a várakozás hetei. Most viszont talán még jobban rohanunk, mint az év bármely más napján. Olyan világban élünk, amikor a legszebb ajándék mégiscsak az, ha tudunk egymásra időt szakítani.

Nagy Beatrix az év 365 napján éli az adventi időszakot annak ellenére, hogy self-made üzletasszony, borbolt(ok) tulajdonosnője. Úgy tűnik, hogy mindig mindenkire jut ideje, így például a helyi, az ő esetében, budaörsi lakosokra is. Mivel szenvedélye a bor, már-már magától adódóan jött a közösségi bor-készítés ötlete, de azért az egészhez a csillagok együttállása is szükségeltetett. És egy jókor betoppant borász-barát, nevezetesen Ipacs Zsolt, akinek hogy hogy nem, éppen volt egy többé-kevésbé üresen álló pincéje, természetesen Budaörsön. Velük beszélgettem a közösségi borról, vagy egyáltalán arról, hogy mit is jelent ma egy közösség részének lenni.

Mindamellett, hogy vállalkozásuk tudomásom szerint eléggé egyedi, fontosnak tartom azt a szempontot is megjegyezni, hogy ők nem csak jókat szeretnének együtt inni. A tagok nem csak befizetnek egy x összeget, amelyért az előadás végén hazavihetnek pár palack bort, hanem aktívan tanulnak is. Borkészítési technológiáról, esetlegesen borhibákról, hibázási lehetőségekről, hordókról vagy éppen reduktív technológiáról. És végezetül együtt kóstolnak, beszélgetnek, amelyre oly nagy szükség van mostanában, amikor országunk bortermelése növekszik, az emberek borivási potenciálja viszont stagnál. Meggyőződésem, hogy azért is lehetséges ez így, hiszen vajmi keveset tudunk a borkultúráról magáról. Ennyi kitekintés után jöjjön viszont az interjú!

Hogyan született meg a közösségi bor ötlete?

Bea: Éppen egy Haraszthy borkóstolót tartottunk a boltban, Zsolt pedig teljesen véletlenül bejött bort vásárolni. A kóstoló végefelé, már kicsit emelkedett hangulatban, eufóriában jött a hirtelen ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy közösségi bort. Ezt követően egy darabig nem foglalkoztam a gondolattal, de mivel volt olyan vendégünk, aki többször is kérdezte, hogy akkor most tényleg lesz-e közösségi borkészítés itt, Budaörsön, belevágtunk.

Könnyen ment?

Bea: Eleinte volt pár álmatlan éjszakám, leginkább a költségek miatt, de aztán szépen lassan ez is kiforrta magát. Facebookon jelentettem be, hogy aki komolyan érdeklődik, jöjjön el az első megbeszélésre, Zsolt, vagyis Ipi is szólt pár ismerősének. Meghatároztunk egy palackösszeget, amely alapján mindenkinek a saját belátására bíztuk, hogy ki mennyi üveget szeretne majd haza is vinni. Saját borkészítési tapasztalataimra viszont nem szerettem volna hagyatkozni, itt jött Zsolt a képbe.

Zsolt: Hobbiborászként 2009 és 2014 között működtettem az Ipacs Pincét, így már volt tapasztalatom. Annak idején azonban szakmát váltottam, mivel világossá vált számomra, hogy nem megélhetési, hanem örömborász szeretnék lenni. Ma már inkább csak saját részre készítek bort.

Hogyan találtatok helyszínt?

Zsolt: A helyi, budaörsi kötődés adott és hát ennek a kisvárosnak remek adottságai is vannak. Kevesen tudják, de Budaörsön több, mint 600 üzemképes pince működik. A szőlőt megszerezni aztán már nehezebb volt! Mire ősszel összeállt az a tartály, amelyben reduktív bort terveztem készíteni, addigra már mindenki leszüretelt minden szóba jöhető tételt. Végül Mórról sikerült ülepített mustot vásárolni, illetve kaptunk olaszrizlinget Nemesgulácsról és Balatonakaliról. A reduktív olaszrizling mellett készítünk hordós tételt, és lesz cabernet franc-unk is, zempléni tölgyfahordóban.

Milyen a csapat, illetve hogyan kell elképzelni egy-egy dolgos pincenapot?

Bea: Összesen talán ha 20-an vagyunk, de nem ér rá mindig mindenki. A logisztika teljesen egyszerűen működik: Ipi irányít és szól, hogy most akkor mi a soron következő pincemunka, és amikor esedékessé válik, találkozunk, megcsináljuk. És utána természetesen jön a közös evés-ivás. A társaság is igen vegyes: vannak köztünk olyanok, akiknek van borász végzettsége, de nincsen tapasztalata, és van olyan is, aki egyszerűen csak egy közösséghez szeretne tartozni.

Miben méritek a sikert?

Bea: Maga az egész projekt sikeres, hiszen azt az elsődleges célt, amit kitűztünk magunk elé, hogy összekovácsoljunk egy kis borszerető közösséget itt, Budaörsön, már elértük. Az, hogy a bor milyen lesz, az majd kiderül a végén. De nem is ez a fontos.

Zsolt: Nagyon élvezem azt, hogy itt nem számít, hogy ki a vezérigazgató, vagy, hogy ki a könyvtáros. Érdekes látni, hogy egy bor körül is milyen hiedelemvilágok alakulnak ki. Összerakom, hogy akkor mit és mikor kell csinálni, aztán jönnek a különböző vélemények. Persze a végén úgyis az én szavam a döntő (nevet). Sokat tanulunk egymástól is. Természetesen az ilyen összejövetelekkor általában borozunk, de volt, hogy moldáv konyakot ittunk, vagy pálinkákat kóstoltunk. Igazság szerint már az első alkalommal eldőlt, hogy ki az, aki állandó tag lesz, hiszen aki azon a megbeszélésen részt vett, az már a következőre is szeretett volna jönni.

Bea: Ipi nagyon jól főz, és mindig készít is nekünk valamit. Olyan is volt, hogy a társaság annyira jól érezte magát, hogy úgy kellett minket kiraknia a végén, hogy hazamenjünk.

Mikor lehet majd az első közösségi bort megkóstolni?

Bea: Nagyon szeretném, ha karácsonyra meglenne már a reduktív olaszrizlingünk. Zsolt borversenyre is szeretné majd benevezni, meglátjuk milyen sikere lesz!

Szerző, borítókép: Kalmár Borbála