Lantos Szabolcs: „A saját utamat járom”
„Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat Soltvadkerten borásznak lenni” – vallja a vele készített interjúmban a Kunsági borvidék új generációjához tartozó borász Lantos Szabolcs, a Lantos Pincészet tulajdonosa és borásza. Mint említi, kellett egyfajta bátorság és elszántság, hogy a családalapítás után létrehozza családi pincészetét is, de szerencsés embernek tartja magát, hiszen a felesége, Lantos Zsuzsi mindig és mindenben támogatta szeretetével és elszántságával.
Azt olvastam a borászatotok oldalán, hogy a borban fel lehet fedezni a borász egyéniségét, a minőségbe beépül az öröklött és a megszerzett tudás, valamint a tapasztalat, de ahhoz, hogy igazán jó borok szülessenek, elengedhetetlen feltétel a borkészítés önzetlen szeretete. Miként jellemeznéd magadat?
Vallásos családból származom, nagyon érzékeny lelkű ember vagyok, a hit, a becsületesség és tisztesség számomra nagyon fontos. Éppen ezért szeretem az egyenes embereket, akik pozitívan állnak másokhoz és az élethez. Mivel alapvetően embercentrikus természettel rendelkezem, igyekszem megtalálni mindenkivel a közös hangot és cselekedeteimmel azon vagyok, hogy másokon is segítsek. Határozottságomat édesapámtól örököltem, akit sajnos nagyon fiatalon elveszítettem. A boraimmal pedig mindig a maximalizmusra törekszem.
Gondolom nem egyszerű a borászkodás ezen a borvidéken…
Egyáltalán nem, és tudod miért? Nem a feltételek, hanem a borvidékről alkotott kép miatt. Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat Soltvadkerten borásznak lenni. De én soltvadkerti vagyok, ide köt a származásom, nagyszüleim hagyatéka, a család, a gyökerek, ezért soha nem fordult meg a fejemben, hogy máshol borászkodjak. Nekem itt kell bizonyítanom, és a boraimon, a hozzáállásomon keresztül megmutatni, hogy sokkal többre képes ez a régió, s ezáltal rangot adni a borvidéknek. Szerencsére ezt a tábort már egyre több borász gyarapítja, nem véletlen, hogy két Év Bortermelője is innen származik. Ez hatalmas erőt adhat minden olyan szereplőnek, aki becsülettel és hittel dolgozik a borvidék felvirágozatásáért.
Mesélj a boraidról, milyen típusú borokat készítesz?
Változatos talajjal rendelkezünk, ezeket gondosan kihasználva tudunk könnyedebb és áradóan gyümölcsös fehérborokat és rosékat készíteni, emellett azonban löszös-agyagos adottságú talajainkról származnak tartalmas és testes vörösboraink. Büszke vagyok borvidékünk változatos adottságaira, nem minden borvidék képes ezekre. Örömmel tölt el és igazolást ad számomra az, amikor országos borversenyen a kékfrankosom 52 beküldött tétel között a második legjobb lett…
Hogyan indult a Lantos Pincészet története?
Feleségemmel együtt eleinte csak szőlőtermesztéssel és lédig bor értékesítésével foglalkoztunk, de ennél többet szerettünk volna. Nem csak borban, hanem a vendéglátás területén is. Ennek köszönhetően a 2000-es évek elején elkezdtünk komolyan foglalkozni a családi szőlőbirtokkal, fajtaváltást és a művelés modernizációját hajtottuk végre az ültetvényeken, megteremtve ezáltal pincészetünk, a Lantos Családi Pincészet alapjait. Közel 22 hektárral rendelkezünk, fajtaszerkezetünk sokoldalú és viszonylag széles: alföldi borászatként természetesen a tájra jellemző szőlőfajtákat részesítettem telepítéskor előnyben, így kínálatunkban megtalálhatóak a magyar fajták képviselői, mint például a cserszegi fűszeres, kövidinka, ezerjó, pozsonyi fehér vagy kadarka. De mivel vallom, hogy világfajtákban is meg kell mutatni magunkat, ezért önállóan és házasításban is megjelenik többek között a merlot, cabernet sauvignon és cabernet franc. Mint már előbb is említettem, hiszem, hogy a változatos talajadottságoknak köszönhetően, megfelelő borászati szaktudással a Kunsági borvidéken izgalmas borok készülhetnek. Saját erőnkből építettük fel a családi borászatunkat és a Lantos Borházat, mindent együtt csinálunk a feleségemmel, lelki társai és támaszai vagyunk egymásnak. Amikor összeházasodtunk sokkal fontosabb volt számunkra, hogy miként tudjuk a pincészetet fejleszteni, mintsem az, hogy elmenjünk nyaralni. Rengeteg energiánk, időnk és anyagi áldozatunk, leginkább azonban a szeretetünk van benne a borászatunkban. Szerencsés embernek tartom magam, hogy ilyen feleséggel áldott meg a sors. Együtt jártuk meg a lépcsőfokokat, sokszor nagy áldozatokat meghozva. De hiszem, hogy ha a saját utamat járom, akkor ez meghozza a gyümölcsét.
Mit gondolsz a most divatos trendekről, értem ez alatt a kénmentes, naturális borokat?
Mindenkinek megvan a saját elképzelése, mindenki munkáját el kell fogadni, illetve azokat a nézeteket, amik szerint készíti a borokat. Még akkor is, ha nem ért egyet vele az ember. Nem szabad elfelejteni, hogy mások számára ez értéket jelent. Az egy másik kérdés, hogy bár én nem kénmentesen készítem a boraimat, a kénszint lehetőségekhez képest történő alacsonyan tartására igyekszem odafigyelni, hiszen erre sokan érzékenyek.
Akkor nem ördögtől való a fajélesztő használata?
Nem csak szerintem, hanem nagyon sok borász szerint sem. A fajélesztő mögött sok évtizedes szelektáció van, melynek használata során a musthoz kifejezetten az adott szőlőfajtához választott, ahhoz illő nemesélesztő kerül, ezzel biztosítva a megfelelő, fajta adottságait leginkább kiemelő erjedést. Csak tisztában kell lenni vele és normálisan tudni használni. Nem mellesleg, a vadélesztővel szemben – ami minden szőlőn jelen van – egy jó minőségű szelektált fajélesztővel nagyobb biztonságban lehet készíteni borokat, főleg reduktív vonalon. Amit ennél sokkal fontosabbnak tartok, hogy szőlőbirtokunkon integrált növénytermesztési rendszer működik, mellyel környezetkímélő és hosszútávon fenntartható termeléssel kerül megtermelésre a szőlő, ezzel természetesen nemcsak a környezetet, de a fogyasztó egészségét is óvjuk. Emellett borkezeléseink során nem használunk semmilyen állati eredetű terméket, így boraink nemcsak egészségtudatosak, de még a vegán étrendűek is fogyaszthatják.
Mit gondolsz a kézművességről?
A kézműves szót annyira lejáratták, hogy sajnos elveszítette a jelentőségét és értékét. Pedig mi a szó valódi érdemében tényleg családi kézműves borászat vagyunk. Hitvallásom szerint a bor sokkal több, mint csupán egy alkoholos ital. A bor közösségformáló, kultúraépítő, népünk hagyománya, Krisztus vére. Ennek mindig jónak kell lennie, és én is mindig erre törekszem.
És hol tartasz most az utadon?
Rengeteget tanultam és tapasztaltam az eltelt időben, de még az út elején járok. Viszont büszke vagyok, hogy 2013 nyarán megnyitotta kapuit a borvidék legújabb látványpincészeteként a Lantos Borház, ahol széles és gazdag programokkal tudjuk fogadni a vendégeket, mindezt többek között jó ételek, finom borok és kávékülönlegességek társaságában. A jó bor önmagában kevés, ezért tartottuk szükségesnek egy ilyen látványpincét létrehozni, ahol a vendéglátásra, a gasztronómiai élményekre is komoly hangsúlyt fektetünk. Nem csak én, hanem a feleségem is imád főzni, így ha az időnk engedi, saját készítésű ételekkel várjuk vendégeinket.
Volt olyan pillanat az életedben, amikor inkább felhagytál volna a borkészítéssel?
Igen, elég csak visszagondolnom a 2007-es évre, amikor egyik napról a másikra termésünk nagy része megfagyott. Hihetetlen elszántság és hit kell ilyenkor a folytatáshoz. De ez adott erőt és ötletet ahhoz, hogy ezt követően vásároltunk új, a fagy szempontjából kevésbé kitett területeket, és megújult erővel és reményekkel vártuk a jövő kihívásait. Ha nem hinnék a Kunsági borvidék képességeiben, a saját borainkban, és abban, hogy a borvidékről kialakult képen tudok pozitív irányban változtatni, akkor nem ezzel foglalkoznék most. Ezekre az alapokra kell építkeznünk.
Célok?
A borvidék jóhírét emelni, a többi kunsági borásztársammal együtt örömmel és büszkén megmutatni borvidékünk szépségeit. Szeretnénk elérni, hogy a Kunsági borvidék is egy trendi borvidékké alakuljon át, ahová jó eljönni, ami maradandó élményt ad. A boraink alkalmasak erre a feladatra, és már vannak kezdeményezések is ebben az irányban.
Fotók: Lantos Pincészet
(Disclaimer: a cikk kooperációban készült, a vélemény, mint mindig a sajátom)