Hírek - programok
post-authorNémeti Sándor
2019. december 21.

Majoros László 2019-es évjárat értékelése

post

Legutóbb idén májusban és júniusban voltam Tarcalon, amikor is Majoros László, a Majoros Birtok tulajdonos-borásza szervezésében és segítségével elindítottam az oldalon az azóta is sokak által emlegetett és dicsért „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatomat. Most az év vége felé közeledve, gondoltam felkérek néhány borászt, hogy értékeljék milyen is volt borászati szempontból a 2019-es év. Első körben érkezzen Majoros László értékelése, de érdemes visszatérni az oldalra, hiszen nem csak tokaji, hanem más magyar borvidékeken tevékenykedő borászok is megosztják majd a WineArtCulture oldalon a gondolataikat 2019-ről, illetve, hogy milyen tervekkel várják a következő évet.

Majoros László, a tarcali Majoros Birtok tulajdonosa és borásza:

Ilyen korai állapotban, amikor jóformán az első fejtésen vagyunk túl, s talán a legkönnyedebb borok derítése, stabilizálása kezdődött el, kevésbé szeretek évjáratot értékelni. Sokszor egy év milyenségét csak később tudjuk hitelesen értékelni, akkor, amikor látjuk az erjedések minőségét, a paraméterek alakulását, aromákat, illetve az illatanyagokat. Őszintén szólva, a 2017-es és 2018-as évjárat után, szüreti célnak azt tűztem ki magamnak, hogy a kínálatomból hiányzó vagy elfogyott/elfogyó készleteket tudjam pótolni, mivel a kiadós, az előbb említett két évjárat után, nem gondoltam, hogy harmadjára is egy szép, kiegyensúlyozott, száraz és édes bor alapokat is szolgáltató évjárat fog következni zsinórban. Legalábbis az eddigi megfigyeléseim alapján erre következtettem, így ebből kiindulva kicsit szkeptikus voltam, és gyengébb évre számítottam 2019-ben.

Bár a 2019-es évjárat mennyiségben elmaradt a 2018-hoz viszonyítva, minőségében viszont megfelelt számomra, legalábbis azoknak az elvárt boroknak az esetében, mellyel pótolni és feltölteni szerettem volna a készleteimet. Szép száraz és félszáraz sárgamuskotály alapokat sikerült szüretelnem szeptember elején, illetve folyamatosan gyönyörű alapokat válogattunk egyre sikeresebb TARCAL birtokborunkhoz, ami ebben az évben is 50-50 % furmintot és hárslevelűt tartalmaz. Az aszúra is vártam, hiszen már megtanultam, hogy ha aszúra lehetőségünk van, azzal mindig előre gondolkodjunk, mivel sajnos nem minden évjáratban adatik meg számunkra az elkészítése, illetve jöhetnek szűkösebb évek is. Amikor beltartalmilag úgy ítéltem meg, hogy érdemes már elkezdeni az aszúzást, addigra sok aszús fürt kiszáradt, szárazon aszottá vált, így nagyon gazdaságtalan lett volna a sétálgatós gyűjtögetés. Tapasztalataim szerint 2019-ben a kötöttebb talajú dűlők voltak a befutók. Mivel az előző két évben szerencsére meggyőző mennyiségű és minőségű aszúbor adódott, így nem sajnálkoztam, hanem fürtösen válogattunk nagyon szép édes szamorodni és kései szüreti alapokat, ahol a kicsit kiszáradt aszús fürtöket az áztatással picit visszahoztuk, megmentettük. Nagyon szép érett aromák, mély, karakteres gyümölcsös jegyek képződtek, elegáns savakkal megalapozva, nagyon kiegyensúlyozott erjedések mentén megkomponálva.

Mindent összevetve köszönöm a felettünk álló erőknek, hogy a kitűnő 2017-es és 2018-as évjárat után, ilyen izgalmas évvel áldott meg ismét. Hihetetlen izgalmakkal várom a 2020 ajándékait, ugyanis számomra valamiért mindig kedvesebbek a páros évjáratok, és 2020 kettővel osztható.

Ez is érdekelhet

Gasztronómia
Gasztronómia
Utazás

A „magyar Toscana”

2021. március 07.
Bor teszt-értékelés
Recept

Küldj egy üzenetet!