Bor
post-authorNémeti Sándor
2019. augusztus 07.

Molnár Ádám - Számomra az őszinteség és a hitelesség nagyon fontos

post

A Tarcalon elindított „Tokaj, arcok és hitvallások” interjú sorozatom pozitív fogadtatása arra sarkallt, hogy más Tokaj-Hegyaljai településeken tevékenykedő borászatokat is felkeressek a jövőben, hiszen csak így lehet hitelesen és részletesen bemutatni egy borvidéket. Első körben érkezzen az erdőbényei Bardon Borászat birtokigazgatójával és borászával, Molnár Ádámmal készített interjúm.

Azt hallottam, hogy nehezebben nyílsz meg, illetve nem szeretsz sokat beszélni?

Pedig ez egyáltalán nem így van. Nyitottan és érdeklődve közelítek mindenkihez, és szeretek beszélni. Természetesen, ha van miről és a kérdésekben is érzem a valós érdeklődést. A tartalmatlan beszélgetéseket viszont már kevésbé, például ha olyan semmitmondó kérdésekre kell válaszolnom, hogy mennyi a borászat tárolókapacitása. Jól hangzó mondat, amitől olyan érzése támad az olvasónak mintha az újságíró vagy kérdező fél nagyon bennfentes lenne a borok világában. Ismertem valakit, aki ha ellátogatott egy borászathoz mindig ez volt az első kérdése. Nehezen tudom elképzelni, hogy az ilyen jellegű kérdések a legfontosabbak.

Ígérem, nem fogom megkérdezni, mennyi a Bardon Borászat tárolókapacitása, de ettől függetlenül én is elejtek néhány, talán elsőre sablonosnak tűnő kérdést. Kezdeném is az elsővel: mit kell röviden tudni a Bardon Borászatról?

A 2007-ben alakult borászat Erdőbényén helyezkedik el, névadója pedig a nagy francia forradalom elől Magyarországra menekülő Bardon dinasztia legutolsó leszármazottja, Bardon Beatrix, aki a tulajdonosunk édesanyja. Ez egy épített pince, és mivel nagy hangsúlyt fektetünk a tisztaságra és a rendre, nem használjuk a borászat alatt lévő, tufában mélybe vájt pincét. Jelenleg 9 hektáron gazdálkodunk, szőlőink három különböző, egykor mind nemesi kézben lévő dűlőben találhatóak: a középkorig visszanyúló történelemmel rendelkező, Erdőbényén, a 37-es út mentén lévő Meszes-dűlő, mely egyben a birtokunkhoz legközelebb álló terület; a Bodrogkeresztúr határában lévő Lapis, vagy ahogyan régen a talajszerkezete után is nevezték, Köves-dűlő; illetve Mádon a Sarkad-dűlő. Mindegyik dűlőnkben van furmint és hárslevelű, a Meszesben pedig az imént említett két szőlőfajtán kívül, az összes engedélyezett Tokaj-Hegyaljai fajta is megtalálható. Kísérletezésre viszont még tartunk más szőlőfajtát is, mint például a sauvignon blanc-t. A szívemhez a legközelebb viszont a hárslevelű áll, sokkal jobban kedvelem az aromatikáját. Szerintem jobb választás lenne többet foglalkozni Tokaj-Hegyalján a hárslevelűvel, mint például a furminttal. Legalábbis a nemzetközi piacok tekintetében, hiszen jobb benyomást tudnánk vele elérni a fogyasztók körében. Alapvetően magas minőségű borokat igyekszünk készíteni, ennek megfelelően nagyon alacsony tőketerheléssel dolgozunk. Amikor elkezdtem borokkal foglalkozni, szinte már az elején belecsöppentem az ökológiai szőlőművelés rejtelmeibe, így ennek köszönhetően már 2018 óta itt a Bardon Borászatnál is igyekszem ezt a gondolkodásmódot foganatosítani. Viszonylag apró lépésekben történik az átállás, idén például már nem használtunk semmilyen felszívódó szereket a szőlőben. Egyébként az ilyen kicsi birtokokhoz képest, az elképzeléseim szerint talán picivel nagyobbak vagyunk, hiszen a szintek úgy működnek jól, ha az adott gazdasági mérethez megfelelő szőlőterület is van. De legalább minőség oldaláról nagyobb választékom van, így ennek megfelelően csak a legjobb szőlőt szüreteljük le.

[caption id="attachment_15099" align="alignnone" width="1500"]Molnár Ádám Molnár Ádám[/caption]

Hogy jut el egy egri születésű fiatal borász a Tokaji borvidékre?

Kiskorom óta a szőlő és a bor szerves része az életemnek, mivel a család révén sokat voltam kint a szőlőben. Gyerekként az egész napomat tűző melegben szőlőtőkék között tölteni nem volt mindig felüdülés számomra, így aztán azt a konzekvenciát vontam le, hogy felnőtt fejjel én ezzel sosem akarok majd foglalkozni. Aztán mégis itt kötöttem ki, amit egyáltalán nem bánok. Mindkét nagypapám szőlővel foglalkozott, az egyik már tizenéves korától fogva lovas kocsit hajtott a földeken, majd traktorosként tevékenykedett. Pár éve tette le a traktort, de egyből vett is magának egy kisebbet. Két éves lehettem, amikor már vele jártam a földeket, még most is emlékszem, ahogyan a traktor pokróccal letakart szerszámos ládáján utaztam.  A másik nagypapám pedig a 60-as években került az Egervin-hez, ahol a pályafutása vége felé már a cég borászati igazgatója volt. Egyébként először vadgazda szerettem volna lenni, de perspektíva hiányában inkább más felé vettem az irányt és pénzügyet kezdtem tanulni. Kicsivel később viszont rájöttem, hogy az életemet nem egy irodában, elzárva a friss levegőtől és a természettől szeretném leélni. Körülbelül 20 éves lehettem, amikor apukámmal és nagypapámmal elkezdünk borkóstolókra járni, és teljesen beszippantott a borvilág. Elvégeztem a Corvinus Egyetemet, majd gyakorlat szerzés céljából voltam Új-Zélandon és Franciaországban, innen pedig már egyenesen a Tokaj borvidékre kalauzolt a sors.

Miért Tokaj, és nem más borvidék? A családi hátteret ismerve, talán egyszerűbb lett volna Egerben…

Számomra borászati szempontból Tokaj-Hegyalja a legérdekesebb, és szakmailag is a legnagyobb kihívást jelenti. Itt sokkal jobban kivitelezhető az, amit szeretnék a boraimmal megmutatni, arról nem beszélve, hogy Tokaj-Hegyalja a világ egyik legizgalmasabb borvidéke. Mindig is nagyon érdekelt az aszúkészítés, s bár távol áll tőlem, hogy elcsépelt gondolatokat osszak meg, de Tokajban aszút készíteni számomra felér egy olyan élménnyel, ami csak nagyon ritkán adatik meg az életben.

Tegyünk egy rövid kitérőt Eger felé, miként látod jelenleg a borvidéket?

Valamilyen szinten még nehezebb helyzetben van, mint a Tokaji borvidék. Egyrészt a sok engedélyezett szőlőfajtával nagyon nehéz dolgozni, jó lenne ezeknek számát drasztikusan szűkíteni a jövőben. Másrészt Egerben nincs meg az a tőke, ami például Tokajban vagy a Balatonnál van. Hiányoznak a nagy befektetők, s pont ennek köszönhetően az egész helyzet kicsit belterjes is.

És mi a véleményed Tokajról?

Nem kell feltétlenül mindig belenyúlni az álló vízbe, de Tokajról nagyon nehéz e nélkül beszélni. Persze lehet kerülni a fontos témákat, de így csak semmitmondó, üres beszélgetések születnek meg. Bár szeretném hozzátenni, hogy egyes magyar borvidékekhez képest, Tokaj-Hegyalja viszonylag jó helyzetben van. Ha csak Eger példáját veszem számításba, ott kicsivel több, mint  5 ezer hektáron 62 engedélyezett szőlőfajta van, míg a Tokaji borvidéken közel ugyanakkora területen alig néhány. Sokkal tisztább a kép, ezáltal szőlőfajták szempontjából nagyobb mértékben lehet koncentrálni a készítendő borokra.

[caption id="attachment_15100" align="alignnone" width="1230"]Molnár Ádám Molnár Ádám[/caption]

Például mire? 

A borvidék múltja és szőlőfajtái az aszú készítésére predesztinálja Tokajt. A jelenlegi helyzetben a borvidéken elindult száraz bor vonal kicsit olyan, mint egy kártyavár, aminek rengeteg lapja rezeg. Természetesen fontosak a száraz borok, hiszen jelenleg a világ ilyen borokat iszik. Nagyrészt én is ezt fogyasztok, mondom ezt annak ellenére, hogy megtehetném, hogy minden nap édes bor kerüljön a poharamba. De azt is látni kell, hogy mindenki küzd azzal, hogy ne aszúsodjon a szőlője, mert száraz bort szeretne készíteni. Aztán a végeredmény, hogy szüretnél ugyanannyit válogat az ember a száraz bor elkészítéséhez, mint az aszú esetében. Olyan ültetvényt még nem igazán láttam, ahol tudtak volna teljes érettségben furmint fürtöket szedni, úgy, hogy ne lett volna benne botritisz. Márpedig ha a fürtökben akár csekély mennyiségben is található botritisz, az a bor karakterében is megjelenik.

Mit tud Tokaj, illetve hogyan látja a borvidéket a világ?

A Tokaj név viszonylag híres a világban, bárhol jártam, főként borvidékeken, ez volt az egyetlen dolog, amit ismertek Magyarországról. Tudták, hogy itt édes borok készülnek, amik drágák.

Azzal az állítással, hogy drága, személy szerint kicsit vitatkoznék…

Egyetértek, főleg ha számításba vesszük a többi ilyen típusú bort, amely azért valljuk be, sem komplexitásban, sem nagyságban nem közelíti meg az aszúinkat. Hozzáteszem, ahhoz képest drága, hogy a külföldi borfogyasztók számára egy ismeretlen országból származik.

Tehát nem mindegy mit kommunikálunk magunkról a világban, azaz száraz borok, furmint, vagy Tokaj?

Egyrészt igazad van, másrészt Tokaj-Hegyalján az alapkoncepció sem tiszta, és teljes egyetértés sincs vele kapcsolatban. Minden borásznak megvan a saját víziója és koncepciója, hogy milyen irányban kellene elindulnia Tokajnak, és milyen stílusúak legyenek a borok. Márpedig egy ilyen kis borvidéken, mint Tokaj, az egyetértés elengedhetetlen feltétele a haladásnak. Ennyi eltérő véleménnyel, a borvidék nem tud érvényesülni a világban. Nyilván ez a sokszínűség Tokaj misztikumát és izgalmát erősíti, de ezzel komoly szakmai értékeket és eredményeket nagyon nehéz elérni. Ott van például Új-Zéland vagy Ausztrália, ahol egy adott szőlőfajtát sokkal nagyobb volumenben termelnek, mindezt úgy, hogy komoly tudományos munka zajlik a háttérben. Szöges ellentéte annak, ami Tokajban történik, hiszen nálunk semmilyen ilyen jellegű munka nincs. Tisztelet a kevés kivételnek, mert egyénileg van pár ilyen hely.

Tehát ha jól értelmezem, nem biztos, hogy ez a sokszínűség jó… 

Nem mindegy, hogy a sokszínűség jól van-e kihasználva, vagy csak zűrzavart eredményez. Például ha a 40 évvel ezelőtt használt kettősfüggöny-művelésre, azaz más szóval GDC-re azt gondoljuk, hogy jelenleg is jó, az tévedés. Ugyanakkor a talaj változatossága egy olyan pont, mely a bornak a beltartalmi értékét növeli. Természetesen, ha gondosan ki van használva. Véleményem szerint egy házasításnál a legharmonikusabb bort nem feltétlenül egy adott dűlőnek az adott szőlőfajtája fogja megadni, hanem a különböző karakterű dűlőknek a más-más szőlőfajtái. Mivel a furmint egy neutrális szőlőfajta, az elkészített bor stílusára erősen rányomja a bélyegét a borászat filozófiája. Éppen ezért, készítése szempontjából fontos lenne egy közös nevezőre jutni.

[caption id="attachment_15101" align="alignnone" width="1382"]Molnár Ádám Molnár Ádám[/caption]

Mennyire jó a borvidéknek, ha marketing szempontjából erősen a szőlőfajtát kommunikálja?

Szerintem nem tesz jót, hiszen a furmint egy nagyon nehéz szőlőfajta. Folyamatosan rakjuk sorba azokat a dolgokat, amikkel mind el lehet bukni. Egy ismeretlen ország, ismeretlen szőlőfajtájával nehéz felvenni a versenyt a világpiacon. Sokkal célszerűbb lenne, ha a borvidéket erősítenénk, azaz a Tokaji nevet. A borvidék húzóneve és egyben ennek csúcsterméke, az aszú kell, hogy legyen. Erőteljesebben kellene ezzel a vonallal foglalkoznunk, viszont ehhez szükséges a készítés-és termesztés technológiáját, illetve a nemesítési munkákat is ebbe az irányba fejleszteni. A borvidéken a száraz borokat kicsit a kényszerhelyzet szülte. Ha megfelelő piacot tudtunk volna, illetve tudnánk találni az édes borainknak, akkor véleményem szerint Tokaj-Hegyalján nem kellene ilyen mértékben száraz borokkal foglalkoznunk. A konszenzus viszont az, hogy nem tudunk neki piacot találni. Hogy ez valójában igaz, vagy csak az összefogás és a marketing hiánya miatt nem lehetséges, azt nem tudom.

Magyarországról nézve azt gondolnánk, hogy ha kimondjuk, hogy Tokaj, az egy nyílt utat jelent a külföldi piacra. A valóság viszont mást mutat. Lehet mindig a rendszerváltás előtti időkre mutogatni?

Szerintem nem. A rendszerváltás óta rengeteg idő telt el, és bár nem szeretnék senkit sem megsérteni, a komoly munkát mégis inkább csak néhány borász érte el egyénileg. Ez viszont nem elegendő ahhoz, hogy Tokajt komolyabban megismertessék a világon. Persze mindenki mondja, hogy jelen van boraival a nemzetközi piacon, de ha részletesen megnézzük a mennyiséget, az egy nagyon csekély szám.

Azt olvastam a Bardon Borászat oldalán, hogy olyan borokat igyekszel készíteni, amik visszatükrözik azokat az értékeket, amik számodra fontosak az életben. Mik ezek az értékek?

Ha most csak a borvilágra szorítkozunk, akkor az a hitelesség, őszinteség és tisztaság. Erre törekszem én is, amikor készítek borokat. Tudom, ezek alapvető dolgok és nem is kellene most erényként felsorolnom, de ha jobban szemügyre vesszük a Magyarországon készült borokat, akkor nem minden esetben tapasztaljuk ezt. Pincehigiénia és borok tisztasága szempontjából még bőven van mit fejlődni. Nem csak Tokaj-Hegyalján, hanem az egész országban. Bár lehet, hogy romantikus egyes pincékben a penészt és a rendezetlenséget látni, talán még misztikusan is hat a látogatókra, de ne felejtsük el, hogy a bor egy élelmiszertermék. Vizet sem szeret úgy inni az ember, hogy dohosságot érez a pohárban.

Erre szokták egyes borászok mondani, hogy ez terroir…

Ennek semmi köze ehhez. Igaz, már én is találkoztam olyan esetekkel, amikor erre próbálták ráfogni. Vannak olyan bizonyos csoportok Magyarországon, akik abból élnek, hogy azt gondolják, hogy a fogyasztóknak bármit el lehet adni, illetve mondani. A szomorú valóság az, hogy sokszor így is van. Sok mindent be lehet mesélni a fogyasztóknak, de ez nem egy előremutató dolog. Pont ezért említettem előbb, hogy számomra az őszinteség és a hitelesség nagyon fontos.

Milyen Tokaj-Hegyalját szeretnél látni a jövőben?

Ami tele van élettel és emberekkel, létezik egy olyan infrastruktúra és úthálózat, ami lehetővé teszi, hogy könnyen, zökkenőmentesen és gyorsan bárki el tudjon jutni a borvidékre. Egy olyan Tokaj-Hegyalját, ahol az emberek mosolyognak, és mindenki tisztességgel viselkedik a másik iránt. A kiváló boraink mellé pedig egyre több méltó vendéglátóhelyet, ahol komplex élményben részesülhetnek a vendégek. És még egy fontos dolog: sok motivált és lendületes embert szeretnék a borvidéken és a borászatoknál látni, aki összefog és céltudatosan egy irányban gondolkodik és cselekszik.

Hogyan látod Erdőbényét?

Erdőbénye nem csak szerintem, hanem mások szerint is a legszebb és a leghangulatosabb település Tokaj-Hegyalján, így ebből a szempontból különösen jó helyzetben van. Csendes és nyugalmas falu, ahol sok kisméretű borászat van. Ettől függetlenül ezt a jó adottságát gazdasági haszonszerzésre sajnos nem igazán tudja beváltani. Ha valaki végigsétál az utcán, nagy valószínűséggel nem hogy turistával, de más emberrel sem fog találkozni. Ezen próbálunk minden erőnkkel változtatni, például az évente megrendezésre kerülő Bor, mámor…Bénye rendezvény is ezzel a céllal született meg. Gasztronómia, jó tokaji borok, izgalmas kulturális programok, kézműves foglalkozások, a helyi kertek és pincék pedig nyitva állnak a vendégek részére egész nap. Mindenkit szeretettel várunk Erdőbényén idén is, augusztus 15 és 18 között. Reméljük, hogy az ilyen jellegű események jó hírét viszik nem csak Erdőbényének, hanem az egész borvidéknek is.

Képek: Bardon Borászat

Ez is érdekelhet

Bor teszt-értékelés
Recept
Bor interjú
Gasztronómia
Bor teszt-értékelés
Gasztronómia
Gasztronómia
Recept

Nyúlmáj parfé Niko módra

2017. május 31.

Küldj egy üzenetet!