Miért ne írnék az utazásaimról is időnként néhány sort? – tettem fel magamban a kérdést, miközben Mosonmagyaróváron a hotel kertjében egy fa árnyékában szürcsöltem nyugalomban egy pohár bort. Sok mindenről terveztem már, hogy írok: Lisszabon, Balaton, Veszprém, Győr, Sopron, Eger, hogy csak néhány helyet említsek most. Nagyszerű élmények és hatalmas csalódások. Végül semmiről sem írtam, részben a lustaságomra, részben pedig az elfoglaltságaimra hivatkozok most.
Szerettem volna kipihenni az elmúlt idők fáradtságát, de legfőképpen messze lenni a mindennapok körfogásától és zajától. Mindentől és mindenkitől távol, kicsit rendezni fejben a gondolatokat. Új impulzusok, tiszta gondolatok. Ilyenkor jön rá újból és újból az ember, hogy az életben csak ezek fontosak: család, szeretet, egészség és igazi barátok.
Lajta Park Hotel
Még mielőtt rátérnék a Lajta Park Hotel-re, hadd tegyek egy rövid kitérőt. Nem ecsetelném mitől lesz x csillagos egy szálloda, de annyit elárulok, hogy kritériumrendszerről van szó: mennyi ideig van nyitva a recepció, van-e az épületben lift, beszélnek-e idegen nyelveket, van-e a szobában vasaló, papucs, rádió és egyebek. És mindezekért pontok járnak. Bár vannak előírások, ennek a bonyolult pontrendszernek egy a lényege: ha a megfelelő pontszámot begyűjti a hotel, akkor megkapja az áhított csillagot. Az ötletességről, igényességről és az ételek minőségéről nem esik szó. Látva a csillagokat jogosan gondoljuk, hogy szuper lesz minden, de időnként jönnek a csalódások: csirketörmelékből készített rántott dínó, rizi-bizi és vegetáriánus fogásnak csúfolt rántott gomba-sajt-karfiol háromszög.
Nos, a város egyetlen 4 csillagos szállodája, a Lajta Park Hotel, Mosonmagyaróvár szívében helyezkedik el és belátásom szerint megérdemli mind a négy csillagot. Minden apró részletre kiterjedő igényesség, természetközeli megoldások, kulturált atmoszféra, kényelem és barátságos milliő. A szálloda a közelmúltban esett át egy komolyabb ráncfelvarráson, így a friss lendület szemmel is látható. A szállodáról készült képek úgyis beszélnek helyettem.
Lajta Park Hotel étterem
Az étterem konyháját Sebestyén Péter séf vezeti, akivel kérésemre sikerült második nap összehozni egy rövid találkozót. Számos séf kap méltán nagy ismertséget, és vannak, akik szép csendben, diszkréten teszik a dolgukat. Meghúzódva valamelyik kis város árnyékában és felvállalva minden nehézséget, ami ezzel jár: vendégek, előítéletek, alapanyagok. Persze lehetne bátrabb, merészebb és vagányabb az ételek kivitelezésével, de teljesen érthető: jelenleg a cigánypecsenyét és a modernebb fogásokat keresőket is ki kell szolgálni egyszerre. Nehéz műfaj a gasztronómia, még nehezebb a vendég és az elvárás. Panaszom nem lehet, korrekt és jó alapanyagokra helyezkedő konyha az övé, ami inkább egy egyszerű és közérthető bisztró vonalat képvisel. Allűröktől, extrémitásoktól mentes. Étlapon fix fogások, de hétről-hétre szinte majdnem minden megújul. Az árak egy négycsillagos hotelhez képest barátságosnak mondhatók: a kétfogásos ételsor 3290, míg a háromfogásosé 3790 forint. Én biztos, hogy sokkal szabadabb kezet szavaznék neki, és felvállalnám az esti fix menüsort. Sőt, más szálloda mintájára leválasztanám névvel az éttermet a hoteltől. Marketing szempontból sokkal jobban kommunikálható, és ezzel az étterem elindulhatna egy új, merészebb irányban. Persze ezt akkor, ha elsődleges célja nem az lenne, hogy csak a megszálló vendégeket szolgálja ki. Miért is tenné? – Mosonmagyaróvár közvetlen agglomerációjával nagyjából 80 ezer ember, erre meg nyugodtan építhet az étterem. A régióban pénz van bőven, és természetesen külföldi vendég is.
Aki látta, hogy milyen mértékben vásárolják a környéken a szlovákok a házakat, érti, hogy miről is beszélek. De az sem elhanyagolható, hogy Mosonmagyaróvár 10 km-re fekszik a szlovák határtól és nagyjából 30 km-re Pozsonytól, plusz Ausztria is ott egy lépésre. Ezekben az országokban van az a fizetőképes kereslet, amely nem csak a gulásért és a csárdákért jönne át a határon. Ehhez viszont egy egyértelmű és átlátható irányt kellene az étteremnek kitűznie magának. A többfrontos kommunikáció – vasárnapi Retro kínálat és a hétközbeni minőségi bisztró – belátásom szerint megnehezíti jelenleg a helyzetet. A szálloda milliője és az igényességre való törekvésük magától adná, hogy mi lenne a megfelelő út. A jelenlegi igényes törzsvendégkört kellene szélesíteni, és egyre több külsős vendég felé nyitni. Ehhez elengedhetetlen egy kitűnő borlapnak a kialakítása is, amely szimbiózisban él és mozog a felkínált étellel. Mindent összevetve nyugodtan lehet mondani, hogy Péter egy tisztességes konyhát cipel a vállán. Az étterem keresi még magát, de van bőven benne potenciál.
Sebestyén Péter
„A célunk a legjobbnak lenni a környéken és az átlagemberek számára megfizethető gasztronómiai élményt nyújtani. Mindezt igényes környezetben tálalva. Délben jó ár-érték arányú ebédajánlatban látjuk a fantáziát, de ezt az irányt a vacsorával is el szeretnénk érni majd a jövőben. Nem az a célunk, hogy csak egy fogással lakjon jól a betérő vendég. Nem a mennyiségre, sokkal inkább a minőségre helyezzük a fókuszt. A kialakult vendégkörünk szerencsére már megértette mit szeretnénk és milyen irányban haladunk. Állandó minőség, stabilitás – ez a legfontosabb szempont számunkra.” – vallja Sebestyén Péter, majd hozzáteszi, hogy az alapanyagok beszerzése még mindig nehéz feladat. Az állandó minőséget a külföldről érkező alapanyagok behozatalával tudják jelenleg biztosítani, de szerencsére már vannak olyan termékek, amiket a környékről szereznek be. Ilyen a tanyasi csirke, a zöldségek, saláták és sajtok.

1 thought on “Mosonmagyaróvár – egy kis vidéki nyugalom”