A terroir borai – Portugália

A terroir borai – Portugália

Portugália, a terroirok sokszínűségével hívja fel magára a figyelmet, amelyek földrajzi adottságaik és Európa nyugati partvidékén való elhelyezkedésük miatt alakultak ki.

Az ország történelme szorosan egybeforrt a bortermelés kialakulásának történelmével. Már i.e. 2000-től mind a római, a mór, majd a spanyol uralom is jelentős hatással voltak a szőlőtermesztésre, új szőlőfajtákat telepítettek, fejlesztették a szőlőtermesztést és a technikákat is. A XVII-XVIII. században Nagy-Britannia háborúban állt Franciaországgal, így régi szövetségese, Portugália lett Anglia fő borellátója. Mivel Douro szőlőültetvényei messze vannak Portugália kikötőitől, a borok gyakran szenvedtek kárt a hosszú úton, a hordókban lévő magas hőmérséklet és a mozgás pedig rontotta a borok minőségét. Annak érdekében, hogy a bor túlélje a Nagy-Britanniába tartó utat, a portugál bortermelők egy kis brandyvel segítették a bor megerősítését. Ez pedig megváltoztatta a bor ízét is. Így a bor már ellenállt a hosszú tengeri útnak, és az erjedés leállítása brandyvel, édesebbé, robusztusabbá, és magasabb alkoholtartalmúvá tette a bort, ami az angol piac ízlésének is jobban megfelelt. A bor hatalmas sikert aratott Angliában, és a bortermelők hamarosan már szándékosan kezdték használni a brandyvel erősítés technikáját, alapvetően megalkotva ezzel a portói bort. A többi pedig már történelem.

1756-ban Pombal márki irányításával létrehozták (Tokaj-Hegyalja után) a világ második elhatárolt borrégióját, Douro-t, szigorúan szabályozva a termelést és a minőséget. A XIX. század sötét időszakot jelentett a szőlőtermesztés számára, mivel kezdetben a lisztharmat, majd a filoxéra-járvány pusztított a legtöbb borvidéken, de miután kiküszöbölték a nehézségeket, a portugál borok termelése újra helyreállt. A XX. század elején pedig már egymás után jöttek létre a borvidékek, ezzel együtt számos portugál intézmény is alakult a bortermelés hivatalos szabályozásának irányítására.

Az ország éveken keresztül elsősorban az erősített portói borairól volt ismert a borfogyasztók körében, de a megnövekedett beruházások, a szőlészeti technikák fejlesztése és az ipar modernizálása egyre izgalmasabb eredményeket és borokat hozott. Így a 90-es évek elejétől a portugál asztali borok is gyorsan felzárkóztak az erősített borok mellé, és Portugália egy ideje már vezető szerepet tölt be a bortermelés, illetve az export területén, amihez nagyban hozzájárult az 1986-ban EU-hoz való csatlakozásuk is.

Az országban jelenleg 14 DOC borrégió van, melyből kettő a portugál szigetcsoportokon található: Madeirán és az Azori-szigeteken. Valamint két olyan régióval is büszkélkedhetnek, melyek az UNESCO-világörökség részét képezik: a Douro-völgy, valamint az Azori-szigetekhez tartozó Pico-sziget borvidéke. A 14 borrégión jelenleg több, mint félmillió hektárnyi szőlőültetvényen folyik a termelés. A 2019-es felmérések alapján, Portugália a világ 9. legnagyobb borexportőre, valamint a világ 11. legnagyobb bortermelő országa. Ezzel a portugál borok a globális piac 2,5%-át teszik ki. A 14 borvidék közül Douro messze a legjelentősebb és legismertebb a bortermelés szempontjából, ahol az elmúlt években a portói borok hagyományos gyártása mellett egy kisebb forradalom történt a modern stílusú száraz vörös- és fehérborok kifejlesztése terén.

Bár viszonylag kicsi ország (Magyarországgal közel azonos a területe és népessége), Portugália hatalmas földrajzi és éghajlati sokféleséget élvez. Más-más éghajlati hatás éri az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és a szárazföld felől is. Míg északon és keleten nagy hőingadozások, hideg telek és meleg nyarak a jellemzőek, kevés csapadékkal, addig nyugaton, az óceán felől friss és nedves szelek érik a szőlőket, nagy csapadékmennyiséggel. A déli Algarve régióban pedig a mediterrán hatás forró, száraz nyarakat és enyhe teleket eredményez.

A talajtípusok is nagyon változatosak: míg északon főleg gránit és pala, az ország középső régióiban agyag és mészkő jellemző, délen viszont főleg agyagos és homokos talajon érnek a szőlők. A portugál borokat a terroir borainak is nevezik. Portugáliában több, mint 250 őshonos szőlőfajta található, melyek annyira egyediek, hogy más országokban nem található mutációjuk sem. Ezen őshonos fajták minősége és választéka, a speciális éghajlat, valamint a talajtípusok széles köre mind hozzájárulnak a portugál borok sokféleségéhez. Minden szőlőfajta jól alkalmazkodik az ország terroirjának változatosságához, a termelők pedig nyitottak az új ötletek és kísérletek iránt. Több évszázados tapasztalatokat felhasználva készítik boraikat, ezen kívül hatalmas összegeket fordítanak tudományos kutatásokra is annak érdekében, hogy meghatározzák a borászatban rejlő lehetőségeket a nagyszámú különböző szőlőfajta mindegyikéhez.

Ahhoz, hogy minél egyedibb borokat készíthessenek a portugál bortermelők a mai napig is ötvözik a gazdag örökséget a hagyományos módszerekkel és a legmodernebb technológiával. Az őshonos szőlőfajták minősége és nagy választéka pedig lehetővé teszi szerte az országban, hogy számtalan különböző profilú bor készülhessen. A különféle szőlőfajták házasításával már-már művészi szinten egyedülálló élmények és ízek felfedezésére törekszenek a borászok.

Portugália ma már nem csak az erősített és a csendes borairól híres, hanem egyre nagyobb hírnevet szereznek a pezsgőik is. Napjainkban szinte már minden régióban készülnek pezsgők, de Távora-Varosa volt az első olyan borvidék az országban, amelyet a pezsgő borok gyártása révén 1989-ben határoltak el. Az éghajlat kontinentális, tehát a tél hideg és nedves, a nyár meleg és száraz. A szőlők átlagosan 500–800 méter tengerszint feletti magasságban vannak, gránit és alacsony vízmegtartó pala talajon. Ezen a magasságon a szőlő megőrzi jó savasságát és gyümölcsösségét, így tökéletesen alkalmas pezsgők előállítására. Ennek ellenére Portugáliában a pezsgőgyártás kb. 80%-a Bairrada régióból származik. Ez egy nagyon fontos terület a pezsgők számára, mivel a pezsgőkhöz szükséges magas savtartalmat a hűvös Bairrada éghajlat remekül biztosítja.

A pezsgő készítése hagyományos módszerrel történik, tehát a második fermentáció a palackban megy végbe. Hosszú élettartamú, száraz, minőségi pezsgők születnek mind fehér, mind vörös stílusban, de kiváló minőségű Blanc de Noirs pezsgők is készülnek a Baga szőlőből, amely Bairrada régió legfőbb vörös fajtája.

Tekintve 14 borvidékének sokszínűségét és egyedi borait, Portugália több lehetőséget kínál a felfedezésre, mint azt valaha is el tudnánk képzelni. De nem csak a szőlőtőkék tarthatnak számot a borfogyasztók érdeklődésére. Az ország déli részén találhatóak a világ legnagyobb paratölgy-ültetvényei, melynek köszönhetően Portugália lett a világ legnagyobb parafadugó-ellátója.

Mindezek után nem meglepő az a régóta ismert tény sem, hogy a portugálok mindig is a legnagyobb fogyasztói voltak saját, fantasztikus boraiknak.

Szerző: Mokri Livía, Portugáliában élő borszakértő és sommelier

Fotók: Pixabay, Unsplash


Related Posts

Portugál borfogyasztás a járvány árnyékában

Portugál borfogyasztás a járvány árnyékában

A világjárvány a borágazatot is érzékenyen érintette szerte a világon, így Portugáliában is. Az ország vezetése elég hamar reagált a járvány megjelenésére és már szinte az első megbetegedések után otthon maradásra kérte a lakosságot. A járvány miatt egyik napról a másikra betiltották a fesztiválokat, bezártak […]

Szédületes vörösborok az egyik legnehezebb jövő előtt álló borrégióból, Alentejóból

Szédületes vörösborok az egyik legnehezebb jövő előtt álló borrégióból, Alentejóból

Amikor egy alapvetően vörösboros pincészet 13 borral érkezik egy kóstolóra és már a másodikként kóstolt rozénál felcsillan az ember szeme, mert a bornak tartalma és belbecse van, tuttifrutti- és szamócaíze viszont nincsen, könnyű megnyugodva hátra dőlni. Ezen a ponton az ember érzi, hogy a többi […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .