A világ azt sem tudja, hol van Magyarország, nem, hogy Villány vagy a villányi franc – mondta múlt héten borászok és újságírók jelenlétében a komoly nemzetközi szaktekintélynek örvendő borszakértő, Elizabeth Gabay Master of Wine. A teremben csend, pedig ez nem titok és nincs is benne semmi újdonság. Végre valaki őszintén kimondta mi a kiinduló pontja annak, ha sikerre szeretnék vinni a Villányi Franc-t. Ez a mondat maximum azokban válthat ki felháborodást, akik a hazai média PR cikkein nevelkedtek, szemellenzővel járták a magyar borvidékeket, és még mindig meg vannak győződve arról, hogy a magyar bor szépségének nincs párja a világon. Mi tagadás: vannak egy páran!
2016. november 18-19.-én a második alkalommal megrendezett Franc&Franc nemzetközi konferencia és kóstolónapon jártam Villányban.
De mi a Villányi Franc, hová pozícionáljuk, mi a célja és vajon van-e már tudatosan felépített, célorientált piaca? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Pozitív jel, hogy ebben a témában végre valami elindult: beszélnek, ötletelnek, és mernek kérdezni a villányi borászok. Teszik mindezt a nyilvánosság bevonásával, hisz sötétben tapogatózva terveket szőni, nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ahogyan Romsics László, a Csányi Pincészet új vezérigazgatója a nap folyamán mondta: akkor fejlődünk, ha képesek vagyunk újból és újból mindent megkérdezni és átgondolni, kilépve saját ízlésvilágunkból, olyan borokat készítve, melyek a fogyasztóknak is tetszenek. Összefogással és akarattal lehetünk csak sikeresek.
Joggal kérdezheti a művelt borfogyasztó, hogy vajon mire elegendő az összefogás, ha alig van mögötte állami finanszírozás. Jobban mondva 50 millió forint jut marketingre, ebből többek között utakat építenek, szépítik a borvidéket, fejlesztenek, konferenciákat tartanak, neves borszakértőket fizetnek, stb. A választ szerintem kitalálta mindenki saját magától…
Jelen pillanatban távol vagyunk a magyar valóságtól, nem tudjuk és nem is értjük a magyar, de legfőképpen a külföldi piacot. A bormarketing és a tudatosság szinte hiányzik hazánkban, arról nem beszélve, hogy más borfogyasztási trendek uralják már egy ideje világszerte a piacot. Magyarországon pedig az átlagos borízlés erősen le van maradva.
További képek a Franc&Franc eseményről, a WineArtCulture facebook oldalán: ITT
Még mielőtt a médiától és a sommelier-ktől elvárnánk, hogy kiálljanak a cabernet franc mellett, szükség lenne definiálni mi is Villány, a villányi stílus és a franc – mondta a Hummel Pincészet tulajdonosa, Horst Hummel, és ebben sok igazság van. A borok alapján, amiket a konferencián és másnap a pincészeteknél kóstoltam, szinte alig találtam egységes stílusban elkészített franc-t. Persze, csak ha a túlzásba vitt hordóhasználat nem tekinthető stílusnak. Mondjuk, lehet valami benne, hisz a magyar borfogyasztó ízléséhez mérve készülnek ezek a borok. Mi pedig szeretjük mindenből a nagyot: legyen szó tanninról, alkoholról, vagy akár az étel adagról. Mintha a minőség a mennyiséggel lenne egyenlő, de mint tudjuk, a közízlés is formálható. Most is nagyjából ugyanazt mondhatom, mint ami a HVG Franc&Franc cikkében tőlem idézve olvasható: míg tőlünk nyugatabbra és délebbre a gasztronómiában jól működő, könnyedebb, frissebb, roppanósabb franc-okat készítenek, addig Villányban mindenki a nagy, robusztus ünnepi bort szeretné elkészíteni ebből a fajtából.
Ami a cabernet franc piacát és a villányi karaktert illeti, nem kerültem közelebb a megfejtéshez. Sem én, sem pedig a két elismert szakember, Elizabeth Gabay és Caroline Gilby Master of Wine, de annyit hozzátettek, hogy tudni kellene, milyen piacra akarják a borászok a bort eladni, és azt is, hogy mit igényel a közönség.
És ha már a potenciális piac most szóba került, nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 500 hl-nyi prémium és super prémium kis mennyiségben elkészült Villányi Franc-nál görcsösen a külföldi piacot kellene keresni. Fogyjon inkább ez el Magyarországon, évről-évre egyre jobb minőségben készítve: frissebb és kevésbé hordózott formában, amelyben a villányi terroir is fontos szerephez jut. Persze ez nem zárja ki, hogy pár neves étteremben külföldön is kapható legyen. Jelenleg ott tartunk, hogy fél évvel ezelőtt a londoni Decanter Magazin foglalkozott a cabernet franc-nal, amelyben sajnos sem Magyarország, sem pedig Villány nem szerepelt. Cserében olyan országokról írtak, amelyek pár éve kezdtek csak ezzel a szőlőfajtával foglalkozni.
Villányban van potenciál és jövő, de még nagyon sokat kell őszintén mindenről beszélni. Az ilyen színvonalasan megszervezett események, erre alkalmat adnak. Mert Villány kíváncsi, nyitott, és keresi az utat.
Néhány tétel, amit szeretnék kiemelni
Sauska Cabernet Franc 2012
Tudatosan megalkotott bor, diszkréten az újvilági borokra hangolva, mely tudja, és jól ismeri a piacot. Mély tónus, illatában érzéki hordóhasználat, édes fűszerek, szilva, kávé és érett erdei gyümölcsök, de szépen kirajzolódnak a frissebb gyümölcsös jegyek is. Idővel egyre több szintek nyílnak ki szerkezetében, nagyon komplex, sokrétű bor. Tartalmas, gazdag korty, csokoládéval, fekete bogyós gyümölcsökkel, meggyel, kakaóporral, és leheletnyi mentával gazdagítva. Nagyon fiatal, de már most is nagy örömmel fogyasztom.
Vylyan Mandolás 2012
Bár ez is nagyon fiatal formában van, a visszafogottabb elegánsabb hordóhasználat jellemzi. Jól definiálható a szőlőfajta, finoman zamatos, illat-és ízjegyeiben sok szederrel, fekete cseresznyével, fűszerekkel és vaníliával. Már most is érzékelhető a harmónia, de kell még neki időt hagyni. Az alapanyag a mészköves, löszös, agyagos talajú Mandolás dűlőről származik. Szüretelve október 6-án.
Malatinszky Kúria Organikus Szőlőbirtok, Kúria Cabernet Franc 2008
Fej-fej mellett a tetszési indexben az idősebb 2003-as testvérével. A 2008-as viszont sokkal frissebb és elegánsabb megjelenésben és ízjegyeiben. Illatában kis gyufa, pici szárított paradicsom, majd ahogyan pihen a pohárban egyre szebb és sokrétűbb lesz. Nagyon jól bírja az éveket és még mindig tele van friss gyümölcsös jegyekkel.
Tiffán Ede és Zsolt Pincészete, Cabernet Franc Grande Selection 2011
Nagyon jól elkészített bor, elegáns fa, érett szilva, fekete roppanós cseresznye, elegáns tannin, talán az alkohol lóg kicsit ki a szerkezetéből, de ettől függetlenül, nekem elnyerte a tetszésemet. Taransaud francia 225 l-es 2. és 3. töltésű hordókban érlelve.
Lelovits Tamás, Cabernet Franc 2012
Modern megjelenés, és ezt nem csak a címkére értem most. Sok erdei gyümölcs illatában, eper, szilva, fa, kis zöldfűszerrel és vaníliával. Ízében kerek, koncentrált, jó savakkal, moderált alkohollal, hordófűszerekkel és friss gyümölcsökkel kombinálva. Jól látszik a frissességre és a gyümölcsösségre való törekvés, nem mellesleg a gasztronómiában is jól hasznosító bor.
Bock Villányi Franc, Fekete-Hegy Selection 2015 (hordóminta)
Most kellene palackozni! – jegyeztem fel a papírra. Hihetetlen gyümölcsösség, kerekség, frissesség. Kirobbanó forma és lendület, selymes tanninok, jó savak. Ehhez képest még egy évig érlelődik a hordóban… Kár.
Emeran Reya, Cabernet Franc 2013 (Slovenia)
Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője. 
A cabernet franc-nak, mint központi elemnek az erőltetése nem kellően átgondolt.
A villányi CF is csak kitűnő évjáratokban és optimális érettség esetén jobb/különlegesebb, mint a világ bármely részén. Jó évjáratokban már sok múlik a jó-szerencsén, közepes évjáratokban pedig gyorsan elfelejtendő a CF.
A merlot – a számára a borvidéken igen kedvező talajadottságok miatt – különleges minőséget képes nyújtani, ráadásul – mint korábban beérő fajta – biztosabban reprodukálható, mint a CF.
Kitűnő évjáratban a cabernet sauvignon-ból is nagy borok készíthetőek, és bár ennek a fajtának a beérése a legkritikusabb, mégis hiba kihagyni, hiszen a CF és M összes villányi termőterülete alig valamivel nagyobb, mint a CS- é ( 290 ha CF, 250 ha M és 420 ha CS ).
Végül, de nem utolsósorban ostoba dolognak tartom azt, hogy egy eléggé lenézett és voltaképpen sehol el nem ismert világfajtával próbál Villány a világpiacra betörni.
Nyilvánvalóan tökéletesen hozzá nem értő népekről van szó: sem az ( önjelölt szakemberekből álló )megbízó, sem a neki dolgozó ügynökség nincsen tisztában azzal, mi lenne a feladatuk, lövésük sincsen a bor-marketingről. A villányi borászatok honlapjai tele vannak „ friss és érdekes „ hírekkel, úgymint „ érik a szőlő, hajlik a vessző stb… „ Teljesen érdektelenek ezek a hírek a potenciális vevő számára. Kit érdekel, hogy mit nyilatkozik bármelyik borász, miközben tudálékosan szaglássza a poharát. Ezen az úton haladva Villány a marketing-lemaradását konzerválja.