Rókusfalvy Pál: „Mi a pezsgőkészítést, mint technológiát tudjuk a zászlónkra tűzni.”

Rókusfalvy Pál, az Etyeki Pincefesztivál, Etyeki Kezes-lábas és az Etyeki Piknik, kulturális gasztronómia fesztiválok elindítója. Műsorvezető, producer, borász, az Etyeki Borút Egyesület alelnöke. A Rókusfalvy Pince (1999) és a Rókusfalvy Fogadó (2002) tulajdonosa, a Borászok Borásza rendezvény főszervezője. Hosszú lenne megírnom mi mindent csinált még az elmúlt években, ehelyett inkább figyelmükbe ajánlom a vele készült interjúmat.

Mi késztet egy elismert média személyt, jelen esetben téged, hogy a borászkodás felé vegye az irányt?

Késztetésnek nem mondanám. Hogy őszinte legyek, kevésbé tartom magam média személyiségnek, mindig úgy sodródtam az életbe, amihez valami kedvem volt és érdekelt. A reklám ügynökségemnek és a kommunikációs cégcsoportomnak köszönhetően, amit már 23 éve alapítottam - és ma a testvéreimmel együtt egy közös vállalattá nőtte ki magát –, megengedhettem magamnak, hogy a hobbymnak éljek. 16 évvel ezelőtt, véletlenül kijöttem Etyekre egy borkóstolóra, megtetszett, beleszerettem, egyre többet kóstoltam borokat az etyeki borászoknál és barátok lettünk. Egy kis présházat vásároltam 1999-ben és innen indult minden. Ma már egy 7,5 hektáros birtokká nőtte ki magát.

Ennyi év távlatából visszatekintve hogyan látod Etyeket 1999 előtt és most? Sokan, többek között neked tulajdonítják Etyek újbóli virágzását, illetve azt, hogy ismét kedvelt hely lett a borvidék, a bor és a gasztronómia szerelmeseinek. 

Ez nagyon megtisztelő, de ha a realitást nézzük, úgy gondolom, hogy Törley Józsefnek köszönhetjük Etyeket, aki az 1880-as években Franciaországból hazajőve a Törley pezsgőgyárat megalapítva, észrevette, hogy a Budapesthez legközelebbi borvidék - jelen esetben Etyek –nagyon hasonlatos Champagne-hoz az adottságait tekintve. A pezsgőgyár nagyon jól prosperált 1940-ig, majd a szocializmus idején átment egy nagy bor kombinát rendszerbe. Etyek is beállt egy nagy termelőszövetkezeti rendszerbe, majd a rendszerváltás után, az 1992-es évben, a Törley-t felszabdalva elindulnak a magán vállalkozások. Törley József után, az 1990-es évektől, én Bátori Tibornak tulajdonítok egy nagy borszakmai jelentőséget.

Mi csak annyit tettünk, hogy felfedeztük ugyanazokat az adottságokat, amit mindenki, aki átmegy Etyeken. Megpróbáltam hasznosítani a kommunikációs téren összegyűlt tapasztalataimat és ennek köszönhetően nagy marketing értékkel bírtak a fesztiválok, amiket itt megszerveztünk. A borhoz nem tudtam hozzátenni, én tanulni jöttem Etyekre, de biztos, hogy sokat segített a borvidéknek, hogy mi megpróbáltuk ezeket az értékeket megmutatni, ezzel motiválva az itteni borászokat is. Most már sokkal több minőségi palackozott bor van Etyeken.

Egyre többen készítenek pezsgőt Magyarországon, ti is már a negyedik pezsgős évjáratnál tartatok. Milyen reményekkel fogtatok hozzá a pezsgő gyártáshoz?

Ez előremutató kérdés, hiszen erről fog szólni a következő pár évtized. Ennek a borvidéknek a nagy esélye a pezsgőben van és Etyeknek kötelező lesz vezető pezsgőrégiónak lenni. Most kezdett el nagy divatja lenni a pezsgőnek, ami nem új, hiszen nagy pezsgő kultúra volt régen Magyarországon.

Magyarországon a legjobb alapborokat a pezsgőgyártáshoz Etyeken szüretelik...

Jó lenne, ha ezt tudnánk, de ez lenne a cél és a feladat. Most már megvan a kormányzati döntés is arra vonatkozóan, hogy már kis pincészeteknél se legyenek adminisztrációs terhek. Ma, 350.000 minőségi palackerjesztésű pezsgő készül Magyarországon.

Tervezed a 7,5 hektáros szőlőterületet tovább bővíteni?

Ez egy tudatos építkezés volt. Én magam végeztem a munkákat, ma már van csapatom hozzá, aki segít, de a végső döntés az enyém. Ha jó a bor, akkor együtt készítettük, ha rossz, akkor én. Fiam most 21 évesen végez a Kertészeti Egyetemen szőlész-borász szakmérnökin.

És pont pezsgőkészítésből írta a diplomamunkáját…

Igen. Nagy felelősség egy gyerekkel szemben, aki nagyon hisz benne. Vajon ő hogyan fogja látni a dolgokat évek múlva, megtud-e élni belőle? Ma én Etyekre hozom a pénzt és nem fordítva és biztos vagyok benne, hogy neki bővítenie kell a 7,5 hektárt. Úgy látom, hogy 10-15 hektár az, ami megfelelne, de igazából a fiamat kell megkérdezni majd 20 év múlva.

Van kedvenc szőlőfajtád?

A pinot noir elsősorban, de a saugvinon blanc-ra is nagyon büszkék vagyunk, ami nagyon sok arcát tudja mutatni. De még mindig keresem melyik az igazi. Ez az útkeresés már a fiammal együtt történik. Nekünk kell megértenünk a természet működését és nem fordítva.

Miben látod Etyek rejtőző potenciáját a gasztro, és bor térképen? Budapest közelsége mennyire számít aduásznak?

Mindenképpen a pezsgőkészítésben. Nagyon sokat számít a fővároshoz közel lenni, de ez nincs máshogy Bécsben sem. Steiermark vagy Wachau, komoly és jó bormarketinggel rendelkezik.

Azért ne felejtsük el, hogy Ausztriában volt egy komoly borbotrány 1985-ben…

Igen, talán nálunk nem volt elég nagy borbotrány…de azt hozzá kell tennem, hogy ők pillanatok alatt új bortörvényt hoztak.

Most Etyeken nagyon sok befektetés történik, Villányhoz, vagy Tokajhoz hasonlóan. Úgy látom, hogy Etyek 10%-on van, ahhoz képest, hogy milyen lehetőségek vannak benne. Nagyon sok fejlesztést kell véghezvinnünk, de már rendelkezünk egy fejlesztés koncepcióval.

Mi a helyzet az Etyeki Piknik rendezvénnyel, ami már kezdi túlnőni magát a „piknik” fogalmán? Bár nagyon sok látogatója van a rendezvénynek, ami egyben nagyon jó, tervezel változásokat a struktúráját illetően?

Amikor elkezdtük a Pincefesztivált és a Kezes Lábas-t, megdöbbentem, hogy már rögtön az első évben 15.000 ember jött el, és ez tíz évig rendjén is volt. A 2010 utáni időszakban már terveztem a továbblépést, mert nem az volt a célunk, hogy 50-70 ezer ember látogasson el hétvégén Etyekre – amit nagy örömmel vettünk – hanem azt az üzemmódot, hogy ez állandóan a mindennapokban tovább tudjon élni. Ennek egyik fázisa az Etyeki Piknik, ami évszakonként történik. Az emberek azt hiszik, hogy négy ilyen piknik van, mivel négyet hirdetünk meg, de már tavaly is vagy nyolc volt. Csináltunk Adventi Hétvégét, Mikulás bárány sütést, Márton napi rendezvényt, stb. Most is hétvégén lesz Esküvői Garázs Vásár a pincében. Csak a Pikniknek van szórólapja és nagyobb reklámja, de pár év múlva már nem a Pikniket fogjuk hirdetni, hanem azt, hogy Gasztrosétány, ami már most is fent van a szórólapon.

Idén átalakult a Borászok Borásza díj, már nem a kuratórium (Vinum Praemium Alapítvány szerk.) jelöli ki a jelölteket, hanem az elmúlt évek díjazottjai.  Miért láttad szükségszerűnek a változásokat?

Amikor elkezdtem a Borászok Borásza díjat nyolc évvel ezelőtt, semmi más célja nem volt, mint hogy létrehozni - a már meglevő sok borászati díj között -, egy könnyen átlátható, egyedi, netán egy hiteles struktúrát megalkotni, amit nem láttam akkoriban. Szinte minden díjnál, sok ember szavaz, majd valahogy elvész a sok szavazatból, mi alapján lettek jelölve emberek, a végén becsuknak egy ajtót és néhány ember dönt. De hogy milyen alapon, azt nem lehet tudni. Ez érvényes akár a Top 100-as magazinokra vagy szakmai szervezetekre is.

Részemről tíz hiteles és különböző embert kerestem meg - jelen esetben a kuratórium - és ők döntik el, ki a legjobb 50 borász. Ez nagy felelősséggel is jár, hiszen ma nagyon sok jó borász van Magyarországon. A kuratórium névvel és arccal vállalja ezt. Ez évtől ezt az 50-es listát, az eddigi nyertes borászok állítják össze. Egy évben egyszer összeülnek, és borászszemmel eldöntik, kik legyenek ezen a listán, ami szintén nagy felelősséggel jár. Ezzel a változtatással még jobban segítjük az objektivitást és úgyszintén az átláthatóságot. A kuratórium csak felügyeli, hogy minden rendben menjen. Az egész átláthatósága adja a díjnak a hitelességét.

Milyen szőlőfajtákkal tudna Magyarország a külföldi piacon érvényesülni?

A kérdés jó és van benne valami provokatív rész is. Sokféleképpen tudnék rá válaszolni, az egyediség sokat számít. Én nem gondolom, hogy Etyeken alkalmasak vagyunk arra, hogy egy szőlőfajta köré építsük a marketinget, mint Tokaj - furmint-hárslevelű, Somló – juhfark vagy akár Szekszárdon a kadarka. Mi a pezsgőkészítést, mint technológiát tudjuk a zászlónkra tűzni. Nehéz ma egyediséget felmutatni a világon. Mint bormarketing - bár hallottam sok újat mostanában - én eléggé kiállok Tokaj mellett. Azt gondolom, hogy az az egyediség, amivel a világon meg tudunk jelenni, az elsősorban ma Magyarországon, Tokajban érhető tetten és Tokajon keresztül, ott kell, hogy legyen a többi borvidék, mint Villány, de a sorban mondhatnám, hogy Etyeknek is ott kellene valahol lennie. Azzal a kis mennyiségű borral, ami Tokajban van, a minőség felé kell törekedni és ez lehet egy olyan egyediség, amivel fel tudjuk hívni a világ figyelmét. Nem véletlen a rengeteg állami kormányzati pénz, amit Tokajba fektetnek be, ebből mi is Etyeken, Villányban vagy más borvidékeken is fogunk profitálni. A leghatékonyabb dolgok Villányban vannak, és évekkel a többi borvidék előtt járnak.

A tokaji furminton keresztül, akár a somlói furmintot, az egri borokat, a soproni kékfrankost, vagy a villányi borokat is el lehet juttatni a világba. Ma két dolgot ismernek a világon Magyarországról: Puskás és Tokaj.

Lelkesedést, imádatot, romantikát és profizmust. Ha az ember életében van valami elhivatottság és jól csinálja, akkor ez több generációra kiható döntés.