Mondja Sebestyén Csilla, miközben a pincészet kóstolótermében a 2015-ös Iván-völgyi Bikavért tölti a pohárba. Véleménye szerint a Szekszárdi-borvidéken sokan elfelejtik, hogy a bikavér nem egy gyümölcsös bor kellene hogy legyen, hanem fűszeres és gyümölcsös egyaránt. Cserszegiből, irsaiból vagy akár a királyleánykából pedig ezerszer jobb borok készülnek Magyarországon, mint a nemzetközi fehér fajtákból. Ezért nem is érti, miért kell erőlködni ilyen fajtákkal. Erre pro és kontrával is tudnék érvelni, egy dolgot viszont elismerek: a hangsúlyt minden borvidéken inkább a helyi fajtákra kellene helyezni. Szeptember 14-én a Wineglass Communication meghívásából sikerült kicsit jobban elmerülnöm a szekszárdi borok rejtelmeiben: egy nap, négy pincészet (Sebestyén, Takler, Szeleshát, Fritz), négy stílus, este pedig gyorstalpaló a Béla király téri Borudvarban, a Szekszárdi Szüreti Napokon. Jöjjön első körben az Iván-völgy egyik meghatározó borászata, a Sebestyén Pincészet.

Csilla, a testvére Sebestyén Csaba révén kerül közelebb a borokhoz, komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik, határozott és nem mellesleg nagyon jól kóstol. Hosszú évekig dolgozott sommelier-ként külföldön, így elég nagy rálátása van a külföldi trendekre és irányzatokra. Ma már az autószerelőből lett borász bátyjával együtt aktív részese a viszonylag fiatal családi Sebestyén pincének. Csaba 1998-ban kezdett el hobbi szinten borokat készíteni, 2003-tól már főállású borászként tekint magára, mára pedig a borvidék egyik legtehetségesebb borásza. Még akkor is, ha a kezdeti hájpolás az utóbbi időkben kezd picit csendülni. Négy kiemelt dűlőben 12,5 hektárnyi saját ültetvényük van, ezek mellé még 8 hektárt integrálnak, amiből 7 hektár prémium terület. Görögszó-dűlőben sikerült 6 hektárt vásárolniuk, ebből 4 hektár már termő is. Egyáltalán nem titkolják tervüket, miszerint a Porkoláb-völgyből és a Görögszó-dűlőből is szeretnének idővel bikavért készíteni. Porkolábból viszont erre még két évet várni kell, mivel a kadarkát 2016-ban telepítették. Sebestyén Csilla és Csaba idén érték el, hogy minden szőlőfajtára van területük, ezt a folyamatot egy 8-10 éves tudatos munka előzte meg. Fő fajtájuk a kékfrankos, mely bikavéreiknek is az egyik alapanyaga, de mellette ott van még a kadarka, zweigelt, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon. Egyetlen fehér szőlőfajtából, a cserszegi fűszeresből készítenek fehér borokat, ezt Sebestyén Csaba egyrészt azért választotta, mert helyi fajta, másrészt pedig azért, mert szépen megőrzi a savait. Ebből kb. 10 ezer palackot készítenek, ami 8 hónap alatt el is fogy. Csilla szerint jó lenne egyszer elérniük, hogy rozé helyett csak vörösbort tudjanak a pincénél készíteni, és ebben a kategóriában kékfrankost és zweigeltet. Ha azt veszem számításba, hogy a koracél tartálynak az ára darabonként 10 és 20 ezer euró között van, és évente nagyjából három hétig használják, a terv nem is tűnik annyira rossz ötletnek. Igaz, a hosszú távú projektet némi fenntartással kezelném: a legtöbb pincészet pont a rozé-boraiból adja el a legnagyobb mennyiséget. A pincészet éves palackmennyisége a kezdeti 6000 darabtól mára elérte a 100 ezer nagyságrendet és az export piacon is egyre sikeresebbek.

Azt pont elfelejtettem Csillától megkérdezni, mit gondol arról, hogy a Hungarikum Bizottság a hungarikumok sorába emelte az egri bikavért. De tényleg, mitől hungarikumabb a bikavér Egerben, mint Szekszárdon, és ha már ez a döntés megszületett nem lett volna jobb a két borvidéken a bikavér ügyét egyben kezelni? Magyarul: a bikavér hungarikum. Nem borvidéket kiemelni és gerjeszteni fölösleges feszültségeket. Ha engem kérdeztek, kevésbé tudom erre a választ és a színfalak mögé sem látok be. Akárhogy is, titeket inkább arra biztatlak, hogy bort igyatok és ne ideológiákat. Egy biztos: ha szekszárdi borász lennék, nem feltétlenül örülnék annak, hogy csak az egri kapott reflektorfényt. Meg amúgy is, amíg a polcokon továbbra is pár forintért lehet szekszárdi és egri bikavéreket találni és nincs meghúzva ezzel kapcsolatban egy minőségi szint, addig elég nehéz lesz kommunikálni, hogy mi is valójában a bikavér. De erről már ITT írtam, nem szeretném folytatni.
Kóstolt borok
