Streit György: Maradandót szeretnénk alkotni!

Streit György: Maradandót szeretnénk alkotni!

„A bor kapcsolódásokról és értékőrzésről szól, szépsége többek között abban rejlik, hogy összefonódik a kultúrával, természettel, hagyománnyal és történelemmel. Mindezt úgy, hogy szimbiózist és harmóniát alkot ezekkel”- mondja legújabb interjúmban Streit György, a villányi Streit-Zagonyi új generációs borászat tulajdonosa, aki az 1848-as magyar szabadságharc, illetve az észak-amerikai polgárháború hősének, Zágonyi Károlynak a leszármazottja.  

Milyen indíttatás vezetett arra, hogy egy saját borászatot hozz létre?

Egyrészről ezen a telített magyar piacon, a nagy nevek mögött, nagyon szép és izgalmas feladat, másrészről az egész miliő, ami átöleli a bort és a borkészítést, annak van egy bizonyos vadromantikája. Márai Sándor írta a Magyar borok című novellájában, hogy nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Valahogy így vagyok ezzel én is. Nem tudom, hogy ez életszakasz kérdése lenne, de aki hozzám hasonlóan így szereti és tiszteli a bort, s megvan hozzá az anyagi forrása, az előbb-utóbb elgondolkodik azon, hogy szeretne egy saját pincészetet.

Gondolom, csupán a vadromantikára alapozni egy jól működő borászat létrehozását kevés…

Főleg, ha nem csak hobbi szinten szeretné csinálni az ember, mert akkor idővel meg kell hozni olyan gazdasági döntéseket, amitől professzionálissá válhat az egész működés. Egy dinamikusan fejlődő vállalkozást profi szinten fel kell építeni, gazdaságossá tenni a működését, hiszen jól definiált célok hiányában az egész csak pénzkidobás. Mi a Streit-Zagonyi pincészetnél az izgalmas borok készítése mellett – amiket szeretnénk egyre több borfogyasztóval megismertetni – igyekszünk fenntarthatóvá tenni az üzleti modellt is.

Az 1848-as magyar szabadságharc illetve az észak-amerikai polgárháború hősének, Zágonyi Károlynak vagy a leszármazottja. Mire kötelez téged ez a név?

Mint borászatunk oldalán is olvasható, történetünk elsősorban tisztelgés Zágonyi Károly előtt, aki minden körülmények között helytállt. Ezt a filozófiát követik a boraink is: Zágonyi őserejét, virtusát, győzni és élni akarását töltjük a palackjainkba, hiszen ő maga is ugyanabból a szülőföldből merítette erejét, mint boraink. A történelmi vonalra alapozva a hazai bevett szokásoktól eltérően szerettünk volna mást kommunikálni, ezáltal teljesen új arculatot adni a borászatnak. Tapasztalataim szerint a történelmi vonal szinte nincs is jelen a magyar borpiacon, vagy ha igen, az nagyon érintőlegesen képviseli magát. Közben a magyar történelem rendkívül színes és gazdag, amelyben hasonlóan Zágonyi Károlyhoz, számos hős rótta le tiszteletét cselekedetei által és öregbítette Magyarország hírnevét a világban. A név minket is kötelez, s pont erről szeretett volna szólni a borászat névválasztása is. Azaz átvitt értelemben, minden túlzó állítás nélkül, de mindannyian a Zágonyi Károlyoknak a leszármazottjai vagyunk. Tehetséges, ügyes és szorgos nép vagyunk, aki a történelem során bátran vette az előtte álló nehézségekkel teli akadályokat. A Streit-Zagonyi pincészet, akárcsak névadója, hiszi, hogy ha teszi a dolgát, meg van hozzá a kellő kitartása, akkor bárhol a világban helyt tud állni és maradandót tud alkotni.

Miről szól a bor az értelmezésed szerint?

Egy idézet szerint a buta embert még butábbá, az okost pedig még okosabbá teszi a bor. A szép, tartalmas bor egy olyan fajta létet tud megteremteni maga köré, ami emberléptékűvé, kreatívvá teszi a közegét, és kulturált borfogyasztásra ösztönöz. Nem csak hiszek benne, de igénylem is az emberközpontúságot, és így is élem az életemet. Olyan korban élünk, aminek erre szüksége van, hiszen a mai világ egyre jobban kezdi elveszíteni az emberi arcát. Fontos lelassítani és kiélvezni a pillanat adta szépséget, máskülönben elrepül életünk mellett minden fontos és értékes dolog. Ebben tökéletes társ lehet egy finom bor a kezünkben. A bor egy gyönyörű történet, mely kapcsolódásokról és értékőrzésről szól, szépsége többek között abban rejlik, hogy összefonódik a kultúrával, természettel, hagyománnyal és történelemmel. Mindezt úgy, hogy szimbiózist és harmóniát alkot ezekkel. Éppen ezért, ha elkészül a borászat új épülete, szeretném ezt egyfajta közösségi, találkozó térré tenni, ahol a bort összekötném a kultúrával is.

Ezek szerint ez volt az a szemlélet, amit a kezdetektől próbáltál meghonosítani?

Gyakorlatilag igen, hiszen az, aki vagyok és azt, amit emberileg képviselek, szeretném, ha a Streit-Zagonyi pincészet borai is visszatükröznék. Az ember nem bort szeretne inni, hanem élményeket szeretne szerezni általa. Az én feladatom, hogy a borászatnál létrehozzak olyan élmény-tereket, ahol a vendég jól érzi magát és bármikor szívesen visszatér. Ezáltal válik a borból élmény, és mi erre szeretnénk ráhelyezni a borászat főüzenetét.

Szabolcsi gyökerekkel rendelkezel, ebből adódóan talán Tokaj célszerűbb lett volna egy borászat létrehozására. Miért éppen a Villányi borvidékre esett a választás?

Érdekes, hogy éppen Tokajt említetted, mert Zágonyiék rendelkeztek szőlővel ezen a borvidéken. Az én szívemhez viszont közelebb állnak a szélesebb spektrumú vörösborok, nem mellesleg szeretem ezt a régiót.

2013-ben telepítetted az első Streit-Zagonyi szőlőket, tehát egy fiatal, feltörekvő új generációs borászatról van szó. A nulláról való építkezés hátrány vagy előny volt számodra?

Aki sokat markol, keveset fog – tartja a közmondás. Éppen ezért a lépésről-lépésre való haladás közelebb áll a habitusomhoz. Ahogyan a szőlőnek, úgy a Streit-Zagonyi borászatnak is meg van a saját sebessége a növekedésre. Semmit sem szabad sürgetni, örülök, hogy a nulláról, azaz a gyökerektől kezdve épült és szépül napról-napra a borászat. Ha nincs egy erős, jól átgondolt bázis, egy idő után minden szétomlik. Jelenleg közel 7,5 ha szőlőterülettel rendelkezünk, ebből 5,5 saját.

Látva milyen dinamikusan fejlődik a Streit-Zagonyi borászat, nehezen tudom elképzelni, hogy ennyi hektárnál megálltok…

Ha elgurít az ember egy labdát, sosem tudja előre hol fog az megállni. Nehéz lenne most válaszolnom, hogy hektár szempontjából mit hoz majd a jövő. Mindenesetre a legfontosabb szempont, hogy emberléptékűnek szeretnénk tartani a borászatot.

Új szereplőként a borvidéken, miként fogadott titeket a villányi borász közösség?

Villányban egészen erős az összefogás a borászok között, hiszen a borvidék érdekeit mindig szem előtt tartva, mindenki egy irányba tekint. Mivel értéket szeretnék közvetíteni, ezáltal tovább színesíteni és öregbíteni a Villányi borvidéket, nem gondolom, hogy a beilleszkedés nehezen menne. Eddig nagyon pozitívak a visszajelzések.

Miként lehet ma Magyarországon professzionális módon üzemeltetni egy borászatot, mindezt úgy, hogy a befektetett energia megtérüljön és hosszú távon jövedelmezővé váljon?

Ezen a pályán én egy kívülről jött, jó szándékú hobbistának tartom magam. Maximális tisztelettel vagyok azon borászok iránt, akik sok energiával és tudatos munkával felépítették saját brandjüket. Éppen ezért, nem gondolom, hogy nekem bármilyen tanácsot kellene adnom ezzel kapcsolatban. A saját elképzeléseimről viszont természetesen tudok állást foglalni. A siker kulcsa olyan, mint egy száz darabból álló puzzle: ha egy darab hiányzik, vagy rossz helyen van, teljesen más összképet mutat az eredmény. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a jó csapat és a célzott marketing. A kulcsszó a jó boron, élményen és az egyediségen van, mindezt úgy, hogy számításba kell venni a fogyasztók igényét. Bízom benne, hogy a saját birtokközpontunk létrejöttével, ahol majd hitelesen tudunk mesélni az elképzeléseinkről, a boraink is teljesen más aspektusba kerülnek. Szerencsére azok a borfogyasztók, akik eddig különböző rendezvényeken és kóstolókon találkoztak a borainkkal, pozitívan értékelték a munkánkat és érezték, milyen küldetést vállaltunk a borászat létrejöttével.

Hogyan épül fel a Streit-Zagonyi borászat termékpiramisa?

A magyar piacot tekintve nagyon sikeres volt a megjelenésünk: legelső borunk, a Union névre keresztelt 2015-ös bordeaux-i házasítás által a borfogyasztók gyorsan beazonosítottak bennünket. Egy friss, jól érthető, fiatalos, gyümölcsös, de mégis tartalmas bor született meg, ami 2018-ban Nemzeti Borkiválóság is lett. Azóta is várják és keresik legújabb évjáratát a fogyasztók és a kereskedők. Nemsokára a 2017-es évjárata kerül majd a piacra, így kicsit izgulunk, hogy milyen lesz majd a visszajelzés. Jelenleg ezekből a borokból épül fel a Streit-Zagonyi szortimentje: egy prémium chardonnay; a Fremont névre keresztelt fehér házasítás; kékfrankos rozé; a könnyed vörös Dilara; a két prémium vörös, kékfrankos  cabernet sauvignon, villányi franc, a 16-os évjárat ebből sokkal gyorsabban elfogyott, mint gondoltuk; illetve a borászat csúcsbora, a 2016-os merlot.

Ha jól tudom Horváth János, a Streit-Zagonyi borásza az olaszrizlinget is kedveli…

Ez a szőlőfajta egy régi-új szerelme Jánosnak. Annyit elárulok, hogy terveink szerint az olaszrizling is fontos szerepet fog játszani a termékportfóliónkban.

Visszatérve Jánosra, a fiatal kora ellenére több nagy pincénél is dolgozott már. Mi fogott meg benne, miért éppen rá esett a választás?

Tisztelem azokat az embereket, akik szenvedéllyel és áhítattal művelik a munkájukat, és János pont ilyen. Nagyon szereti azt, amit csinál, és minden energiáját belefekteti. Egy ösztönös zseni ez a fiú, jó vele együtt tervezni, dolgozni.  

Tulajdonosként mennyire adsz szabad kezet a munkatársaknak?

Azt a filozófiát vallom, hogy felnőtt emberekkel szeretek dolgozni. Azaz nagyon ritkán kell őket szabályozni, mert mindenki pontosan tudja mi a feladata és csapatjátékosként tud gondolkodni. Rossz taktika, ha az energia nagy része a szabályozásra, felügyeletre, számonkérésre megy el. Sokkal hasznosabb, ha a gondolkodáson, a tervezésen és a kivitelezésen van a hangsúly. Mi ebben hiszünk a Streit-Zagonyi borászatnál, és ebben nekem tulajdonosként kell mindenki számára példát mutatnom.

A járvány miatt keserves évet zárt az ágazat, mennyire nehéz ilyen időkben tervezni?

Legfőképpen azt nem tudjuk, mi lesz a vége és mit hoz majd a jövő. Az ágazat nagy részéhez képest könnyebb helyzetben vagyok, hiszen én nem a borászatból élek. A tartalékaim megkönnyítik, hogy nagyobb türelemmel legyek, másrészről most történnek a borászatnál a beruházások. Igyekszünk jó borokat készíteni, melyek pont a járvány miatt akkor fognak a piacra kerülni, amikor a legjobb formájukat mutatják. Végre lesz idejük érni, hiszen eddig mindig gyorsan, még nagyon fiatalon kellett eladni a borainkat. Szerencsére más pincészetektől eltérően, akik a sok eladatlan bor miatt rákényszerültek, hogy áron alul értékesítsék a beragadt tételeiket – ami üzleti szempontból nagyon veszélyes út -, mi erre nem vagyunk rákényszerítve. Már múlt évben felismertük annak fontosságát, hogy csupán a HoReCa-piacra alapozni veszélyes. Ezért egy teljesen más brand név alatt kicsit belekóstoltunk a multik világába is. Többek között a friss, reduktív fehér borainkkal, de ennél többet erről az új brandről most nem szeretnék mondani. Egyelőre legyen titok mindenki számára.

Az újonnan felépülő létesítmény Magyarország első aktív energetikájú borászata lesz. Ezek szerint a tradíció, a hagyomány tisztelete mellett a fenntarthatóság is rendkívül fontos számodra…

Azt gondolom, hogy az a fogyasztói réteg, amelynek a mi boraink szólnak, annak rendkívüli fontos a természettel való összhang, a fenntarthatóság. Sok mindent másképpen kell csinálnunk, ha ezt a gyönyörű bolygót szeretnénk megőrizni a jövő generációi számára. (az újonnan felépülő létesítményről ITT már szó esett az oldalon – szerk.)

Miről fognak szólni a következő évek?

Gyakorlatilag több fázison át 2016 óta tervezzük az új borászatot, így ha hamarosan átadásra kerül, szeretném ennek gyümölcsét végre már látni és élvezni.  Sok pénzt és energiát tettem az új borászat épületének felépítésébe, ezért most már nagyon várom, hogy beköltözzünk, belakjuk, és otthonossá tegyük a belsejét. Ha minden jól megy, remélhetőleg május környékén átadásra kerül az épület. Ha ez megtörténik, a közvetlen szomszédságában idén elkezdünk egy új, 500 négyzetméteres épületet építeni kimondottan a vörösborok készítésére, így kapacitásban elérhetjük a közel 100 ezer palack készítést. Izgalmas kaland előtt állunk, bizakodva tekintünk a jövőre. 

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

Fotók: Streit-Zagonyi borászat

(Az interjú a Streit-Zágonyi és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)


Related Posts

Koch Csaba – „Nem szeretem a mellébeszélést a szakmában”

Koch Csaba – „Nem szeretem a mellébeszélést a szakmában”

25 év! Pontosan ennyi éve borászkodik Koch Csaba. Hogy kevés-e vagy sok idő, mindenki döntse el a saját érzése szerint. Én például a mai napig emlékszem a fekete-fehér tv-re, amin 1991-ben a híreket láttam: február 25.-i Varsói Szerződés felbomlása; II. János Pál pápa augusztus 16.-án […]

Quo vadis Villányi Franc?

Quo vadis Villányi Franc?

A világ azt sem tudja, hol van Magyarország, nem, hogy Villány vagy a villányi franc – mondta múlt héten borászok és újságírók jelenlétében a komoly nemzetközi szaktekintélynek örvendő borszakértő, Elizabeth Gabay Master of Wine. A teremben csend, pedig ez nem titok és nincs is benne […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .