Amikor egy alapvetően vörösboros pincészet 13 borral érkezik egy kóstolóra és már a másodikként kóstolt rozénál felcsillan az ember szeme, mert a bornak tartalma és belbecse van, tuttifrutti- és szamócaíze viszont nincsen, könnyű megnyugodva hátra dőlni. Ezen a ponton az ember érzi, hogy a többi borral sem lesz különösebb probléma. A Fill the Winebox és a Portugál Nagykövetség jóvoltából ezúttal a Rocim pincészet jött házhoz és kóstoltatott meg velünk egy csipetnyi Portugáliát.

Szerte a nagyvilágban évszázadokig csupán a felerősített édes borukról ismerték a kis nyugat-európai ország, Portugália borait. A portóiról, amely ezen eltelt idő alatt sokat veszített renoméjából, hiszen sokan visszaéltek a névvel és árultak, illetve a mai napig is árulják a kedvező árfekvésű, alsó polcos változatot belőle. Olyat, amely ennek a típusú bornak az igazi élvezeti értékétől távol áll. Ismerősen cseng a helyzet?!

Portugáliában sokáig az olíva és a paratölgy fedte le a legnagyobb termőterületeket, szőlőt az ezekre a növényekre kevésbé fogékony helyekre telepítettek csak. A helyzet a 90-es évek eljövetelével változott meg drasztikusan, az addigi tömegbortermelést immár felváltotta a minőség. A portugálok csupán ekkor kezdték el felépíteni minőségi száraz boros imázsukat, amely olyannyira jól sikerült, hogy ma a 6. helyen állnak a világ nagy bortermelő országainak listáján. Teszik ezt mindezt úgy, hogy a fő fókuszt a helyi fajtákra helyezik. Ezt a filozófiát osztja a szóban forgó meghívott vendégborászat, a Herdade do Rocim pincészet is, amely az ország 14 borrégiója közül az Alentejo vidékről érkezett hozzánk. A borrégiót mindig is, a klímaváltozást követően pedig különösen nagy jelentőséggel befolyásolja az aszályos, forró nyár. A szerény David, a Herdade do Rocim borászat jelenlévő képviselője hosszasan lamentál el a globális felmelegedés okozta gyakorlati kihívásokról: napégésről, öntözésről, különböző védekezési technikákról. Klímakutatók szerint Alentejo egyike azoknak a borrégióknak, amelyeket a leginkább befolyásol az éghajlatváltozás. Mindez 2005-ös kijelentés, gondoljuk csak el, hogy mennyi minden változott meg azóta…

„God wishes, Man dreams, the Work is born” – ezt a mondatot választotta a Herdade do Rocim pincészet jelmondatává, azaz a törékeny emberi álmok és az isteni inspiráció által képesek valóra váltani mindazt, amelyet gyarló emberként jobb híján csak borászatnak, illetve bornak hívunk. Noha szélsőséges időjárásnak vannak kitéve, a Rocim pincészet mégis arra törekszik, hogy a természetet hagyja érvényesülni mind a szőlőművelésben, mind pedig a pincében. Olyannyira, hogy élesztőt is csak vadélesztőt használnak, a borkészítés során csupán minimálian avatkoznak bele a fejlődésbe. Ehelyett az egészséges szőlőre, gondos kezek precíz válogatására hagyatkoznak és élvezettel játszanak el a hordók és a terrakotta vagy éppen cementből készült amfórák adta lehetőségekkel. Ennek eredményeként elegáns, minerális borok kerülnek a palackokba, amelyeket erőteljes gyümölcsös jegyek, helyenként hosszú érlelési potenciál jellemez. A természet szeretete nem csupán a palackokból, hanem a palackokról is visszaköszön: virág- és madármotívumok dicsérik a grafikus keze munkáját. A tulajdonosok nem beszélnek mellé, amikor azt mondják, hogy gondolnak az eljövendő generációra: a borászat aktívan, anyagilag is támogatja ritka madárfajok és Alentejo növényeinek védelmét.

A hetven hektáron elterülő borászat központja elegáns, modern épületet kapott, benne számtalan lehetőséggel. Az egyik ilyen a minden év Márton-napján megrendezésre kerülő Amfóra-fesztivál, amelyre David mindenkit szeretettel invitál a kóstoló végén. Az eseményen 13 bort kóstoltunk meg, két fehéret, egy rozét, 10 vöröset: egytől egyig precíz alkotások, amelyek széles skálán képesek kiszolgálni az ember ízlelőbimbóit. Részletesebb kóstolójegyzet nélkül az én kedvenceim a sorban, amelyeket bármikor szívesen fogyasztanék:

• Sommelier Edition ( touriga nacional, alicante bouschet, pezit verdot): egyik pillanatban mediterrán levegő által megcsókolt ízvilágával a horvát tengerpartra csábít, a másik pillanatban becsukott szememmel Thaiföld egyik eldugott kis szegletében találom magam

• Amphora Red (moreto, tinta grossa, trincadeira és aragonez): naturális bor. Portugáliában a Herdade do Rocim pincészet az elsők között volt, amelyik amfórában erjedt és érlelt bort palackozott. Amikor előálltak az ötlettel, mindenki azt mondta, hogy hiba. Most mindenki őket szeretné utánozni.

• Olho de Mocho Single Vineyard Red Riserva (alicante bouschet, tinta miúda és petit verdot). Francia tölgyben érlelődött nagy vörösbor. A Nagy Vörösbor. Az a fajta, amibe az ember az első korty után szívesen keresne hibát, de gyorsan rájön ennek a hiábavalóságra és már csak élvezi a szájban lágyan szétomló ízorgiát.

A meghívást és az élményt köszönöm David Regonak és a Fill the Winebox csapatának, akik a helyszínt is biztosították. A kóstolt borok zöme kapható náluk. A borokról hamarosan érkezik a részletes beszámoló is, Konkoly Mihály nemzetközi borakadémikus tollából.

Szerző és fotók: Kalmár Borbála