Az egyik legjobb magyar kékfrankos

Takler Borbirtok – Szekszárd és Magyarország egyik legismertebb pincészetét, valamint a Takler borokat talán senkinek sem kell bemutatni, viszont azt már kevesebben tudják – ahogyan egy korábban Takler Andrással a Figyelő számára készített interjúmban is írtam –, hogy a közel háromszáz éves múltú családot a kommunista rendszer teljesen kifosztotta a vagyonából. Viszont a kitartó munka, az elszántság, és az Istenben való erős hit végül meghozta a Takler család számára az eredményt.

Mint Takler András elmesélte, a kommunizmus romboló hatása nemcsak a családjuk, hanem a borvidék történetében is mély sebeket ejtett, például Szekszárd történelmi dűlői mára szinte teljesen eltűntek, közben a tehetősebb, haladó gondolkodású emberek, mint amilyen a Takler család is volt, útban voltak a rendszernek. Ennek következményeként 1949-től kezdve folyamatosan elvették a vagyonukat, nagypapája kuláklistára került, megalázták és meghurcolták, dédnagymamája tanyás birtokát 1964-ben tették tönkre a markológépek, utolsó csapásként pedig 1978-ban elvették a házukat is. A család viszont nem nyugodott bele, édesapja Id. Takler Ferenc kemény munkával és szorgalommal megalapozta a családi pincészetük alapjait, s bár a siker nem jött könnyen, ma már egy ország ismeri és fogyasztja jóízűen a Takler borokat.

De most nem a család és a pincészet történetéről szeretnék mesélni, sokkal inkább a 2018-as évjáratú Szenta-hegyi kékfrankosról, mely az elmúlt időkben kóstolt kékfrankosai közül a legszebb kékfrankos-élményt nyújtotta számomra. De ez nem is lehet meglepő, hiszen a világ egyik legfelkapottabb és legbefolyásosabb borszakértőjének számon tartott James Suckling ódákat zengett a közelmúltban róla, illetve több Takler borról is. Például a 2018-as kékfrankos a 100-as pontrendszerben 95 pontot kapott. Egyébként a kékszőlőfajták szempontjából a pincészet számára a kékfrankos a zászlósfajta. És hogy milyen ez a dűlős kékfrankos? – egy szóval: kiváló. Fiatalos, lendületes, komplex, remek egyensúllyal bíró bor. Rétegezett, kifinomult illat-és ízjegyek, komoly, ennek ellenére mégis laza mélységek jellemzik a kékfrankost. Szilva, friss- és érett erdei gyümölcsök, virágok, némi csokoládés nüanszok, valamint a szépen adagolt hordónak a fűszerei teszik izgalmassá. Lecsengése gazdag, tanninja beintegrált. Már most is érdemes felbontani, de további érlelésre is alkalmas. Ha a 4300 forintos körüli árát nézem, szinte ajándék ez a Szenta-hegyi 2018-as kékfrankos. Takler András szerint Szekszárd izgalma nem az erőteljes borokban, hanem a komplexitásban és a finom fűszerességben rejlik. Nos, ez a bor ennek az iskolapéldája.

Borítókép: Németi Sándor

(A cikk a Takler Borbirtok és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)