Bor
post-authorNémeti Sándor
2019. július 07.

Tokajban a szemléleten kell változtatni – Butella Lászlóval, a Tokajicum borászával beszélgettem

post

„A valóság az, hogy a borvidéken élő emberek, ha valakivel beszélgetnek Tokajról, hajlamosak a panaszkodásra. Ez egy olyan tulajdonág, ami jellemző a magyarokra.” – mondja a „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom legújabb interjújában Butella László, akinek személyében 2016 augusztusától új borászt köszönthet a Béres István tulajdonában lévő, 2002-ben alakult Tokajicum Borház. Öröm volt vele beszélgetni, vidám és pozitív természetét jó lenne, ha egyre több embernél tapasztalnám Tokaj-Hegyalján…

Mit kell röviden tudni a Tokajicum Borházról?

A 2002-ben alapított Tokajicum Borház Tarcalon helyezkedik el és jelenleg 23 hektár saját szőlő termőterülettel rendelkezik, Tarcal és Mád határában. A portfóliónk és a mennyiségünk megtartásához viszont minden évben nagyjából 1000 mázsa szőlőt is felvásárolunk. A Tokajicum több tulajdonos váltás után most 100% magyar kézben van, tulajdonosa Béres István, aki 2007 óta vezeti a borházat. Ars poeticank, hogy a jelen lehetőségeit kihasználva a múlt értékeire támaszkodva a jövő felé tekintő borokat készítsünk. A céljaink kitűzésének érdekében mindig kísérletezünk és törekszünk a megújulásra. Az egyik legfontosabb dűlőnk a borház szomszédságában fekvő Királygát, amelyről a pincészet egyik kiemelt terméke, a dűlőszelektált furmint készül. Szőlőterületeink első osztályú, híres történelmi dűlőkben találhatóak: Tarcal határában a Perőcz, Czeke, Feketehegy, Királygát és Mandulás, Mád határában pedig a Betsek, Hold-völgy, Danczka, illetve Tállya határában a Bojta, míg Rátkán a Holdvölgy dűlőkön. Színes és viszonylag széles portfolióval rendelkezünk, így a száraz könnyű boroktól kezdve a 6 puttonyos aszúkig minden borfogyasztó megtalálhatja mind árban, mind pedig ízlésben a számára megfelelő bort.

Mit jelent számodra a borászkodás?

Akár a család, a borászkodás is a szívem egy darabja. 16 éves koromtól fogva kint dolgozom a szőlőben, ebbe nőttem bele, már az életem részévé vált. Pályafutásomat édesapám, id. Butella László oldalán kezdtem, aki Tokaj-Hegyalja emblematikus személyisége volt. Sajnos 2015-ben, 58 éves korában elhunyt. Minden cselekedettemmel azon vagyok, hogy emlékét és tudását tovább vigyem, és megpróbáljak olyan borokat készíteni, amikre ő is büszke lenne. Még mielőtt a Tokajicumhoz kerültem, mint szőlészeti és borászati vezető 2016-ban, megfordultam a sárospataki Pajzos-Megyer borászatnál, illetve mint minőségellenőr és laborvezető, Áts Karcsi oldalán nyolc évig dolgoztam a Royal Tokaji borászatnál is. A Tokajicum Borháznál a mennyiségi növekedés mellett elsődleges célkitűzésem a minőségi javulás. Az elmúlt időben a különböző magyar és nemzetközi borversenyeken elnyert díjaink azt igazolják, hogy nagyon jó úton haladunk.

[caption id="attachment_15032" align="alignnone" width="1366"]Butella László Tokajicum Borház[/caption]

 

A médiában időről-időre felröppent hírek szerint sok eladatlan bor fekszik a tokaji pincékben. Nálatok mi a helyzet?  

Közel 200 ezer palack bort készítünk évente, szerencsére értékesítés szempontjából nincs gondunk. A következő célkitűzésünk a gasztro rendszerünk felépítése. Most nagyjából 12 étteremben találhatóak a termékeink, de szeretnénk ennek a számnak a többszörösét elérni. Az első lépcső ennek eléréséhez a borok szortimentjének kettéválasztása volt: vannak az úgynevezett cash-flow borok, illetve olyan tételek, melyek a különlegesség kategóriájába kerültek át.

Gondolom, az édes borok képezik a prémium kategóriát… 

Nem feltétlenül. Nálunk például nem csak azon múlik, hogy egy bor prémium vagy sem, hogy kisebb hozamkorlátozást alkalmazunk a szőlőben, vagy céltudatosabb gazdálkodást folytatunk.

Hanem?

Nemrég vásároltunk különböző kádároktól 20 darab vadonatúj hordót, ezekbe pedig első osztályú területekről származó furmint mustok fognak belekerülni. Szeretném letesztelni, hogy miként viselkedik a furmint ezekben a hordókban. Minden paramétere a mustnak és a szőlőnek ugyanaz lesz, minden dűlő termése külön-külön lesz kipróbálva minden hordóban, így kíváncsian várom a fejleményeket. Tudtommal Tokaj-Hegyalján ilyen szabású tesztet még egyetlen egy pincészet sem végzett. Senki nem tesztelte le azokat a kádárokat, akikkel együtt dolgozik. Mindenki csak vásárolja a hordókat, úgy, hogy nem rendelkezik hozzávaló tapasztalattal. Pedig a hordó az egyik legfontosabb kiegészítője a bor készítésének. Ez a teszt nem csak arról szól, hogy egy adott terület furmintja mire képes új hordóban, hanem arról is, hogy mit tud a zempléni hordó és hol tartanak a magyar kádárok.

Érdekesnek hangzik, nem kis feladat…

Egyáltalán nem, de a Tokajicum nem csak minőségben szeretne előrelépni, hanem vannak olyan szegmensek, ahol utat is szeretne törni. Továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az elkészült boraink minden szegmensben jó ár-érték arányt képviseljenek, és a fogyasztók minden alkalommal azt kapják, amit elvárnak. Nagyon fontos számunkra, hogy a termékeink elérhetőek legyenek mindenki számára, éppen ezért a boraink ára 1300 forinttól egészen 70 ezerig mozog. Nem mondanám kifejezetten nagyon szélesnek a termék skálánkat, nagyjából 10-12 fajta bort készítünk. Tudom, nem kevés, de van, aki ennél sokkal többet is csinál Tokaj-Hegyalján.

Butella László

 

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor a Tokajicum Borházhoz kerültél?

Borászati szempontból, hogy mennyiségben és minőségben az addigiak fölé kerekedjünk, ami pedig a szőlészetet illeti, hogy rentábilissá tudjuk tenni az ültetvényeket. Véleményem szerint ez sikerült is, borainkkal egyre rangosabb eseményeken jó eredményeket tudtunk elérni. A Tokajicum méltán az egyik legjobb tarcali céggé nőtte ki magát.

Hogyan látja Tokaj-Hegyalját Tarcal egyik legnagyobb borászata?

Sok vélemény szerint rengeteg gonddal küzd Tokaj-Hegyalja. Szerintem nem léteznek problémák, csak megoldandó feladatok. Azért fontos így hozzáállni a dolgokhoz, mert az ember hajlamos a gondokba belesavanyodni és egy idő után a magáénak érezni. Ha elhatározzuk, hogy valamit véghezviszünk, a megoldáshoz vezető úton biztos lesznek akadályok és tüskék, de mindig a végcélt kell figyelni. Semmi se könnyű, viszont nem mindegy, hogy mire összpontosítjuk az energiánkat menet közben. Így teszünk mi is a Tokajicumnál, hiszen el szeretnénk oda jutni, hogy be tudjunk mutatni egy jól működő és virágzó Tokaj-Hegyalját. Most mi is egy átmeneti időszakban vagyunk, viszont a borászat a kialakított struktúrájának köszönhetően alkalmas, hogy áthidalja azokat a jelenlegi nehézségeket, amikkel az egész borvidék küzd. Igaz, mi kevésbé érzékeljük a gondokat, szerencsére a piacunk és a termelésünk jól működik, és az értékesítés sem jelent gondot számunkra. Én ebbe szeretnék kapaszkodni, legkevésbé abba a negatív érzésbe, ami éppen körülöttünk zajlik Tokaj-Hegyalján. Arra sarkalok mindenkit, hogy hozzám hasonlóan próbáljon meg a jó dolgokba kapaszkodni és pozitívan tekintsen a jövőre.

Szerinted mit tud a világ Magyarországról?

Két dolgot: Puskás Ferenc és tokaji aszú. Tehát olyan kincs van a kezünkben, ami világszerte híres és elismert. Kár lenne egy ilyen terméket elengedni, elpocsékolni, és megtölteni a mindennapjainkat negatív gondolatokkal. Az aszú kell, hogy legyen Tokaj-Hegyalja zászlóshajója, s mindemelett be kell mutatnunk, hogy nagyon jó száraz borokat is tudunk készíteni, amik versenyre tudnak kelni a világ más híres boraival. Még akkor is, ha a száraz tokaji borokkal nem állunk teljesen az útkeresés elején, ebben a kategóriában még van hová fejlődnünk. Nem véletlenül álltunk mi is neki tesztelni, miként viselkednek a száraz borok különböző hordókban.

[caption id="attachment_15034" align="alignnone" width="1366"]Butella László Butella László[/caption]

 

Csak közben a rendszerváltás óta eltelt közel 30 év, és mi még mindig keressük a megfelelő utakat…

Már több tapasztalattal rendelkezünk, amióta a külföldi tőke megjelent a rendszerváltás után Magyarországon. Értem ez alatt azokat a nagy borászatokat, mint például a Royal Tokaji, Disznókő, Pajzos-Megyer, Hétszőlő, Oremus. A külföldi tőke hatására jobban meglendült a borvidék és a borok készítése, most viszont mintha kicsit alább hagyott volna ez a lendület. De ezt nem szabad hagyni, hiszen nem csak az ő feladatuk, hogy öregbítsék Tokaj hírnevét. Ez a mi felelősségünk is. Bármilyen nehézség adódik, nem szabad egy ilyen értéket elengednünk. Ez a mi hivatásunk, ezt kell tovább vinnünk és átadnunk a következő nemzedéknek.

Borászokkal és átlagos emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, mintha a pesszimizmus nagyobb mértéket öltene a borvidéken. Ezzel kapcsolatban egy nagyon jó példát hoztál fel ma a kocsiban, amikor meséltél Champagne-ról. Ki tudnád ezt részletesebben fejteni?

A valóság az, hogy a borvidéken élő emberek, ha valakivel beszélgetnek Tokajról, hajlamosak a panaszkodásra. Ez egy olyan tulajdonág, ami jellemző a magyarokra. A mai napig képtelen vagyok ezt felfogni, hiszen még mindig itt élünk Tokaj-Hegyalján, foglalkozunk szőlővel, hatalmas értéken ülünk, csak valahogy nem tudunk vele mit kezdeni. És most ismét visszakanyarodnék arra, amit az imént elmondtam: nem problémáink vannak, hanem nehézségeink. De kinek nincs?! Ha Champagne-ban bárkit megkérdezünk milyen volt az évjárat, mindenki pozitívan fog vélekedni. Mert számukra az a fontos, hogy semmilyen negatív gondolat ne kerüljön ki. Szöges ellentéte annak, amit Tokaj-Hegyalján tapasztalunk, ha borászokkal beszélgetünk. Nem értem a sopánkodást, hiszen hiába a jégkár, a seregélyek, most pedig a zöldszüret, mégis minden évben van a borvidéken szüret. A mi dolgunk, hogy azt, amit elénk tesz a sors, a lehetőségeinkhez képest, a lehető legjobban dolgozzuk fel. Ha mi magunk, akik itt élünk nap, mint nap, negatív gondolatokkal sújtjuk a borvidéket, mit várjunk másoktól?! Én mindig derűsen állok mindenhez. Arra kell törekednem, hogy az idelátogatóknak olyan élményeket szerezzek, hogy máskor is visszatérjenek, illetve ha hazaérnek másoknak is elmeséljék milyen csodálatos borvidék Tokaj. Vonzóvá és közönségbaráttá kell tenni mindenki számára Tokaj-Hegyalját. Ilyen apró dolgokon múlik a siker, és az, hogy kinek a borát veszi majd le a polcokról a fogyasztó.

[caption id="attachment_15035" align="alignnone" width="1366"]Butella László Tokajicum Borház[/caption]

 

Ha jól értelmezem, túlságosan sokat sopánkodik a magyar, közben egy kis szemléletváltással gyorsabban megoldódnának a gondok…

Pontosan! Ha pozitívan állunk a megoldandó feladatokhoz, akkor sokkal ügyesebben és eredményesebben oldjuk meg ezeket. Nem azt állítom, hogy a szemléletváltás azonnal a megoldást generálja, hanem sokkal inkább a megoldáshoz való hozzáállásunkat.

Ha valaki nem annyira derűsen látja a helyzetet, mint te, azt hogyan tudod meggyőzni?

Nem gondokkal küzdő, hanem virágzó pincészetekhez vinném, megmutatnám a folyamatban lévő beruházásokat, hadd lássa és érezze, hogy Tokaj-Hegyalján divat bort készíteni vagy szőlőt vásárolni. Olyan emberekkel hoznám össze, akik pozitívan látják a helyzetet és szeretnének tenni a borvidékért. Valljuk be őszintén, sokan csak elvannak és úszkálnak a langyos vízben, és nem szeretnének változtatni.

Kialakult már szerinted egy adott irányvonal és közös gondolkodás a borvidéken?

Nehéz ezt meghatározni, viszont azt tudni kell, hogy Tokaj-Hegyalján sem az emberek, sem pedig a borászatok nem egymásnak az ellenségei. Együtt kell dolgoznunk a közös ügyért, másképpen nem lehet. Ehhez pedig kell egy egységes marketing és stratégia.

Sarkalatos ponthoz értünk, véleményed szerint van egységes stratégia a borvidéken?

A Hegyközségi Tanácsnak is tagja vagyok, így elmondhatom, hogy nagyjából másfél éve elindult ennek a kidolgozása. Véleményem szerint a stratégiai terv el fogja érni a tényleges célját. Jó dolgok történnek a borvidéken, inkább ezekre koncentráljunk.

Egyébként nem gondolod, hogy az emberek a borvidéken sok esetben másoktól várják a megoldásokat, például az államtól vagy éppen a hegyközségtől, mintsem, hogy ők maguk tegyenek lépéseket a gondok megoldására? Azaz valakire folyamatosan mutogatnak, hogy miért nem történik haladás…

A Tokaji borvidéken mindig volt állami cég, mely utolsó bástyaként működött sok termelő számára. A magyar emberek pedig mindig várták tőle a segítő jobbot. Mivel most Tokaj-Hegyalján látszik egy olyan vonulat, mely piaci értékekre fogja helyezni a borvidéket, az egészséges verseny kialakulás kicsit átváltott egyfajta önsajnálatba. Egyébként jól látod, az emberek mindig másoktól várják a megoldásokat.     

Említetted, hogy értékesítés szempontjából nincs gondotok. Ez érvényes az aszúra is? Azt hallani folyamatosan, hogy az édes borok piaca visszaszorulóban van…   

Nálunk az elmúlt 3 évben 30%-kal növekedett az aszú értékesítése. Ebből kifolyólag nem gondolom, hogy egy céltudatos marketinggel és kommunikációval nem fogyna el az az aszú, ami a borvidéken készül. Elérhető árkategóriában kell ezt készíteni, és olyan piacokon kellene, hogy megjelenjen, ahol más édes borok is előfordulnak.

[caption id="attachment_15036" align="alignnone" width="1366"]Butella László Tokajicum Borház[/caption]

 

Utolsó kérdésként fontosnak tartom tőled is megkérdezni, miként vélekedsz a 3, illetve a 4 puttonyos aszúk megszüntetéséről?

Amit magunk mögött hagytunk, az már megtörtént, nem szeretek a múlton rágódni és visszafelé mutogatni. Szokták mondani: mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet. Szerintem nézzünk előre és legyünk pozitívak.

A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom további interjúi:

Ez is érdekelhet

Gasztronómia
Bor teszt-értékelés
Bor teszt-értékelés
Hírek - programok
Gasztronómia

Küldj egy üzenetet!