Bor
post-authorNémeti Sándor
2022. március 16.

Formabontó furmint Tokaj egyik leghíresebb dűlőjéről

post

A 2014-es évjáratú Trifecta Gran Reserva 1820 tétele egy formabontó furmint, ami vakon kóstolva akár egy száraz szamorodnira is hasonlít. Izgalmas, rendkívüli paraméterek jellemzik, olyan, mint a hársméz bor formájában. Szinte kortalan! De még mielőtt rátérnék bővebben az említett 2014-es évjáratú Trifecta Gran Reserva 1820 Furmint borra, szeretnék Tokaj egyik leghíresebb dűlőjének, a Szent Tamás-dűlőnek a történelmi részébe betekintést adni. Ennyire részletes leírás online térben, talán első alkalommal jelenik meg a dűlőről. Ennek hátterét Nagy Kornél történésznek köszönhetem.

Mádi Szent Tamás

Mád mezőváros keleti határában, gyakorlatilag a római katolikus templom szentélye mögött elhelyezkedő, minden bizonnyal középkori eredetű szőlőhegyet hívják Szent Tamásnak. A terület a középkorban egyházi birtok volt, nevét pedig még a középkorban a mádi római katolikus templom védőszentjéről, Szent Tamás apostolról kapta. Sajnálatos módon a középkori dokumentumok konkrétan nem említették meg szőlőhegyként. Azt viszont tudjuk, hogy egyházi birtok volt. Gyanítható, hogy a Szent Tamáshoz volt köze a szerencsi Szent Péter és Pál bencés apátságnak. Ezt engedi feltételezni, hogy 1358−1360 között az Ondi és Monaky család perben állt a szerencsi bencésekkel a mádi és az ondi szántó-, illetve a szőlőterületek feletti birtoklás miatt. Sejthető, hogy a mostani Szent Tamás szőlőhegy is részét képezhette a perelt terülteknek. A reformáció beköszöntét követően a Szent Tamáson többek között a mádi és mezőzombori prédikátorságoknak, az eperjesi, a kassai és a szepsi polgároknak voltak ott szőlői.  Azonban a Serédy főúri, illetve a Serédyekkel házassági révén rokonságban álló a viking Rurikida eredetű, de már ellengyelesedett Ostrogorsky hercegi családnak voltak birtokai. Ez utóbbi család 1557-ben lett szőlőbirtokos a mádi Szent Tamáson, amely akkor a Sáros vármegyei makoviczai (zborói) váruradalmat is birtokolta, és akkor a Szent Tamás egy jelentős része a nevezett váruradalomhoz tartozott, mint majorsági szőlőterület. Ezt az évet tekinthetjük a szőlőhegy első ismert említésének. Az Ostogorsky família a 17. század legelejéig birtokolta az uradalmat, amikor 1602-ben eladta Szent Tamás szőlővel együtt a Rákóczi családnak.

Szent Tamás-dűlő

A szőlőhegy következő említése ugyanakkor csupán a 16. század legvégére tehető. 1600-ban a nemes Várkony Gáspár 424 forintért vett szőlőbirtokot a Szent Tamás hegyen a gönci Gencz családtól. Ekkor a Szent Tamás nem képviselt nagy értékű szőlőterületet, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a mádi Kővágó, a Betsek, vagy a Percze szőlőhegyeken egy adott szőlőbirtok ára többszöröse volt a Szent Tamásénak. Ennek feltételezhetően az volt az oka, hogy az 1566−1567. évi krími tatárdúlást, és az 1604. évi Giorgio Basta (1550−1607) császári tábornok által végzett pusztítást (más néven az ún. Basta-járást) követően rengeteg szőlőterület elpusztult, illetve parlagon maradt. Ezt valószínűsíti továbbá az is, hogy a Szent Tamás ekkori legnagyobb tulajdonosai az Alaghyak, 1606 után intenzív szőlőterület felvásárlásokba és szőlőtelepítésekbe kezdtek. 1615. évre ezek a telepítések meghozták a maguk gyümölcsét: termővé váltak, és jó minőségű szőlőt, valamint bort adtak. Ekkor már a Szent Tamáson egy szőlőbirtok ára 1000 forintba került. A 17. század első harmadában a Szent Tamás szőlőhegy „dűlősödéséről” is már vannak adataink. Ugyanis pontosan Alaghy Ferenc (megh. 1631) főúr szőlőterület vásárlásaikor a dokumentumok, már megkülönböztettek Alsó-, illetve Felső-Szent Tamást is. Eszerint a nevezett főúr a Felső-Szent Tamáson vásárolt tekintélyes szőlőbirtokot a külhonibirokosoktól. Az Alaghy család férfiágon történő kihalását követően 1635-ben a Rákócziak örökölték meg Szent Tamáson lévő egykori Alaghy-féle szőlőket. A Wesselényi összeesküvés bukásáig (1664−1670) azonban számottevő szőlői voltak az újvári prédikátoroknak is. Az imént nevezett Wesselényi összeesküvés után viszont I. Rákóczi Ferenc (1645−1676) fejedelem a már többször említésre került váltságdíj megfizetése miatt a család Szent Tamáson fekvő szőlőit is kénytelen volt elzálogosítani a lőcsei jezsuitáknak, melyet csak 1700. november 1.-én Rákóczi Julianna (1672−1717) és II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem vásárolt vissza.

Viszont 1707-ig a család másik ágának, azaz Rákóczi Pál (1596−1636) leszármazottainak birtokában maradt a Szent Tamás. Unokája, Rákóczi Erzsébet (1654−1707) halála után pedig II. Rákóczi Ferenc tette rá a kezét átmenetileg. Azonban a szabadságharc után Rákóczi Erzsébet férjének családja, az Erdődy főúri família kapta meg ezt a szőlőterületet. Tőlük majd néhány évvel később az Orczy főúri család vásárolta meg. Az 1696. évi nagy Zemplén vármegyei birtokösszeírás idején a Szent Tamást zömében nemesek és városi polgárok birtokolták. Többségük tized, azaz dézsma köteles szőlőterület volt, és igen magas adót fizettek be a szőlő után a mádi dézsmaházaknál. A lőcsei jezsuita rendházon kívül ekkor öt birtokosról van tudomásunk, úgymint Bényi Gábor, Cziriáki Mihály, Máriássy Miklós, és Holló Zsigmond. A 17. század végén bekövetkező birtokelkobzások után a sátoraljaújhelyi pálosok is jelentős szőlőterületek tulajdonosaivá váltak. Birtoklásuk II. József (1765−1790) császár és király uralkodásáig mondhatni zavartalan volt. A rend megszűnte után a Szent Tamáson lévő szőlőik az állami kincstár tulajdonába kerültek, majd azokat a 19. század elején a sátoraljaújhelyi piaristák kapták meg, melyet a 20. század közepéig birtokoltak.

Szent Tamás-dűlő

1704-ben újból összeírták a szőlőbirtokokat és akkor a Szent Tamás hegyi szőlők között a tulajdonosai között találtuk a kassai Árvay Jánost, a mádi nemes Szőrényi/ Szűrényi Gábort, a vilmányi Hlubóczky Istvánt, a mádi Borbély Sámuelt és a harmincadvámos báró id. Holló Zsigmondot. Az itt összeírt szőlők túlnyomó többsége dézsma, azaz tizedköteles birtok volt. A Rákóczi szabadságharcot követően a Szent Tamás szőlőhegy új birtokosai a Máriássyak az Orczyk, és a Szirmayak lettek. Közülük az Orczy család rendelkezett a legnagyobb szőlőbirtokkal. A Makovicza részt viszont a Szirmay család szerezte meg.

Trifecta Gran Reserva 1820 Furmint 2014

De most vissza a 2014-es évjáratú Trifecta Gran Reserva 1820 Furmint tételhez, mely a híres Szent Tamás-dűlőnek a tetejéről származik és tulajdonképpen a válogatott szüret alkalmával csak minimális botritizálódott fürtöket dolgoztak fel. 2014 rendkívül csapadékos időszak volt az elmúlt 100 év legnagyobb lisztharmat fertőzése és csapadékosabb évei között. A legtöbb birtok nem is szüretelt Mádon. Az alapanyagot (furmint 85% és 15% hárslevelű) október közepén szüretelték, kézi préselés után spontán erjesztették, majd 18 hónapig érlelték ötöd töltésű  Seguin Moreau és Saury hordóban. A bor nevét a Nyárády család az 1820-ban történt első szőlőbirtok megvásárlásáról nevezte el. Kitöltve mély arany szín és közepestől kicsivel intenzívebb illat fogad a pohárban. Botritsz, gyömbér, kenyérhéj, dió, mandula, aszalt déli gyümölcsös jegyek mellett birsalmasajt, fahéj, fehércsokoládé, szentjánoskenyér, naspolya teszik izgalmassá és formabontóvá a bort. Kellemes, gömbölyű szerkezetű, öblös bor, leginkább az értők bora ez. Kerek és érett savtartalom. Puha, lágy, krémes textúra, minden eleme szépen beintegrálódott, lecsengése hosszú és tartalmas. Ízében is visszaköszönnek az illatában tapasztalt jegyek, amihez társulnak olajos magvak és marcipánra emlékeztető jegyek is. Hosszú őszi és téli esték végtelen beszélgetések és az ázsiai sok fűszert használó konyha bora ez a formabontó furmint! Csak 1300 palack készült belőle. 88 pont.

Fotók: Németi Sándor

Ez is érdekelhet

Utazás
Utazás
Bor teszt-értékelés
Gasztronómia
Gasztroturizmus
Recept
Bor interjú
Bor teszt-értékelés

A hónap felfedezése

2022. február 14.
Recept

Küldj egy üzenetet!