Kékfrankosok innen és túl – Garger, Nador, Wachter-Wiesler és Krutzler

Kékfrankosok innen és túl – Garger, Nador, Wachter-Wiesler és Krutzler

Álmosan és nagyjából másfél óra csúszással indultunk neki 2017. november 24-én az útnak. Néhány borászat és a Magyar Sommelier Szövetség meghívására az osztrák-magyar határ, a Pinka-patak szurdok által kettéosztott Vas-hegy/Eisenberg felé vettem Budapestről az irányt. A cél nem más, mint 4 elismert pincészet borainak a megismerése: Wachter-Wiesler, Garger Imre, Krutzler, illetve a NADOR. Utóbbi Rainer Garger vállalkozó, magyar unokatestvére, Garger Imre, valamint Reinhold Krutzler borász közös projektje.

Amint az ember átlépi a határt, az első szembetűnő dolog a rend, tisztaság, nyugalom. A házak és kertek gondosan rendben vannak tartva, a zebránál sem egymásra, sem pedig a járókelőkre nem dudál senki vagy anyáz ordítva a volánnál. Az utakon a kocsi nem döcög, és nem kerül ki tíz percenként valamilyen úthibát. És ilyenkor felmerül a kérdés: vajon mit tudnak az osztrákok? Én kisebb megszakításokkal egy évet éltem és dolgoztam Ausztriában, úgy, hogy valamelyest tudom a választ: ugyanazt, mint a németek, azaz precizitást és korrektséget minden területen, és amikor munkáról van szó, akkor a maximum az elvárás. Cserébe pedig mindent megkap az ember: a fizetés pontosan érkezik, megteremtik a jó munkához a körülményeket, és az van, ami előzetesen meg volt megbeszélve. Nem mentegetőznek, nem nézik hülyének az embert, és nem csinálnak segget a szájukból. Ha egy ajtón megy be valaki kérdésekkel, konkrét válaszokkal lép ki. De aki azt gondolja, hogy már kezdenek unalmassá és közhelyessé válni a „bezzeg az osztrákok” féle mondatok, lépje át többször és hosszabb időre a határt, majd győződjön meg a saját szemével. És ha már ott járt, azt a fajta gondolkodást próbálja Magyarországon is hasznosítani.

Wachter-Wiesler
Wachter-Wiesler

Vas-hegy/Eisenberg-et a trianoni békeszerződés két ország területére kaszabolta szét. Az inkább dombos, mint hegyes területen lévő szőlőültetvények kétharmada a szomszédos országhoz tartoznak. A mintegy 500 hektárnyi területen 35%-ban kékfrankos található, melyet az osztrák gazdák kisebb-nagyobb egybefüggő parcellákon művelik egyre nagyobb sikerrel. A magyar oldalon megmaradt területen közel 200 hektáron terem szőlő, ebből 50% kékfrankos. Vaskeresztesen Garger Imrén kívül még egy család palackoz borokat, a többiek csak folyóbor formájában értékesítik a piacon. Kicsit olyan a magyar oldal, mintha a senki földje lenne, bár az alagút végén halványan látszik egy kis fény. Az osztrák oldalon – bár ott is nehézségekkel néznek szembe – valahogy mégis virágzik a borturizmus. A kínálat népszerűsítése érdekében pedig a helyi termelők összefognak, és közös erővel munkálkodnak a régió jövőjéért.

Szóval némi késéssel, de megérkezünk Eisenberg egyik vezető borászatához, a Wachter-Wiesler-hez, majd a kötelező formaságok után előkerülnek a tételek: Krutzler és Wachter-Wiesler. Mire pislantok kettőt és csinálok néhány képet, észreveszem, hogy az első két borról elfelejtettem írni a füzetben. Közben a család ötödik generációs borásza, az 1988-ban született Christoph Wachter, aki 21 éves korában vette át szüleitől a borászati tevékenységeket és a kereskedelmet, mesél Eisenbergről, Ausztriáról, családról, terroirról, és természetesen a borokról. Jó tapasztalni, hogy érdekli a véleményünk, és nem csak udvariasságból tesz fel számunkra kérdéseket. Számára a jó bor mindig él, változik, fejlődik, olyan, mint egy mozgó elem, amelynek saját lelke van. A természetet társként kezeli, és csak akkor avatkozik bele, ha a szőlő is megköveteli azt.

Christoph Wachter
Christoph Wachter

„ A boraink legyenek olyan tiszták, mint a talaj” – mondja, miközben hozzáteszi, hogy a talaj adottságainak köszönhetően a régióból származó kékfrankosok nagyon izgalmasak lehetnek. Elkészítésüknél pedig szereti a terroir árnyalatait és sokrétűségeit megmutatni, és mélyen hisz abban, amit éppen csinál. Éppen ezért 2010 óta már nem használ 225 literes hordókat. Törekvéseit számos díj igazolja.

A családi vállalkozásként működő Krutzler borászat már 1966 óta palackoz minőségi borokat, jelenleg 12 hektáron gazdálkodnak, Deutsch-Schützenben és Eisenbergben. A pincészet borait a szintén ötödik generációs Reinhold Krutzler készíti, aki sokat tanult Willi Bründlmayertől, de nemzetközi tapasztalatokra is szert tett Franciaországban, Olaszországban és Dél-Afrikában.

Wachter-Wiesler borok
Wachter-Wiesler borok

De kanyarodjunk vissza arra, ami a pohárban volt. A Krutzler Eisenberg Reserve 2014 lilás reflexei elárulják, hogy a bor még fiatal. A fűszereken és a sok gyümölcsökön kívül a hordót is érezni rendesen. Vanília, kökény, sötét bogyós gyümölcsök illatában, virágos reflexek, kóstolva könnyedebb, itatja magát, elsőre pici krémesség, bársonyosság jellemzi. Idővel biztos többre is viheti. A fiatalabb testvére, a Krutzler Eisenberg Reserve 2015 mélyebb és izgalmasabb is. Koncentrált alapanyag, érezhető a hordó is, testesebb, jó érlelési potenciállal rendelkező bor, de ezen nem lepődöm meg: a náluk is pocsék 2014-es év után, a 2015 szinte tökéletes volt. Rövid szusszanás, majd következik a Wachter-Wiesler Alte Reben 2015: bors, fűszerek, némi füst, illatában egy kis édeskés fuvallat, árnyalatként pedig mineralitás. Érintésnyi hordó, elegáns, tüzes korty, lecsengésében fanyarság. Az Alte Reben 2012-es évjárata összetett és van benne mélység, egy kis égetett gyufa is megjelenik, de számomra nem zavaró tényező. A korty borsos beütésekkel rendelkezik, tele van frissességgel, szerkezetében pici szilva, meggy, fahéj, csillagánizs, és más karácsonyi fűszerek.

Garger Imre
Garger Imre

Kis beszélgetés után felszállunk a házigazdákkal együtt a buszra és ellátogatunk a „Weinblikk” kilátóteraszra. Beszélgetések, térképnézés, majd közös fotózás. Ismét átlépjük a határt, és magyar földön lepattanunk a buszról, hogy Garger Imrével felbontsunk két bort: egy 2012-es merlot-t és egy 2014-es kékfrankost. A kékfrankos nem hagy bennem különösen nagy benyomást. Arra viszont tökéletes, hogy a szőlőültetvényekre ne üres kézzel bámuljak. A merlot savakból kevés, alkoholból viszont annál több. Karcos, mint a szél, ami az arcomba kezdett fújni.

Folyt. köv. jövő héten, ismét sok fotóval.

 


Related Posts

Kacsamell céklákkal Márga Bisztró módra

Kacsamell céklákkal Márga Bisztró módra

Ha Csopak és Balaton, akkor a Szent Donát Birtok étterme a Márga Bisztró, az ország egyik legszebb panorámájával rendelkező étterme. A csodálatos panorámához magas minőségű, helyi alapanyagokra építő konyha is társul. Laza hangulat, jó borok, modern technológia, professzionalizmus és folytonos kísérletező kedv, mindezt a maximalizmus […]

A kékfrankos és a vaddisznó esete

A kékfrankos és a vaddisznó esete

A The Ritz-Carlton, Budapest étterméről, a Deák St. Kitchen-ről és séfjéről, Sugár Róbertről már egy korábbi bejegyzés alkalmával ejtettem néhány szót, ha esetleg valaki lemaradt volna, akkor IDE kattintva megtalálja az információt. Nem mellesleg egy izgalmas wagyu receptet és egy borpárosítást is talál majd ott. […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!