Kékfrankosok innen és túl – Garger, Nador, Wachter-Wiesler és Krutzler - WineArtCulture

Kékfrankosok innen és túl – Garger, Nador, Wachter-Wiesler és Krutzler

Kékfrankosok innen és túl – Garger, Nador, Wachter-Wiesler és Krutzler

Álmosan és nagyjából másfél óra csúszással indultunk neki 2017. november 24-én az útnak. Néhány borászat és a Magyar Sommelier Szövetség meghívására az osztrák-magyar határ, a Pinka-patak szurdok által kettéosztott Vas-hegy/Eisenberg felé vettem Budapestről az irányt. A cél nem más, mint 4 elismert pincészet borainak a megismerése: Wachter-Wiesler, Garger Imre, Krutzler, illetve a NADOR. Utóbbi Rainer Garger vállalkozó, magyar unokatestvére, Garger Imre, valamint Reinhold Krutzler borász közös projektje.

Amint az ember átlépi a határt, az első szembetűnő dolog a rend, tisztaság, nyugalom. A házak és kertek gondosan rendben vannak tartva, a zebránál sem egymásra, sem pedig a járókelőkre nem dudál senki vagy anyáz ordítva a volánnál. Az utakon a kocsi nem döcög, és nem kerül ki tíz percenként valamilyen úthibát. És ilyenkor felmerül a kérdés: vajon mit tudnak az osztrákok? Én kisebb megszakításokkal egy évet éltem és dolgoztam Ausztriában, úgy, hogy valamelyest tudom a választ: ugyanazt, mint a németek, azaz precizitást és korrektséget minden területen, és amikor munkáról van szó, akkor a maximum az elvárás. Cserébe pedig mindent megkap az ember: a fizetés pontosan érkezik, megteremtik a jó munkához a körülményeket, és az van, ami előzetesen meg volt megbeszélve. Nem mentegetőznek, nem nézik hülyének az embert, és nem csinálnak segget a szájukból. Ha egy ajtón megy be valaki kérdésekkel, konkrét válaszokkal lép ki. De aki azt gondolja, hogy már kezdenek unalmassá és közhelyessé válni a „bezzeg az osztrákok” féle mondatok, lépje át többször és hosszabb időre a határt, majd győződjön meg a saját szemével. És ha már ott járt, azt a fajta gondolkodást próbálja Magyarországon is hasznosítani.

Wachter-Wiesler
Wachter-Wiesler

Vas-hegy/Eisenberg-et a trianoni békeszerződés két ország területére kaszabolta szét. Az inkább dombos, mint hegyes területen lévő szőlőültetvények kétharmada a szomszédos országhoz tartoznak. A mintegy 500 hektárnyi területen 35%-ban kékfrankos található, melyet az osztrák gazdák kisebb-nagyobb egybefüggő parcellákon művelik egyre nagyobb sikerrel. A magyar oldalon megmaradt területen közel 200 hektáron terem szőlő, ebből 50% kékfrankos. Vaskeresztesen Garger Imrén kívül még egy család palackoz borokat, a többiek csak folyóbor formájában értékesítik a piacon. Kicsit olyan a magyar oldal, mintha a senki földje lenne, bár az alagút végén halványan látszik egy kis fény. Az osztrák oldalon – bár ott is nehézségekkel néznek szembe – valahogy mégis virágzik a borturizmus. A kínálat népszerűsítése érdekében pedig a helyi termelők összefognak, és közös erővel munkálkodnak a régió jövőjéért.

Szóval némi késéssel, de megérkezünk Eisenberg egyik vezető borászatához, a Wachter-Wiesler-hez, majd a kötelező formaságok után előkerülnek a tételek: Krutzler és Wachter-Wiesler. Mire pislantok kettőt és csinálok néhány képet, észreveszem, hogy az első két borról elfelejtettem írni a füzetben. Közben a család ötödik generációs borásza, az 1988-ban született Christoph Wachter, aki 21 éves korában vette át szüleitől a borászati tevékenységeket és a kereskedelmet, mesél Eisenbergről, Ausztriáról, családról, terroirról, és természetesen a borokról. Jó tapasztalni, hogy érdekli a véleményünk, és nem csak udvariasságból tesz fel számunkra kérdéseket. Számára a jó bor mindig él, változik, fejlődik, olyan, mint egy mozgó elem, amelynek saját lelke van. A természetet társként kezeli, és csak akkor avatkozik bele, ha a szőlő is megköveteli azt.

Christoph Wachter
Christoph Wachter

„ A boraink legyenek olyan tiszták, mint a talaj” – mondja, miközben hozzáteszi, hogy a talaj adottságainak köszönhetően a régióból származó kékfrankosok nagyon izgalmasak lehetnek. Elkészítésüknél pedig szereti a terroir árnyalatait és sokrétűségeit megmutatni, és mélyen hisz abban, amit éppen csinál. Éppen ezért 2010 óta már nem használ 225 literes hordókat. Törekvéseit számos díj igazolja.

A családi vállalkozásként működő Krutzler borászat már 1966 óta palackoz minőségi borokat, jelenleg 12 hektáron gazdálkodnak, Deutsch-Schützenben és Eisenbergben. A pincészet borait a szintén ötödik generációs Reinhold Krutzler készíti, aki sokat tanult Willi Bründlmayertől, de nemzetközi tapasztalatokra is szert tett Franciaországban, Olaszországban és Dél-Afrikában.

Wachter-Wiesler borok
Wachter-Wiesler borok

De kanyarodjunk vissza arra, ami a pohárban volt. A Krutzler Eisenberg Reserve 2014 lilás reflexei elárulják, hogy a bor még fiatal. A fűszereken és a sok gyümölcsökön kívül a hordót is érezni rendesen. Vanília, kökény, sötét bogyós gyümölcsök illatában, virágos reflexek, kóstolva könnyedebb, itatja magát, elsőre pici krémesség, bársonyosság jellemzi. Idővel biztos többre is viheti. A fiatalabb testvére, a Krutzler Eisenberg Reserve 2015 mélyebb és izgalmasabb is. Koncentrált alapanyag, érezhető a hordó is, testesebb, jó érlelési potenciállal rendelkező bor, de ezen nem lepődöm meg: a náluk is pocsék 2014-es év után, a 2015 szinte tökéletes volt. Rövid szusszanás, majd következik a Wachter-Wiesler Alte Reben 2015: bors, fűszerek, némi füst, illatában egy kis édeskés fuvallat, árnyalatként pedig mineralitás. Érintésnyi hordó, elegáns, tüzes korty, lecsengésében fanyarság. Az Alte Reben 2012-es évjárata összetett és van benne mélység, egy kis égetett gyufa is megjelenik, de számomra nem zavaró tényező. A korty borsos beütésekkel rendelkezik, tele van frissességgel, szerkezetében pici szilva, meggy, fahéj, csillagánizs, és más karácsonyi fűszerek.

Garger Imre
Garger Imre

Kis beszélgetés után felszállunk a házigazdákkal együtt a buszra és ellátogatunk a „Weinblikk” kilátóteraszra. Beszélgetések, térképnézés, majd közös fotózás. Ismét átlépjük a határt, és magyar földön lepattanunk a buszról, hogy Garger Imrével felbontsunk két bort: egy 2012-es merlot-t és egy 2014-es kékfrankost. A kékfrankos nem hagy bennem különösen nagy benyomást. Arra viszont tökéletes, hogy a szőlőültetvényekre ne üres kézzel bámuljak. A merlot savakból kevés, alkoholból viszont annál több. Karcos, mint a szél, ami az arcomba kezdett fújni.

Folyt. köv. jövő héten, ismét sok fotóval.

 


Related Posts

A sommelier-nek nem az a dolga, hogy diktatórikus legyen az asztalnál – John Szabo Master Sommelier-vel beszélgettem

A sommelier-nek nem az a dolga, hogy diktatórikus legyen az asztalnál – John Szabo Master Sommelier-vel beszélgettem

A magyar származású, világszerte ismert és elismert, Kanadában élő John Szabo Master Sommelier-t sikerült elcsípnem egy hosszabb interjúra, azon kevés alkalmak egyikén, amikor éppen Magyarországon járt. Azok számára, akik kevésbé járatosak a borvilágban, hadd szolgáljak róla néhány információval: első kanadaiként kapta meg 2004-ben a Master […]

Sütni-inni kékfrankos

Sütni-inni kékfrankos

A Wineglass Communication csapat jóvoltából még múlt évben volt szerencsém bejárni néhány szekszárdi borászatot (Takler, Szeleshát, Sebestyén, Fritz), a részletes beszámolót pedig ITT, ITT és ITT találjátok meg. És ahogyan általában ilyenkor lenni szokott, a nap végére valamelyik pincészet mindig becsempész a csomagtartóba is néhány […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!