„Magyarország a ripacs borok Eldorádója!” – Janosh von Beöthy-vel beszélgettem

„Magyarország a ripacs borok Eldorádója!” – Janosh von Beöthy-vel beszélgettem

Felérve a Csobánc-hegyre, ahol már Janosh várt, a természet szépségeit megpillantva megérti az ember, hogy az egyetlen út a nyugalomra és a szeretetre, a gyökerekhez való visszatérés. Janosh, a Csobánci Bormanufaktúra borászának kényszerből kellett elhagynia Magyarországot. Mint olvasható a márciusi Vince Magazin számában, a Beöthy rész háborús jóvátételben veszett el, az anyai részére pedig az előző rendszer tette rá a kezét. Élt Spanyolországban, Szaúd- Arabiában, borászati tanulmányokat folytatott Franciaországban, de a boldogságot mégis Németországban találta meg, ahol néhány év alatt a tizennyolc hektáros mezőgazdaságát, ahol csirkéket, disznókat, libákat, kacsákat és marhát tartott, százhektárosra növelte meg. Bioland hústermelő üzeme, az első elismert biohúst termelő üzem lett Németországban. A külföldi csúcsgasztronómiának szállította az alapanyagokat, Magyarországra pedig a Gundelbe a kacsát és a szarvasgombát. Idővel mindent felszámolt és visszatért Magyarországra, és próbálja újból megtalálni a boldogságát. Janosh-t, és a gazdag életútját bemutatni röviden képtelenség és nem is ez a célom, cserébe egy szösszenet erejéig megpróbálom visszaadni azt a közel két óra beszélgetést gasztronómiáról, borokról és gondolkodásról, amit a birtokán jó borok társaságában folytattam vele.

Egy ilyen gazdag és sikeres életúttal mégis visszatértél Magyarországra. Sablonkérdés, miért?

2000 körül gondolkodtam el azon, hogy jó lenne visszatérni, a szíve vágyik vissza az embernek ilyen csodálatos tájra, főleg, hogy én ezen a környéken nőttem fel. A 90-es évek végén Szeremley Huba is győzködött a visszatérésre, mert úgy látta, hogy itt jó lesz. Azt kell mondanom, hogy akkor tényleg úgy nézett ki, hogy valami más lesz majd. Sajnos messze nem az lett…

Ennyi külföldön eltöltött év után, mi volt az, amivel szembesültél Magyarországon?

Majdnem mindennel. Már egy egyszerű cégalapítás is rémálmokkal járt. Magyarországon az, aki az irodában ül, úgy viselkedik, mint egy kiskirály, és azt képzeli, hogy a nép őérte van. Én ehhez nem voltam hozzászokva, Németországban az állami alkalmazottak az emberekért vannak. Magyarországon a fejekben van a probléma, még mindig szocializmus van.

A gondolkodásmódon bizony még elég sok mindent kell változtatnunk…

Itt egy példa, Magyarországon körülbelül 70 ezer hektár szőlő van, közben az EU-tól 120 ezer hektár szőlőre lenne lehetőség, de az állam mégsem támogatja eléggé ezt, hiába itt lenne a lehetőség. Ha többet termelnénk, akkor a belső piacot is ki tudnánk elégíteni, és lenne igény az exportra is, de Magyarországon, ha valaki szőlőt akar telepíteni, akkor az államtól kell megvennie a telepítési jogot, ezért nem is nagyon telepítenek elég új szőlőt. Nonszensz az egész. Nincs még egy olyan mezőgazdasági ág, ami annyi iparágat húzna maga után, mint a szőlészet és borászat. Erre olyan országok is rájöttek, mint Chile, ahol szubvencionálják az exportra szánt a bort.

Németországban volt egy 100 hektáros mezőgazdasági üzemem, bementem a papírjaimmal az EU-s támogatásért, és perceken belül mindent elintéztünk, 6 hét múlva már is a számlámon volt a pénz. Nem kellett mindenért pályáznom, mint Magyarországon. Miért nem működik itt is így minden?!

borinterju2_20150823

Hol rontottuk el, és hol van a megoldás?

Ha Magyarország eldöntötte a rendszerváltás után, hogy a kapitalizmus útjára lép, akkor meg kellene ezt tanulnia. Nem kitalálni és mi, mint magyarok megmutatni, hogy mi is a kapitalizmus, hanem azt, amit mások jól csinálnak, megtanulni, és aztán a tudásunkhoz hozzáadni ezt is. Akkor tudnánk valami innovatívat is tenni!

Mi a helyzet az EU-val, nyújt valami segítséget a borászoknak?

Nagyon gyorsan szerettünk volna felzárkózni, de nem értem, hogy hogyan lehetett ilyen feltételekkel belemenni az EU-ba. Hogy csak egy példát említsek, mi egy ellenőrzött biológiai termelést folytatunk, hektáronként kapunk az EU-tól évente 270 ezer forintot, nálunk nyugatabbra Ausztriában, pedig a borászatok hétszer ennyit. Az a Magyarország, amely Európán belül a legütősebb mezőgazdasággal rendelkezett, most ott tart, hogy nem tudja saját magát élelmezni.

Borászati szempontból mennyire volt egységes a kép, amikor visszatértél?

Semmi sem volt egységes! Ott van például Szeremley Huba története, aki a 90-es években tele volt energiával és innovációval. Hihetetlen mit tett le a magyar borászat oltárán, de aztán ellaposodott minden, ebben személyi hiba is volt, de mégis!

És most? Van valami egység és irány?

Szerintem nincs. A Terroir borokra kellene a hangsúlyt helyezni, mert az egyedülálló a világon, de ez fajélesztőkkel nem megy. És bizony a legtöbbborászat ezeket használja. Egy jó évjáratban minden borászat tud jó borokat készíteni, egy rosszabban azt már kevesen. A 2014-es év nehézségei ellenére nekünk (Csobánci Bormanufaktúra, szerk.) nem voltak problémáink.

Van, aki leegyszerűsíti, és csak annyit mond, hogy balatoni bor. Te hogyan látod?

Döntő különbség van a déli és az északi part között, arról nem is beszélve, hogy még olyan kis távolságon, mint Vonyarcvashegy és Badacsony között is nagyon nagy az eltérés. Azt mégis lehet mondani, hogy általában a balatoni felvidék vulkanikus eredetű. Meglátásom szerint, 20 év múlva a nagy vörösborok is erről a területről fognak származni csak nem nagy mennyiségben. Kaliforniában ittam már nagyon jó vörösborokat szintén friss vulkanikus területről, éppen ezért nem is értem ezt a vaskalapos felfogást, hogy Badacsony az fehérboros.

Magyarországon szeretjük a sztereotípiákat, nehezen szabadulunk meg a beidegződésektől…

Mindig küzdeni kell ezekkel. Beöthy Lászlóék, Horthy-nak a kereskedelmi minisztere – aki egyébként az én dédnagybátyám volt-, ők találták ki ezt a „pirospaprika-szalámi” image-t Magyarország számára. De akkor kénytelenek voltak erre. Trianon után Magyarország elvesztette területeinek kétharmadát és a borivóinak háromnegyedét, mégis a borvidékeknek több mint a 90%-a itt maradt, csak két borvidéket vesztettünk el, Ménest és Szerémséget. Régen hegyekről és helyiségekről voltak elnevezve a borok, ami export szempontjából igen nehéz volt, így hát rendszerezni és szakosítani kellett a borvidékeket. Így szakosították Badacsonyt fehérborra, mert a vulkanikusságot könnyebb fehérborral kifejezni. Ahhoz, hogy az ember megértse miért jobb a vulkanikus talajban a vörösbor, ahhoz fejlődnie kell. Mindennek van egy kultúrája, és a borkultúra csak most kezd feléledni Magyarországon. Igazi borkultúra talán nem is volt Magyarországon, a borkészítés struktúrája nem engedte ezt meg.

Egy picit bővebben?!

Mindig a francia borokhoz hasonlítjuk a magyar borokat, de döntően más Magyarország borászati struktúrája. Franciaországban a borkészítés mindig paraszti munka volt, és bár lehet, hogy a háborúk során a parasztság felét kiirtották, de a borhoz való érzést és tudást, azok, akik megmaradtak, apáról fiúra adták át. Ott nem okozott semmiféle problémát az uradalmi struktúraváltozás, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a parasztok megtermelték a szőlőt, majd bevitték a papság vagy az uraság pincéjébe, és ott a vincellérek ebből bort készítettek. Mihelyt uradalmi struktúraváltozást történt, a régieket elzavarták és minden kezdődött elölről. Magyarországon mindig csak annyi szőlőt kaptak vissza a parasztok, hogy saját maguknak tudjanak egy kis bort készíteni a következő szüretig, így ők nem tanulták meg a borral való bánást.

Mégis nagyszerű természeti adottságokkal rendelkezünk a jó bor készítésére.

Az osztrákok ugyanakkora területen termelnek bort, mint mi, és az egész világban ott vannak a csúcsboraikkal. Mi meg ilyen csodás természeti adottságok mellett sem tudunk kilépni a világba.

Miben és mikor látod a kitörési pontot?

A generációváltásban, a régi beidegződések megszűnésében. Biztos azért látom másképpen a dolgokat, mint sokan mások Magyarországon, mert én sokat éltem külföldön. Németországban, a 30 év alatt nem kérdezte meg senki, hogy miért mentem oda, nem úgy, mint Magyarországon, ahol 10 éve élek, és folyton azt kérdezik, hogy miért jöttem vissza. Szeretek provokálni, és sokszor, ha borász kérdezi miért jöttem vissza, az a válaszom: hogy ne a te rossz borod legyen a legjobb!

A külföldi csúcsgasztronómia közelében eltöltött sok év után, hogyan látod Magyarországon a gasztronómiát?

Ez fejlődött a legtöbbet. Egy évtized alatt a magyar konyha kinőtte magát az élvonalba. Az, hogy nincs több Michelin-csillagos éttermünk nagyban annak is köszönhető, hogy azt a magas szintű szervízt, ami ehhez hozzátartozik, azt még nem tudjuk eléggé prezentálni. Gondolok itt például az ételek-borok párosítására, pedig a sommelier-kben van akarat, de a lehetőségük be van határolva. A szakácsok nagyon sokat fejlődtek az elmúlt időben. Az alapanyagokkal van jelenleg némi probléma Magyarországon.

Ez a fejlődés inkább a magyar csúcsgasztronómiára vonatkozik. Mi a helyzet ezen kívül? 

Nagyon nagy a szakadék, de ehhez hozzátartozik az is, hogy amíg az emberek nem igénylik a jót, nem is fog változni sok minden. Mindig a kevés fizetést róják fel ennek hátterében, miközben ha megnézed, milyen kocsikkal járnak az emberek, azt lehet mondani, hogy Magyarország nem egy szegény ország. Minden csak gondolkodás kérdése.

Nehéz egy tisztességes konyhát csinálni és ebből megélni Magyarországon? 

Igen. Megfigyelhető, hogy a nagyon jó éttermek sem gazdagok, az, aki egy középszinten próbál jó éttermet csinálni, nem tud megélni belőle.

borinterju20150823

Térjünk vissza picit a borokra, rád. 

A mi boraink javarésze a csúcsgasztronómiában megy el, az utca népe nem nagyon ismer minket, pedig nekünk is vannak olcsóbb boraink. A Pinot Grande alig hogy forgalomba kerül, két hónap múlva már nincs is, pedig nem egy olcsó bor (jelenleg a Balaton legdrágább bora a Kistücsök étteremben). Nehézségek mindig vannak, itt van például ez a 27%-os Áfa. Ha én eladok 1000 forintért egy bort, a kereskedelemben már majdnem a háromszorosába kerül, ebből az összegből az állam leveszi a 27%-ot, és már is többet keres egy üveg boromon, mint én a termelő. Itt valami nem stimmel. Egy tehenet először etetni kellene, és csak utána fejni…

Ha jól tudom szíved csücske a pinot noir.

Igen, a Pinot noir a maga egyszerűségében egy nagyon strukturált bor, kultúra és finomság kell a megértéséhez. A magyar borászok nem gondolkodnak el a kulturális különbségen például Bordeaux és Burgundia között. Magyarország a ripacs borok Eldorádója, és ez már számomra tűrhetetlen. Nem a kifinomult borokról szól a borászat, hanem olyan borokról, amik eluralkodnak az ember szájában. 15-ös alkohollal hoznak ki pinot-kat a magyar borászok, és ennek a szőlőnek a finomságát teszik tönkre ezzel. Ha kicsit is megnéznék a világ nagy pinot-it, akkor látnák, hogy max. 13-as alkohollal rendelkeznek.

Említetted a fajélesztőket.

A mi boraink spontán erjednek, mi nem használunk fajélesztőket, ezáltal ízviláguk is sokkal szélesebb és komplexebb. Ezt a komplexitást nem találod a fajélesztős boroknál, cserébe kéknyelű bort ibolya illattal – ami abszurdum- azt igen, és a sznobok ezt imádják… Az így készített boroknál a Terroir háttérbe szorul, és amíg az emberek nem igénylik a jobb borokat nem is lesz ez másképp. Mi kicsik vagyunk ahhoz, hogy a népélelmezést magasabb szintre emeljük, de ami tőlünk tehető, azt megtesszük.

Meghatározó borászatok Magyarországon?

Számomra kevés. Elenyésző azok száma, akik jó irányba tartanak. Ezért is vagyok alapító tagja a Terra Hungarica egyesületnek. Az egyesület azon szisztéma szerint dolgozik, ahogyan én is dolgozom: biológiai mezőgazdaság és spontán erjesztésű borok. Csak így lehet autentikus borokat készíteni. Ha minden borászatot összeszámolok, aki tagja ennek az egyesületnek, vagyunk vagy hatvanan. A magyar borászat más irányba megy! Sok esetben technológiai borokat készítenek Magyarországon, fajélesztőkkel, ahol a borász tudása elenyésző. Pedig a nagy borhoz három dolog kell: jó termőtalaj, jó szőlő és jó borász. Ha megnézzük a világ nagy borait, azok is tradicionális, azaz, biológiai gazdálkodásból származnak, csak ők nem firtatják ezt. Addig nagyon nem is lesz nagy bor Magyarországon, amíg az úgynevezett nagy borászatok, ezzel a kémiai módszerrel készítik boraikat és nem termelünk eleget.

A remény hal meg utoljára szokták mondani, miben van a remény Magyarországon?

Abban látok még nagy reményt, hogy azok a fiatalok, akik elmentek külföldre dolgozni vagy tanulni, ha még csak a töredékük is tér vissza, azok majd kikövetelik azt, hogy másképpen működjenek itt a dolgok.


Related Posts

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Kovács Tamás: Ne a gumimatrac és a lubickolás legyen a Balaton fő üzenete

Az alacsony felvásárlási árak miatt sokan felhagynak a szőlőtermeléssel, így vannak olyan falvak a Balaton körül, ahol teljesen megszűnt a szőlőtermelés. Sajnos nincs értéke a szőlőnek, és ez egy komoly probléma jelenleg Magyarországon. A múltkori Csapody Balázzsal készített interjúm után ismét a Balaton a főtéma: […]

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!