Kiss János tokaji borász: Az életem egy nyitott könyv

Kiss János tokaji borász: Az életem egy nyitott könyv

Kiss János, a 2006-ban alapított bodrogkisfaludi Breitenbach Pince tulajdonos-főborásza az egyik legőszintébb magyar borász, aki magáról mindig szerénységgel, társairól pedig nagy alázattal beszél. 2005-ben egy frontális baleset és egy rossz műtét után, egy orvosi műhibával a háta mögött újra kellett kezdenie az életét, de mint meséli, minden nehézségből, amit az élet elé sodort erősebben jött ki és tanult a múlt hibáiból. A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom újabb részében, most vele beszélgettem.

Miért éppen a borászkodás?

A gyökereim Tokaj-Hegyaljára kötnek, s mint annyi más hozzám hasonló habitusú ember, a megélhetés szempontjából az eddigi életem során én is sok mindennel próbálkoztam már. De rá kellett jönnöm, hogy a föld, a szőlőművelés, a borkészítés és a természet szeretete mindig erősebben hatottak rám. Így 2002-ben elkezdem a borásztanulmányaimat, majd ennek elvégzése után 2006-ban két késői szüretelésű borral léptem a piacra: az egyik a közel 90 gramm természetes maradékcukorral rendelkező furmint (60%) és hárslevelű (40%) házasítás, melyet anyukám és nagymamám után, Borbála névre kereszteltem, a másik tétel pedig egy furmint volt a Lapis-dűlőből. Szerencsére mindkét borról elismertséggel nyilatkoztak a szakmában.

Említetted a Tokaji borvidékhez való erős családi köteléket, esetleg a szőlőtermesztés is hagyományos elfoglaltság volt nálatok a családban?

Igen, hiszen a család a múltban szőlőtermelőként adta el a termést másoknak, így a területek már adottak voltak számomra. Mint már előbb is említettem, viszonylag rövid időn belül nagyon sikeresek lettek a boraim, annak ellenére, hogy a kezdetben szinte semmilyen komolyabb eszköz nem állt rendelkezésemre a borkészítéshez. Eleinte a termés bizonyos részét eladtam én is bogyóként, de az idő előrehaladtával az eladásra szánt mennyiség egyre kisebb lett, most már minden feldolgozásra kerül. A kezdeti 10 hektár nagyságú területem most lecsökkent nagyjából a felére, viszont ez számomra pontosan megfelel. Nem tervezem ennek bővítését, mert ez teljesen belátható, arról nem beszélve, hogy a borvidéken alig van munkaerő. Így kénytelen vagyok magam megoldani a borászattal és a borkészítéssel járó munkálatokat. Gépesíteni pedig nem éri meg, mivel a legjobb területek, többek között a térállás és az elhelyezkedésük miatt csak kézzel művelhetőek.

Hogyan kerültek a köztudatba a boraid, illetve minek véled a gyors szakmai elismerést?

A szerencsének, jobban mondva Alkonyi Lászlónak köszönhetően, akinek azóta is hálával tartozom. Laci akkoriban Magyarország legismertebb és legelismertebb szakmai lapjában, a Borbarát Magazinban publikált, ő volt az első, aki felfigyelt a boraimra. Egy elszenvedett súlyos baleset után estem át egy komoly műtéten, épp otthon gyógyulgattam, amikor megcsörrent a telefon, a vonal másik végén pedig Alkonyi László volt. Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem, hogy felhívott és elismerően beszélt a boraimról. Azóta Laci az újságírástól elvonulva, a Tokaji borvidéken a saját borászatának szenteli az életét.

Breitenbach Pince Szamorodni

Mind Szepsy István, mind pedig Alkonyi László, igaz, hogy mindegyik teljesen más területen, de ikonikus alakjai a magyar borászati életnek. Rajtuk kívül kiket tartasz még ilyen kaliberű embereknek?

Nem csak szerintem, hanem sokak szerint is Bacsó András, az Oremus birtokigazgatója szintén egy ikonikus alakja Tokajnak, illetve a magyar borászatnak. Mindenki elismerően beszél a munkásságáról. De Demeter Zoltánt, a borai által és globális látásmódja miatt is idesorolnám. A fiatalabb generációból pedig két személyt tudnék most kiemelni, az egyik Szilágyi László, aki löszös területekről zseniális borokat készít, a másik pedig Szarka Dénes Mádról.

Ha jól tudom a löszös terület neked is az egyik kedvenced….

Az elmúlt időkben egyre jobban a lösz felé indultam, mivel egy borban én mindig a gyümölcsöt, és kevésbé a vulkanikusságot keresem. Nyilván mindegyik boromban felismerhetőek a vulkanikus jegyek, de szeretném, ha ezek másról is szólnának. A löszös területről készített borok a finom savstruktúra mellett nagyon gyümölcsösek, arculatukat pedig a könnyedség jellemzi. Tévedés azt gondolni, hogy mindig „nagyborokat” kell készíteni, a jóivású, könnyed, mindennapokra szánt bornak is fontos szerepe van.

Említed a balesetedet, mennyiben befolyásolta ez az életedet? De megértem, ha nem szeretnél erről a témáról beszélni…

Az életem egy nyitott könyv, törekszem az egyszerűségre, és minden vágyam, hogy itthon értéket teremtve alkossak a szőlők között. 2005-ben egy frontális baleset és egy rossz műtét után, egy orvosi műhibával a hátam mögött újra kellett kezdenem az életemet 30 évesen, de minden nehézségből, amit az élet elém sodor erősebben jövök ki és tanulok a múlt hibáiból. Nehéz időszak volt ez, hiszen az orvosi műhiba következményeként a bal lábam 9 cm-rel lett rövidebb, az orvos pedig csak annyit mondott, hogy „János, már nagyon jó ortopéd cipőket lehet kapni”. Egész életemben sportoltam, gondolhatod, mit jelentett ez számomra… Szerencsére a feleségem és a családom minden nehéz pillanatban mellettem állt, így 30 kiló mínusszal, de ismét talpra álltam és folytattam az életemet. Szintén hálával tartozom azért a bizalomért, amit a Nyárády családtól és Táborosi Jánostól kaptam, hogy ismertebb legyek a Trifecta Tokaj készítőjeként is, akik a legnehezebb időkben nem csak főnökként, hanem barátként bántak velem.

Breitenbach Pince Furmint

Térjünk vissza a Breitenbach Pincéhez…

Sokáig kereskedőként dolgoztam, és csak mellékállásban készítettem borokat. Igaz, most sem teljesen főállás a pincészetem, hiszen egy ilyen léptékű kis borászatból, mint amilyen az enyém, az ember nem tudja teljes mértékben fenntartani saját magát. Így a borvidéken más pincészetben is dolgozom: az amerikai-magyar gyökerekkel rendelkező Nyárády család által létrehozott Trifecta Borászatban. Teljesen más utakat járok, mint mások, és ez így van jól.

Ez pontosan mit jelent?

Nem szeretnék mindenáron részt venni abban a fajta mozgalomban, ami a furmintot ennyire előtérbe helyezi. Egyre jobban az új fajták felé fordulok, például a régi borászati füzetekben olvasható, hogy a filoxéravész előtt a Tokaji borvidéken a vörösbortermelés is jelentős volt. Pinot noir, malbec, cabernet sauvignon, vagy akár fehér szőlőfajtaként a rizling – csak hogy néhány példát is említsek. De nem szeretném, ha bárki félreértené, amit az imént mondtam, mert én is tisztában vagyok azzal, hogy a furmint és a hárslevelű meghatározó szőlőfajtái a borvidéknek.  Ettől függetlenül szeretnék kísérletezni is, 2019-től sárgamuskotály, kabar, kövérszőlő, zenit, zengő, cserszegi fűszeres, sauvignon blanc bővíti a kínálatomat, most ültettem piros bakatort és balafántot, a purcsin pedig telepítésre vár. Én leszek az a pince, ahol sok olyan régi fajta borát lehet majd kapni, amit kereskedelmi forgalomban másnál nincs sehol Tokajban. A zéta szőlőfajtában, mind száraz, mind édes borok készítésére nagy potenciált látok. A Trifecta-nál csak száraz furmint és hárslevelű borokat készítek, mellettük az aszú és a natur esszencia jelenik még meg a kínálatban.

Értem a nagy kísérletező kedved, de nem gondolod, hogy túl sok mindenbe belekezdesz és elsiklik a lényeg? Ha a világ presztízs borvidékeit nézem más a bevett szokás, inkább törekszenek egyre jobban leszűkíteni a használt szőlőfajtákat…

Értem, és részben igazat adok neked, viszont ne felejtsd el, hogy például Champagne-nak vagy Burgundia-nak meg van a kereskedelmi piaca. Magyarországnak viszont nincs. Legalábbis én így látom a helyzetet. Telítve van a piac furmintokkal, Tokaj-Hegyalja idén a zöldszürettel Alföld után a második helyen állt. És ha már itt tartunk, halkan szeretném megkérdezni: minek kellett engedélyezni telepítésre Alföldre a bianka szőlőfajtából közel 11 ezer hektárt, illetve bármilyen versenyen el tudtunk valamit érni ezzel a fajtával?! Visszatérve a furmintra, Ausztria most közel 5 ezer hektáron telepített ebből a szőlőfajtából. Mivel ők ott vannak a világpiacon, mi viszont nagyon kis szegmenst képviselünk ezen a részlegen, tartok tőle, hogy pár éven belül osztrák furmintokkal lesznek tele a világ legjobb éttermei. Már most is szinte minden magára adó külföldi étterem borlapján egy vagy két osztrák bor jelen van, így sokkal könnyebb lesz számukra. És ha ez megtörténik, akkor a piac azt fogja elvárni tőlünk, hogy mi is olyan stílusú furmint borokat készítsünk, mint az osztrákok.

Breitenbach Pince Zeta

Miként látod Tokaj-Hegyalját?

A piac telített, nem vagyunk egyszerű helyzetben, de ez nem csak a mi borvidékünkre értendő. Olvasva a többi interjúidat a témában, látom, már mások is említették a munkaerőhiányt. Pedig az elmúlt három év alatt már szinte a duplájára emeltük az emberek napi munkabérét, de még így sem találunk jelentkezőket. A Lapis-dűlőben három ember végzi a munkákat, a legfiatalabb 58, a legidősebb pedig 67 éves. Ha ők elmennek, egyszerűen nincs más alternatívám. Egyébként azt sem értem, hogy a borvidéken miért nincs szőlész-borász, illetve kádárképzés. Számomra ez döbbenet, hiszen egy ilyen világhírű borvidéken ez nem történhet meg. Bár sok a gond és a megoldásra váró feladat, a borvidék mégis halad előre, a borok egyre jobbak és nemzetközi szinten is jól szerepelnek. A jó példákból kell meríteni, és akkor előbb-utóbb a befektetett munkának is meg lesz majd a gyümölcse. Nem szabad elfelejteni, hogy a több évtizeden át tartó kommunizmus mély sebeket ejtett az országon és az emberek gondolkodásán. Azt szoktam mondani, hogy ha 50 évig tart az út, hogy beérjél az erdő mélyére, visszafelé is ugyanannyi. Tehát az általunk elkezdett és kitaposott utat, majd a következő generációk fogják élvezni. Az, ami például Burgundiában történt, hogy generációkon keresztül átadták a megszerzett tudást, nálunk teljesen elveszett. De minden nehézség ellenére, számomra az jelenti a boldogságot, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nagy kincs ez a mai világban, kevés ember mondhatja ezt el magáról.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Egy felkészült, nagyon jó állapotban lévő területekkel rendelkező borászatot szeretnék átadni a következő generáció számára, aki majd más koncepcióban, nálunk sokkal felkészültebb tudással készíti erről a gyönyörű és méltán híres borvidékről a borokat.

A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom további interjúi:


Related Posts

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

A világot nem váltottuk meg, de akarva, akaratlanul komoly vitákat és indulatokat sikerült keltenünk a szakmában. Egy éves lett a Fiáth Attilával készített interjúm, úgyhogy ismét találkoztunk egy kávé mellett és ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol abbahagytuk, némelyik gondolatot pedig tovább boncoltuk. Annyi biztos: a […]



2 thoughts on “Kiss János tokaji borász: Az életem egy nyitott könyv”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!