Takler András: „Egy fecske nem csinál nyarat”

Takler András: „Egy fecske nem csinál nyarat”

„Egy borvidék presztízsét és jövőjét csak közösen, egyetértésben, valamint egymást ajánlva lehet felépíteni” – mondta legújabb interjúmban Takler András, akivel az Óbuda szívében 2021-ben megnyílt Takler Borbárban beszélgettem, többek között Szekszárdról, a magyar bor helyzetéről, a Takler borbirtok körüli újdonságokról, valamint a James Suckling pontokról. Mint közismert, a világ egyik legfelkapottabb és legbefolyásosabb borszakértőjeként számon tartott James Suckling kollégája, Stuart Pigott nemrég kóstolta a Takler borokat, és kimagasló eredmények születtek.

Kezdjük egy picit közhelyes kérdéssel: mi kell ahhoz, ha szeretnénk magunkat feltenni a világ bortérképére?

Az egyetlen járható út, hogy a komoly nemzetközi mértékadó szakembereket Magyarországra kell hívni, és ezt meg kell finanszírozni. Ebből a szempontból az Agrármarketing Centrum által 2022. március 20-24. között első alkalommal megrendezett, a hazai borok népszerűsítését célzó Hungarian Wine Summit nagyszabású szakmai esemény remek lehetőségnek bizonyult.

Mit kell bővebben tudni erről az eseményről?

A program keretén belül a világból ideérkező borszakértők, Master of Wine-ok, szakújságírók, véleményvezérek, és nem utolsó sorban nagyon komoly borkereskedők, kóstolókon, borvacsorákon, valamint a borrégiókat bemutató kétnapos, vezetett túrákon vettek rész. Ennek egyik állomása a Szekszárdi borvidék volt, ez pedig remek lehetőséget biztosított számunkra, hogy a többi szekszárdi termelővel együtt bemutassuk a borainkat, valamint azt, hogy jelenleg hol is tart a borvidék. Viszonylag rövid és sűrű volt a program, ennek keretén belül több dűlőt látogattak meg. A helyszíneken pedig a szekszárdi termelők, magunkat is beleértve, várták őket a saját boraikkal. Az ebédnek, illetve az utána lévő sétálókóstolónak a Takler Kúria adott otthont. A külföldi szakemberek inkább maguknak jegyzeteltek, de látszott, hogy sokkal inkább a helyi fajták iránt érdeklődtek, stílus szempontjából pedig az elegáns, szofisztikáltabb, fineszesebb borokat részesítik előnyben. De a borvidék nevét viselő egységes palackot – amelybe kizárólag kadarkák, kékfrankosok és bikavérek kerülhetnek – is méltatták.

A látogatásnak volt bármilyen hozománya számotokra?

Igen, például egy amerikai kereskedőnek pont a napokban már el is küldtem néhány mintát a borainkból, többek között a Szenta-hegyi kékfrankosból is. Az ilyen kereskedők tudják a jó éttermekbe és borkereskedésekbe bevinni a magyar bort. Magyarország soha nem fogja tudni a világ nagy bornemzeteivel felvenni a versenyt, ha egy étterem borlapjáról van szó. De egy komoly szaktekintélyű kereskedő által ajánlott bor új kapukat nyithat. A bikavérrel pedig Toronyi Zsuzsán keresztül egy angol megkeresés is létrejött. Egyébként Angliában több helyen, például 2 Michelin csillagos étteremben is kaphatóak a Takler borok.

Térjünk rá a James Suckling pontokra, hiszen ahogyan nemrég hírt adtatok róla, kimagaslóan jól szerepeltek a Takler borok…

Már az a tény, hogy a világ egyik legnagyobb szaktekintélyű borszakírója magyar borokról ír, hatalmas dolognak számít. Csak zárójelben megemlíteném, hogy annak idején Robert Parker nem is akarta megkóstolni a Primarius Merlot borunkat. Hiába hívta fel rá többször is a figyelmét a jobb keze, hajthatatlan maradt. Nagyon örülök annak, hogy Stuart nem csak Szekszárd, hanem más magyar borvidék borairól is írt. Nálunk, rajtunk kívül még négy borászat borai kerültek pontozásra: Heimann, Vida, Eszterbauer, valamint Sebestyén borok. Szinte minden kóstolt szekszárdi bor masszívan 90 pont fölött teljesített, nagy öröm, hogy mindenkitől egy-két bor 95 pontot is érdemelt. Ez egy olyan értékelés, amit nem szabad elhallgatni. Külön örülök neki, hogy a boraink közül a legfontosabb szőlőfajtánk, a kékfrankos kapta a legmagasabb értékelést, azaz 95 pontot. 

Mit jelent a Takler Borbirtok számára a kékfrankos?

A kékfrankos végig kísérte az életünket, valahogy mindig felé sodort a sors. Már a ’90-es évek óta komoly szerepet szánunk ennek a fajtának, s már az első 1995-ös évjáratban, amikor csak négy féle bort palackoztunk, a kékfrankos köztük volt. A Regnum cuvée-ben pedig 2002-től kezdtük használni. Akkoriban még senki nem gondolkodott a kékfrankosban, ha házasításról volt szó, inkább a nagy bordeaux-i cuvéekre, illetve a bikavérre koncentrált. Bár a kadarka makrancos fajta, ennek ellenére sosem engedtük el. A kékfrankost viszont mindig egy picit jobban szerettük, és ezt az eredmények is visszaigazolták. A 2000-es és a 2003-mas Noir Gold kékfrankosainkkal két aranyérmet is szereztünk a Challenge International du Vin és a Les Citadelles du Vin nemzetközi versenyeken. Akkor ezek a versenyek még számítottak. Egy másik nagy büszkeségünk a 2007-es évjáratú „Minden 50 évben” néven futó kékfrankosunk, mely a világ egyik legnagyobb presztízsű borversenyén, a Decanter World Wine Awardson „Best in Show” kitüntető címmel büszkélkedhet.  Azaz a világ egyik legjobbja lett. Akkoriban nem igazán tudtam, hogy ez milyen óriási elismerés egy bor számára. Mai fejjel visszagondolva, jobban meg kellett volna ragadni és kihasználni marketing szempontjából ezt a kimagasló eredményt.

Takler András Takler ferenc ifj Takler Ferenc
Takler András, Takler Ferenc, ifj Takler Ferenc

Mit kell erről a 2007-es évjáratú Minden 50 évben kékfrankosról tudni? 

Ez egy késői szüretelésű száraz kékfrankos bor volt, amely töppedt szemekből készült és közel egy évig erjedt a hordókban. Igazi különlegesség, amit a mai napig készítünk. Nevét pedig Bródy Sándor unokájától, Alexander Brodytól kapta, aki a reklámszakma világszerte elismert alakja. Ezek a sikerek bebizonyítják, hogy a kékfrankosban rengeteg potenciál van. És ha már a kékfrankosról és a házasításról esett szó, hamarosan készül a Szenta-hegyi területünkről egy bikavér is, ami erősen kékfrankos fókuszú lesz. Szerencsére egyre szebb dűlős szekszárdi bikavérek készülnek, többek között például Sebestyén Csabiék Ivánja is.

Az elmúlt időszakban többször is beszéltünk, és minden alkalommal feltűnt, hogy ha sikerről vagy borokról van szó, akkor nem csak magatokról beszélsz, hanem a többi szekszárdi borászról is…

Nemrég Bordeaux-ban jártam, ott is jó szívvel ajánlják egymást, és tiszteletben tartják a másik munkáját, illetve a kialakított klasszifikációkat. Senki sem kérdőjelezi meg, hogy ő miért nem került be valamelyikbe. Egy fecske nem csinál nyarat – szokták mondani, ezért egy borvidék presztízsét és jövőjét csak közösen, egyetértésben, valamint egymást ajánlva lehet felépíteni. Persze, nehézségek mindenhol vannak, így ahogyan Szekszárdon, természetesen Bordeaux-ban is vannak stílusbeli súrlódások. Nálunk alapvetően két tábor van: az egyik a helyi fajtákon keresztül vezeti rá a fogyasztókat a világfajta boraira, a másik pont fordítva képzeli el. De a készítési módban is eltérés fedezhető fel. Vannak, akik hosszabb érlelési időt és több fát használnak, míg mások a modernebb, gyümölcsösebb vonalat képviselik. Mi, a Takler Borbirtok az utóbbi nézetet valljuk. Szerencsére sokat fejlődött és finomodott stílusban az elmúlt időszakban a szekszárdi bor, így nagyon fás borokat már nem igazán találni a borvidéken.

Mennyire fontos egy pincészet számára, hogy megmérettesse időnként a borait?

Nem lehet az, hogy a magyar bor csak itthon legyen világhírű, ezért fontos megmérettetni a világ más boraival is. Sajnos kevés borversenynek van már értéke a világban, ezért csak egy pár helyre küldünk borokat. Leginkább azokra a versenyekre, amiknek valójában van komoly igazságos értékítéletük. Szerencsére kezdünk már képben lenni a világon, de hogy ez így is maradjon, komolyan rá kell erre dolgoznunk. Például ha érkezik egy külföldi borkereskedő, nem szabad elhallgatni, hogy James Suckling 90 pont feletti borokkal rendelkezünk. Ezek a pontok komoly versenyelőnyt jelentenek, amikor be kell listázni magyar borokat.

Takler Kúria, Szekszárdi borvidék

Milyen újdonságok vannak most a pincészet körül?

A piaci igényekhez alkalmazkodva egyre jobban nyitunk a fehér borok felé is, olyan borokkal, mint például rajnai rizling, sauvignon blanc és királyleányka. Utóbbiból gyöngyözőbort is készítünk. Látva a mai fogyasztói szokásokat, meg kell becsülni a fehérbor piacait is, arról nem beszélve, hogy a statisztikai adatok szerint több fehér bor fogy, mint vörös.  Ennek megfelelően fehér fajtákat telepítettünk. Egyébként a Rajnai rizling Birtokválogatásunk 2020-as évjárata nemrég aranyéremmel tért vissza a Berliner Wine Trophy nemzetközi borversenyről, de Stuart is 90 pontra értékelte. Ezek az eredmények megerősítenek bennünket abban a hitben, hogy Szekszárd tényleg ezerarcú borvidék, ahol választékbővítésként fehér fajtákkal is érdemes foglalkozni. És ha már az újdonságoknál tartunk, Óbuda szívében 2021-ben megnyitottuk a Takler Borbárt, illetve az elmúlt kilenc Takler-generáció általi folytonosságot jelképezve megújultak a címkéink is. Ezáltal sokkal jobban átlátható minden borcsaládunk.

Ennyi év távlatából visszagondolva milyennek látod a sikerhez vezető utatokat?

Egyáltalán nem volt könnyű!  Édesapánk, Id. Takler Ferenc kitartó munkája és elszántsága kellet ahhoz, hogy ez az álom valóra váljon. Mára már hárman, öcsém, ifj. Takler Ferenc, édesapánk és én visszük a családi gazdaságot. Feri a szőlőkért és borokért felel, édesapánkhoz a gazdasági vezetés tartozik, én pedig a kereskedelemért felelek. Nehézségek mindig voltak és lesznek, például friss hír, hogy az egyik komoly borkereskedő cég csődbe ment, így nem csak nekünk, hanem más borászatoknak is hatalmas pénzekkel tartozik. Közben az áremelkedés nem csak nekünk, hanem az egész szektornak is komoly kihívást jelent. Ezt a drasztikus emelkedést viszont nem lehet lekövetni a borárakban. Nagyon óvatosan kell bánni mindennel, szerénynek kell maradnunk és ezt az időszakot valahogy túlélnünk. Nagyokat álmodni most nem lehet. Ha exportpiacokhoz tudunk jutni, és meg tudjuk tartani a hazai jelenlétet, akkor nem lesz baj. Másrészről sokkal tudatosabban kell bort készíteni, így ha a piac a sauvignon blanc-t igényli, akkor többet kell belőle készíteni. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a Primarius-ból talán már nem tudunk annyit eladni, mint 15 évvel ezelőtt. Közben van egy fontos célunk is a jövőre nézve: leépíteni az 1500 forintos áruházi vonalat, illetve kevesebb bort szeretnénk készíteni, de azt tisztességesebb haszonnal. Ennek megfelelően a jelenleg 82 hektárt, amivel rendelkezünk, szeretnénk minimum 60 alá csökkenteni.

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), borszakértő, a Magyar Borszakírók Körének tagja, az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

Fotók: Takler Borbirtok

(Az interjú a Takler Borbirtok és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)


Related Posts

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

A világot nem váltottuk meg, de akarva, akaratlanul komoly vitákat és indulatokat sikerült keltenünk a szakmában. Egy éves lett a Fiáth Attilával készített interjúm, úgyhogy ismét találkoztunk egy kávé mellett és ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol abbahagytuk, némelyik gondolatot pedig tovább boncoltuk. Annyi biztos: a […]

Font Pincészet, egy jóivású kékfrankos

Font Pincészet, egy jóivású kékfrankos

A Font családban hosszú, több száz éves hagyományokra nyúlik vissza a szőlőtermesztés és borkészítés. Pontosabban egészen az 1740-es évekre, hiszen a család új termőterületeket keresve ekkor települt Baden-Württembergből Soltvadkertre. A munka, a föld és a természet iránti szenvedély és szeretet generációról generációra száll át a […]



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .