Csirkével etetik a tenyésztett lazacokat

A lazacot az egészséges táplálkozás egyik mintapéldájaként tartjuk számon. A szupermarketek polcain található lazacok azonban többnyire már nem hasonlítanak sokban a folyókban ívó vadon élő halakhoz. A világon elfogyasztott lazac több mint 70 százaléka ma már tenyésztett gazdaságokból származik, miközben a halak takarmányozása gyorsan változik. Felmerül tehát a kérdés: mennyire tükrözi a tenyésztett lazac a róla kialakult egészséges képet?

Már csirkével etetik a tenyésztett lazacokat Európában

A dráguló halliszt miatt Európa legnagyobb lazactermelői egyre inkább a csirkefeldolgozásból származó melléktermékekkel etetik a halakat. Ami a termelőknek költségcsökkentés és a vadon élő halállományok védelmének egyik lehetséges eszköze, az a fogyasztók számára komoly kérdéseket vet fel: vajon tudjuk, mi kerül valójában a tányérunkra?

A Financial Times közelmúltbeli beszámolója szerint Európa legnagyobb lazactermelői közül többen már a baromfifeldolgozásból származó melléktermékeket is felhasználják a halak takarmányozásához. Ezek olyan részeket jelentenek, amelyeket nem emberi fogyasztásra szánnak, például csontot, májat és agyat. Mindenesetre a norvég Lerøy Seafood Group, az ágazat egyik meghatározó szereplője már bevezette a baromfieredetű melléktermékek használatát valamennyi tengeri lazactenyésztő telepén. A legnagyobb lazactermelőként számon tartott Mowi pedig a norvégiai és skóciai gazdaságaiban tervezi alkalmazni az ilyen összetevőket. A norvég Grieg Seafood szintén bevezette a csirkéből készült liszt és olaj használatát, míg a világ második legnagyobb lazactermelője, a SalMar már teszteli az eljárást.

A gazdasági kényszer írja át a takarmányozást

A döntés hátterében elsősorban a hagyományos haltakarmányok drágulása és a vadon élő halállományokra nehezedő nyomás áll. A vadon élő halakból előállított halliszt ára két év alatt csaknem megduplázódott, miközben a baromfieredetű liszt tonnánkénti ára kevesebb mint fele a hagyományos alapanyagénak, részben a Kína felől érkező növekvő kereslet miatt. A helyzetet tovább nehezítette az idei, különösen erős El Niño-jelenség, amely megzavarta a perui szardellahalászatot. Peru a világ halliszttermelésének hagyományosan mintegy ötödét adja, így a halászat visszaesése a nemzetközi takarmánypiacon is érezteti hatását. További problémát jelent a kék puhatőkehal (blue whiting), amelynek fenntarthatósági tanúsítványa azért veszett el, mert az európai országok nem tudtak megállapodni a halászati kvótákról. Emiatt a takarmánygyártók várhatóan csökkentik az ebből a fajból származó alapanyag felhasználását. A fogyasztók számára különösen fontos körülmény, hogy a takarmány összetételét nem kell feltüntetni a haltermékek csomagolásán. A vásárló így jellemzően nem tudhatja, hogy az általa megvett lazacot hagyományos haltakarmánnyal, növényi összetevőkkel vagy baromfifeldolgozási melléktermékekkel nevelték-e.

A csirkemelléktermékek felhasználása azonban csak a legújabb fejezete a lazactakarmányozás átalakulásának, hiszen a tenyésztett lazacok takarmányában már évek óta jelentős szerepet kapnak a növényi összetevők, köztük a szója, a repce, a kukorica és a búza. A lazactenyésztés környezeti problémái ugyanakkor nem merülnek ki a takarmányozásban. A halgazdaságokból származó ürülék és az el nem fogyasztott takarmány szennyezheti a fjordokat és a környező vizeket. A tengeri tetvek átterjedhetnek a vadon élő halállományokra, a tenyésztőtelepekről megszökő lazacok pedig kereszteződhetnek a vadon élő állományokkal. Emellett a takarmányból származó szennyező anyagok felhalmozódhatnak a halak zsírszöveteiben.

Természetes vagy elfogadhatatlan megoldás?

A lazac ragadozó halfaj, természetes táplálékát más halak alkotják. Az iparág egyik takarmánygyártójának képviselője ezért azzal érvel, hogy a csirke felhasználása önmagában nem jelent természetellenes megoldást. A fogyasztói megítélés azonban ennél jóval összetettebb kérdés. A hasznosított baromfitermékek olyan részekből származnak, amelyeket nem emberi fogyasztásra szánnak, például csontból, májból és agyból. Bizonyos részeket, így a tollat, kizárnak a felhasználásból. Bár Chilében és Kanadában már évek óta alkalmaznak hasonló összetevőket a lazactakarmányban, az európai termelők sokáig óvatosabbak voltak. Ennek hátterében a fogyasztói ellenérzések állnak. A brit és más európai szupermarketek korábban tartottak attól, hogy vásárlóik elutasítanák a haszonállatokból származó melléktermékekkel etetett halakat. A norvég élettudományi egyetem akvakultúra-táplálkozással foglalkozó professzora, Margareth Øverland szerint a fogyasztók hagyományosan szkeptikusak voltak, a piac azonban mostanra nyitottabbá válhatott. Egy 2026-os, a norvég Nofima élelmiszeripari kutatóintézet által készített vizsgálat ugyanakkor azt találta, hogy a brit és francia fogyasztók a csirkével etetett lazac gondolatát természetellenesnek, sőt visszataszítónak tartották.

A fenntarthatóság és az átláthatóság kérdése

A fogyasztók tájékoztatása vitás pont. A brit kiskereskedelmi szövetség szerint az áruházláncok beszállítóikkal együttműködve keresik a fenntarthatóbb takarmányozási megoldásokat. Az állatvédő szervezetek viszont úgy vélik, hogy azoknak a vásárlóknak, akik állatjóléti vagy környezetvédelmi megfontolásokból kerülik a csirkét, joguk lenne tudni, ha a megvásárolt lazac baromfieredetű összetevőkkel készült takarmányt kapott. Az információ megszerzését nehezíti, hogy a kiskereskedőknek nem kell feltüntetniük a csomagoláson a halak takarmányának összetevőit. A vásárlók ezért jelenleg általában nem tudják megállapítani, milyen takarmánnyal nevelték az adott lazacot. A brit Tesco 2021-ben még kifejezetten tiltotta a baromfieredetű liszt és olaj használatát a halak takarmányában, ám a vállalat nem nyilatkozott arról, hogy azóta változtatott-e ezen az állásponton. A Waitrose közölte, hogy továbbra sem engedélyezi a baromfifehérje használatát az általa forgalmazott lazacok takarmányozásában. A Sainsbury’s pedig azt jelezte, hogy saját márkás lazacainál tiltottak a baromfieredetű összetevők, de nem tisztázta, hogy ugyanez vonatkozik-e a külső márkák termékeire is.

A lazactenyésztés példája jól mutatja, milyen nehéz egyensúlyt teremteni az élelmiszer-termelés gazdaságossága, a környezetvédelem és a fogyasztói elvárások között. A csirkemelléktermékek alkalmazása olcsóbb alternatívát kínálhat a dráguló halliszttel szemben, de az iparágnak egyelőre azzal is számolnia kell, hogy ami gazdaságilag és technológiailag észszerűnek tűnik, az nem feltétlenül lesz elfogadható a vásárlók számára.

Borítókép: pixabay