TA Takács Birtok – Tudás és alázat

Vannak történetek, amelyek nem egyik napról a másikra születnek. Nincs bennük semmi látványos, megtervezett vagy gondosan felépített marketing. A Szent György-hegyen lévő TA Takács Birtok története pontosan ilyen: Takács Attila tulajdonos-borász évek óta következetesen épít valamit, amire ma már egyre többen felfigyelnek, és nem véletlenül.

TA Takács Birtok – Amikor a tudás találkozik az alázattal

A TA Takács Birtok példája jól mutatja: a bor világában is van létjogosultsága annak a régi igazságnak, hogy a tudás önmagában még nem elég. Ahhoz, hogy abból valódi érték szülessen, szerénység, alázat, kíváncsiság, kitartás és rengeteg munka is kell. Takács Attila története ráadásul különösen érdekes abból a szempontból, hogy nem klasszikus borászati háttérből érkezett. A bor iránti érdeklődése közel három évtizedre nyúlik vissza, amelyet folyamatos tanulás követett. Elvégezte a WSET mindhárom szintjét, részt vett borbírálói képzésen, majd szőlész-borász tanulmányokat is folytatott, miközben a hazai és nemzetközi borkereskedelem világába is betekintést nyert. A tudás megszerzése azonban nála soha nem valamiféle öncélú szakmai gyűjtögetés volt. Kóstolások, utazások, tapasztalatok és folyamatos kíváncsiság formálták azt a gondolkodást, amelyből később a saját borászat filozófiája megszületett.

Takács Attila régi álma 2017-ben vált valóra, amikor családjával együtt megérkezett a Szent György-hegyre. Nem volt mögötte hatalmas infrastruktúra, nem voltak több tízezer palackos célok. Volt viszont egy határozott elképzelés arról, hogy milyen borokat szeretne készíteni, így évről évre fejlesztett, tanult, finomított, és közben kialakult a TA Takács Birtok ma is jól felismerhető karaktere. A birtok persze ma is kicsi, és elmondása szerint nem is lesz sokkal nagyobb. A saját terület nagysága mindössze körülbelül egyharmad hektár, az éves termelés pedig ezer liter alatt marad. Ez a szám önmagában is sokat elmond arról, hogy itt nem a mennyiség, hanem a gondolkodás, a részletek és az egyediség állnak a középpontban. A szőlőben és a pincében egyaránt organikus szemlélettel dolgozik, a borok pedig spontán erjesztéssel, hosszú finomseprős érleléssel, szűretlenül és derítetlenül készülnek, sok esetben hozzáadott kén nélkül. Amfórák, Speidel tojások és acéltartályok segítik a munkát, de a technológia itt soha nem önmagáért való. A cél az, hogy a borban megmaradjon a termőhely, a készítő gondolkodása és az a szellemiség, amelyből megszületett.

Takács Attila nem valamiféle divathullámot követ, hanem sokkal inkább egy olyan utat keres, amelyben a bor minél kevesebb beavatkozással, mégis megfelelő szakmai kontroll mellett mutathatja meg önmagát. Legutóbbi beszélgetésünkben Takács Attila úgy fogalmazott: nem a szabályokat kereste, hanem azt, hogyan tudja saját gondolatait és érzéseit megmutatni a borokon keresztül. És talán éppen itt válik igazán érdekessé a TA Takács Birtok története. Mert könnyű lenne azt gondolni, hogy az egyediség azt jelenti, hogy valaki egyszerűen mást csinál, mint más. Pedig önmagában a különbözőség még semmit nem garantál. Attila útjában nem az a figyelemre méltó, hogy egy kis birtokon natúr borokat készít, hanem az, hogy évek óta következetesen dolgozik azon, hogy pontosan értse, mit akar megmutatni. Ez a hozzáállás a borászat egyik legfontosabb, mégis gyakran alulértékelt tulajdonsága: az alázat.

A jó boroknak van egy különös tulajdonságuk: ha megtalálják a megfelelő közönséget, elkezdenek terjedni szájról szájra. És Takács Attila borai pontosan ilyenek. És még egy fontos részlet: minden filozófia, minden technológia és minden szakmai tudás ott dől el, amikor a bor a pohárba kerül. És itt ér össze igazán a történet elején említett tudás, szerénység, alázat és kemény munka. A tudás megadja az alapot, a szerénység segít felismerni, hogy mindig van mit tanulni, az alázat megtanít figyelni a szőlőre, a termőhelyre és a borra, a kemény munka pedig mindezt valósággá alakítja.

A TA Takács Birtok ma már nem csupán egy kis családi borászat a Szent György-hegyen. Egyre inkább egy olyan név, amelyre érdemes odafigyelni. Egy olyan világban, ahol sokan szeretnének gyorsan láthatóvá válni, Takács Attila példája arra emlékeztet, hogy vannak dolgok, amelyeknek egyszerűen idő kell. A szakmai tudásnak. A bizalomnak. A hitelességnek. Egy borászatnak. Egy bornak. És egy embernek is. A jó bor pedig, ahogy Takács Attila mondja, élő anyag. Van lelke. És néha a léleknek is idő kell, hogy megtalálja azt, aki valóban meghallja. Attila borászata egy igazi szerelemprojekt.  

TA Takács Birtok Csóka 2025

És ebben a 2025-ös évjáratú Csóka borban benne van Takács Attila lelke. Pontosan olyan, mint ő: laza, könnyed, hiteles, de a lezserség mellett mégis tartalmas, határozott és nagyon őszinte. Fűszeres és gyümölcsös, jó inni, jó mellette beszélgetni. És egy bor pontosan erről szól. A feketeöves borkedvelők számára pedig itt a technikai leírás is:

Organikus/biodinamikus szemlélettel termelt szőlő, amely 2020-ban lett telepítve a Szent György-hegyen, a szüret dátuma: szeptember 20. Kézi válogatás és bogyozást követően nyílt kádban, "hamburger" technológiával erjedt spontán 2 hétig. Ezt követően kosaras présben lábbal taposva nyerték ki a színlét, melynek 50%-a natúr Amfórába, másik 50%-a Speidel tojásba került, ahol 8 hónapot pihent finomseprőn, "sur lie" módszert használva. Szűretlenül/derítetlenül, hozzáadott kén nélkül lett palackozva. Összesen készült 120 palack készült. "Életből-élőt alkotunk" – ahogyan vallja Takács Attila.

Borítókép: Németi Sándor