Juhász René: Számomra a borkészítés hitvallás

Juhász René: Számomra a borkészítés hitvallás

„Ma már mindenki kézműves és bio borásznak vallja magát, mert divattá vált, közben nincs mögötte valós tartalom” – mondja új interjúmban Juhász René, a Mátrai borvidéken található René’s WineHeaven pincészet fiatal borásza és tulajdonosa, aki egy félbeszakadt futballkarrier után fordult a borkészítés irányába.

Hogyan lesz egy profi labdarúgóból mátrai borász valaki?

A kényszer vitt ebbe az irányba. Gyermekkorom óta focistának készültem, gyakorlatilag 12 éves koromtól versenyszerűen sportoltam. Hosszú éveken keresztül csak a hivatásomnak éltem, de 2006-ban egy komoly sérülés ketté törte a karrieremet. Majdnem lebénultam, így az orvosok tanácsára leálltam a focival. Mivel anno mezőgazdasági mérnökként végeztem kertész szakirányon, a szakdolgozatomat pedig borászatból és szőlőből írtam, célszerű volt ez az irány. A műtét utáni kényszerpihenő alatt pedig egyre jobban tudatosult bennem, hogy borkészítéssel szeretnék foglalkozni. Kezdetben Szőke Mátyásnál, a Mátrai borvidék ikonikus alakjánál helyezkedtem el gyakornokként. Itt tapasztaltam meg elsőként, miként működik egy családi vállalkozás, és szerelmesedtem bele a borok világába. A szőlőművelés és a borkészítés kikapcsolt, örömmel dolgoztam, így a sport után végre úgy éreztem, hogy ismét ki tudok teljesedni és vannak célok az életemben.

És hogyan jött a gondolat, hogy szeretnél egy saját borászatot létrehozni?

Ahogyan az ember egyre többet tapasztal, lát, és egyre jobban belemerül a szőlőművelés és borkészítés csodálatos világába, ha lehetősége adódik egy saját borászat létrehozására, akkor belevág a feladatba. Így kezdtem lépésről-lépésre szőlőt vásárolni különböző területeken. Mára már Gyöngyöstarján és Gyöngyöspata legkiemelkedőbb dűlőiben, mint a Cserepes, Peres, Száraz-völgy, Kisdomb, és Hajnal-hegy, 6,5 hektáron folytatok bio szőlőművelést. Az ültetvényeken a legidősebb szőlőtőkék 60 év körüliek.

Ezek szerint senki nem foglalkozott a családban szőlőműveléssel?

Régen, még a ’90-es évek elején a nagyszüleim rendelkeztek egy kis területtel, sajnos a korai haláluk után eladtunk mindent, mivel a szüleim a már meglévő munkájuk mellett nem akartak szőlőt is művelni.

Milyen boros élményekre gondolsz szívesen vissza az iskolai éveidből? 

Főiskolai éveim alatt sok pincészetnél megfordultam, még most is tisztán emlékszem, hogy barrique hordót életemben először egy egri pincészetnél láttam. De szintén hatalmas élmény volt, amikor Gál Tibor, a nemzetközi hírű magyar borász tartott számunkra előadást. Olyan meggyőzően és áhítattal beszélt a borról, hogy teljesen rabul ejtett minket. Hirtelen halála pótolhatatlan veszteség a magyar és a nemzetközi borvilág számára.

Hogyan indult a pincészeted, a René’s WineHeaven története?

2007-ben a bátyám korai halála után teljesen megváltozott az élethez való hozzáállásom, így már nem akartam olyan munkát végezni, amit nem teljes odaadással, szívből csinálok. A borkészítés iránti határtalan rajongásom ekkor indult. Tudom és érzem, hogy bátyám föntről vigyáz rám, a pincészet nevében a „WineHeaven” utalás rá.

A pincészet létrehozásában az igazi áttörés 2012-ben történt, amikor elnyertem a Fiatal Gazda Pályázatot, mely a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújt induló támogatást. Közel tizenhatezren adták be a pályázatot, ebből nagyjából csak kilencszázan kaptak támogatást. Ez hatalmas segítséget jelentett számomra, s így indult a vállalkozásom és az álmom. Egyébként ebben az évben kezdődött a biora való átállás is.

Amióta elkezdtél szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozni, mi az, amit megtanultál?

Legfőképpen azt, hogy ehhez a szakmához rengeteg alázat és kitartás kell, illetve, hogy rengeteg potenciállal rendelkezik a Mátrai borvidék. Bár Gyöngyöstarján és Gyöngyöspata szőlőterületei kiemelkedő adottságokkal rendelkeznek, sokan még mindig azt gondolják, hogy Mátra csak a könnyed, illatos fajtákról szól. De ez csak az egyik arca a borvidéknek, közben itt nagyon komoly vörösborokat is lehet készíteni.  Mára már szinte gombamód szaporodnak a kis kézműves borászatok, akik új szemlélettel sokszor hagyományos módszerekkel készítik a jobbnál jobb vöröseket, és nem erőltetik a reduktív technológiát és a fajélesztőket.

Ezek szerint te is inkább ezt a vonalat szeretnéd erősíteni?

Igen, hiszen a mai megváltozott klimatikus viszonyok miatt a kiemelkedőbb dűlőkben szinte minden évben beérnek a kékszőlő fajták is. Húsz évvel ezelőtt még nem így volt. A  bíborkadarka az egyik kedvencem, fantasztikus szőlőfajta, csak néhány helyen készítenek belőle fajtatiszta bort. Emellett a hazai nemesítésű rubintos vagy a Mátrai borvidéken nem annyira elterjedt oportó, vagy akár a zweigelt, de a nagy klasszikusok, mint például a kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc is tud kiemelkedő bort adni egy jó évjáratban. Az én feladatom borászként, hogy ezt a sokszínűséget, amire képes a borvidék, palackba zárjam és megismertessem a borrajongókkal.

A kiváló adottságaihoz képest a Mátrai borvidék valahogy mégsem talál magára. Szerinted mi lehet az oka?

Tapasztalataim szerint nincs igazi összefogás. De ez kisebb-nagyobb mértékben a többi borvidékre is érvényes.Többek között a borvidék sokszínűsége jelenti Mátraalja számára a legnagyobb hátrányt, ezért is nehéz egy fajtát kiemelni, ami képviselné a borvidéket. Mindenki más fajtában látja a jövőt, remélem, ez változni fog a jövőben és lesz olyan koncepció, melyet együtt, közös ügyként tudunk majd egy irányba terelni. Addig én folytatom az utamat, a bioművelést.

Hány hozzád hasonló, bioművelésű borász van a Mátrai borvidéken?

Nagyon kevés, tudomásom szerint rajtam kívül nincs más, aki feltüntetné a címkéken a ’’bio’’ logót… De remélem, egyre többen csatlakoznak a jövőben, és ellenőrzött bio szőlőből készítenek majd organikus borokat. Pont a hitelesség miatt 2012-ben elindítottam a Biokontroll Hungaria által a tanúsítást, így a szőlőtől a pincéig, a beszerzett és felhasznált anyagoktól a végtermékig minden teljesen átlátható és kontrollálható: ők ellenőriznek és adják ki a certifikációt. Országos viszonylatban sokan kézművesnek és bionak vallják magukat, egyrészt mert ez divattá vált, másrészt mert a drágább palackár megér egy kis festői túlzást. Közben nincs mögötte valós tartalom, azaz ellenőrzött ökológiai gazdálkodás a szőlőben, pincében.

Mi a véleményed a most oly divatos kénmentes borokról?

Mindenki úgy boldogul, ahogyan tud. Ezzel együtt, mivel ez sincs leszabályozva, inkább kísérletezésnek érzem. Eddig nem igazán ittam jó kénmentes borokat, legalábbis az én mércémnek nem feleltek meg.

Mit szeretnél megmutatni a boraid által?

Elsősorban, hogy a terroirt és a szőlőfajtát figyelembe véve lehet kiváló borokat készíteni a Mátrai borvidéken. Véleményem szerint erre az idős szőlőtőkék a legalkalmasabbak. Hiszem, hogy jó bort készíteni nem csak technológia kérdése. Egyébként a borászat és technológia fejlődésével sokan alakultak át labor-borászatokká, ami egysíkúvá teszi a borokat. Ezzel ellentétben én azt vallom, hogy minden évjárat más és más, és a borokon keresztül is ezt szeretném megmutatni. Bár a tavalyi év nagyon szélsőséges volt, mégis kimagasló fehér és vörös borok készültek a borvidéken és a René’s Wine Heaven pincéjében is.

Egyetértek azzal, hogy minél kevesebb ként kell használni, de elengedni ennek használatát veszélyes és rizikós. A legkevesebb beavatkozással művelem a földet, és nem használok semmilyen káros szert, az organikus művelésből származó szőlőt pedig a helyi hagyományok tiszteletben tartásával, kézműves módszerekkel dolgozom fel. Spontán erjesztek és ahhoz, hogy megőrizzem a fajtára és a terroirra jellemző illat és ízjegyeket, derítőszereket sem alkalmazok. Szűretlenül kerül palackba a legtöbb tételünk. Számomra a borkészítés hitvallás.

Kifizetődő a bioborászkodás?

A 2015-ös év volt vízválasztó számomra, addig csak rengeteg pénzt és energiát fektettem a borászatba. Szerintem most már egyre többen keresik és nyitottabbak az organikus borokra, mondom ezt úgy, hogy az a piaci réteg, akiknek szólnak a boraim, az viszonylag szűkebb. Szerencsére a helyben értékesítésem a Covid alatt sem állt le, folyamatosan keresték a vevők a bio boraimat, és remélem, hogy ez a kereslet csak növekedni fog, ahogyan nyitnak a vendéglátóegységek.

Milyen tervekkel várod a jövőt?

Mindenképp erősíteni szeretném a pincétől való értékesítés mértékét, ezért kibővítjük a présházunkat egy terasszal és szállás lehetőséget is szeretnénk biztosítani a hozzánk betérő borrajongóknak. Ha a vírushelyzet megengedi, külföldi fesztiválokon is szeretnénk megjelenni, hogy öregbítsük a kiváló minőségű magyar borok hírnevét.

Szerző: Noreplika (Németi Sándor), az oldal tulajdonosa és főszerkesztője

(Az interjú a René’s WineHeaven borászat és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)


Related Posts

Birgit Pfneiszl: „Aki a természettel dolgozik, annak nyitottnak és őszintének kell lennie”

Birgit Pfneiszl: „Aki a természettel dolgozik, annak nyitottnak és őszintének kell lennie”

Mesebeli hangulat, kedves és fiatalos lendületű, női érzékenységgel készült borok, shiraz és kenguruk. Mindez a Soproni borvidéken, és az ínycsiklandozó falatokról pedig még nem is ejtettem szót. Ha valaki még nem találta volna ki, hogy merre jártam, akkor most elárulom: két bájos és mindig életvidám […]

Megszületett a Magna Mátra

Megszületett a Magna Mátra

Hiába hazánk második legnagyobb kiterjedésű borvidéke a Mátrai, a legutóbbi időkig a súlyához mérten mégis csak kevés szó esett róla. A most alakult Magna Mátra szervezetnek viszont már közös víziója van arról, hogy miként válhat a régió erős identitású termőhellyé. A nyolc alapító pince (Benedek […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .